M�snap Harrynek m�g mindig a cikken j�rt az esze. Benne is folyton ugyanaz a k�rd�s ism�tl�d�tt: „Mi�rt b�zott meg Dumbledore Pitonban?” Dumbledore azt mondta neki, mikor r�k�rdezett, hogy nyom�s indoka van erre, de vajon mi lehetett az-az ok?

Este ism�t az okklumenci�s k�nyv�t vette el� �s olvasta tov�bb. Azt�n meghallotta azt a semmivel sem �sszet�veszthet� hangot, amir�l m�g most is Dumbledore temet�se jutott az esz�be. „Fawkes!?” �s val�ban, egy t�zcs�va k�s�ret�ben megjelent Dumbledore f�nixmadara. F�ld�nt�li �neke k�s�ret�ben lesz�llt Harry mell� az �gyra, majd tekintet�t Harry�be f�rta. Mikor Harry f�lren�zett, az �gy�n egy bor�t�kot �s egy p�lc�t pillantott meg, amit biztosan nem � tett oda.

Mikor Fawkeshoz fordult, � �jra �nekelni kezdett, de most nem azt a szomor� dallamot, amit a temet�skor is hallani lehetett, hanem egy sokkal vid�mabb, b�tor�t� �neket. Harry tudta, hogy a lev�l csak Dumbledore-t�l j�hetett, teh�t ez a p�lca… nem, az nem lehet, hisz Dumbledore p�lc�j�t nem tal�lt�k meg. Kiss� f�lszegen bontotta fel a levelet, f�lve Dumbledore �zenet�t�l.

Dr�ga fiam,

Tudom, hogy mit �rzel most. D�h�t �s bossz�v�gyat, meg akarsz fizetni annak, aki ezt tette velem. Ha minden a sz�m�t�saimnak megfelel�en t�rt�net, te most Piton professzort tal�n m�g Voldemortn�l is jobban gy�l�l�d, de k�rlek, ne tedd! J� okom van ezt k�rni t�led, de az indokokat nem t�lem kell megtudnod. Annyit szeretn�k, hogyha majd elj�n a pillanat, hallgasd meg Perselust, ha � el�rkezettnek l�tja az id�t – ami rem�nyeim szerint min�l hamarabb be fog k�vetkezni – mindent meg fogsz tudni.

Most azt �rezheted, magadra hagytalak, �s n�lk�lem nem fog siker�lni a k�ldet�s, de �n b�zok benned, �s lesznek seg�t�id is. Utols� �vedre m�g t�rj vissza a Roxfort biztons�got ad� falai k�z�, �s ne hanyagold el a bar�taidat �s a szeretteidet, mert az er�d benn�k rejlik, sz�ks�ged lesz r�juk! Ha �gy �rzed, m�snak is kell a seg�ts�ge, avasd be Remust �s McGalagony professzort a horcruxok titk�ba, de egyel�re megk�rlek, m�s ne tudjon r�la, mert azzal csak az illet� �lete lenne vesz�lyben.

A Roxfortban l�v� mag�nk�nyvt�ram imm�r a te tulajdonod, sok hasznos k�nyvet fogsz tal�lni, ami seg�thet a kutat�sban �s a tanul�sban egyar�nt. Ha teheted, m�g a ny�r folyam�n vedd magadhoz, �s tanulm�nyozd �ket. Fawkes is a seg�ts�gedre lesz. Ha sz�ks�ged van r�, a gondolataiddal magadhoz tudod h�vni. A p�lca pedig - mint m�r val�sz�n�leg kital�ltad - a saj�tom. K�rlek, �rizd meg, �s sz�ks�g szerint haszn�ld – b�rmikor j�l j�het egy tartal�k p�lca!

Utolj�ra pedig egy tan�csot szeretn�k adni, ami rem�nyeim szerint hasznotokra lesz: „Nem nagy �s k�l�nleges er� kell a gy�zelemhez, sokkal fontosabb a b�tors�g �s a szeretet, a bizalom lesz a megment�, ezt ne feledd.”

Most b�cs�zom. �r�m volt t�ged ismerni �s l�tni, hogyan fejl�dsz. Tudod, hogy sz�momra mindig t�bbet jelentett�l egy �tlagos di�kn�l, olyan volt�l, mintha az unok�m lenn�l. Ez�rt kellett neh�z d�nt�seket hoznom veled kapcsolatban, de rem�lem, egyszer te is megbocs�jtasz nekem.

