Perselus Piton a h�t�n fek�dt, keze a feje alatt, �s az elm�lt �r�k esem�nyein t�prengett.

"Nem k�ts�ges, a fi� megv�ltozott. Val�sz�n�leg a tan�v alatti esem�nyek is k�zrej�tszottak, de alapos r�sze volt benne az elm�lt napoknak is. Potter szeml�tom�st megfontoltabb �s �vatosabb lett. Ha lehet azt mondani, tal�n m�g agyaf�rtabb is. Na igen, erre m�g a Nagy�r sem gondolt. �lm�ban sem… Akkor is meg�rte, ha most…"– halkan felkuncogott, oldalra fordult, �s megpr�b�lt aludni, b�r erre m�g enyh�n reszket� bels� szervei halkan tiltakozni kezdtek. Az �jjeli szekr�nyr�l m�g mindig enyh�n remeg� k�zzel leemelt egy �vegcs�t, �s tartalm�t egyetlen korttyal elt�ntette.

Egy m�sik szob�ban, egy m�sik �gyban sem j�tt �lom a szem�re egy feketehaj� fiatal fi�nak. V�g�l felhagyott a pr�b�lkoz�ssal, felkelt �s halkan az ablakhoz s�t�lt. M�r hajnalodott, a csillagok is kezdtek halv�nyodni az �gen.

- Nem tudsz aludni? – hallott egy halk mormog�st a szomsz�dos �gyb�l.

- Bocs, Sirius – menteget�z�tt Harry. – Nem akartalak fel�breszteni.

A f�rfi odas�t�lt mell�, �s v�ll�ra tette a kez�t.

- Mi nyomaszt ennyire?

Harry fels�hajtott.

- Nem tudom. F�lek a j�v�t�l, a holnapt�l. F�lek a k�vetkez� tan�vt�l, ha m�g lesz mit�l… Mi lesz most Sirius? – fordult szembe a var�zsl�val, fej�t hozz�nyomva annak mellkas�hoz. – Voldemort kisz�m�thatatlan...

Valamikor kor�bban…

- H�t megj�ttetek…

- Nagy�r – hajolt meg al�zatosan Piton. – Nem volt semmi fennakad�s.

- Ezt �r�mmel hallom – h�zta el a sz�j�t Voldemort mosolyk�ppen. - Akkor tal�n a j�slatot… – ny�jtotta a kez�t a fi� fel�, de Harry megr�zta a fej�t.

- Nem tehetem…– mondta halkan, de hat�rozottan.

- Ne j�tsszon velem, Mr. Potter! – s�t�tedett el a f�rfi arca, �s sz�k�lt �ssze a szemr�se. - Tudhatn�, hogy nem t�r�m j�l az ellenkez�st.

- Nem j�tszok semmit. Mind�ssze nem vagyok biztos benne, hogy t�l�lem-e azt a percet, amikor �tadom a j�slatot. Ez�rt k�nytelen voltam, n�mi biztos�t�kot szerezni magamnak.

- Biztos�t�kot? – Voldemort most m�r kifejezetten m�rgesnek t�nt. – Mif�le biztos�t�kot?

- Csak az �n kezem �rintheti a j�slatot. Ha b�rki m�s �rne hozz� �s t�rn� fel a j�slatot, akkor az v�g�rv�nyesen megsemmis�l.

Voldemort jegesen felnevetett.

- Csak bl�ff�lsz, Harry. Ez s�t�t var�zslat. Te nem ismerheted.

- �n nem is… de Piton igen.

- MIIII? Magyar�zatot v�rok, Perselus – sziszegte, �s metsz�n n�zett a Harry mellett �ll� f�rfire.

- Nagy�r, nem tehettem m�st… – j�tt a halk v�lasz. – Ez volt Potter felt�tele, miel�tt hozz��rt volna a j�slathoz. Rajta �s Rajtad k�v�l Nagyuram, nem �rintheti m�s a j�slatot. �gy gondoltam… – n�zett �vatosan Voldemortra -, n�mi r�besz�l�ssel, nem lesz gond r�venni Pottert, hogy � maga t�rje fel a j�slatot. Ut�na m�g mindig megszabadulhatunk t�le. �s persze Blackt�l is…

Voldemort hossz� ideig n�zte a k�t alakot, de mind Harry, mind Piton �llt�k a f�rfi pillant�s�t.

