Jelmagyar�zat

: p�rszasz� :

"gondolatok"

M�r k�t nap telt el az omin�zus nap �ta, de Harry �vakodott kitenni a l�b�t a szob�j�b�l. Szerencs�j�re f�rd�szoba is kapcsol�dott a kijel�lt lakr�sz�hez, �gy m�g a legfontosabb sz�ks�gletei elv�gz�s�hez sem kellett okvetlen�l kimennie. �tkez�si id�k alkalm�val egy-egy h�ziman� t�nt fel a szob�ban, t�lc�j�n mindenf�le f�ldi j�val megpakolva. Nem mintha Harry Potternek �tv�gya lett volna. Legt�bbsz�r csak turk�lta az �telt, �s n�h�ny falat ut�n visszak�ldte azt. Legink�bb az �gyon fek�dt �s a mennyezetet b�multa.

Perselus Piton az ut�bbi k�t napban szint�n ker�lte m�sok t�rsas�g�t. Term�szet�b�l ad�d�an neki ez k�nny�szerrel siker�lt is. Hirtelen b�jitalf�z�sre hivatkozva bez�rk�zott a laborba, �s csak v�szhelyzetben hagyta el azt. Megpr�b�lt nem gondolni semmire, s mivel remek�l �rtett m�sok megt�veszt�s�hez, l�tsz�lag siker�lt elhitetnie m�g saj�t mag�val is, hogy semmi teend�je a probl�ma megold�s�ban. S�t probl�ma sincs!

Voldemort Nagy�r fennh�jaz�an biztos f�l�nyes magatart�ssal szeml�lte a kialakult helyzetet. Tetszett neki a dolgok ilyet�n alakul�sa. Tudta j�l: ha siker�l mind Pottert, mind Pitont Albus Dumbledore ellen hangolnia, az az � malm�ra hajtja a vizet. Nincs m�s dolga, mint m�g egy kicsit felkavarni az �ll�vizet, valamint a jelenleg k�t duzzog� ellenfelet n�mik�pp �sszeb�k�teni. A Nagy�r gondolatban megvakarta a fej�t. „H�t igen, ez lesz a neheze - f�leg Harry Potter eset�ben…”

Tom Denem egy ideig n�m�n �lldog�lt Harry ajtaja el�tt, majd s�hajtva el�h�zta p�lc�j�t, �s egy alohomora elmormol�sa ut�n �tl�pett egy, az ajt� el�tt �sszeg�mb�ly�dve fekv� fekete kutya felett, �s halkan benyitott.

A fi� hanyatt fek�dt az �gyon, kezei a feje alatt �sszekulcsolva, szeme a mennyezetre f�ggesztve.

- �gy l�tom a h�res griffend�les b�tors�g, griffend�les nyavalyg�sba csapott �t. Nem gondolod Harry, hogy k�t nap el�g volt a t�m�ny �nsajn�latb�l?

A fi� nem is reag�lt, csak fek�dt az �gyon, mint egy b�bu, de Tom nem zavartatta mag�t, tov�bb szek�lta a fi�t.

- Ha ezt hamarabb tudom, hogy a var�zsvil�g �dv�sk�je nem lesz egy�b, mint egy rak�s szerencs�tlens�g, aki elmenek�l az els� komolyabb probl�ma el�l, amivel szembeker�l, nem kellett volna 15 �vvel ezel�tt vesz�dn�m veled.

Tom Denem szavaib�l csak �gy cs�p�g�tt a g�ny, �s ez v�gre hatott.

Harry elford�totta a fej�t �s Denemre n�zett.

- B�r �gy lett volna… - akarta mondani, de k�t nap sz�tlans�g ut�n csak �res t�tog�sra futotta. �jra nekifutott. Most m�r siker�lt megsz�lalni, de hangja m�g el�g rekedt volt.

- B�r �gy lett volna… �s most ha k�rhetn�m, hagyj magamra.

- Nem. M�g van egy kis elint�zend�nk…

- Aha, a j�slat. Rendben…, legyen, ahogy akarod. Meghallgathatod.

