1. fejezet: Fordul�pont

Kedves Perselus,
Ezen sorokat olvasva m�r hal�lom ut�n j�runk, ami szerencs�sebb esetben �ltalad, �s nem az ifj� Malfoy �ltal v�geztetett be. Ha �gy t�rt�nt, k�rlek, ne b�nk�dj, hisz ak�rmit is mutatsz a k�lvil�g fel�, �n ismertelek, �s tudom, milyen �nv�d gy�t�r. De te is tiszt�ban vagy vele, hogy ennek �gy kellett t�rt�nnie. �n m�r �tadtam tud�som azon r�sz�t Harrynek, amire sz�ks�ge lesz a harc sor�n, �gy te sokkal nagyobb seg�ts�get ny�jthatsz neki – mind tud�sban, mind l�lekben. Tudom, most mit gondolsz, de hamarosan meg�rtheted kijelent�sem l�nyeg�t.
Fawkes hamarosan megl�togat majd. Az eml�keket, amiket elvisz neked, titokban kell tartanod. Te is tudod, mi�rt. Hogy � mikor tudhatja meg? Amint j�nak l�tod, hogy megtudja, de val�sz�n�leg neked kell megtenned az els� l�p�seket. B�zom benned, hogy k�pes leszel r�. Felejts�tek el a m�ltban szerzett s�relmeiteket, �s t�maszkodjatok b�tran egym�sra, mert csak ez seg�thet.
Most m�g nem �rtheted, mir�l sz�l a lev�l l�nyege, de a meg�rt�s seg�t majd az elfogad�shoz, ami pedig mag�ban hordozza majd a szeretet szikr�j�t. Sose felejtsd el egy �regember szavait, �s k�rlek, bocs�ss meg minden t�ved�sem�rt, de most m�r biztos, ez az eml�k volt tal�n a legnagyobb t�ved�sem, hisz k�t �letet is majdnem t�nkretettem a hallgat�ssal.
Bocs�ss meg nekem �s magadnak is, �s megtal�lod a boldogs�got.
�reg bar�tod: Albus

Piton k�tszer is v�gigfutotta a levelet, hogy biztos lehessen benne: j�l �rtelmezte. Dumbledore megint eltitkolt el�le egy fontos inform�ci�t, amivel majdnem t�nkretette k�t ember �let�t – akib�l az egyik a lev�l alapj�n � maga volt.
De hi�ba eme �jabb s�relem, csakis f�jdalmat tudott �rezni, hisz elvesztette az egyetlen embert, akit bar�tj�nak nevezett.
Mikor id�ig jutott, a lev�l v�r�sen felizzott a leveg�ben, �s �tvette a hely�t egy f�ld�nt�li b�k�t �s szomor�s�got �raszt�, v�r�s-arany sz�nekben pomp�z� f�nixmad�r – Dumbledore madara.
-Fawkes!? - A mad�r egy l�gy, szomor� trill�t hallatott, majd lesz�llt Piton v�ll�ra.
Piton m�r a mad�r megmozdul�s�n is elcsod�lkozott, hisz kor�bban csak az irod�ban vetett r� egy semmitmond� pillant�st, valamint ha s�rg�s �zenetet kellett tov�bb�tania Dumbledore-nak, a mad�r megjelent eme sz�nd�k� h�v�s�ra.
A legfurcs�bb m�gsem ez volt, hanem az, hogy �rtette Fawkes besz�d�t. A f�nix nem konkr�t szavakat form�lt, hanem megmutatta f�jdalm�t, �s megpr�b�lt vigaszt ny�jtani. �nek�re f�ld�nt�li l�gys�g, b�kess�g, �s… igen, hat�rozottan szeretet �s b�ke szikr�ja haladt �t Piton gondolatain, mintha csak Dumbledore a saj�t �rz�seit akarn� egy utols�, b�tor�t� �s �szt�nz� er�be belefoglalni. Val�ban, ezt k�zvet�tette Fawkes, de � maga is tudta, hogy a f�rfinak sz�ks�ge van erre, mert ak�rmilyen er�s is lehet valaki, a lelki b�ke megtart�sa szinte lehetetlen ekkora megr�zk�dtat�s ut�n. �s ezt a k�lvil�g fel� nem is mutathatta ki, senkinek – egyel�re.
J�tszania kellett, j�tszani az �let kegyetlen �s f�jdalmas j�t�k�t, amit a sors kim�rt r�. Hogy mi�rt kellett? Maga se tudta pontosan. Tal�n vezekl�s? Tal�n csak elfogad�sa annak a sz�m�ra t�nyk�nt kezelend� �rz�snek, hogy � m�sra nem is j�?