Soha nem m�l� szeretettel �s tisztelettel:

Albus P. W. B. Dumbledore

A levelet k�nnyfoltok �ztatt�k. Dumbledore s�rt, mikor meg�rta a levelet. De nincs keltez�s. „Vajon mikor �rhatta? �s hogy mondhat ilyet? Piton, az az �rul�. Hogy is k�rheti azt, hogy besz�ljek vele?” Harry arc�t is k�nnyek �ztatt�k az �jra r�t�r� eml�kekt�l. Dumbledore azt �rta, hogy mindig is az unok�j�nak tartotta �t. �s Harrynek be kellett vallania, hogy � se �gy tekintett Dumbledore-ra, mint egy tan�r�ra. Mindig egy nagyapaszer�s�get l�tott benne, akin�l biztons�gban van, �s akinek k�vetkezm�nyek n�lk�l kimutathatja az �rz�seit.

„A francba az eg�sszel, mit tegyek?”Most kit�rt bel�le az �sszes keser�s�g �s b�nat, ami Dumbledore temet�se �ta felgy�lemlett benne. V�llait r�zta a n�ma zokog�s, m�g jobban el�ztatva vele a levelet. Fawkes egy darabig figyelte, majd Harry t�rd�re sz�llt, �s csendes, nyugodt dallamba kezdett. �rezhet� volt, hogy � is siratja r�gi gazd�j�t, de meg akarta nyugtatni Harryt.

- Albus nem akarn�, hogy miatta s�rj �s szomorkodj. Azt szeretn�, hogy �gy eml�kezz�nk r�, mint kedves, hab�kos �regemberre, mint egy j�s�gos nagyap�ra.

Harry meglep�dve n�zett Fawkesra. Meg�rtette, amit mondott, �s r�ad�sul mintha tudta volna, hogy Dumbledore mit �rt a level�ben. „Lehets�ges ez?”

- Ne feledd, csak sz�l�tanod kell, �s itt leszek, hogy seg�tsek. - Azzal egy l�ngcs�va k�s�ret�ben elt�nt.

Harrynek most t�nyleg j�l esett volna egy kis vigasztal�s, vagy, hogy legal�bb a bar�tai mellette legyenek, de azt�n r�j�tt, hogy Fawkesnak igaza van. „Dumbledore azt akarn�, hogy �gy eml�kezzek r�, mint egy kedves id�s emberre, mint egy nagyap�ra, hogy ne csak a hal�l�t �s a temet�s�t l�ssam magam el�tt, amikor eszembe jut. Vajon mit jelenthet az a tan�cs? Nem nagy �s k�l�nleges er� kell a gy�zelemhez, sokkal fontosabb a b�tors�g �s a szeretet, a bizalom lesz a megment�, ezt ne feledd. A bizalom lesz a megment�… De m�gis kinek a bizalma ki ir�nt? M�rt kell mindig mindent ilyen hom�lyos m�don el�adni? De nem kesereghetek. Dumbledore is azt �rta, hogy tanulnom kell, �s biztos, hogy legf�k�pp az okklumenci�ra gondolt. Piton meg… Dumbledore t�ved, l�ttam a gy�l�letet a szem�ben, mikor meg�lte, �s ezt nem fogja meg�szni.”
___________________________________________________________________________

A napok Harry sz�m�ra csigalass�s�ggal teltek. Sokszor �jraolvasta Dumbledore level�t, de nem jutott el�bbre, csak m�g ink�bb meger�s�t�st nyert, hogy tanulnia kell. Bar�tainak nem �rt a lev�lr�l, t�l vesz�lyesnek tal�lta, �s b�r neh�z sz�vvel, de eld�nt�tte, hogy indul�sa napj�n neki is el kell majd �getnie.

Bar�tai tartott�k benne a lelket, b�ztat� sorokat �rtak neki, de �k sem mondtak semmi l�nyegeset.

