A s�t�t folyos�k k�sz�nt�tt�k a k�t fekete haj� f�rfit. Sz�tlanul l�pkedtek az igazgat� irod�ja fel�. A csendet csak a cip�j�k kopog�sa t�rte meg. A tan�r furcs�n n�zett a fi�ra. Nem �rtette, mi t�rt�nt vele. Mi�rt ilyen nyugodt, hat�rozott… �s sz�fogad�? Megpillantotta a smaragdz�ld �risz�t, �s megh�kkent. A fi� szemei, mintha vil�g�tottak volna, olyan �that� volt a tekintette. Az �rz�sek, csak �gy csillogtak a szem�be. Mindent el�rultak, de m�gis megijeszthett�k az embert. Elszak�totta a tekintet�t a fi�r�l, mert meg�rkeztek a c�ljukhoz.

- Tutti frutti – mondta a k�sz�rnynek a jelsz�t. Maga el� engedte di�kj�t. V�gre ott �lltak az ajt� el�tt, hogy a gyerek is megtudja a tervet.

- Menjen, Potter! – adta ki a parancsot.

Harry bel�pett az irod�ba. Mikor legutolj�ra itt volt, �pp azon f�radozott, hogy sz�tverje ezt a helyet. Oly sok eml�ke k�t�dik ide. Minden �vben, ebben az irod�ba folytak a legfontosabb besz�lget�sei az igazgat�val. De ez az ember, aki most itt �ll el�tte az igazgat�ja lenne? Egy j�s�gos, b�lcs �regember lenne csup�n?

- J� est�t igazgat��r! – k�sz�ntek egyszerre tan�r�val.

- Harry, k�sz�n�m, hogy elj�tt�l Perselusszal – a megsz�l�tott csak biccentett, tudta mire �rti Dumbledore a k�sz�n�m�t, �s ez j� �rz�ssel t�lt�tte el. – Szeretn�k k�rni t�led valamit – a k�k �s a z�ld szemp�r tal�lkozott. Mindketten meglep�dtek, de elmosolyodtak. A m�gia hull�mzott a tekintet�k k�z�tt. Nyers, tiszta er� l�ngolt kett�j�k k�z�tt. A harmadik f�rfi is �rezte ezt, �s nem mert megmozdulni, vagy ak�r leveg�t venni. Ilyet m�g nem tapasztalt soha �let�ben. De a k�t f�rfi megt�rte, ezt a l�thatatlan jelens�get.

- �s mi lenne az? K�ze van ahhoz, hogy hol fogom t�lteni a nyarat, mert gondolom a nem a Privet Drivenon? – tette fel a logikus k�rd�st.

- Igen a nyaradr�l lenne sz�, de miel�tt, ezt megbesz�ln�k, besz�lni akarok veled – Harry megh�kkent kiss�.

Mir�l akar besz�lni velem? Lehet, hogy az utols� besz�lget�s�nkr�l akar velem besz�lni? Csak nem lehet olyan nagy baj, hisz nyugodt hangon mondta… igaz Voldemorttal is mindig te�z�sra k�sz�l. Az�rt, ezt megn�zn�m. Le�ln�nk �gy n�gyen. Piton valami m�rget keverne Voldy b�nak meg nekem. Dumbledore nyugodtan csever�szne az id�j�r�sr�l. �n a tekintettemmel meg �l�m Voldyt. De sz�p is lenne – gondolta mag�ban Harry, de a gondolatait visszahozta a jelenbe, ami ink�bb val�sz�n�, mint az ’’idilli” te�z�s.


- Szeretn�k bocs�natot k�rni – a szob�ban erre a kijelent�sre nem csak Harry, de Piton is meglep�d�tt - Tudod… - a fekete haj� fi� nem hagyta, hogy befejezze. Ritk�n v�gott az igazgat� szav�ba, de most musz�j volt neki. M�r r�g �tgondolt mindent. A gy�sz, az id� melyet, ezzel t�lt�tt sok mindenre r��bresztette.