Harry lassan fel�lt, majd egy r�vid ny�jt�zkod�s ut�n el�h�zta az �jjeliszekr�ny fi�kj�b�l a j�slatg�mb�t.

- Itt megfelel? – k�rdezte g�nyosan. – Ut�na, ak�r tanuk n�lk�l v�gezhetsz is velem…

A Nagy�r csak megr�zta a fej�t, intett a kez�vel, hogy a fi� k�vesse, majd elindult az ajt� fel�. Harry kelletlen�l k�vette. Az ajt� kiny�lt. Harry megl�tta a f�ld�n fekv� kuty�t, �s �sszeszorult a gyomra, de sz� n�lk�l �tl�pte, �s tov�bbindult Denem nyom�ban. P�r l�p�s ut�n Denem visszafordult, �s Harry v�lla felett �tsz�lt az anim�gusnak:

- Mr. Black, csatlakozzon hozz�nk �n is. – Egy pillant�ssal elhallgattatta a tiltakozni k�sz�l� Harryt, majd bel�pett a szalonba. Egy sz�les csavart p�lcamozdulat ut�n a p�lca hegy�b�l egy sz�rke k�gy� pattant ki, �s k�gy�t�l szokatlan gyorsas�ggal eliramodott. Tom ezek ut�n mag�ra fogta a p�lc�t, �s egy pillanattal k�s�bb, m�r Voldemort Nagy�rk�nt telepedett le kedvenc fotelj�be.

Sirius k�zelebb l�pett az idegesen toporg� Harryhez, de a fi� �nk�ntelen�l is h�tr�lni kezdett. Sirius halkan fels�hajtott.

- Harry, nem akartalak megb�ntani. – suttogta boldogtalanul. - Nem gondolkoztam. Nem lett volna szabad �gy reag�lnom, ahogy… De hidd el, az �rz�seim ir�ntad nem v�ltoztak meg att�l, hogy kider�lt ez a… - keresg�lte t�tov�n a szavakat – dolog. �n m�g mindig a keresztap�d vagyok…, ha… te is akarod…

Sirius szavai a mondat v�g�re teljesen elhalkultak, �s a f�rfi lehajtotta a fej�t.

Harry �g� szemmel n�zte a f�rfit, torka kisz�radt, �s �gy �rezte, k�ptelen lenne kiny�gni b�rmit is. Sz�tlanul l�pett oda a f�rfihez, �s szinte belezuhant a f�rfi �ltal felk�n�lt �lel�sbe.

Sirius �gy szor�totta mag�hoz a t�r�keny gyereket, mintha az �lete f�ggne t�le. A fi� kezei, amiket eddig �k�lbe szor�tott, v�gre elernyedtek, �s f�lszegen viszonozta az �lel�st.

A Nagy�r szenvtelen�l figyelte �ket, mag�ban azonban helyesl�en b�lintott.

„Igen…, ez pont megfelel terveimnek”

Perselus Piton „�ppen” a b�jital laborban dolgozott egy nyugtat� elix�r elk�sz�t�s�n, amikor az ajt� al�l v�ratlanul felt�nt egy sz�rke k�gy�, felk�szott az ajt� l�b�n, �s Piton szeme el�tt pergament� v�ltozott, a k�vetkez� tekerg� �r�ssal:

„Azonnal gyere a szalonba!”

A f�rfi megforgatta a szemeit, eloltotta az �st alatt a l�ngot, �s siet�s l�ptekkel indult a megjel�lt helyre.

A m�sodperc r�pke t�red�k�ig megtorpant az ajt�ban, mikor megl�tta az �lelkez� p�rost, majd el�vette szok�sos g�nyos, fels�bbrend� mosoly�t, �s bel�pett a terembe.

- �r�mmel hallom, hogy v�gre nem hallom f�ls�rt� sir�nkoz�sod, Black… - csikorogta �sszeszor�tott foggal, a fi�ra r� sem pillantva, majd a feljebbval�ja fel� fordult, �s enyh�n meghajtotta mag�t.