Tudta, hogy hamarosan Vernon b�csi�kkal is besz�lnie kell, �s ak�rmennyire is ut�lja �ket, figyelmeztetni kell �ket a vesz�lyre, hisz 17. sz�let�snapja ut�n megsz�nik a h�z v�delme. De ezt nem v�rja meg, 30-�n el fogja hagyni a h�zat. Lehet, hogy ezzel kis bossz�s�got fog okozni a Rendnek, de neki m�g az esk�v� el�tt dolga van.
___________________________________________________________________________

J�lius 30-�n reggel Harry m�r f�lig bepakolt b�r�ndje mellett �llt a szob�j�ban. M�g ha akaratlanul is, de eml�kek rohant�k meg, melyekt�l nem tudott szabadulni. Visszaeml�kezett gyerekkor�ra, melyet a lenti gardr�bban volt k�nytelen elt�lteni, a b�ntalmaz�sokra, a n�lk�l�z�sre �s a len�z�sre. Azt�n megj�tt a roxforti lev�l, mely mindent megv�ltoztatott. Boldogs�got �s bar�tokat hozott, de egyben egy nagy terhet is tett Harry v�ll�ra. Megismerte sz�lei val�di kil�t�t, �s vel�k egy�tt Voldemortot, aki ellen m�g ma is harcol, �s nem a j�slat miatt, mert m�r tudja, hogy neki ez a v�gzete, hanem a sz�lei �s a bar�tai, a szerelme miatt, akiket f�lt, �s egy jobb �ltet akar nekik, m�g ha esetleg � nem is l�thatn� ezt. „Ginny, dr�ga Ginny, Dumbledore is azt �rta, hogy nem szabad a szeretteimet eltasz�tanom magamt�l, de nagyon f�ltem. Valami gy�ny�r� aj�nd�kot kell neki tal�lnom a sz�let�snapj�ra, amib�l l�thatja, hogy m�g mindig nagyon szeretem.”

Itt elszak�totta mag�t a mereng�st�l, �s folytatta a pakol�st. D�lut�n el akart indulni, �s �gy tervezte, hogy egy �jszak�t a Foltozott �stben fog t�lteni. Ha kell, rem�lhet�leg m�r meg tudja v�deni mag�t. Ez alatt a k�t h�nap alatt majdnem az �sszes k�nyvet �tolvasta �s megtanulta, m�g a fekete m�gi�val foglalkoz�k nagy r�sz�t is. De az okklumenci�val m�g mindig bajban volt, �s nem tudta, hogy mit tehetne. Voldemort Sirius hal�la �ta nem kereste fel az elm�j�t, de ez nem jelent semmit, f�leg ha valami fontos inform�ci�ra f�jna a foga.

D�lben Petunia eb�dhez h�vta �ket, �s Harry el�rkezettnek l�tta az id�t, hogy besz�moljon t�voz�s�r�l. Mikor m�r befejezt�k az �tkez�st, �s Vernon b�csi a nappaliba k�sz�lt, Harry �gy sz�lt:

- Vernon b�csi, k�rlek, gyere vissza, �s �lj le!

- Te csak ne parancsolgass nekem, k�ly�k! M�gis mi a francot akarsz?

- Csak azt szeretn�m mondani, hogy mivel holnap van a sz�let�snapom, ma elmegyek, �s val�sz�n�leg nem l�ttok t�bbet. De b�rmennyire megkeser�tett�tek az �letem, m�gis csak a rokonaim vagytok, �gy k�teless�gemnek �rzem, hogy sz�ljak, nem vagytok itt biztons�gban, mert holnap megsz�nik a v�d�var�zslat, amit m�g Dumbledore mondott a h�zra. Az lenne a legjobb, ha elk�lt�zn�tek.

- Te, nem el�g, hogy etett�nk �s ruh�ztunk, te h�l�tlan korcs, m�g olyasmit mersz a szem�nkre h�nyni, hogy megkeser�tett�k az �leted? Te keser�tetted meg a mi�nket, ami�ta az a v�n bolond lerakott a k�sz�b�nkre, csak kolonc volt�l a nyakunkon, most pedig kider�l, hogy vesz�lyben is vagyunk miattad…

- Vernon…

-… �s m�g azt v�rn�d, hogy k�lt�zz�nk is el? Biztos a h�zunkra f�j a fogad, mi? Nincs hova menj, �s �gy d�nt�tt�l, hogy minket semmizel ki…

- VERNON, el�g legyen – ki�ltotta most m�r Petunia is. – Harrynek igaza van, vesz�lyben lehet�nk, ezt Dumbledore is meg�rta az els� level�ben. �s… val�ban nem b�ntunk t�l j�l vele.

