I. fejezet: �jszaka

Az �reg var�zsl� az ablak el�tt csod�lta a t�jat. M�lyen a gondolatiba mer�lt. F�radt volt, de ezt senki nem vette �szre, vagy tal�n nem is akart�k. K�k szemei intelligenci�t �s meg�rt�st sug�roztak. V�rakozott. T�l sok id� telt el, m�r itt kellett volna lennie a vend�g�nek. Hirtelen meghallotta azt, amire m�r �r�k �ta v�rt. A lenti k�sz�rny mozg�sba lend�lt, �s az ajt�n kopogtattak.

- Szabad! – hangja nyugodtan csengett.

A vend�ge beesett az ajt�n, �s minden sz� n�lk�l �sszecsuklott. Albus Dumbledore-t, a Roxfort dics� igazgat�j�t ritk�n l�thatt�k megijedni, de most egy pillanatra a sz�v�be has�tott ez az �rz�s. Nem t�tov�zott, hanem gyorsan egy szekr�nyhez l�pett, �s p�r �veg b�jitalt vett ki bel�le. Fellebegtette vend�g�t a kanap�ra, �s a sz�j�ba �nt�tte az �letment� b�jitalokat.

- Perselus, j�l vagy?

- Albus! – hangja riadtnak hangzott, de szem�be l�v� els� riadalom tovar�ppent, �s ism�t az �rz�ketlens�g �larc�ba b�jt. – J�l vagyok. K�sz�n�m.

- Mi t�rt�nt? – tette fel azt a k�rd�st, ami legink�bb foglalkoztatta.

- Gy�l�sen. Voldemortnak nem tetszett, hogy nem tudtam elv�gezni a feladatot, ez�rt aj�nd�kba kaptam p�r Cruciot.

- Tudt�l id�t nyerni?

- Kaptam egy h�t halad�kot. Albus! D�ntened kell, lebukunk, vagy hagyjuk a k�lyk�t.

- Egyik�t�ket sem vesz�thetem el.

- Mai napig nem �rtem, hogy mi�rt. – Perselus t�nyleg nem �rtette. Mit l�that abban az egocentrikus, h�skomplexusban szenved� gyerekben. Albus finoman elmosolyodott.

- Tal�n egyszer meg�rted.

- K�tlem – Albus megnyugodott. Ism�t visszat�rt a szok�sos cinizmus, a hideg hang. Az igazgat� a gondolataiba mer�lt, hogy meg tudja hozni a d�nt�st. Ha lehets�ges, a lehet� legjobbat. A gondolatok cik�ztak a fej�ben. Mindent v�gig j�rt. K�vetkezm�nyeket, terveket. Csak egyetlen megold�s jutott esz�be, de tudta, ez egyikk�j�knek sem fog tetszeni.

- A Piton-k�ria ugye m�g a te tulajdonod?

- Te is tudod, hogy igen.

- �rintetlen?

- Albus mond, hogy nem arra gondolsz, amire �n?

- Sajn�lom, de pontosan arra gondolok.

- NEM!! Ezt nem teheted velem, meg vele se. Ink�bb oda adom a h�zat, csak ne velem kelljen ott lennie. – a b�jital mester hangja f�lelmet t�kr�z�tt.

Nem, ezt nem teheti velem az �reg. Mi�rt kell b�ntetnie? �, hogy d�lt volna �ssze az a h�z. �n nem fogok azzal a mihaszna gyerekkel lenni. Erre nem fog tudni r� venni.

- Perselus k�rlek. Ez a legjobb megold�s. Nem k�rn�lek erre, ha nem lenni �let–hal�l k�rd�se. A k�ri�t el kell l�tni p�r v�delmi var�zslattal, �s nem lesz gond. K�rlek! – Piton nem tudta, mit csin�ljon. Bar�tja hangj�ban k�ts�gbees�st hallott. Szemeiben a k�tked�s, a bizonytalans�g hull�mai csaptak fel. Nagyon ritk�n l�tta �t �gy. Tudta, ilyenkor seg�ts�gre van sz�ks�ge. Nem f�lt seg�ts�get k�rni, de ritk�n volt r� sz�ks�ge. Hatalmas var�zsl� volt, mind sz�v�ben, mind m�gi�j�ban. Sosem �rtette meg �t, tal�n erre senki sem k�pes. Lehet ez�rt tal�lt benne bar�tra. Kev�s bar�tja volt �lete sor�n, tal�n csak � egyed�l. Tisztelte �t, nagyon is. Ha k�rt t�le valamit, k�rd�s n�lk�l megtette. De ez a k�r�s m�g neki is meredek, de megteszi.

- J�ssz nekem eggyel Albus, �s egyetlen felt�tellel megyek bele – l�tta, hogy az igazgat� finoman biccent, �s folytatta. – Nem sz�lhatsz bele, hogyan vigy�zok a gyerekre. Elfogadod a… m�dszereimet, a szab�lyokat, amit fel�ll�tok neki. Ha azt mondom, fusson �t k�rt, akkor futni fog �s te nem sz�lsz bele.

- Rabszolg�nak akarod tartani? – mondta mosolyogva Albus, mert tudta bar�tja cinizmusa m�g�tt j� humor rejt�zik.

- Tal�n, majd m�g �tgondolom, de most mennem kell.

- Menj a lakoszt�lyodba �s pihenj. Ha kimersz onnan j�nni, mehetsz Poppyhoz.

- Ink�bb a lakoszt�ly. Viszl�t Albus. J� �jt.

- Pihenj – Perselus m�r csukta be az ajt�t, mikor meghallott egy halk sz�t.

- K�sz�n�m – nem v�laszolt. Tudta, hogy kinek sz�nja, �s mi�rt. Mik�zben haladt a s�t�t folyos�kon a pince fel� az arc�t a langyos szell� melengette. Itt �rezte itthon mag�t. A s�t�t foly�sokon, a mag�nyos udvaron, a m�gia �lel�s�ben. Senki nem l�thatta, ahogy l�pkedett az otthona fel�. Beleveszett a feketes�gbe. Fekete haja, fekete szeme, fekete tal�rja �rnyk�pp� var�zsolta �t a csendben. Szerette ezt a csendet. Ezt a hatalmas er�t nem lehet birtokolni, se meg�rteni. Olyan, mint � maga. Az emberek uralni akarj�k, de nem tudj�k. Aki ezt felismeri, �t is megismerheti.