- Nagy�r…

Voldemort egy biccent�ssel fogadta a k�sz�n�st. Egy r�vid k�zjel�re karossz�kek keltek �letre, �s k�n�lt�k magukat �l�s gyan�nt a h�rom embernek. Egy m�sik int�sre, az ajt�k becsuk�dtak, �s p�nc�loz� b�b�jjal kezeltt� v�ltak. A f�gg�ny�k �sszeh�z�dtak, megakad�lyozva az esetleges k�ls� szeml�l�d�t a leskel�d�sben.

N�h�ny sz�t m�g mormogott latinul, mik�zben sz�p lassan megfordult saj�t tengelye k�r�l, majd Harryre n�zett �s parancsol�n intett egyet.

- L�ssuk…

Harry nyelt egyet, el�h�zta nadr�gzseb�b�l a g�mb�t, az asztal k�zep�re helyezte, �s v�rakoz�an k�r�ln�zett.

- T�rd �ssze – s�gta Sirius Harry mell� l�pve.

A var�zslat hat�s�ra a g�mb darabjaira szakadt, �s a g�mbb�l egy sz�rk�s k�d keret�ben egy kend�kbe burkol�z�, hatalmasra nagy�tott szem� n�i alak bontakozott ki. Sybill Trelawney…

A lassan k�rbeforg� gy�ngysz�rke n�alak �les, rekedt hangon k�nt�lta az egykor j�solt pr�f�ci�t.

„K�zeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a S�t�t Nagy�r f�l�tt… azoknak sz�letik, akik h�romszor dacoltak vele, s a hetedik h�nap hal�la sz�li �t… A S�t�t Nagy�r egyenl�k�nt jel�li meg, de benne olyan er� lakik, amit a S�t�t Nagy�r nem ismer. �s egyik�k meghal a m�sik keze �ltal, mert nem �lhet az egyik, m�g �l a m�sik… Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a S�t�t Nagy�r f�l�tt, a hetedik h�nap hal�la sz�li…”

A j�slat befejez�se ut�n az alak k�dd� v�lt, �s elt�nt. Csak az �sszet�rt cser�pdarabok �rulkodtak a j�slatg�mb l�tez�s�r�l.

A szob�ban d�bbent csend uralkodott. Harry idegesen markolta p�lc�j�t a zseb�ben. Tudta, �gysem lenne k�pes a v�dekez�sre. Siriusra nem sz�m�thatott, hiszen nem volt n�la p�lca, b�r a f�rfi elt�k�lt arca arr�l tan�skodott, hogy a v�gs�kig elsz�nt.

Pitont�l meg nem sz�m�tott semmi j�ra. Igaz, hogy a f�rfi a kor�bbi �vekben t�bbsz�r is megmentette �let�t, de most szembe k�ne n�znie a saj�t mester�vel.

Voldemort Nagy�r az asztalra szegezte tekintet�t, agy�ban egym�st kergett�k a gondolatok, arc�ra azonban nem �ltek ki �rzelmek.

Piton mereven n�zte a p�r l�p�sre �ll� fi�t. A fi�t… lelke legm�ly�n valami apr�t mozdult. A felt�mad� aggodalom egy halv�ny szikr�ja…

An�lk�l, hogy t�nylegesen tudat�ban lett volna, mit akar, fel�llt a hely�r�l, �s a Nagy�r mell� s�t�lt.

- Mi a terved most, Nagy�r? – k�rdezte szinte al�zatosan.

Fogalma sem volt r�la, mit fog tenni, ha a S�t�t Nagy�r �gy d�nt, hogy � lesz az a bizonyos egyik, aki �lni fog, de abban biztos volt, hogy ha csak egy m�kszemnyi es�ly is van, hogy mentse Pottert – nem, nem Potter ism�telte mag�ban �jra �s �jra – akkor meg kell tennie.

- : Most meg k�ne �ln�m t�ged : – sz�lalt meg Voldemort p�rszasz�ul. A sziszeg� szavak bet�lt�tt�k a termet. Sirius �sszerezzent, halkan �tkoz�dva, ami�rt nem k�pes rezzen�stelen�l reag�lni erre az �tkozott sziszeg�sre.

Harry nem v�laszolt, csak n�zte a mellette �l� v�r�s szem�, kopasz alakot. De nem, nem is kopasz, d�bbent r� Harry meglepetten. A f�rfi fej�n, ugyanis apr� pih�kben valami sz�k�s hajkezdem�ny l�tszott.