Pet�nia ezt m�r el�g halkan mondta, de mind Harry, mind Vernon b�csi meg�tk�zve n�ztek r�. Harry sejtette, hogy valami nincs rendben a n�nik�j�vel, de ilyen vallom�sra sose sz�m�tott t�le. Vernon b�csinak meg m�r �gy is �pp el�gg� lilulni l�tszott a feje, de ez a kijelent�s ut�n…

- HOGY MICSODA? – fr�cs�gte. – Mikor megl�ttuk �t a k�sz�b�n, r�gt�n ki kellett volna tenn�nk az utc�ra, de neem! Mi befogadtuk, �s ezzel a nyakunkba vett�k a bajt!

Most m�r Harrynek is elborult az agya. – Az m�r egyszer biztos, hogy az �rvah�zban sokkal jobban b�ntak volna velem, mint itt! – �v�lt�tte, majd felviharzott a szob�j�ba. „Ezek ut�n m�r nem �rdekel, �n figyelmeztettem �ket, �s � kezd el velem kiab�lni, de majd megb�nj�k, ha esetleg Voldemort meg tal�ln� l�togatni �ket.” Harry kezdett lehiggadni, �s tudta, hogy �gyis megpr�b�l mindent megtenni, hogy megv�dje �ket, mert senki nem �rdemli meg, hogy Voldemort karmai k�z� ker�lj�n. Petunia n�ni m�g meg is v�dte �t. De vajon mi�rt? Erre nem jutott semmilyen �pk�zl�b magyar�zat az esz�be, �gy nem is foglalkozott tov�bb vele. A pakol�ssal k�sz volt, �gy �gy d�nt�tt, hogy nemsok�ra indul, amikor kopogtat�st hallott az ajtaj�n.

- Gyere be – mondta. Gondolta, hogy csak Petunia n�ni lehet, mivel Vernon b�csi nem fecs�reln� az idej�t kopogtat�ssal.

- Csak gondoltam, elk�sz�n�k, mivel azt mondtad, hogy val�sz�n�leg t�bb� nem fogunk tal�lkozni. Harry �n… sajn�lom, tudom, hogy nem szabadott volna �gy b�nnunk veled, de rem�lem, nem haraggal fogunk elv�lni. Ez itt a tied – egy arany l�dik�t rakott le Harry �gy�ra. – Ebben Lily �s James azon dolgai vannak, amik nem pusztultak el a t�mad�st k�vet�en. Most m�r a tied. M�g egyszer k�rlek, hogy bocs�ss meg, �s vigy�zz magadra – azzal miel�tt Harry megsz�lalhatott volna, elhagyta a szob�t.

Harry csak �lt az �gy�n, de nem mert a l�dik�hoz ny�lni. Tudta, hogy nem lehet benne semmi, amit�l f�lnie k�ne, hisz sz�lei nem tudhatt�k, hogy meg fognak halni, de m�gis. Neki az is csod�nak sz�m�tott, hogy a kez�be foghat olyan dolgokat, amik a sz�lei� voltak a l�thatatlann� t�v� k�penyen �s a Tekerg�k T�rk�p�n k�v�l. Azt�n megfogta a l�dik�t, �s eldugta a csomagj�ban. „Majd egy nyugodt helyen kinyitom.”

M�g egyszer k�r�ln�zett a szob�ban, majd megfogta a l�d�j�t, �s kivonszolta a h�z el�. El�vett egy lapot, amire el�re kigy�jt�tte a var�zslatokat, �s elv�gezte �ket a h�zon. Tudta, hogy Voldemortot nem �ll�tan� meg, de rem�lte, hogy ezzel kev�sb� �szrevehet�v� teszi rokonait.

Majd egy utols� pillant�st vetett a h�zra, �s elvonszolta a l�d�j�t a legk�zelebbi sik�torig, ahonnan dehoppan�lt.
___________________________________________________________________________

Ek�zben az Od�ban nagy k�sz�l�d�s folyt az esk�v�re. A h�zat kib�v�tett�k, a kert nagy r�sze feh�r vir�gok d�szpomp�j�ban �llt, a h�zban l�v�k pedig �pp a nagytakar�t�s kell�s k�zep�n voltak, m�g egy kis csapat a konyh�ban �lt, �s besz�lgetett.

