Amarant 4

Perselus Piton �s Hermione Granger a b�jitallaborban dolgoztak. Piton egy hete morgott McGalagony-nak, hogy vigye az �rd�gbe a griffend�les�t, mert k�ptelen egy�tt dolgozni vele, de Minerva ragaszkodott a l�nyhoz. Mert „Ms Granger okos, ambici�zus, lelem�nyes �s talpraesett; sz�ks�ged van r�, Perselus” – na persze…

Piton sokat sejtet�en belemorgott az �stbe.

- Granger, szelhetn� egy kicsit gyorsabban is az �tokgy�keret, ugyanis sz�ks�gem volna r� – grimaszolt. Hermione ebben a pillanatban letette a k�s�t, �s a f�rfi orra al� dugta. T�k�letesen fel volt darabolva. Piton csak artikul�latlan morgott, azt�n belerakta a darabokat az �stbe.

- Piton professzor, �tvegyem egy kicsit a keverget�st? – k�rdezte halkan a griffend�les.

- Ez nem keverget�s, Granger! Ez komoly �s ideget pr�b�l� munkafolyamat! K�l�n�sk�ppen akkor, ha McGalagony mell�m rendel egy „�stehets�get” – sziszegett Piton, majd a l�nyra villantotta a s�t�t tekintet�t.

Hermione elh�zta a sz�j�t, azt�n visszafordult az asztalhoz, hogy eltakar�tsa a b�jitalf�z�shez m�r nem sz�ks�ges alapanyagokat. �gyesen �s szakszer�en kimossa a z�ld fiol�b�l az �lom-esszencia marad�k�t; �sszegy�jti a m�g haszn�lhat� �sszetev�ket: vir�gfejeket, gy�kereket, leveleket. Ut�na m�g egy halk b�b�jjal tiszt�v� var�zsolja az asztalt is.

- Tudok m�g seg�teni valamit, Piton professzor? – n�zett k�rd�n a f�rfi h�t�ra. Piton szik�r termete az �st f�l� tornyosult. Ahogy lassan megfordult, �s a l�nyra n�zett, Hermione h�t�n a hideg futkosott.

- Maga szerint tudott nekem seg�teni az elm�lt h�rom �r�ban? Komolyan, Granger?! �n csak azt vettem �szre, hogy l�b alatt volt! – mondta haragosan. A griffend�les szeme elkerekedett, �m m�gsem felelt a tan�r�nak. M�r majdnem 17 �ves volt, m�r nem tudta megf�leml�teni vagy megr�katni �t a f�rfi, ahogy kor�bban. Piton viszont szemmel l�that�an a reakci�j�ra v�rt.

- Szerintem mag�b�l most a b�jital g�ze besz�l… - vont v�llat a l�ny. Piton d�h�s szemmel a di�kj�ra meredt.

- Maga szerint hat�ssal van r�m az �rz�kt�nc p�r�ja?! El�rulom mag�nak, Ms Granger, hogy t�ved. R�m ez a g�z m�r r�gen nincs hat�ssal, ugyanis annyiszor kellett elk�sz�tenem, hogy m�r csak akkor hatna, ha a forr� f�zet a b�r�mh�z �rne…

- Akkor mivel magyar�zza az undok viselked�s�t? – replik�zott a l�ny.

- Ms Granger, ism�telten hatalmas t�ved�sben – kezdte Piton v�szj�sl�an k�nnyed hangon. – Nekem ugyanis semmit sem kell megmagyar�znom. Egyszer�en nem �rtem, mi�rt v�rja, hogy h�laim�t rebegjek, csak mert utas�t�sra lej�tt, �s �jabb utas�t�sra feldarabolt n�h�ny hozz�val�t, �s el�k�sz�tette az alapanyagokat… Tal�n j�l esne a griffend�les b�szkes�g�nek, igaz?

- Nem… Nem err�l van sz� – forgatta a szemeit Hermione. R�j�tt, hogy Pitonnal �gysem b�rhat el, ez�rt ink�bb a f�zetet kezdte n�zni. Kicsit k�zelebb l�pett, hogy egy kis g�z megcsaphassa az orr�t. Milyen kellemes, m�zes illata volt. �rthetetlen, hogyan lehet ez a remek illat� b�jital vesz�lyes m�reg?! �ll�t�lag az �rz�kt�nc Esszencia k�pes feloldani az emberek g�tl�sait, �s b�rkib�l el�csalja l�nye legrejtettebb titkait. Ahogy egy szippant�snyit beleszagolt az aranysz�n� b�jital p�r�j�ban, el is tudta hinni r�la; hogy veszedelmesebb, mint ak�rmelyik nyilv�nos �tok.