- : Mi�ta n� a hajad, Tom : – k�rdezett ink�bb vissza, amivel teljesen kiz�kkentette a v�r�s szem� var�zsl�t. Akaratlanul is v�gigsim�tott fejb�r�n, majd ratakapottan tartotta kez�t az arca el�.

- : Nem tudom. : - mormogta maga el�. - : Tegnap m�g nem volt ott… �s ne t�rj el a t�rgyt�l. :

�sszesz�k�lt szemmel m�regette Harryt, de a fi� csak megvonta a v�ll�t.

- :Te d�ntesz. Ha meg akarsz �lni, �gysem akad�lyozhatlak meg benne. De vigy�zz, mit csin�lsz. Egyszer, m�r d�nt�tt�l rosszul… : - Harry el�bb v�gigm�rte Pitont, majd folytatta. - : �s mellesleg, mint kider�lt, nem csak az �n v�rem folyik benned, hanem az �v� is : - b�k�tt a fej�vel Pitonra. - :Sok mindent megmagyar�z…:

Voldemort szint�n v�gigm�rte a mellette �ll� alakot. Az ut�bbi h�napokban furcs�n �rezte mag�t a f�rfi k�zel�ben. Sokszor m�r akkor is tudta, mit �rez a m�sik, mikor m�g meg sem sz�lalt. �s nem kellett hozz� m�g okklumencia sem. „Lehet, hogy a v�r az oka?” M�rlegelte a lehet�s�geket, �s d�nt�tt.

- Remek mardek�ros v�lt volna bel�led. �gy d�nt�ttem, hogy egy ideig m�g �letben hagylak – v�ltott emberi f�llel is �rthet� nyelvre a Nagy�r, aki b�rmilyen meglep� is volt, de kifejezetten el�gedettnek t�nt a dolgok ilyet�n fordult�val. – Nem is �rtem, hogy t�vedhetett ekkor�t a Teszlek S�veg.

Piton fell�legzett, ugyanakkor a Nagy�r ezzel az apr� megjegyz�ssel pontosan megfogalmazta Perselus Piton k�t napja tart� legnagyobb dilemm�j�t.

„HOGY KER�LHETETT AZ � FIA A GRIFFEND�LBE?!”

Csal�dja nemzed�kek �ta mardek�ros volt, �s Perselus Piton sz�m�ra soha nem volt k�ts�ges, hogy a saj�t lesz�rmazottja, - ha lesz egy�ltal�n – szint�n a Mardek�r h�z tagja lesz. �vek �ta nem t�vedett ekkor�t. Az m�g rendben lett volna, hogy a Holl�h�t, ha… nagyon musz�j… legyen a Hugrabug. Na de, hogy pont a Griffend�l… Legrosszabb r�m�lm�ban sem gondolta volna… B�r az is igaz, hogy az sem fordult meg a fej�ben, hogy pont egy griffend�lessel sz�rje �ssze a levet.

Harry �szrevette az ’apja’ – na nem –, egy pillanatra fellobban� d�h�t, �s mosolyra h�z�dott a sz�ja, ami gyorsan le is olvadt r�la.

- A S�veg eredetileg oda akart tenni – jelentette ki fennhangon, �s egyenesen Piton szemeibe n�zett.

- �s megtudhatn�m – vette �t Piton a sz�t jeges hangon – hogy ker�lt�l akkor a Griffend�l H�zba,… fiam?

- Oh h�t hogyne… - vette �t Harry is Piton st�lus�t – ap�m. Nagyon egyszer�. Nem akartam mardek�ros lenni. �s a s�veg meg�rtette ezt.

- Nem akart�l mardek�ros lenni – ism�telte Piton a szavakat, felfogni k�ptelen�l. – Mi�rt, ha szabad tudnom? – hangj�n �rezhet� volt a visszatartott inger�lts�g.

Harry egy kicsit k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, �s lehajtotta a fej�t, �gy motyogta maga el�.

