Hermione a prefektusi f�rd�ben, a t�k�r el�tt �lldog�lt. Mustr�lta meztelen test�t n�h�ny percig, majd �sszefogta egy csattal a haj�t, �s bele�lt a hatalmas, habf�rd�s, csupa bubor�kos f�rd�k�dba.
K�nyelmesen h�trad�lt, �s �lvezte, ahogy teste minden titkos kis szeglet�be eljutnak a csintalan kis bubor�kok, �s feloldj�k izmaib�l az eg�sz napos tanul�s g�rcseit. Lehunyta szem�t, �s �tadta mag�t a pihen�snek.


Piton professzor s�t�t tal�rja hangtalanul siklott v�gig a kast�ly folyos�in, m�g meg nem �llt az �j prefektusi f�rd� ajtaja el�tt. Dumbledore mes�lte neki, hogy �j f�rd�k�ddal lept�k meg az eminenseket – gondolta kipr�b�lja e k�s�i �r�ban. Ilyenkor m�r senki sem lehet a helyis�gben, teh�t senki sem tudja meg, hogy � nem a saj�t szob�j�ban zuhanyozott…
A f�rd� ajtaja n�m�n kiny�lt, �s a f�rfi nesztelen�l l�pett be a p�r�s, van�lia illat� helyis�gbe. Messzir�l h�vogatt�k a feh�r habok, �s a bubor�kok zen�je. Ledobta t�r�lk�z�j�t, majd tal�rj�t is, �s meztelen�l a k�dba �lt.

Hermione kinyitotta a szem�t, mert �gy �rezte, mintha valaki megmozdult volna a v�zben, de ak�rhogy er�ltette, nem l�tott senkit. A k�d hatalmas volt, k�zep�n egy delfines sz�k�k�t is f�jta a habot, �s takarta a l�t�st. A l�ny lassan fel�llt, kiny�jt�zott. �llva alig �rt a v�z a combja k�zep�ig. Ekkor vette �szre, hogy a k�d t�loldal�n, a sz�k�k�t takar�s�ban Piton laz�tott.
Fekete haj�nak alja a feh�r habok k�z�tt a v�zbe �rt. V�lla szinte ugyanolyan feh�r volt, mint a habf�rd�-hegyek.
A f�rfi is meglep�d�tt a meztelen di�kja l�tt�n.
-Granger, maga mit keres itt? – k�rdezte a l�nyt�l hidegen, aki azonnal visszahuppant a rejt� habok k�z�. Elv�gre az a n�h�ny m�sodperc nyilv�n elegend� volt a tan�r�nak, hogy szem�gyre vegye p�res�g�t.
-Ez a prefektusi f�rd�, Piton professzor! – v�gott vissza Hermione. – Menjen el!
-Ha nem vette volna �szre, Granger, a v�zben �l�k… Nyilv�n meztelen�l… - morgott a f�rfi. – Menjen ki maga! Hiszen az im�nt m�r l�ttam, amit a kort�rsai minden bizonnyal, m�g soha… - nevetett gonoszul a b�jitaltan�r. Nem igyekezett elrejteni �r�m�t, hogy megzavarta a l�nyt.
Hermione elv�r�s�d�tt.
-Azonnal megyek, rohanok, hogy mindenkinek elmondhassam, hogy a rettegett Piton professzorunk a prefektusi f�rd�ben �vatlan di�kokat ijesztget… - �lt tov�bbra is a fenek�n a l�ny. Elb�jni j�tt a vil�g el�l, erre tess�k; der�lt �gb�l vill�mcsap�sk�nt jelent meg a tan�ra… Hermione halkan fels�hajtott.
-Fogja be a sz�j�t, Granger! – mordult r� a tan�r. – Induljon!