- Azonnal l�pjen h�tr�bb! – kiab�lt r� Piton. – M�r csak az hi�nyzik az est�mb�l, hogy maga elvesz�tse az �nkontrollj�t!

- Ne agg�djon, az velem nem fordulhat el�… Semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt… - morgott Hermione, de az�rt h�tr�bb l�pett. Fesz�lten figyelt, m�r a kez�ben szorongatta az obszidi�n-port, amit utols� �sszetev�k�nt kell belehinteni a f�zetbe, amit�l szinte azonnal elk�sz�l. Piton azonban m�g kevergette a b�jitalt.

- Vannak olyan var�zsig�k, amelyek megc�foln�k a kijelent�s�t… - g�nyol�dott Piton.

- Az Imperius… esetleg… - vont v�llat Hermione.

- Ismerek �n kev�sb� vesz�lyes b�b�jokat, amelyekt�l ugyan�gy kifordulna mag�b�l… Nem kell felt�tlen f�ben j�r� �toknak lennie, hogy hat�sos legyen, Ms Granger. Adja az obszidi�n-port! – ny�jtotta a kez�t a szelenc��rt. Hermione grimaszolva rakta a f�rfi tenyer�be, a dobozk�ba kim�rt adagot.

Piton a l�ny arc�t f�rk�szte, mik�zben visszafordult az �st f�l�.

- Amennyiben j�l m�rte ki az adagot, azonnal elk�sz�l�nk, �s mehet a dolg�ra… Viszont, ha elsz�m�tott valamit, akkor addig maradunk, am�g egy �jabb adag el nem k�sz�l – felelt a l�ny grimasz�ra d�h�sen.

- Remek. M�g szerencse, hogy nem szoktam hib�zni… - forgatta a szemeit Hermione. Piton keze megremegett, �s �vatlanul beleejtette a nyitott szelenc�t az �rz�kt�nc Esszenci�ba. Az obszidi�n-por egy pillanat alatt m�lyebb arany sz�nre v�ltoztatta a f�zetet, azonban a szelence f�mje irrit�lni kezdte a folyad�kot, �s haragosan fortyogva, vulk�nk�nt k�sz�lt kit�rni. Pitonnak annyi l�lekjelenl�te maradt, hogy elpender�tse a di�kj�t az �st mell�l, nehogy r� fr�ccsenjen a b�jital; � azonban nem �szta meg. Az �st felrobbant, a f�zet beter�tette a f�rfi h�t�n a tal�rt.

Hermione ijedten pislogott a tan�rja karjaiban. Az el�bbi d�he szertefoszlott. Piton most mentette meg az arc�t egy kiad�s �g�si s�r�l�st�l. �s milyen kellemes volt a mellkas�nak fesz�lni…

A f�rfi kezei a l�ny v�ll�t szor�tott�k, azt�n egyszer csak elengedt�k.

- J�l van? – k�rdezte d�h�sen Piton.

- Igen… K�sz�n�m – nyelt egyet Hermione. – Le mern�m fogadni, hogy direkt csin�lta… Piton professzor, j�l van? Nagyon s�padtnak t�nik… M�rmint a szok�sosn�l is s�padtabbnak…

- Granger, hagyja el a laboromat, most! – mondta halkan, de hat�rozottan a tan�r. M�r �rezte, ahogy a forr� b�jital �tsziv�rog a tal�rja �s az ingje anyag�n. Egy pillanat alatt lekapta mag�r�l a tal�rj�t, de az m�r nem seg�tett.

- Meg�gette mag�t? Tudok seg�teni?

- Hagyja el a laboromat! Azonnal, Granger! – kiab�lt a f�rfi, mik�zben igyekezett megszabadulni az �rz�kt�nccal �titat�dott ingj�t�l is. Alig t�z m�sodperc m�lva m�r f�lmeztelen�l �llt a di�kj�val szemben.

- Mag�ra fr�ccsent, igaz? Hadd n�zzem a h�t�t! – ugrott a f�rfi h�ta m�g� Hermione. Piton h�t�n egy �rulkod� aranysz�n� folt mutatta a b�jital besz�v�d�s�nak hely�t. A l�ny hideg v�zzel pr�b�lta lemosni a f�rfir�l, mire Piton felki�ltott.

- Mi az �rd�g�t csin�l, Granger?! Azt mondtam, hogy menek�lj�n innen! – kiab�lt, majd megfordult, �s a l�ny szem�be n�zett. Hermione megdermedve n�zett a f�rfira.