- Vajon mi�rt? A var�zsl�vil�gba bel�pve szinte els�k�nt arr�l �rtes�ltem, hogy sz�leim gyilkosa is oda j�rt. Nem akartam abba h�zba ker�lni… akkor se akartam volna, ha tudom, amit most…

A f�rfi v�gigm�rte a ny�zott arc�, kialvatlan gyereket, aki ott �llt el�tte n�mileg ijedten, de dacos arccal, v�rva, mi lesz vele.

- Ezek szerint elmehetek? – fordult Harry Voldemort fel�. – Sirius is? Mikor?

- Ne siess�nk annyira a dolgok el�be – intette a f�rfi. – Azt hiszem, nektek kett�t�knek van m�g n�mi megbesz�lni val�ja, �s �n is szeretn�k elbesz�lgetni egy kicsit Mr. Black-kel.

Harry nyelt egyet, s keresztapj�ra n�zett, de az most �sszeszor�tott foggal Pitonra.

- Ha goromb�skodni akarsz vele, velem gy�lik meg a bajod – vicsorogta a f�rfi arc�ba, majd egy pillanatra megszor�totta Harry v�ll�t, �s Voldemort nyom�ban elhagyta a szob�t.

Piton szem�ben fellobban� pillanatnyi d�h elp�rolgott, mikor Harry zavart arc�ra n�zett.

Cs�nd telepedett r�juk.

Harry minden pr�b�lkoz�sa, hogy nyugodt maradjon, elsz�llt, hely�t rem�nytelen d�h, �s csal�dotts�g v�ltotta fel. Makacsul szembe n�zett a f�rfivel, aki miatt egy pillanat alatt romm� v�lt az �lete. Igen, az eg�sz eddigi �lete hazugs�g volt. L�tta Sirius arc�n a megh�kken�st felv�lt� iszonyatot, mikor megtudta a v�rvizsg�lat, minden k�ts�get kiz�r� eredm�ny�t. Az, ahogy a f�rfi a falig h�tr�lt, mikor megl�tta a 100 -os egyez�s�get, sok mindent el�rult. Ahogy k�ptelen volt a k�ba, alig mag�n�l lev� Harrynek n�mi vigaszt ny�jtani, szinte megbocs�thatatlan volt. K�ptelen volt meg�lelni egy Pitont, ink�bb egy „Mindent, csak ezt ne” felki�lt�ssal felt�pte az ajt�t, �s kiviharzott. Hi�ba k�rt ut�lag bocs�natot Sirius, �s hi�ba bocs�tott meg Harry, a t�ske m�lyre f�r�dott. De a legf�j�bb m�g is az volt, hogy az is hazudott neki, akiben a mindenkin�l jobban megb�zott: Dumbledore. Tal�n szerencse, hogy az �sz m�gus nem �llt most vele szemben, mert Harry tombolni k�sznek �rezte mag�t.

�s most itt �ll vele szemben az az alak, akit�l az elm�lt �vek sor�n csak megal�ztat�st, megvet�st �s len�z�st, sorozatos pontlevon�st �s b�ntet�munk�inak z�m�t kapta, �s akir�l egy alig f�l �r�s vizsg�lat meg�llap�totta: � a v�rszerinti apja. „Ez nem igazs�g” – mondogatta mag�ban, de hi�ba…

- Ha nincs sz�momra semmi mondanival�ja, professzor, akkor �n ink�bb elmegyek – sz�lalt meg v�g�l inger�lten.

Piton, aki eddig a pillanatig n�m�n figyelte a Harryben lej�tsz�d� �rzelmeket, most megszak�totta a szemkontaktust.

- �lj le – tan�csolta kimer�lten. A fi� sebzetts�ge meg�rintette, de gyorsan el is hessegette. "Csak a f�radts�g…" Hi�ba, � sem aludt t�l sokat mostan�ban. - Meg kell besz�ln�nk p�r dolgot.

Harryben forrtak az indulatok, de az�rt maga al� h�zott egy sz�ket.