- Ez�rt m�g sz�molunk, Perselus…

Pontosan mit akarsz? – merev arccal pillantott a fiatal fi�ra, aki kiss� megremegett a fagyos hang hallat�n.

- Biztos�t�kot, hogy �letben maradok �s elmehetek Sirius Black-kel egy�tt, miut�n meghallgattuk egy�tt a j�slatot.

- Rendben – intett nagyvonal�an Voldemort. – Egy�b?

- M�r ne is haragudjon, de a puszta szava nem el�g… - bizonytalanul feln�zett Pitonra – nincs valamilyen eszk�z, vagy m�gia, hogy mindaz, amit egy var�zsl� mond valahogy, hm, iz�… k�zzel foghat� legyen?

Piton el�bb a gyerekre, ut�na a Nagy�rra n�zett, majd t�le szokatlan m�don hat�rozatlanul felelt Potternek.

- Megvannak erre is a m�dszerek. Ott van a megszeghetetlen esk�, vagy a h�s�gesk�…

- Ha Dumbledore azt mondan�, hogy �gy van, ahogy � �ll�tja, elhinn�d? – sz�lt k�zbe Voldemort Nagy�r halkan, de hangj�ba most el�sz�r n�mi der� is vegy�lt.

Harry erre �sszeh�zta a szem�ld�k�t, de hat�rozottan b�lintott.

- Sz�val, amit a v�n bolond mond, szent �s s�rthetetlen… - mormogott, �s k�r�rvend�en elh�zta a sz�j�t. – �s mi lenne, ha bebizonyosodna, t�vedsz? Ha �leted folyam�n v�gig csak hazudott volna? Akkor mit mondan�l?

Harry egy cs�ppet els�padt.

- Az kiz�rt dolog – suttogta. - Nem hazudna nekem… legal�bbis sz�nt sz�nd�kkal nem…

- Oh, dehogyisnem…, majd megl�tod. S�t, megl�tj�tok…

Holnap innen folytatjuk – n�zett a fi�ra, aki az ut�bbi percekben egyre kev�sb� tudta elfojtani �s�t�sait. – Most menj, fek�dj le… reggel 8-kor v�rlak a keresztap�ddal egy�tt az �tkez�ben. Ne k�ss el… - majd a f�rfire n�zett, �s szeme k�ny�rtelen�l megvillant. - Perselus, te m�g maradj egy sz�ra…

Harry m�snap, jobban mondva ink�bb, aznap reggel, f�l�lomban botork�lt Sirius nyom�ban az �tkez� fel�. Az ajt�n�l f�lretolta a f�rfit, �s belesett a helyis�gbe. Piton �s Voldemort m�r az asztaln�l �ltek, �s halkan besz�lgettek. Harry lopva meglend�tette p�lc�j�t, egy tempus id�b�b�jjal ellen�rizte, vajon elk�sett-e. Ez az �j var�zslat egyike volt azoknak, amiket az el�z� napokban tanult el, hol titokban, hol fel�gyelet alatt az �ppen gyakorlatoz� hal�lfal�kt�l. Miut�n megk�nnyebb�lt a tudatt�l, hogy m�g id�ben �rkeztek, bes�t�lt a terembe �s fejb�lint�ssal �dv�z�lte a k�t f�rfit. Sirius m�g annyira sem vette a f�radts�got, hogy k�sz�nj�n. Harry Voldemort int�s�re le�lt a Pitonnal szemben lev� sz�kre, Sirius azonban megr�zta a fej�t �s Harry sz�ke m�g� �llt, kez�t keresztfia v�ll�n nyugtatta.

Voldemort k�r�ln�zett a jelenlev�k�n, �s hanyag p�lcamozdulatot tett. Int�s�re zseml�skos�r, vaj, jam, te�s �s k�v�skanna jelent meg az asztalon. Sirius kiv�tel�vel a t�bbiek egy ideig n�m�n falatoztak lopva egy-egy k�rd� pillanatot v�ltva egym�ssal, mikor a Nagy�r j�nak l�tta megt�rni a csendet.

- Egy r�gi t�rt�netet mes�ln�k – kezdte Harry fel� fordulva -, amit bizony�ra �rdekesnek fogsz tal�lni. Tal�n �nt is �rdekli majd, Mr. Black. A t�rt�net nem a saj�t fejemb�l pattant ki – kacagott fel fanyarul -, hanem egy h�s�ges emberem fej�b�l olvastam, mikor m�g volt olyan �vatlan, hogy nem v�dte el�gg� elm�j�t.