- �n csak seg�teni akartam… �n csak… sajn�lom…

Piton fels�hajtott, �s a mennyezetre n�zett. M�g egy pillanatig k�zd�tt mag�val, hogy meg�lje-e, vagy ink�bb megcs�kolja a r� b�mul� di�kj�t. Azt�n ink�bb a cs�kot v�lasztotta, elv�gre egy holttestet nehezebben tudna kimagyar�zni Dumbledore-n�l.

- Semmi gond, Granger – suttogta a l�nynak szel�den. Ett�l Hermione csak m�g nagyobb szemekkel meredt r�. Piton feladta a harcot, �s a l�nyhoz hajolt, hogy megcs�kolja. Legnagyobb meglepet�s�re Granger ajkai azonnal sz�tny�ltak, �s boldogan cs�kolt vissza. Piton meg�r�lt a l�ny pozit�v reakci�j�nak, ez�rt egyre szenved�lyesebben cs�kolta. K�zben simogatta a l�ny h�t�t, a fenek�t, majd egyszer csak felh�zta Hermione bal combj�t, hogy a l�b�t a saj�t cs�p�je k�r� fonja. Forr�sig hev�lt a v�re, �s nem akart semmi egyebet, csak �rezni Granger test�t.

Hermione azonban h�tra h�k�lt.

- Ez t�l gyors nekem… - pihegte a f�rfi nyak�ba. Piton �ppen legombolgatta r�la az ingj�t.

- Dehogy gyors, Granger – vigyorgott a tan�r. Tudta, hogy �lete legnagyobb hib�j�t k�veti el, ha engedelmeskedik az �szt�neinek; de k�ptelen volt m�st csin�lni. Esetleg majd ut�na kit�rli a l�ny eml�keit… Azzal esetleg m�g mentheti a b�r�t…

- De Piton professzor… Ezt tal�n nem kellene… - ellenkezett halkan Hermione, amikor Piton egyszer�en let�pte r�la a melltart�j�t. F�l k�zzel m�g mindig tartotta a l�ny combj�t, majd mag�ra emelte a m�sikat is. Hermione szinte a f�rfi derek�ra �lt, k�nytelen volt kapaszkodni, nem akart leesni. Piton �jra megcs�kolta, egyszer�en borzongat� volt a sz�ja. Hermione �rezte a f�rfi kem�ny csontjait, izmait; �s volt szerencs�je �rezni egy izgalmasan hossz�, merev f�rfiass�got is. A tan�r pontosan tudta, hogy milyen hat�ssal volt Grangerre. Hermione elhallgatott, �s egy pillanatra az �denben �rezte mag�t.

Lassan az asztalhoz ment a l�nnyal, �s feltette r�. Hosszasan cs�kolgatta a di�kj�t, nem t�r�dve a griffend�les sz�beli ellenvet�seivel.

- Egy�rtelm�en a f�zet hat�sa alatt van… K�zdj�n ellene… K�rem… - ny�sz�r�gte Hermione, noha minden egyes �rint�s �s cs�k j�l esett neki. Piton hallotta, amit mond neki a di�kja, de nem nagyon �rdekelte. Igaz, tal�n vissza tudn� mag�t fogni, am�g a l�ny megkeresi a ruh�it, �s t�vozik; de ostoba lett volna elengedni… Nem is akarta legy�rni a test�ben, lelk�ben fel�bredt �szt�n�ket.

- Maga volt olyan buta, hogy maradt, amikor k�ldtem… Most menjen, ha tud… - vigyorgott Piton, azt�n a l�ny mellei ut�n kapott. Szenved�lyesen bec�zgetni kezdte �ket, Hermione k�jesen elny�jt�zott az asztallapon, �s v�rt. Igazs�g szerint pr�b�lta �sszeszedni az erej�t, hogy k�pes legyen ellen�llni a f�rfinak. N�h�ny izgat� perc ut�n el is l�kte mag�t�l a f�rfit, �s �jra fel�lt az asztalon. Piton m�g �gy is sokkal magasabb volt n�la, pedig � az asztalon �lt.

- Azonnal engedjen el! – ny�gte ki zavartan a l�ny. Piton felnevetett, azt�n a nyak�ba cs�kolt.