- Egy h�ten bel�l vissza kell t�rnem a Roxfortba. Megkezd�dnek a tan�v el�k�sz�letei. – kezdte halkan Piton. – Az, hogy a S�t�t Nagy�r �letben hagyott, val�sz�n�leg azt jelenti, hogy Te is velem j�ssz. – Piton hangja egy�rtelm�v� tette, hogy nem lelkesedik az �tlett�l. - Addig el kell d�ntened, mit akarsz. Nyilv�noss�gra hozni val�di szem�lyazonoss�godat, vagy �lni tov�bb Potterk�nt… - Harry m�r nyitotta a sz�j�t, de Piton nem engedte k�zbesz�lni. – Term�szetesen, a tan�ri kar �rtes�lni fog a t�rt�ntekr�l, �s lesz n�h�ny szavam Dumbledore-hoz is. De, ha titokban akarod tartani a bar�taid el�tt (Piton g�nyosan megnyomta a bar�taink sz�csk�t), akkor megteheted, felt�ve, ha a S�t�t Nagy�r is �gy l�tja j�nak.

- Semmi kedvem mag�val menni. – r�zta meg a fej�t Harry sziszegve. -Nem akarom, hogy b�rmi k�z�m is legyen mag�hoz. Az, hogy v�r szerint az ap�m, m�g nem jogos�tja fel, hogy d�nt�seket hozzon a fejem felett, teh�t nem akarom, hogy b�rki is tudjon r�la, aki eddig m�g nem. Semmi kedvem eldicsekedni mag�val. Ha elhagyhatom v�gre ezt a helyet, Siriusszal megyek, vagy sehogy. �s nem k�rek mag�b�l…

- El�g legyen, Potter… – villantak meg Piton szemei v�szj�sl�an, de Harryt m�r nem lehetett meg�ll�tani. Az �sszes felhalmozott d�h�t a f�rfire z�d�totta.

- Maga egy mocskos hal�lfal�, semmi t�bb. Azt hiszi, mert meger�szakolta az any�mat, att�l az ap�m lett? H�t fel kell vil�gos�tanom, t�ved. Nem tudom, mit tett any�mmal, mivel fenyegette meg, hogy ez a gyal�zatos tette b�ntetlen�l maradt, de j�l vigy�zzon: ez�rt m�g megfizet. R�ad�sul m�r Potter sem vagyok. Nevem sincs, m�g ezt is elvette. �n m�r csak Evans vagyok. Harry Evans, Lily Evans fia…

A f�rfi felpattant a sz�kr�l, �s fenyeget�en a fi� f�l� tornyosult.

- Ne fenyegess engem k�ly�k – sziszegte a fogai k�z�tt - , mert megb�nod. Ha �gy d�nt�k, m�r holnapt�l az �n nevemet viseled, ak�r tetszik, ak�r nem, �s azt teszed, amit mondok neked. �s ha tudni akarod, nem er�szakoltam meg az any�dat. Pont ford�tva t�rt�nt…

Harry keser�en felkacagott.

- Majd el is hiszem…

- Nem vagyok k�teles besz�molni neked a mag�n�gyeimr�l, fi� – Piton m�r ker�lte a Potter megsz�l�t�st, de a Harry sehogy sem j�tt a sz�j�ra. Ahhoz t�l sok minden t�rt�nt n�gy �v alatt. – El�g annyit tudnod, hogy any�d nem volt teljesen �nmaga, mikor az eset t�rt�nt, �s �sszekevert az ap�ddal. �n, pedig nem voltam f�b�l. R�ad�sul m�rges voltam Potterre �s Blackre.

Harry az eg�szb�l csak annyit fogott fel, hogy az anyja nem volt �nmaga, s ett�l m�g jobban felh�borodott.

- Maga… maga… imperius �tok alatt k�nyszer�tette any�t? Ez…ez undor�t�… m�g mag�t�l is… - hebegte elsz�rnyedve.

