Harry n�zte az ablakon kereszt�l elsuhan� t�jat. F�jt a sz�ve, a lelke. Egy szakad�k t�tongott benne, �s nem tudott tenni semmit sem, �gy a t�m�ny sajn�latba menek�lt. Nem �rz�kelte maga k�r�l az embereket. Nem akarta l�tni a sajn�lkoz� pillant�sokat, a r�szv�tnyilv�n�t�sokat hallgatni, m�g ha tudta is, hogy �k komolyan gondolj�k. Bar�tai Ron �s Hermione �sszen�ztek, �s a fi� b�lintott.

- Harry, k�rlek, figyelj r�m – kezdte nyugodtan Hermione, de olyan volt, mintha a leveg�nek besz�lne. �t�lt bar�tja mell�, �s finoman megszor�totta kez�t. – K�rlek, n�zz r�m! Ne kelljen a leveg�nek besz�lnem! K�rlek! – De bar�tja �rz�ketlens�g�t l�tva d�hbe gurult. Nem tudta, Harry mi�rt hiszi azt, hogy Sirius hal�la csak neki f�j. Szemei sz�rni kezdtek. Nem �rdekelte el�z� terve, hogy kedves lesz a fekete haj� bar�tj�val. Hirtelen kiab�lni kezdet vele.

- Harry Potter! – Erre v�g�l a megnevezett is oda figyelt. Bar�tn�je ritk�n kiab�lt ilyen �szinte haraggal a hangj�ban. – Mit k�pzelsz magadr�l?! Azt hiszed, csak neked f�j?! Azt hiszed csak te vesztett�l el valakit ezen a nyomorult vil�gon?! Tudom, hogy mi mindent �lt�l �t, hisz ott voltam. Ne merj nem meghallani, mert esk�sz�m neked… hogy megemlegeted. Annyira f�j, hogy �gy l�tlak. Hisz te enn�l er�sebb vagy. Er�sebb vagy b�rkin�l. Vezet� vagy. Tudom, hogy f�j, hisz a csal�dod volt, de mikor veszed v�gre �szre, hogy itt vagyunk melletted, hogy a testv�r�nk vagy. Mi egy csal�d vagyunk, �s nem �rdekel, ha te nem akarsz idetartozni vil�gos! Nem a te hib�d, hanem mindenki� �s… �s… - nem b�rta folytatni. Igaz kiab�lva kezdte, de zokogva fejezte be. �ssze-visszabesz�lt, m�gis tiszta �s igaz volt minden szava.

Harry smaragd z�ld szemei, melyek �rz�ktelen�l hull�moztak, most �lettel teltek meg. Nem tudta, nem gondolta, hogy valakinek, valakiknek ennyire fontos lehet. Ahogy bar�tn�je ordib�lt vele, majd zokogni kezdet. Legsz�vesebben saj�t mag�t pofozta volna fel, ami�rt ennyire figyelmetlen volt. Jobban „�lvezte”, hogy a saj�t �nsajn�lat�ban val� �szk�l�st, minthogy odafigyeljen a legfontosabb emberekre az �let�ben. Hol hagyta el �tk�zben az �rz�seit? Hova t�ntek a lelk�nek k�rtyav�rai? Mag�hoz �lelte testv�r�t, majd Ront is mag�hoz intette.

�gy �lltak egy percig, majd kibontakoztak a megnyugtat� �lel�sb�l. Nem tudtak megsz�lalni, de v�g�l Harry t�rte meg a csendet. Megfogta Hermione kez�t, �s biztat�an r�mosolygott, mintha �zenne k�t bar�tj�nak: visszat�rtem.

- Ne haragudjatok. �n… ostoba voltam. �s Hermione igazad volt. De megv�ltoztam. Nem leszek t�bb� az, aki eddig voltam. Felnyitotta szememet ez a csap�s – hangja hat�rozottan csengett a kup�ban. Hallott�k benne a f�jdalmat, de tudt�k ezt csak �vek hossz� t�vol�ban fogj�k elfelejteni.

- Nyugi, haver, nincs semmi gond. Most legal�bb tudod, hogy nem szabadulhatsz meg t�l�nk. Ez van, ha nem tetszik, akkor �gy j�rt�l - laz�n elmosolyodott. Majd mindh�rman ugyan�gy tettek. Egyetlen egy mosoly volt, de feloldotta a fesz�lts�get. Tudt�k minden ugyanolyan marad, m�gis megv�ltozik minden.