- Eszemben sincs, Granger – mondta k�t moh� cs�k k�z�tt a f�rfi, majd a l�ny f�l�hez hajolt. – Most bemutatom, hogyan lehet imperius n�lk�l is megt�rni a m�sik akarat�t… AMARANT! – sziszegte a di�kja f�l�be, amit�l Hermione a lelk�ig megborzongott. Egy pillanatig azt sem tudta, hol van. Az illatok, a sz�nek �lesebbek lettek, ahogy az �rz�sei is. Valami�rt elm�lt az a gondolata, hogy el k�ne menek�lnie Pitont�l. �rdekl�dve figyelte a f�rfit, aki viszont �t n�zte. A l�ny tekintet�t kereste, hogy hat�sos volt-e a b�b�j. Hermione szeme ismeretlen�l �s kac�ran csillogott r�, Piton diadalittasan elmosolyodott, majd �jra a l�ny nyak�ba f�rta az arc�t. Cs�kolta, harapta, ahol �rte.

Granger felny�g�tt, azt�n lassan visszahanyatlott az asztalra. Kezeivel Piton meztelen h�t�t �s mellkas�t simogatta, �s �lvezte, hogy megadhatja mag�t a f�rfinak.

Piton r�videsen megint a l�ny melleit k�nyeztette, majd kezei a griffend�les szokny�ja alatt kerestek �jabb felfedeznival�t. Tovat�n� percek alatt kitapasztalta, hogyan tudn� levenni a l�nyr�l a ruhadarabot, de bonyolult man�vernek tartotta, ez�rt egyszer�en csak felh�zta a szokny�t a l�ny derek�ra.

Hermione ny�sz�rg�tt, amikor a f�rfi ujjait meg�rezte a bugyij�n. Azt�n egyszer csak Piton leh�zta r�la a feh�rnem�t, �s an�lk�l is �rezhette m�r az ujjait. Halkan felsikoltott, amikor Piton k�t ujja m�lyen bel�hatolt.

A f�rfi k�zel ugyan�gy �lvezte, ahogy a di�kja is. �r�lt, hogy �rint�sei �szinte �s b�tor�t� reakci�kat v�ltanak ki a l�nyb�l. Ezekkel hat�sosan elhallgatta a lelkiismerete suttog�s�t. Nem d�nt�tt rosszul, hiszen Granger is egyed�l t�lt�tte volna az est�t. R�ad�sul biztosan neki is hi�nyzott m�r egy kiad�s dug�s; ak�rcsak neki… Legal�bb addig sem a holnapi �r�ra tanul, hanem kikapcsol�dik egy kicsit a kedvenc eminense.

Piton elvigyorodott, tov�bb cs�kolgatta a l�ny mell�t, de lassan lek�zd�tte mag�r�l a nadr�got, �s f�l k�zzel �gy-ahogy megszabadult az als�nadr�gj�t�l is. Semmit nem akart elsietni, nem akart f�jdalmat okozni; de ink�bb el�re dolgozott, mert ki tudja mi lesz itt k�t perc m�lva…

Teljesen meg�rj�tette Granger, ahogy macsk�san dorombolt alatta. Im�dta a kicsi, feszes test�t, ahogy megfesz�lnek az izmai, azt�n elernyednek, majd �jra megfesz�lnek. Ahogy Granger ny�sz�r�g, �s s�hajtozik; leveg� ut�n kapkod. �ssze-visszad�b�rg�tt a sz�ve, n�ha tal�n m�g ki is hagyott egy-egy pillanatra.

Piton halv�nyan kutakodni kezdett az eml�keiben, hogy volt e valaha, aki ilyen �szint�n, �s sz�npadiass�g n�lk�l �lvezte volna a k�nyeztet�s�t – de nem tudott d�l�re jutni mag�val.

- Mi lesz m�r? – n�zett fel r� k�ny�rg� szemmel Hermione. Piton sz�ja kisz�radt a l�ny s�rget�s�t�l. Hermione m�moros tekintete, �s saj�t s�v�rg� teste is gy�ny�rre �h�tozott m�r. Lassan v�gigsimogatta m�g egyszer a di�kja test�t, majd megfogta a l�ny cs�p�j�t. Hermione kicsit jobban sz�tnyitotta a l�bait, azt�n Piton el�re hajolt �s sz�jon cs�kolta, �s egyidej�leg bel�hatolt.

A cs�k v�ggyal teli fuldokl�sra v�ltozott, ahogy Piton lassan mozogni kezdett a l�nyban. Granger feljajdult a gy�ny�rt�l, �s a f�rfi cs�p�j�re kulcsolta a l�bait. M�g m�lyebben, m�g t�bbet akart Pitonb�l.