- Dehogy te ostoba! – fortyant fel Piton. Fels�hajtott, �s fel-al� l�pkedett a szalon falai k�z�tt. – Dumbledore elk�ld�tt a Rend gy�l�s�r�l, miel�tt egym�snak est�nk volna Potterrel. Evansszal m�r napok �ta k�s�rletezt�nk egy b�jitallal, ami sehogy sem akart siker�lni. Evans mag�val hozta a pohar�t is, ami m�g f�lig volt borral, �s letette az �st mell�, m�g el�vette a hozz�val�kat. Azt�n nagy val�sz�n�s�ggel megfeledkezett r�la. Egy roppant �rdekes, hallucinog�n b�jitalr�l volt, sz�, �s Evans ki akart pr�b�lni valamit. Hogy hol szerezte, nem tudom, de el�vett a nadr�gzseb�b�l egy z�ld n�v�nyt. Vadkendert. Hi�ba tiltakoztam, Evans meg volt gy�z�dve r�la, hogy a hat�st csak fokozza ez a k�z�ns�ges n�v�ny. Hogy meg ne �tkozzam, kimentem a laborb�l n�h�ny percre, lehiggadni. Lelk�re k�t�ttem, ne csin�ljon semmi ostobas�got, de persze hi�ba besz�ltem. �gy l�tszik, a felel�tlens�get ak�r t�le is �r�k�lhetted. Mire visszaj�ttem, azt l�ttam, hogy az elk�sz�lt a f�zet rottyant egyet. Evans h�ttal �llt az �stnek, �gy nem l�tta, hogy n�h�ny csepp beleesett a poh�rba. B�szke arccal fordult vissza, �s vette k�zbe a pohar�t. M�r �ppen megakad�lyoztam volna, hogy megigya a poh�r tartalm�t az ostoba, de elk�stem.

P�r percig nem t�rt�nt semmi, �s m�r rem�nykedtem, hogy �gy is marad, de akkor…

Piton h�tat ford�tott a fi�nak, az eml�kekt�l elhom�lyosult a szeme. Ezeket az eml�kk�peket m�lyen eltemette, nem engedte, hogy a felsz�nre t�rjenek. Eddig.

- Lily Evans szeme felcsillant. �gy n�zett r�m, ahogy m�g soha. �gy rep�lt a karomba, hogy m�r biztos voltam benne, valami t�rt�nt vele. Megpr�b�ltam lefejteni magamr�l. Sikertelen�l… �gy cs�ng�tt rajtam, mint �rett cseresznye a f�n. Azt hitte, Potter l�pett be az ajt�n, �s meg�r�lt nekem. �n meg…

- Ne folytassa professzor – ny�gte rekedten Harry. Nem vagyok k�v�ncsi minden r�szletre. Maga kihaszn�lta egy fiatal n� baleset�t. M�r csak az �rdekel, mi t�rt�nt, mi ut�n any�m �jra �nmaga lett?

A f�rfi szeme a t�volba meredt. Gondolatban �jra �t�lte azt az �jszak�t. Igen, val�ban kihaszn�lta a helyzetet. Forrt a d�he, hogy Potter impotensnek nevezte, Black meg adta al� a lovat. M�gsem b�nta meg. A n� odaad� volt, forr� �s v�gyteli. Azt szerette volna, ha annak �jszak�nak sose lesz v�ge. �gy �rezte, hogy valaki szereti �t, akarja �t. Persze csak a b�jital volt. Egym�s karj�ban aludtak el a kimer�lts�gt�l, tal�n az �t�dik, vagy a hatodik menet ut�n a keskeny kanap�n, ami a labor egyik sark�ban �llt. Azt�n, tal�n f�l�ra piheg�s ut�n �jra kezd�d�tt minden el�lr�l. Hajnalt�jt hi�ba sz�lalt meg az agya m�ly�n a j�zan �sz hangja, hogy t�vozzon, k�ptelen volt r�. Mikor Lily fel�bredt, �s esz�be jutottak a t�rt�ntek, szab�lyosan rosszul lett. A legrosszabb m�gis az volt, hogy nem �t, Perselus Pitont hib�ztatta a t�rt�ntek�rt, hanem saj�t mag�t. �s � k�ny�rg�tt neki, hogy ne �rulja el a f�rj�nek. Piton elsz�gyellte mag�t. N�zte a l�ba el�tt esdekl�, s�rva zokog� n�t, aki a pamlagr�l ler�ntott gy�r�tt leped�be burkolta mag�t, �s meg sem b�rt sz�lalni, csak b�lintott. A l�ny, pedig �sszeszedte a f�ld�n sz�tsz�rt cuccait, siet�sen mag�ra kapta, �s sz� n�lk�l t�vozott. Csak egyetlen �jszaka volt. De milyen…