-Csak ne utas�tgasson! – v�gott vissza a di�k. J�rt az agya, hogyan juthatna ki a helyis�gb�l, enn�l nagyobb kellemetlens�g n�lk�l. Lassan m�szni kezdett a k�d sz�le fel�, hogy legal�bb a t�r�lk�z�j�be tudja majd rejteni test�t. �m Piton k�zelebb �lt a k�d sz�l�n hagyott f�rd�leped�h�z, mint �. K�zte �s a f�rfi k�z�tt m�r alig volt m�sf�l m�ter. – Odaadn� a t�r�lk�z�met? – k�rdezte halkan a l�ny. A tan�r titokzatosan elmosolyodott.
-Eszemben sincs…
-Hogyan? – n�zett r� �rtetlen�l Hermione.
-Felejtse el a t�r�lk�z�j�t, Granger. J�jj�n ide �rte, ha annyira akarja! – v�laszolt Piton. Tetszett neki a szitu�ci�. Meg kell hagyni, hogy nagyon kellemes az �j f�rd�… �s r�ad�sk�nt m�g Grangert is itt tal�lta… Ha hinne a horoszk�pban, a mai est�re biztosan szerencs�s �r�kat �g�rtek volna neki a csillagok…
K�v�ncsiv� tette az el�tte t�rdepl�, rejt�zk�d� di�k. Vajon meddig juthat a str�bern�l, b�b�j n�lk�l? T�nyleg is… Mikor volt utolj�ra n�vel? Heh, idej�t sem tudta… Micsoda pazar lehet�s�g…
Hermione r�zs�s arccal m�g k�zelebb mer�szkedett a tan�r�hoz. Most m�r alig volt k�z�tt�k egy m�ter a t�vols�g. Ny�jt�zkodni pr�b�lt, esetleg �gy el�ri v�gre azt a nyavaly�s t�r�lk�z�t… De nem… M�g k�zelebb kell mennie.
Ahogy a f�rfi fel� araszolt, l�ba hirtelen a f�rfi l�bsz�r�hoz �rt. Nem felejtette el, hogy a tan�r eg�sz h�ten s�nt�tott.
-Eln�z�st… - mondta zavartan a f�rfinak, mikor az felszisszent. Ekkor Piton gonoszul megfogta a l�ny f�rd�leped�j�t, �s messzire elhaj�totta a t�kr�k ir�ny�ba.
-Granger, szerezzen nekem egy kellemes est�t, �s menjen innen… - morogta a tan�r, noha mag�ban eg�szen m�st k�v�nt.
-Ezek ut�n egy tapodtat sem fogok mozdulni! Adja ide a maga t�r�lk�z�j�t! Azonnal! – ki�ltotta d�h�sen Hermione.
-Ezer �r�mmel… Ott van a mosd� sz�l�n – intett a h�ta m�g� a f�rfi. Az val�ban a mosd� sz�l�re volt t�ve, csakhogy a mosd� 5 m�terre volt a k�dt�l.
-Remek… - sziszegte a l�ny. – Akkor itt fogok �jszak�zni… - �lt le a l�ny. T�rdei m�r elf�radtak, ink�bb k�nyelmesebb �l� testhelyzetre v�ltott. Hossz� percekig nem sz�ltak egym�shoz, csak m�regett�k a m�sikat. A l�ny olyan d�h�s pillant�sokat vetett a f�rfi fel�, hogy Pitonnak nevetnie kellett.
-A tekintet�vel akar r�m ijeszteni?
-Ha �riember volna, elfordulna - mordult r� Hermione.
-M�g szerencse, hogy nem vagyok az… - vigyorgott a f�rfi. – Granger, j�jj�n, mossa meg a h�tam!
-Mossa meg a hal�l… - sziszegte a l�ny, �s nem mozdult a hely�r�l.
-Ezt meg sem hallottam… Pontot kellene levonnom a Griffend�lt�l… - morgott a tan�r is.
-Csak tegye meg! Rajta! – fr�csk�lt a f�rfi fel� egy teny�rnyi vizet a l�ny bossz�san. A habos v�z a tan�r mellkas�n k�t�tt ki.
-Granger, ne fesz�tse tov�bb a h�rt! Hagyja el a helyis�get!