Piton nyelt egyet, �s hirtelen nagyon k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, b�r m�g fogalma sem volt, hova akar a S�t�t Nagy�r kilyukadni.

- Ahogy a muglik kezden�k: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bar�ti n�gyes, akik minden percet megragadtak, hogy borsot t�rjenek egy t�rsuk orra al�, mikor az �ppen nem volt el�g szemf�les, hogy v�dje a h�t�t.

Tal�n m�r kital�ltad, Harry, kikr�l fog sz�lni a mes�m.

Hogyhogy nem Perselus megunta a vesztes szerepet, �s �gy d�nt�tt, csatlakozni k�v�n hozz�m, amit megvallok, �r�mmel fogadtam. Perselus Pitont bizony megel�zte h�re. Sok fels�bb �ves iskol�st�rsa, akkor m�r mind a kis t�rsas�gunk tagja volt, �s egyar�nt elismer�ssel sz�ltak Perselus kiemelked� b�jitaltud�s�r�l valamint a fekete m�gi�hoz val� remek hozz��ll�s�r�l, �s tehets�g�r�l, �gy m�r j� el�re felkeltette �rdekl�d�semet. Az sem ker�lte el figyelmemet, hogy a jelent�sek szerint Dumbledore is er�sen figyeli Perselus minden l�p�s�t. �gy r�viddel hal�lfal�v� avat�sa ut�n fontos feladattal b�ztam meg. Er�s megb�n�st tan�s�tva, be kellett �p�lnie Dumbledore emberei k�z�. Nem akarom h�zni az id�t – n�zett Siriusra, aki az utols� mondatot hallva, g�nyosan elh�zta a sz�j�t. – Tervem siker�lt, �s Perselus beker�lt a F�nix Rendje tagjai k�z�. Nem r�szletezem, milyen feladatokat kapott, de egy id�ben k�nytelen volt egy�tt dolgozni Lily Evans-szal, akit akkor m�r Mrs. Potternek h�vtak.

Harry, aki eddig az asztal mint�j�t vagy a k�rmeit n�zegette, most felkapta a fej�t.

- Gondoltam, hogy ez �rdekelni fog – mondta Voldemort, majd Pitonra n�zett. - Ha gondolod, Perselus, innen te is folytathatod… - Piton arc�r�l nem lehetett leolvasni semmit, �gy Voldemort m�g felszabadultabban folytatta. - Ha nincs semmi mondanival�d a fiatalember sz�m�ra, akkor majd �n folytatom.

1987. okt�ber v�g�n j�rtunk. Perselus egy gy�l�sre �rkezett a F�nix Rendj�hez, ahol szok�s szerint szembetal�lkozott �nnel, Mr. Black, �s bar�tj�val, a n�hai James Potterrel.

Pont egy roppant �rdekes t�mak�rt feszegettek �ppen. Eml�kszik m�g, Mr. Black? Perselus Piton �s a n�k…

Sirius egyik keze �k�lbe szorult, a m�sikkal m�g jobban megszor�totta Harry v�ll�t, de nem v�laszolt.

- Pontosabban a n�k hi�nya… a sz�v�lt�snak, ami kis h�j�n p�rbajba ment �t, a mi kedvenc igazgat�nk, Dumbledore vetett v�get. Perselust �s Evanst a b�jital laborba k�ldte, egy k�l�nlegesen szesz�lyes, �m roppant izgalmas b�jital megf�z�s�vel… Ki tudja mi t�rt�nt, a labor f�lhom�ly�ban?!– Voldemort eddig �res hangja megtelt �lettel, Perselus arca azonban megr�ndult, �s keze akaratlanul is �k�lbe szorult.

Sirius arca els�t�tedett. Nagyon is j�l eml�kezett m�g arra az est�re. Egy�tt g�nyolt�k a mindig zs�roshaj� fiatal f�rfit, aki bizony igen rosszul viselte c�lt�bla mivolt�t. F�l�be csengett Pipogyusz mogorva �g�rete is, amit Jamesnek mondott aznap este.