�gy telt el a vonat�t. Besz�lgettek, tervezgetek. Mikor a k�t prefektus elment ellen�rizni a folyos�kat Harry is elindult Ginnyhez. Tudta, hogy bar�tja h�ga a vonat elej�n volt, m�g � a v�g�n. Mik�zben ment mindenki megb�multa, de sz�lni senkinek nem volt b�tors�ga.
Amint megpillantott�k, elhaltak a besz�lget�sek. De � nem foglalkozott vel�k. M�r megszokta, meg tanulta kezelni ezt. Mire el�rte c�lj�t m�r kezdte mulattatni a helyzet abszurdit�sa. Nem is n�zte, hogy kik �lnek Ginnyvel csak bel�pett, �s elkezdett kacagni. Aki eddig nem n�zte �r�ltnek most biztos annak l�tta.

- �hm… Harry el�rulod nek�nk, hogy min nevetsz? – k�rdezte a v�r�s haj� l�ny kedvesen.

De mosolygott � is, mert most l�tta el�sz�r az�ta nevetni Harryt.

- Csak ezen a helyzeten. Komolyan, mire ide�rtem minden ember megb�mult, mintha valami csoda lenn�k.

- Nem szoktad m�g meg? – csipkel�d�tt vele. Szerette a r�gi Harryt. A komoly, m�gis gyerek bar�tj�t.

- De, csak ez m�r t�nyleg nevets�ges.

- Mindig is az volt. �s mi j�ratban? Csak nem hi�nyoztam? – a t�bbiek kezdtek furcs�n n�zni r�juk.

- De alig b�rtam kiv�rni, m�g Ron�k lel�pnek. De l�thatod, megj�ttem. Csak most, csak neked.

- H�lye! – eddig b�rta a l�ny. Nevet�sbe t�rt ki. Olyan j�l esett ism�t h�ly�skedni vele. �jra �lni l�tni �t. Mosolyogva, heccel�dve. Megk�v�lten figyelte mindenki a jelenetet. Dean, aki eddig nem sz�lt semmit v�gre kiny�gte azt, ami mindenkit �rdekelt.

- Mi van k�ztetek? – a k�t „gyan�s�tott” k�pni-nyelni nem tudott. Mi�rt, mi lenne k�zt�k?

- Dean, mi bar�tok vagyunk semmi t�bb. Sz�val nyugi. De van m�g itt hely? – Harry v�laszt sem v�rva le�lt Luna mell�, �s elkezdett vele besz�lgetni. Furcs�n n�ztek r�. Nem tudt�k hova tenni ezt a viselked�st. A miniszt�riumi eset �ta nem l�tt�k �t mosolyogni, vagy ak�r �lni. Most viszont bel�p ide, mintha semmi gondja nem lenne. Cseveg Lun�val, zs�rt�l�dnek Ginnyvel.

De Harry gondolatai n�ha–n�ha elkalandoztak a f�jdalom szigetei fel�. Felvett egy �larcot a vil�g fel�, melyen csak alig p�r ember l�thatott �t. Valaki m�g� tudott l�tni, valaki m�g� akart l�tni. �larcok… mindenkinek van egy �larca. Minden ember �larc m�g� b�jik, hogy megfeleljen a k�rnyezet�nek. Van, aki j� miatt, vagy rossz miatt b�jik m�g�, van, aki szimpl�n bossz�b�l �s van, aki v�dekez�s k�pen… mert ilyen a k�rnyezete.
Az id� mosolyogva aj�nd�kozta meg �ket a ny�rral. Az ablak el�tt elsuhantak a z�ld mez�k, a vir�gok tengere. A vonat csendesen zakatolt Harry�kkel London fel�.

Mikor meg�rkeztek, elkezdtek szedel�zk�dni. �sszeszorult sz�vvel sz�lltak le a vonatr�l, val�s�gg� v�ltva azt, ami el�l menek�lni akartak. Ism�t egy ny�r, ism�t egym�s n�lk�l. Ez lesz az egyik legnehezebb sz�net�k. T�l sok dolog t�rt�nt vel�k, amiket m�g nem volt idej�k feldolgozni rendesen. Egy�tt tal�n meg tudt�k volna tenni, de egym�s n�lk�l neh�z lesz…, nagyon is. Lesz�ll�suk ut�n megpillantott�k Mr. �s Mrs.Weasleyt, de mikor elindultak volna fel�j�k, valaki megsz�l�totta �ket.

- Potter! – az eml�tett nem akart h�tra fordulni. T�ls�gosan is ismerte ezt a hangot, mely oly sokszor g�nyolta �s, s�rtegette �t. De m�g egyszer megsz�l�totta a gy�l�lt hang. Szembe kell vele n�znie. Nem fog f�lni t�le. Ezt az �r�met sohasem adja meg neki. N�zett m�r szembe nagyobb ellens�ggel is, mint �.