-Eszemben sincs, am�g el nem fordul…
-Rendben. Megmossa a h�tamat, azt�n elfordulok…
-Nem hiszem.
-Szavamat adom…
-Az nem �r semmit – vont v�llat a l�ny.
-Granger… Vissza�l a j�indulatommal…
-�n �lek vissza? Ki dobta el a t�r�lk�z�met? Ki nem hajland� elfordulni? – a l�ny v�szesen k�zel j�rt ahhoz, hogy felugorjon, �s a puszta kez�vel fojtsa meg a tan�r�t. Elgondolkodott a dolgon… K�s�bb mondhatn� azt, hogy v�letlen volt. Baleset t�rt�nt… Vagy csak belefulladt a f�rd�viz�be az a szerencs�tlen ember… �nk�ntelen�l is elmosolyodott a lehet�s�gen.
-Granger, ne fant�zi�ljon r�lam! – rivallt r� a f�rfi.
-�n nem fant�zi�ltam…
-Legilimentor vagyok, Granger. Hi�ba hazudik… J�jj�n m�r, ess�nk t�l rajta… - intette mag�hoz a l�nyt. Hermione k�zelebb k�szott a f�rfihoz, de m�g nem el�g k�zel.
-J�l van. Ha megmosom a h�t�t, ut�na elfordul. A szav�t adja?
-Nem �n… Maga mondta, hogy az �n szavam semmit sem �r… - vont v�llat a f�rfi, majd megfordult, hogy Hermione a h�ta m�g� ker�lj�n. A l�ny s�hajtva megvizezte a f�rfi h�t�t, majd az egyik oldals� csapb�l foly�kony szappant szerzett, �s lassan, de hat�rozottan megmosta a tan�rja h�t�t. �rezte, amint Piton megborzong az �rint�s�t�l. Tudta, hogy j�l esik neki e k�nyszer� k�nyeztet�s. Biztosan hi�nyzott m�r neki az emberi �rint�s… A n�i �rint�s… �risten, Merlin! A n�i �rint�s? Hermione mag�ban szidni, �tkozni kezdte saj�t mag�t. Piton nem akar t�le semmi, csak m�g most is ny�zni. K�nozni… semmi egyebet…
M�r r�gen le�bl�tette a szappant a f�rfi h�t�r�l, amikor azon kapta mag�t, hogy gyeng�den massz�rozza Piton v�llait.
A tan�r csak szenvtelen arccal, lehunyt szemmel �lvezte a helyzetet. Mikor kinyitotta a szem�t, a tekintet�ben ezer �jszaka v�gya, mag�ny par�zslott. Hirtelen megfordult, �s Hermione szem�be n�zett.
-Forduljon meg! – mondta neki rekedten.
-Micsoda? – h�zta fel a szem�ld�k�t a l�ny.
-Forduljon meg, Granger! Most! – utas�totta a di�kot. Az maga sem �rtette, mi�rt engedelmeskedett. Megfordult a t�rd�n, �s onnant�l h�ttal t�rdelt a f�rfinak. Gyanakv�n h�tran�zett a v�lla felett, de csak azt vette �szre, hogy Piton m�g�je t�rdel, �s megmossa a h�t�t. Ellenkezni akart, de valami megb�n�totta az agy�t.
Piton keze hat�rozottan siklott fel �s le a l�ny h�t�n. Mikor tenyere lesiklott Hermione combj�n, az felsikkantott. A f�rfi h�tulr�l megragadta, �s a f�l�be s�gta: Amarant. A l�ny azonnal megadta mag�t, izmai ellazultak. Teljesen tudat�n�l maradt, csup�n a g�tl�sait vesz�tette el.
Piton keze ezut�n bebarangolta a l�ny test�t. Simogatta kis, feszes melleit, majd lecs�szott a lapos has�n, t�l a szem�remdombon. Fimon, hossz� ujjai �sv�nyt tal�ltak Hermione legrejtettebb ny�l�s�ba is.