„Majd megl�tod, Potter, ott fogok vissza�tni, ahol a legkev�sb� sz�m�tasz r�. Majd megl�tod…”

Voldemort Nagy�r elhallgatott. Apr� szeme gyors �temben j�rt jobbra-balra, figyelte a k�t oldal�n �l� k�t embert, �s v�rta a hat�st. De semmi nem t�rt�nt. Piton �jra fel�lt�tte a szok�sos szoborszer� arc�t, Harryr�l viszont ler�tt, hogy fogalma sincs, milyen reakci�t v�r t�le Voldemort.

N�m�n n�zte a vele szemben �l� f�rfit, magyar�zatot v�rva, de az egyre csak k�sett. Piton nem viszonozta Harry k�rd� tekintet�t. � hol Blacket, hol a Nagyurat n�zte felv�ltva.

Sirius elkeseredett tekintet�t l�tva, gy�zelmesen elh�zta a sz�j�t, Harryre pillantott, �s d�nt�tt.

- Kegyetlen vagy, Nagy�r! – s�hajtott Piton, �m m�gis �gy t�nt, �lvezi a helyzetet. Amennyiben azt a sz�gyenletes incidenst �hajtod az eszembe juttatni, amit j�magam sz�vesen elfelejten�k, Nagy�r, m�r megbocs�ss, de �gy v�lem, vil�gosabban kell fogalmaznod; �gy hogy Potter is meg�rtse.

A f�rfi b�lint�s�ra a fi� fel� fordult.

- A Nagy�r azt akarja tudom�sodra hozni, Potter, - kezdte cinikus hangs�llyal -, hogy sajn�latos m�don volt egy kis aff�rom Evans-szal. Bossz�m azonban nem volt teljes, miut�n az eset soha nem jutott el ap�d f�l�be. Dumbledore k�zbel�pett, �s nyomat�kosan a tudtomra hozta: nem k�v�nja, hogy az eset nyilv�noss�gra ker�lj�n. Jellemz� – r�ncolta �ssze homlok�t: - Szent Potter szentnek hitt neje nem is volt annyira szent – egyenesen Sirius Black szeme k�z� n�zett,

A hat�s nem is k�sett.

B�r Sirius p�lc�ja Voldemortn�l volt, ez az apr�s�g nem vette el a f�rfi kedv�t.

Egy vill�mgyors ugr�ssal �tr�ppent az asztal felett, �s mire Piton megmozdult volna, Black keze a f�rfi nyak�ra szorult.

- Te �tkozott f�reg! Azonnal vondd vissza a r�galmaidat! – ord�totta eltorzult arccal. – Hogy mered ilyen aljas hazugs�gokkal trakt�lni Harryt?

Piton arca ellilult az er�lk�d�st�l, hogy leveg�h�z jusson, de Sirius nem kegyelmezett: m�g er�sebben szorult keze a m�sik tork�ra.

Piton feladta a k�zdelmet, hogy lefeszegesse a f�rfi kez�t a nyak�r�l. Helyette p�lc�j�hoz kapott, �s a k�vetkez� pillanatban Sirius h�trarep�lt, egyenesen a szemk�zti falnak, majd hangtalanul �sszecsuklott.

Harry a sokkt�l d�bbentett arccal n�zte k�t f�rfi dulakod�s�t, csak akkor ocs�dott fel, mikor keresztapja a h�tr�ltat� �tok k�vetkezt�ben elrep�lt. Felpattant hely�r�l, ideiglenesen figyelmen k�v�l hagyta a m�sik kett�t, egyenesen keresztapj�hoz rohant.

- Sirius �bredj! – suttogta halkan, mik�zben agg�dva simogatta a f�rfi arc�t. – T�rj magadhoz… - keze a f�rfi tark�j�ra t�vedt, �s ijedten h�k�lt h�tra, mikor megl�tta v�res kez�t. – Szents�ges Merlin! – ny�gte r�m�lten, �s Voldemort fel� mutatta a kez�t.

– Rem�lem, most boldog!

Az elm�lt percek er�s fesz�lts�ge egyszerre felengedett, �s r�ki�ltott Pitonra.

- Azonnal gy�gy�tsa meg, maga szadista �llat! – Felemelkedett az �jult f�rfi mell�l, �s az �p hozz�l�p�, f�j� nyak�t massz�roz� Piton mellkas�t kezdte p�f�lni. – Rohad�k, rohad�k, rohad�k – ism�telte v�g n�lk�l. - Egy sz�t sem hiszek el mag�nak. Maga egy aljas szem�tl�da, csod�lom, hogy Dumbledore egy m�sodpercig is megb�zott mag�ban- zokogta.