- Igen, m�g ma �jjel elmegyek Harry�rt, hogy biztos ne t�rt�nhessen semmi baj. Nem �zentem neki, �gy biztons�gosabb, de majd meg�rti. Ha nem j�n k�zbe semmi, r�gt�n idehozom �t.
___________________________________________________________________________

Harry k�zvetlen a Foltozott �st el�tti kis sik�torba hoppan�lt. Megnyugodva kif�jta a leveg�t, hogy siker�lt a m�velet. Mint mindig, a fogad� most is tele volt. Harry odament a csaposhoz.

- J� napot! Szeretn�k ma �jszak�ra kivenni egy szob�t!

- Term�szetesen, Mr. Potter, a 21-es szoba megfelel?

- K�sz�n�m, Tom – mosolygott Harry. – Felvinn� a l�d�mat a szob�ba? M�g lenne egy kis dolgom az Abszol �ton.

- Persze.

- K�sz�n�m!

Harry els� �tja a Gringotts var�zsl�bankba vezetett, ahol egy tetemes �sszeget mag�hoz vett, mivel nem akart a kutat�suk alatt ezzel foglalkozni. Gyorsan megl�togatta a patik�t, ahol kifizette a sz�ll�tm�nyt, �s beszerzett m�g n�h�ny b�jitalt, majd �tment a Czikornyai �s Patz�ba, ahol szint�n rendezte a sz�ml�j�t. K�vetkez� �tja Madam Malkinhoz vezetett, hogy vegyen egy �j d�sztal�rt Bill�k esk�v�j�re.

- J� napot!

- J� napot fiatal�r! Miben seg�thetek?

- Egy bar�tomnak lesz az esk�v�je, �s egy �j d�sztal�rt szeretn�k.

- �rtem, �s esetleg van valami k�l�nleges k�v�ns�ga, hogy milyen legyen?

Harry kicsit elbizonytalanodott. Igaz�b�l fogalma sem volt a var�zsl�divatr�l, nemhogy egy esk�v�re mit szok�s felvenni. Val�sz�n�leg ez az arc�ra is ki�lhetett, mert a boszork�ny �gy sz�lt:

- Rendben, akkor kital�lunk valami k�l�nlegeset.

Fel�ll�totta Harryt egy kis zs�molyra, majd a szalaggal megm�rette, k�zben k�l�nb�z� anyagokat hozott el�, amik p�lc�ja egyetlen p�ccint�s�re tal�rt kezdtek form�lni. K�r�lbel�l egy �r�ba telt, m�g �ssze tudtak �ll�tani egy olyan kompoz�ci�t, ami Harrynek is t�k�letesen megfelelt. Fekete sz�n� selyem d�sztal�r volt, ez�st �tsz�v�ssel �s csattal. Kifizette, majd meg�llt kicsit gondolkodni. Fogalma sem volt, hogy milyen n�szaj�nd�kot vegyen Bill�knek. Ginny sz�let�snapi aj�nd�k�t saj�t maga fogja elk�sz�teni, �gy az�rt nem kellett agg�dnia, de egy n�szaj�nd�k m�s lapra tartozik. Elkezdett j�rk�lni az �zletek k�z�tt, h�tha megakad a szeme valamin, de nem l�tott olyan aj�nd�kot, amit el tudna k�pzelni Fleurnek �s Billnek. M�r majdnem feladta, amikor az egyik bolton meg�llapodott a tekintete. „Ez az! Megvan a t�k�letes aj�nd�k.”

Harry az �j szerzem�nyeivel megpakolva visszaballagott a Foltozott �stbe, majd fel a szob�j�ba. Mikor mindent elpakolt, el�vette az egyik k�nyvet, �s elkezdte k�sz�teni a Ginnynek sz�nt aj�nd�k�t.
___________________________________________________________________________

- Arthur, Molly, �bredjetek! Harry elt�nt.

- Hogy �rted ezt, Remus? – k�rdezte megr�m�lve Mrs. Weasley.

- Nem volt a h�zban, mikor odahoppan�ltam…