A l�ny h�travetette a fej�t Piton v�ll�ra. Pill�it f�lig leengedte, rendszertelen�l pihegett. Ny�gd�cselni kezdett, mire a f�rfi a bal kez�t a l�ny sz�j�ra tette. A legkev�sb� sem akarta, hogy b�rki r�juk nyisson. Igaz, a f�rd�ajt�t jelsz� v�dte, �m azt minden tan�r ismerte. Nem akart odacsalni senkit a k�l�n�s hangokkal…
Hosszasan j�tszadozott a l�ny test�vel. Az olyan volt, mint egy t�k�letesen felhangolt zongora. Minden �rint�s�re volt egy meger�s�t� s�haj, vagy reszket�s. R�vid id� ut�n �rezte, hogy saj�t v�gya lassan kezdi legy�rni �t, ez�rt elengedte a l�nyt. Azt v�rta, hogy Hermione Granger, az eminens most felugrik, �s a var�zsige megt�rt�vel mindenf�le szidalmat �s �tkot sz�r a f�rfira – �m nem �gy t�rt�nt.
Hermione megfordult, �s a f�rfiba kapaszkodott. Piton k�v�ncsi �s meglepett tekintete mosolyra k�sztette.
-Ezek ut�n fejezze be, amit elkezdett, professzor… - mondta neki kac�ran a l�ny. A tan�r nyelt egy nagyot, de nem tudott megsz�lalni a d�bbenet�t�l. A var�zsige maximum k�t percig hat�sos, �s annyi id� m�r r�gen eltelt… Hermione nyugodtan t�rdelt a f�rfival szemben, �s v�rt. – Most �n is �tkozzam meg? Amarant? – n�zett a tan�rra k�rd�n.
Piton zavartan elvigyorodott, majd a l�nyhoz simult. A var�zsige ugyan teljesen hat�stalan maradt, de ez �t egy cseppet sem zavarta. Szenved�lyesen cs�kolgatta a l�ny nyak�t, v�ll�t; simogatta a melleit. Hermione eleinte csak �lvezte a k�nyeztet�st, majd kez�vel lassan birtokba vette a tan�ra test�t. Eleinte csak simogatta a mellkas�t, azt�n tenyere c�lir�nyosan Piton f�rfiass�g�ra siklott. Hat�rozottan cir�gatta az egyre merevebb testr�szt. A tan�r felny�g�tt a k�nyeztet�st�l, majd egy er�szakos r�nt�ssal mag�ra h�zta Hermion�t. A l�ny felsik�tott a gy�ny�rt�l, �m a f�rfi, j� reflexek r�v�n, megint befogta a sz�j�t.
Hosszasan vonaglottak, Piton hihetetlen�l �lvezte a szenved�ly�k fojtogat� szor�t�s�t a szerveiben. Hermione a f�rfi v�ll�ba m�lyesztette k�rmeit, olyannyira h�zta mag�hoz a professzort.
Amikor elcsendes�lt �rz�kis�g�k heve, a l�ny pihegve fel�llt, �s kil�pett a f�rd�k�db�l. Habos volt a teste, szeme titokzatosan, el�gedetten csillogott. Piton �szrevette, hogy kiss� remeg a bok�ja. Hermione egyszer�en odament a t�r�lk�z�j�hez, �s belecsavarta a test�t.
-Granger, ha ezt elmondod valakinek… - pihegte rekedten, enyh�n fenyeget�en Piton. Nem tudta befejezni a mondatot, mert semmi tal�l� nem jutott az esz�be. Csak azt tudta, hogy a kis, griffend�les fruska teljesen elvette az esz�t.
-Ugyan, professzor �r… Ki hinn� el nekem? – mosolygott a f�rfira a l�ny.
-Nem mondasz semmit? – n�zett r� k�rd�n a tan�r.
-De… Holnap este tizenegykor megint j�v�k… f�rdeni… - kacsintott Hermione, majd kis�t�lt a f�rd�szob�b�l. Piton csak sokatmond�an vigyorgott, azt�n lassan � is kikecmergett a k�db�l.