V�g�l is alkut k�t�ttek. Harry itt marad az iskolakezd�sig, �s tanul. Vagyis ink�bb tanulm�nyozza Tom Denemet �s k�vet�it. Cser�be a hal�lfal�k vezet�je szavatolja, hogy egyetlen m�gikus k�pess�ggel rendelkez� l�nynek nem esik baja, �s a muglikat is b�k�n hagyja. Tom elk�ldte Pitont, hogy n�zzen ut�na, mit tudnak Harry elt�n�s�r�l. Ez pedig egy �jabb k�rd�st vetett fel.

- Mondd Tom, mennyire b�zol Pitonban? – �rdekl�d�tt Harry. Az el�z� tan�v v�g�n ugyanis megtudta, hogy Piton egykor hal�lfal� volt, de m�r a Voldemort buk�sa el�tt is k�mkedett Dumbledore-nak. Vajon ki t�ved? Voldemort vagy Dumbledore?

- B�zni? Az mi? – k�rdezte kuncogva a s�t�t m�gus, aki ez�ttal is a fiatal Tom Denemk�nt mutatkozott. Harry el�tt �ltal�ban az ifjabb, j�k�p� Tom Denem alakj�t �lt�tte mag�ra, miut�n nem egyszer l�tta a fiatal k�ly�k hal�lrav�lt arc�t, mikor reggel kopogtat�s n�lk�l bel�pett a szob�j�ba, �s fel�bresztette. A fiatal Tom bizalmat gerjeszt� arca Harryben is nyomot hagyott. Olykor nehezen tudta elhinni, hogy az el�tte �ll� f�rfi azonos azzal a gonosszal, aki meg�lte sz�leit �s �t is megpr�b�lta eltenni egy p�rszor az �tj�b�l. – Nem b�zom senkiben. A bizalom olyan dolog, amivel vissza�lhetnek. Ezt jegyezd meg. De Perselus az egyik legh�s�gesebb emberem. B�r ny�ron csal�dtam benne, mikor nem jelent meg azonnali h�v�szavamra, m�gis eln�zem neki, mert helyesen cselekedett. �gy m�g mindig van egy megfelel� emberem mind a Roxfortban, mind a F�nix rendj�ben.

- �s mit�l vagy benne olyan biztos, hogy hozz�d h� �s nem Dumbledore-hoz? – faggatta tov�bb konokul Harry.

- Ha tudsz valamit, amit �gy �rzel, meg kell osztanod velem, ne habozz! – sziszegte elkomorul� arccal Tom, mik�zben szemei v�r�sbe v�ltottak.

Harry v�llat vont. – Nem hiszem, hogy probl�m�t okozna. B�r egy�ltal�n nem kedvelem, elismerem, hogy Piton nem h�lye. Biztos tudja, hol a helye – mondta k�t�rtelm�en.

- Azt hiszem, lesz egy-k�t szavam vele, amint visszaj�n – morogta -, �s veled is.

- Ut�lom Pitont, �s nem hiszem, hogy van olyan dolog, amit�l mindez megv�ltozna, de ez nem ok arra, hogy a hal�l�t akarjam.

- Oh, egy�ltal�n nem akarom a hal�l�t, ahhoz t�ls�gosan is fontos szerepet t�lt be. Jelenleg… De ez nem jelenti azt, hogy b�ntetlen�l hagyom az �rul�st.

- Hagyd �t b�k�n! – ki�lltotta Harry m�rgesen. – Nem mondtam, hogy el�rult t�ged. Egy sz�val sem. S�t! Majdnem az eg�sz tan�v sor�n meg voltam gy�z�dve, hogy Piton egy �lnok hal�lfal�. Csak… - Harry szava elakadt.

- Folytasd – s�rgette Tom.

- Iz�… sz�val… - Harry hirtelen sz�rnyen �rezte mag�t. - Add a szavad, hogy nem esik semmilyen b�nt�d�sa.

Voldemort �les pillant�st vetett r�, de b�lintott.

- Sz�val – Harry zavarba j�tt- iz� azut�n a temet�s eset ut�n tudtam meg, illetve Dumbledore azt mondta, hogy… Piton k�m. Neki k�mkedik… - Harry az utols� szavakat m�r csak suttogta.

Harry meglepet�s�re, Voldemort �lesen felnevetett.

- �gy l�tszik, bev�lt a terv.

- Terv? - k�rdezett vissza.

- A v�n hab�kos bolondabb, mint hinn�d. Az � „adjunk mindenkinek m�g egy es�lyt” dilije kap�ra j�tt, amikor sz�ks�gem volt valakire az iskol�ban.

- Csak nem akarod elhitetni velem, hogy mindezt m�r akkor kitervelted, mikor m�g meg sem sz�lettem? – Harry teljesen lemerevedett. Ekkor�t nem t�vedhet Dumbledore.