Piton hamar megel�gelte a gyerek hiszt�ri�j�t, egy mozdulattal elkapta Harry karj�t, kipender�tette maga el�l, �s odatolta Voldemort el�.

- Nagy�r, ha megtenn�d…

Voldemort, aki m�r j� ideje n�m�n figyelte a fi� kirohan�s�t, n�m�n b�lintott.

Fels�hajtott, �s a k�vetkez� pillanatban �tv�ltozott Tom Denemm�, k�zelebb h�zta a Harryt, �s sz�rakozottan simogatni kezdte a zokogva remeg� fi� haj�t.

Enyh�n szemreh�ny� tekintettel n�zte alattval�j�t, aki egy gyors b�b�jjal ellen�rizte a m�g mindig eszm�letlen Black �llapot�t, �s megsz�ntette a v�rz�st.

- Perselus ugyan kegyetlen�l fogalmazott, Harry – mondta halk, agit�l� hangon -, de nem hazudott. �m � sem tud mindent. �n is csak visszat�r�sem �ta sejtem…

Harry szipogva emelte fel a fej�t, �s kor�bbi kit�r�se miatt sz�gyenkezve n�zett a fiatal var�zsl�v� v�lt f�rfire.

- Mir�l besz�lsz? – ny�sz�rg�tt orrhangon. Piton is felvonta szem�ld�k�t, szem�t Tom Denemre szegezte.

- Tal�n Perselus nem sz�molt ut�na, de �n igen. Az ut�n a bizonyos - hogy is nevezted, Perselus – aff�r ut�n pontosan kilenc h�nappal k�s�bb megsz�lett�l. Persze, ez lehet v�letlen is – emelte fel a kez�t, mikor l�tta, Piton k�zbe akar sz�lni -, de ez k�nnyen kider�thet�, nem igaz? Csak egy apr� v�rvizsg�lat…

Piton megtal�lta v�gre a hangj�t.

- Az teljess�ggel kiz�rt – mondta kiss� a d�bbenett�l recseg� hangon. – el�g csak r�n�zni.

Harry t�gra ny�lt szemmel, er�teljesen megr�zta a fej�t.

- K�ptelens�g… m�g viccnek is rossz. Nem �rtem, mire j�, hogy hazugs�gokkal akarod telet�mni a fejem, Tom, de rossz �ton j�rsz. Egy szavad sem hiszem…

- Most m�g nem, de mi lesz k�s�bb? – morfond�rozott halkan Tom. – Majd megl�tod…

- Nem akarlak megb�ntani, kegyelmes �r – er�sk�d�tt Piton is. -, de ez gyerek kik�p�tt apja. Arrog�ns, p�khendi, szemtelen, nem t�r�d�m, pont olyan, amilyen Potter is volt. Egy�rtelm�en lehetetlen, hogy b�rmi k�z�m legyen hozz�.

- Szeretn�d, mi? – Tom j�kedv�en felnevetett. –M�gis… tegy�nk egy pr�b�t. Lesz�m�tva a k�ls� jegyeket, mit figyelsz meg Harryn, Perselus? - Nem v�rt v�laszt, folytatta mondand�j�t.

- N�zz�k csak: �rtelmes, �ntudatos,de lobban�kony, fog�kony sok �j dologra, hirtelen harag�, �s nem hagyja megtorlatlanul az �t �rt s�rt�seket. Fekete haj�, csontos testalkat�. Ismer�s tulajdons�gok, nem de? �s vajon Dumbledore hossz� �vek �ta tart� elsz�nt pr�b�lkoz�sa, hogy tartsd szemmel Harry Pottert? Az is a semmi�rt volt? Mi�rt pont te? A mostani k�ls� jegyek nem sz�m�tanak. Amennyiben igazam van, Dumbledore keze van a dologban… Megengeded Harry? – most sem v�rt v�laszra, p�lc�j�val Harry feje fel� b�k�tt, �gy suttogta:- Finite incantatem Glamor!

Harry ijedten h�k�lt h�tra, �s megtapogatta fej�t, haj�t, orr�t. Kicsit fell�legzett, mikor nem �rzett v�ltoz�st, �s a m�sik f�rfi arc�r�l is leolvashat� volt a megk�nnyebb�l�s.