Hi�ba bizonygatta Albus az ellenkez�j�t, mindenki m�s szem�ben csak a rettegett tan�r, gyilkos hal�lfal�, vagy a mindig rossz h�rt hoz� k�m volt – eddig. Senki sem akarta �t igaz�n megismerni, noha � se v�gyott senki t�rsas�g�ra. A tan�t�s is csak egy k�teless�g volt, amit nem �nsz�nt�b�l v�llalt fel – eleinte. De miut�n a S�t�t Nagy�r elt�nt 13 �vre, Dumbledore nem engedte el. Nem, nem k�nyszer�tette, hogy maradjon, de m�gis ott volt benne az az er�, ami marad�sra b�rta – �s ami seg�tett a helyes d�nt�s meghoz�s�ban is.
M�g Piton a gondolataiba m�lyedt, Fawkes csendben �lt a v�ll�n, �s figyelt. Figyelte a f�rfi �rzelmeit, a fej�n �tsuhan� gondolatokat, �s val�ban meg�rtette, hogy Perselus Piton �gy tekintett Albus Dumbledore-ra, mint egyetlen lehets�ges bar�tj�ra �s bajt�rs�ra, aki n�lk�l a f�rfi m�ra �rzelmileg ronccs� v�lt volna. �gy se sok v�lasztotta el t�le, de kitartott. Kitartott Dumbledore eml�k��rt, �s hogy seg�thessen lez�rni a h�bor�t, mert �rezte, hogy neki ez a k�teless�ge. Ak�r az �lete �r�n is, de fel kell k�sz�tenie a „Kiv�lasztottat”, �s v�delmeznie, am�g lehets�ges.
Piton ekkor g�nyos mosolyra h�zta ajkait. Hogy tan�thatna � b�rmit is annak az arrog�ns �ntelt k�ly�knek, mikor m�g az okklumenci�t se volt k�pes elsaj�t�tani? M�g arra se vette a f�radts�got, hogy gyakoroljon. A nagy „Kiv�lasztott”, Potter. Hogy lenne neki es�lye, hogy legy�zze a Nagyurat?
Ekkor Fawkes l�gy hangja sz�lalt meg a gondolatai k�z�tt:
- Ebben kell, hogy seg�ts neki, �s hidd el, te vagy r� a legalkalmasabb.
- Albus is mindig ezt mondta, de persze sosem adott magyar�zatot a mi�rtre – mormolta Piton.
Fawkes meglebbentette aranyl� sz�rny�t, mire k�t �vegcse jelent meg k�zvetlen Piton el�tt, �s lebegett mellmagass�gban, am�g a f�rfi mag�hoz nem vette. Az �vegcs�ben az ez�st�s anyagot f�ld�nt�li f�nnyel vonta be a Hold �ppen r�es� sugara. �jf�l k�r�l j�rhatott az id�, alig egy �r�ja �rt haza, miut�n a Nagy�r elbocs�jtotta. H�rom nap telt el Dumbledore hal�la �ta, �s � m�g a temet�sre se tudott elmenni, hogy ler�ja utols� tisztelet�t a legnagyobb m�gus el�tt, akit valaha ismert, �s aki a bar�tja volt. A Nagy�r r�parancsolt, hogy maradjon a f�hadisz�ll�son, �s csak most siker�lt elszabadulnia. Igen, Piton a S�t�t Nagy�r els� embere lett eme akci� ut�n. M�g azt is siker�lt el�rnie, hogy Draco kapjon m�g egy es�lyt, noha a Nagy�r csal�dott benne, �s ”kifejezte” abb�li v�lem�ny�t, hogy a gyerek olyan lesz, mint Lucius. Persze Draco meg�g�rte, hogy nem fog csal�dni benne, de Piton l�tta a fi� szem�ben a szikr�t. – M�g menthet�.
Gondolataib�l Fawkes egy l�gy trill�ja hozta vissza. Ideje elrakt�rozni az eml�keket. �gy d�nt�tt, hogy f�l�sleges a mereng�, egyszer�en mag�hoz veszi az eml�keket, hisz ott lesznek a legbiztons�gosabb helyen.
N�h�ny perc m�lva egy f�lig d�h�s, f�lig r�m�l �v�lt�s has�totta kett� az �jszaka cs�ndj�t, majd egy mad�r r�m�lt –�s rosszall� vijjog�sa.
Piton �gy d�nt�tt, �jra kell �rt�kelnie mag�ban Dumbledore jellem�t �s d�nt�seit.