- Pedig dehogynem. Seg�ts�g�vel akartam elfoglalni, az engem megillet� helyet a Roxfortban. Csakhogy k�zbej�tt valami – ny�gte keser�en Tom. – Te…

Harry elgondolkodva t�masztotta homlok�t. �gy �rezte mag�t, mint egy csecsem�. Egy olyan, �j vil�gba ker�lt, amir�l eddig fogalma sem volt. �gy t�nt, eddigi �lete csupa hazugs�g volt. De ki hazudott… m�g nem tudta, de elhat�rozta mindenk�ppen, kider�ti.

- V�rj, nem �rtem. Addig vil�gos, hogy te akart�l az igazgat�i sz�kben �lni, �s ehhez kellett Piton is. De mi k�ze ehhez az eg�szhez a sz�leimnek, �s nekem? Mi�rt �lted meg �ket…?

Voldemort �sszeh�zta szem�t, �s r�meredt az �t b�mul�, s�rtett gyerekre. Hogy lehet, hogy nem tud semmit?

- Dumbledore nem mondott neked semmit Potter�k hal�l�r�l? T�nyleg? Nem hiszem el… - Kutat�an n�zett bele a mellette �l� gyerek z�ld szemeibe. – L�tom…- halkan fels�hajtott.

- Ezek szerint nem tudsz a j�slatr�l. – Harry ijedten megr�zta a fej�t. – L�tezik egy j�slat kett�nkr�l. M�g sz�let�sed el�tt j�solt�k. Trewlaney, a h�res l�t� �kunok�ja…

Harry nem b�rta ki, �s hangosan felkacagott.

- Trewlaney? De h�t az egy bolond. Mindig csupa �r�lts�get j�sol. Hopp�… – ny�gte halkan. – Sz�val, ez a els�…

Most a m�sikon volt a megr�k�ny�d�s sora.

- Els�? Mir�l besz�lsz?

A fi� elkomorodott arccal b�lintott.

- Harmadikban j�solt nekem. �s igazz� lett. Pettigrew-r�l sz�lt…, hogy visszat�r hozz�d, �s �ltala er�sebb leszel. Bej�tt… Dumbledore mondta, hogy ezzel kett�re emelkedett az igaz j�slatainak sz�ma… - n�h�ny pillanat csend ut�n megk�rdezte – teh�t mi volt az els�?

A f�rfi halkan szitkoz�dott, de v�g�l belekezdett.

- Megpr�b�lom sz� szerint id�zni, amit �n tudok… - „K�zeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a S�t�t Nagy�r f�l�tt… azoknak sz�letik, akik h�romszor dacoltak vele, s a hetedik h�nap hal�la sz�li �t… Nos, nyilv�nval�, hogy a j�slat volt nem teljes – csapott bele d�h�sen a falba.

Harry kikerekedett szemmel b�multa. M�r megint valami �jat tudott meg. Dumbledore mindig hajlamos volt eltitkolni el�le dolgokat, de hogy ilyen fontos dolgot is…. Soha nem hitte volna. Olyan d�h�sen gondolt az igazgat�ra, hogy Voldemort is megh�kkenten n�zte a fi� els�t�t�l� szemeit, �s �k�lbe szor�tott kez�t. Mag�ban elvigyorodott. „Tal�n k�nnyebben siker�l a tervem, mint gondoltam…”

Harry �pp a szob�j�ba tartott, mikor megl�tta az �rkez� Pitont. K�v�ncsis�ga hajtotta, mikor a becsuk�d� ajt� el�tt meg�llt �s f�l�t a kulcslyukhoz tartotta.

- Nagy�r… - hajolt meg Perselus Piton al�zatosan.

- Hallgatlak. – A v�lasz szokatlanul fagyos volt m�g a Nagy�rt�l is. Piton merev arccal n�zte az el�tte �l� viaszfeh�r var�zsl�t, de fej�ben egym�st k�vett�k a gondolatok.

- A F�nix Rendj�r�l hoztam h�reket. Mindenki Pottert keresi. Black szemtan�ja volt, hogy valakik elrabolt�k, de nem tudta beazonos�tani �ket. Engem b�ztak meg, hogy kutassam fel �ket.

- �rtem. Mi van Dumbledore-ral?

Piton csak egy pillanatig viaskodott mag�ban a v�laszad�ssal.

- �gy sejti, Potter n�lad van uram. Ki kell szabad�tanom – mondta vicsorogva. – Megk�rdezhetem, uram, hogy mik a sz�nd�kai a k�ly… Mr. Potterrel?

- Harry �rdekes dolgot mes�lt r�lad, Perselus. Vajon az is sejted, mit? – k�rdezte a Nagy�r recsegve.

- Az a gyerek mindenbe bele�ti az orr�t, amibe csak lehet. F�leg, ha r�lam van sz�. Bizonyos vagyok benne, hogy Mr. Potter szavai meglehet�sen t�vol �llnak igazs�gt�l – vont v�llat Piton.