�s most itt �ll el�tte az �jszaka "k�vetkezm�nye", magyar�zatot v�rva. De hogy lehet ezt megmagyar�zni? Hogy mag�nyos volt? Hogy � is csak ember? Hogy j� volt �rezni egy m�sik emberi l�ny �szinte odaad�s�t? Ezt nem lehet megmagyar�zni egy 15 �ves s�rtett kamasznak, akinek az anyj�r�l van sz�, aki �gy �rzi, �lete romokban hever.

- Mindketten feln�ttek voltunk – mondta m�g mindig a falnak fordulva. – Any�d nem hozta t�bb� sz�ba az esetet, �n meg nem eml�tettem a f�lrel�p�s�t Potter el�tt. P�r h�nappal k�s�bb megtudtam, hogy gyermeket v�r, de meg sem fordult a fejemben, hogy t�lem van. Elk�pzel�sem sincs, mi�rt tartott meg…

Harry �rezte, hogy a f�rfi nem a teljes igazs�got mondja, de most nem akart veszekedni. Ezt a helyzetet meg kell oldani, �s ehhez az kell, hogy mindketten nyugodtak legyenek.

- �rtem… - mondta halkan. Anyja eddig mindig a biztons�got, az odaad�st �s az �nfel�ldoz�st szimboliz�lta sz�m�ra. Most nem tudta, mit is �rez pontosan. Enyhe csal�dotts�got �rzett.

A f�rfi meg�rezte, mi j�tsz�dhat le benne, mert halkan hozz�tette:

- Any�d szeretett t�ged. Jobban, mint ahogy te vagy �n felfoghatn�nk. Mindenkivel szembesz�llt volna �rted. Szembe is sz�llt…, m�g ha az �let�be is ker�lt. Ezt sose felejtsd el.

Harry b�lintott egyet, s egy kicsit jobban �rezte mag�t.

- Mi�rt n�zek �gy ki, mint az ap… Potter? – k�rdezte f�lszegen. Igaza van Voldemortnak? Dumbledore tett valamit, igaz?

- Ez igen val�sz�n�s�thet� – morogta a f�rfi m�rgesen, de m�rge nem a fi�ra, hanem az igazgat�ra ir�nyult. Hogy tehette ezt vele? M�gis mit k�pzelt mag�r�l?

Biztos volt benne, hogy tudott r�la. M�gsem eml�tette egy sz�val sem. Sohasem. �vekkel k�s�bb sem. Persze mindig c�lozgatott valamire. Dumbledore k�t�rtelm� megjegyz�sei most nyertek �rtelmet.

„Lesz n�h�ny keresetlen szavam hozz�, ha �jra tal�lkozunk…” – esk�d�z�tt mag�ban.

– Ha beleegyezel, holnap megf�z�k egy szem�lyazonos�t� f�zetet. Ha megiszod, �s p�r �ra eltelt�vel megl�tod, hogy n�zel ki val�j�ban. De nem k�telez�, ha m�g nem �rzed magad k�sznek r�.

M�g � sem �rezte saj�t mag�t erre felk�sz�ltnek.

Harry nem tudta, mit k�ne tennie. K�v�ncsi volt r�, milyen lenne Pitonk�nt, de f�lt is t�le. V�gigm�rte Piton s�padt, s�rg�s sz�n� b�r�t, g�rbe orr�t, hossz�k�s arc�t, �szt�v�r testalkat�t. Minden erej�re sz�ks�ge volt, hogy ne ny�gj�n fel hangosan.

- Kapok gondolkod�si id�t? – k�rdezte v�g�l. Csak b�lint�s volt a v�lasz. Most ink�bb egy�l valamit, �s menj aludni. Ahogy eln�zem, mindj�rt �sszeesel a f�radts�gt�l.

Harrynek nem tetszett a hirtelen ap�skod� hangnem, de f�radt volt a tiltakoz�shoz, �gy egy tiltakoz�snak sz�nt horkant�s ut�n visszament a szob�j�ba.