- Igen, uram? – k�rdezte tisztelettud�an, mint egy j�l nevelt di�k. Belen�zett a fekete szemp�rba, �s nem ford�totta el a tekintet�t. Pr�b�lt koncentr�lni egy nyugodt k�pre, hogy kiv�dje valamik�ppen a legilimenci�t. Sz�rnyalt gondolataiban. Suhant a mindens�g f�l�tt. Gyakran gondolt erre. Egyed�l rep�lni az �ltala ismert vil�g felett. Nem foglalkozni semmivel, csak a k�pzelt szabads�g gondolat�val.

- Most velem j�ssz! – Perselus nem tudta hova tenni a fi� k�l�n�s viselked�s�t. Mi�rt j�tssza meg mag�t? Mire k�sz�lhet?

- Mi�rt? – h�kkent meg Harry. Erre, valahogy nem sz�m�tott. De nem fog ellenkezni vele, m�r csak dacb�l sem. Nem fog neki okot adni arra, hogy most al�zza meg. – Akkor v�rjon! m Elk�sz�n�k a bar�taimt�l.

- Siessen! – Piton kicsit h�tr�bb l�pett, hogy a fi� el tudjon k�sz�nni t�l�k. V�gig kellett n�znie a griffend�lesek cs�p�g�s b�cs�j�t. Annyit az�rt megtehetett volna Albus, hogy valaki m�st k�ld �rte – gondolta mag�ban Perselus.

Ron �rtetlenkedve n�zett Harryre, de � sem tudott t�bbet, mint bar�tja.

- Mit akar? – Mind a h�rm�jukat ugyanez a k�rd�s foglalkoztatta. – Haver, szerintem vigy�zz vele. Ebb�l semmi j� nem fog kis�lni.

- Jaj hagyd m�r, Ron. Nem fogja b�ntani �t, hisz � is tag – pr�b�lta v�deni a l�ny a professzort, de � sem �rtette az eg�szet. Mi�rt nem az iskol�ba sz�ltak Harrynek? Hova akarja vinni egy�ltal�n?

- Persze, hisz �gyis im�dja Harryt, mintha a fia lenne. Elmennek egy csal�di piknikre, n�zik a k�k eget, nosztalgi�znak �s…

- Ronald, nem fogja b�ntani �t! Hagyd abba ezt a baroms�got! Egy�bk�nt is…

- Na, j� mi lenne, ha mindketten abbahagyn�tok? Elmegyek Pitonnal, �s k�sz. Ha b�ntani mer, majd valahogy megsz�k�m �gy j�, Ron? – Bar�tja motyogott egy j�t az orra alatt, de mindketten abbahagyt�k – Sz�val amint tudok, �rok. Besz�lnem is kell veletek egy fontos dologr�l.

- �g�rem, hogy hamarosan tal�lkozunk haver. De mit akarsz mondani?

- �n is �g�rem, Harry. Ron, te pedig majd megtudod, nem hiszem, hogy ezt a peronon kellene megbesz�ln�nk. - Hermione er�sen meg�lelte Harryt, majd Harry kezet fogott Ronnal, �s h�tat ford�tott nekik.

- Mehet�nk, uram – belet�r�d�tt hangj�ba egy kis elkesered�s vegy�lt. Nem tudta hova mennek, nem tudta mit hoz neki a j�v�, m�gis valami hajtotta el�re.

- J�jj�n k�zelebb, az igazgat� m�r v�r minket! - K�zelebb l�pett, de meglep�d�tt. Mit akarhat az igazgat� �s f�leg kett�j�kt�l, mit akar? Kezdett neki egyre jobban nem tetszeni ez a helyzet.

Hirtelen egy r�nt�st �rzett, �s valami olyasmit, mintha kiford�tan�k. Mikor �jra kinyitotta szemeit, �s �gy �rezte, nem esik �ssze, k�rbe n�zett. L�tta maga el�tt Roxmortsot �s a Roxfort tiszteletkelt� tornyait. Valami ismeretlen �rz�s k�lt�z�tt a sz�v�be.

- Ne agg�dj! – mondta egy hang.

De Harry nem tudta, hogy csak a k�pzelete j�tszik vele, vagy t�nyleg hallotta. R�sand�tott a mellett l�pked� f�rfira, de �gy l�tszott � nem hallotta, ezt a selymes, megnyugtat� hangot. Nagy leveg�t vett, �s pr�b�lta el�zni gondolatai k�z�l ezt az ismeretlen hangot, melyet tal�n, csak � k�pzelt oda. Aggodalommal, k�rd�sekkel, fesz�lts�ggel �s belet�r�d�tt sz�vvel l�pte �t a Roxfort kapuit, melyet egyszer m�r maga ut�n hagyott.