- Val�ban? Vigy�zz, Perselus, tudhatn�d, hogy nem vagyok megbocs�t�. Ha megtudom, hogy hazudt�l… - hirtelen elhallgatott �s az ajt� fel� intett a kez�vel. – Mr. Potter – sz�lalt meg sziszeg� p�rszasz�val, mik�zben az ajt� felt�rult –, nem sz�p dolog hallgat�zni.

- Az lehet, de akkor honnan tudhatn�m meg a h�reket? – v�gott vissza ugyanolyan nyelven Harry.

- P�ld�ul �gy, hogy megk�rdezed – v�ltott nyelvet a Nagy�r. – �g�rem, �n nem fogok hazudni neked. Mindent hallott�l?

Harry nem mert a b�jitaltan tan�rra n�zni, csak b�lintott.

- Mi lesz most? Ha lehet, szeretn�k visszamenni Siriushoz. M�r biztos, agg�dik miattam – mondta halkan.

- Nem tudom, mi lesz k�s�bb, de szeretn�k gondolkodni. Mindenen… egyed�l – tette hozz�, mikor a k�t feln�tt k�zbe akart sz�lni. – �g�rem, nem mondok r�lad semmit Tom, de m�g nem tudom, kiben b�zzak. Eddig azt hittem Dumbledore �szinte hozz�m, �s te meg akarsz �lni. Most meg olyan vagy, mint aki bar�tkozni akar, �s nem tudom, mi�rt. Ok�, hogy a v�rem megv�ltoztatott, de att�l m�g te, te vagy. Hatalomv�gy� �s kegyetlen. Legfeljebb kev�sb�, mint eddig, de m�g �gy is nagyon…

Voldemort egy k�zmozdulattal elbocs�totta Perselus Pitont, �s Harryt intette k�zelebb. K�lseje ism�t emberibb lett. Szem�t Harry�be m�lyesztette, �s a fi� hirtelen nagyon furcs�n �rezte mag�t. Az eg�sz csak p�r pillanatig tartott, de a fi� �sszer�zk�dott.

- Mi volt ez? – k�rdezte ijedten.

- Legilimencia- felelte a f�rfi a vil�g legterm�szetesebb hangj�n.

Harry csak n�zett, m�g a f�rfi elmagyar�zta a dolgot, azt�n csak b�lintott.

- �rtem, b�r jobban szeretn�m, ha nem n�zegetn�l bele a fejembe, ha nem musz�j. Jobb szeretn�k ott csak magam lenni – morgott Harry halkan, b�r val�j�ban ink�bb csak meg volt lep�dve.

Voldemort csak kuncogott.

- Sokan vannak m�g �gy rajtad k�v�l is – mondta der�sen -, de majd megl�tod, milyen hasznos tud lenni ez a tudom�ny. Ha van kedved megtanulni, sz�lok Perselusnak, hogy tan�tson. Persze, am�g itt vagy, �n is sz�vesen foglalkozom veled. �s ezzel vissza is kanyarodtunk a te probl�m�dhoz. Tudom, hogy szeretn�d l�tni a keresztap�d. Ezt elint�zhetem. Viszont azt hittem, megegyezt�nk, hogy iskolakezd�sig itt maradsz. – mondta elkomorult arccal. – Egyenl�re nem engedhetem, hogy elmenj.

Harry a k�nos helyzet ellen�re is elvigyorodott.

- Aha, a bizalom… - mondta. Nem tudom, mit v�rsz t�lem Tom. Az, hogy be vagyok ide z�rva, sem tesz j�t a bizalomnak.

- Hogy mit v�rok? Szeretn�m tudni, mi �ll a j�slatban. �n nem tudom megszerezni, csak te.

- �s mi lesz, ha nem?

- Meghalsz.

- Sz�val, annyira m�gsem v�ltozt�l meg. J� tudni - motyogta Harry kiss� ijedten, �s riadtan h�tr�lni kezdett.

- Jaj, ugyan m�r Harry. – mosolyodott el Tom. – Csak vicceltem.

- Nem vagyok benne biztos. �s mit akarsz megtudni bel�le?

- Term�szetesen a teljes sz�veg�t.

Harry elgondolkodott, hogyan ford�thatn� mindezt saj�t haszn�ra. Tal�n neki sem �rtana, ha tudn�, mir�l is sz�l az a vacak j�slat. De mi van akkor, ha nem is tetszik neki annyira, amit tal�l?

- Mit nyerek vele �n ? – k�rdezte v�g�l f�l�nken. – Tudod, mit, Tom? Ha viszontl�thatom Siriust, megkapod a j�slatot. De csak azzal a felt�tellel, hogy jelen lehetek, mikor meghallgatod.

- Nem szeretem, amikor felt�teleket szabnak – morgott Tom -, de legyen. Holnap megkapod a keresztap�dat…