A tan�r a griffend�lesre hajolt, �s el�sz�r lust�n, r��r�sen k�nyeztette; majd egyre gyorsabban �s �hesebben mozgott benne. Sz�ja megkereste Hermione ajk�t, �s �jra cs�kot lehelt a l�ny sz�j�ba. Granger izzadtan, de odaad�n h�zta m�g jobban mag�hoz a f�rfit. Piton derek�n tal�n m�g az ujjainak nyoma is ott maradt…

Var�zslatos moh�s�guk fergeteges k�jbe l�kte �ket. Az asztal szinte �sszecsuklott szerelmi iramuk alatt. Piton el�gedetten felny�g�tt, majd lihegve a l�ny nyak�ba f�rta az arc�t, hogy Granger haja egy percre elb�jtassa a vil�g el�l. Teljes test�vel fek�dt a l�nyon, aki mozdulni sem tudott. Igaz, nem is akart. Hermione �ppen a mindens�g gy�ny�r�t �lvezte, csak lebegett v�gtelen �rben, a csillagok k�z�tt.

Lehunyta a szem�t, �s pr�b�lt valamennyi leveg�t pr�selni a t�dej�be; hogy �lete legjobb szeretkez�se ne legyen az �lete utols� szeretkez�se.

Piton csak fek�dt rajta, �s szint�n csak �letben akart maradni. Hosszasan zih�lt, azt�n kiss� felemelkedett, �s a l�nyra n�zett. Nem tudta, hogy mire sz�m�tson. Val�sz�n�leg a b�b�ja m�r megkopott, �s hirtelen nem tudta, hova is tette a p�lc�j�t, hogy gyorsan t�r�lje a l�ny eml�keit.

- Ez j� volt… uram… - mosolygott �br�ndosan alatta Granger. Olyan �szint�nek, �s egyszer�nek hatott a mondata, hogy Piton akaratlanul is elnevette mag�t. � is �rezte, hogy az �rz�kt�nc Esszencia lassan elp�rolog a zsigereib�l. Lassan minden vissza�ll a norm�lis ker�kv�g�sba. Lesz�m�tva, hogy Granger ek�zben megvolt neki…

- Mondtam, hogy hagyja el a labort, Ms Granger… Mag�ra vessen, ami�rt nem tette – morogta Piton, majd lassan felemelkedett a l�nyr�l. Mindketten izzadtan, �s zil�ltan m�regett�k a m�sikat. Piton lassan felh�zta a nadr�gj�t, Hermione fel�lt, �s megigaz�totta mag�n a szokny�t.

- Ha j�l eml�kszem, egy �tokkal marasztalt v�g�l is… - kuncogott a griffend�les, majd leugrott az asztalr�l, de megt�ntorodott. Piton elkapta a derek�t, nehogy elessen. A f�rfi tenyere hasonl�an izzadt volt, mint a l�ny h�ta. – Lezuhanyozhatok, vagy elmenek�ljek? – k�rdezte halkan Hermione, majd b�tortalanul Pitonra n�zett.

- Nem mersz letegezni, Granger? – vigyorgott a f�rfi.

- Ez nem b�tors�g k�rd�se, uram. Hib�t k�vett�nk el, �s ezt egyed�l maga tudja helyre hozni, amennyiben val�ban hib�nak tartja az elm�lt f�l �r�t… Egyszer�en t�r�lheti az eml�keimet, mintha mi sem t�rt�nt volna… - gondolta v�gig Hermione.

- Ezt akarod? – n�zett �that�an a l�nyra Piton. Ennek a l�nynak t�nyleg hely�n volt az esze. M�g most is milyen logikusan tudott gondolkodni.

- Nem, de ez �gy sem t�lem f�gg… - h�zta el a sz�j�t a griffend�les. – Ez t�l j� volt ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy elfelejtsem…

- Zuhanyozzunk le, azt�n kezdj�nk valamit azzal az �tkozott esszenci�val – h�zta a f�rd�szoba fel� Piton a di�kj�t. V�giggondolta a dolgot. Nem t�rli a l�ny eml�keit. Ha a griffend�les kompromitt�lni sz�nd�kozn� magukat, akkor b�ven r��r megakad�lyozni azt. Majd akkor r�k�ld egy exmemoriamot… De most m�g nem. Egyel�re j� �gy. Izgalmas. Felforgat�. Kalandos. Granger a szeret�je.

- Zuhanyozzunk? M�rmint maga meg �n, egy�tt? – kerekedett el Hermione szeme.

- Amikor kettesben vagyunk, tegezhetsz, Granger