- Ne mer�szeld m�g egyszer, Tom – d�rrent Harry m�rgesen a var�zsl�ra, de az nem zavartatta mag�t. Sz�rakozottan b�k�tt ism�t Harry fel�. – Revello!

- Basszus, hagyd m�r abba! Mi�rt nem lehet felfogni, hogy nem vagyok ennek a…- mutatott Pitonra – a…term�ke.

Piton bossz�san horkant fel, de Tom egy mozdulattal elhallgattatta.

- Akkor sem adom fel. Az eg�sz csak m�g jobban meger�s�ti a gyan�m. A v�n bolond biztosra akart menni.

- Vagy csak a Nagy Voldemort is t�vedhet… – hallatszott egy halk hang a sarokb�l.

Harry �r�mmel ugrott fel, �s ugrott Sirius nyak�ba.

- Megijesztett�l – suttogta, mik�zben karj�t sz�gyenl�sen a f�rfi nyaka k�r� fonta. – J�l vagy?

- Soha jobban – ny�g�tt halkan a f�rfi, sziszegve meg�rintette a fej�n lev� p�pot, majd lefejtette a nyak�n cs�ng� fi�t, �s felt�p�szkodott.

- Rem�lem, mindent hallott, Mr. Black, �s nem kell el�lr�l kezdeni a t�rt�netet.

- Eleget hallottam – volt a t�m�r v�lasz. – Pont eleget ahhoz, hogy meg�llap�tsam, maga pont olyan �r�lt, mint 15 �vvel ezel�tt volt.

Tom szemei ijeszt� gyorsas�ggal fordultak v�r�sbe, �s arckifejez�se fenyeget�v� v�lt.

- Szerencs�je, hogy itt van Harry. K�l�nben m�r halott lenne.

Megpr�b�ltam t�relmes lenni, Perselus, de �gy l�tom ez kev�s. Vidd magaddal Harryt a laborba, �s azonnal v�gezd el a v�rvizsg�latot. Kb. 10 perc m�lva, csatlakozunk hozz�tok Mr. Back-kel, �s magam v�gzem el az ellen�rz�st.

Harry zsibbadtan �lt �gya sz�l�n a s�t�t szob�ban; kez�t a f�l�re szor�totta, hogy ne hallja az ajt� el�l besz�r�d� hangokat.

T�l sok minden t�rt�nt vele az ut�bbi napokban, ez m�r t�bb volt, sokkal t�bb, mint amit k�pes volt elviselni. Az �gyra d�lt, �s fej�t a p�rna k�z� f�rta. Hi�ba pr�b�lta elhessegetni, egyre jobban megadta mag�t a k�ts�gbees�snek.

- Harry, l�gy sz�ves engedj be! Ne haragudj…, teljesen igazad van, bolond voltam..., nem akartalak megb�ntani... – Sirius �jra �s �jra ism�telte el egyre hangosabban szavait a bez�rt ajt� el�tt �llva, nem t�r�d�tt azzal, hogy n�h�ny hal�lfal� rosszm�j� megjegyz�seket t�ve s�t�lt el mellette. A f�rfi id�nk�nt bed�r�mb�lt az ajt�n, tov�bbi b�nb�n� szavakat ki�ltott, de v�lasz nem �rkezett.

V�g�l egy magas homlok�, fekete haj�, s�padt b�r�, morcos alak l�pett m�g� unott k�ppel.

- Elhallgatn�l v�gre? Megf�jdul t�led a fejem, Black!

- T�nj innen, Piton – mordult Sirius.

Piton odahajol Sirius f�l�hez, �s fenyeget� halk hangon s�gta: M�r annak is �r�lhetsz, ha a fi� egy�ltal�n sz�ba �ll veled a t�rt�ntek ut�n. �s ne feledd, Black, mostant�l az �n d�nt�m el, mennyi k�z�d lesz Potterhez. �gyhogy h�zd meg magad, ha m�g l�tni akarod.

Black szeme v�szj�sl�an megvillant, keze �k�lbe szorult a tehetetlen d�ht�l, de v�g�l h�tat ford�tott �s els�t�lt.

A m�sik f�rfi m�g egy ideig n�zte a bez�rt ajt�t, majd sz� n�lk�l megfordult �s elindult az ellenkez� ir�nyba.