- K�rem ne, igazgat� �r! Nincs mi�rt bocs�natot k�rnie. Tudja, sokat gondolkoztam – Mik�zben besz�lt az ablakhoz s�t�lt, �s n�zte a t�jat, mely valami megfoghatatlan �rz�ssel t�lt�tte el. Er�t adott neki ez a k�p, ez a val�s �br�nd, hogy folytassa. - Siriuson, a csal�domon, az �letemen… a sorsomon. Tal�n lehetne v�laszt�som, de Voldemort nem hagyja nekem. Meg�l mindenkit, akit szeretek, �s mindenkit, aki az �tj�ban �llt. Sirius hal�la nem a maga hib�ja, sem Piton�, sem a Rend� vagy ak�r az eny�m. Hanem mindenki�. Bellatrix meg�lte, �n belekergettem, �s m�g folytathatn�m a sort, de megt�rt�nt. K�s� hib�ztatni b�rkit is, az nem hozza vissza �t. - Hirtelen szembefordult a k�t meglep�d�tt f�rfival �s a szem�kbe n�zett, de rend�letlen�l folytatta tov�bb. Annyiszor eltervezte, hogy mit fog mondani, ha egy ilyen lehet�s�get kap, de most minden elillant, amit az esz�be v�sett. Csak azt mondta, ami esz�be jutott. – Kaptam egy csal�dot vele, de t�vedtem. Hermione r��bresztet valamire, amit tudtam eddig is, csak nem vettem �szre. Sirius csak a csal�dom egyik tagja volt. Mi�ta bel�ptem a var�zsvil�gba, az�ta van igazi csal�dom. Testv�reim lettek. Hagrid, Ron, Hermione, Remus, a Weasley csal�d, ha azt vessz�k maga a Rend… �s maga is igazgat� �r. – a legutols� sz�n�l m�r m�lyen Dumbledore szem�be n�zett. L�tta benne, hogy meghatotta a f�rfit. Az ez�st szerkezetek kattog�sa, a f�kly�k �lt�l gy�ren megvil�g�tott szoba l�tv�nya valamit fel�bresztett Harryben. Odas�t�lt Fakweshez, �s megsimogatta v�r�s tollait. Suttogva, kedvesen besz�lt hozz�.

- �s persze te is a csal�domhoz tartozol, Fawkes – a f�nix egy l�gy trill�val k�sz�nte meg a kijelent�st. Mindig megnyugtatta �t a dallam. Er�t adott neki, hogy merjen rem�lni. Most is seg�tett neki.

- Otthonom a Roxfort lett. Mindent megteszek az�rt, hogy megv�djem ezt, hogy megv�djem azt, ami a sz�vemnek kedves, legyen �l�, vagy holt – fejezte be v�g�l.

�gy �rezte, elmondta azt, amit el kellett mondania. Nem akarta hordozni a szavakat, nem akarta kimondatlanul hagyni �ket. Sz�m�ra Dumbledore mindig is egy t�masz volt, egy nagyapa, mely nevelte �t, m�g ha �szre sem vette.

Csend telepedett a szob�ba. Piton m�regette a fi�t. Nem tudta mit is gondoljon r�la. Ellent�tek v�vtak harcot a lelk�ben. A gyanakv�s csat�zott a j�zan�sszel.

Harry le�lt a kanap�ra, az igazgat� mell� telepedett. Csak a b�jital mester �llt megk�v�lten, �s figyelte a jelenetet, s pr�b�lta feldogozni.

- Harry, fiam! M�r a m�ltkor is elmondtam neked, hogy t�bbet jelentesz sz�momra, mint egy egyszer� di�k. Ez�rt szeretn�m k�rni t�led, hogy mint oly sokszor, most is b�zz bennem!

Harry tudta, most v�gre r�t�rnek arra, amire eredetileg akart az igazgat�. L�tta a mellette �l� id�s f�rfi szem�be az aggodalmat, a szeretetet �s b�szkes�get. Olyan j�l esett a szem�be n�zni a gy�l�let l�ngja n�lk�l.

- Mondja, uram! Kezdek k�v�ncsi lenni – mondta kedvesen. Erre mind ketten elmosolyodtak.


- Nem fogok neked hazudni. Voldemort el akar kapni. Gondolom, ezzel nem mondok �jat neked, de f�lek a var�zslat, mely az otthonodat v�di nem lesz el�g er�s. – Harry k�rd� tekintet�t l�tv�n megmagyar�zta. – T�ls�gosan hi�nyzik a szeret bel�le. Az anyai v�r igaz er�s, de Voldemort v�re a ti�ddel keveredve hatalmas er�, amellyel k�pes lebontani a pajzsokat. �gy gondoltam, hogy jobb, ha egy rejtett helyre visz�nk el t�ged – hangja hat�rozottan csengett, m�gis vegy�lt egy kis bizonytalans�ggal a k�vetkez� mondatok miatt.
- Persze, nem egyed�l lenn�l ott, de senki nem tudhatja, hogy hol leszel. Egyed�l az, aki veled lesz �s �n.

Harry v�gig nyugodtan �lt a kanap�n. �rdekl�dve hallgatta a szok�sos magyar�zatokat. De egy gonosz kis bestia furakodott az agy�ba, m�ghozz� a balsejtelem az eddig n�ma f�rfival kapcsolatban. Rem�lte, hogy nem lesz igaza. Csak nem teszik meg vele. De, ahogy az igazgat� szem�be belen�zett tudta, hogy t�vedett. Dumbledore v�gre kimondta, azt a nevet, amit jobb lett volna m�g elfelejteni is.

- Perselusszal leszel – a k�t f�rfi v�rta a gyerek reakci�j�t. Az �v�lt�z�st, a d�nt�s�k k�ts�gbevon�s�t, hiszt�ri�t, b�rmi m�st, de nem, azt, amit kaptak t�le. Ott �lt megk�v�lten, mint egy fa.

Megtett�k velem. Csak nem fog meg�lni… vagyis Dumbledore szeme el�tt biztos nem, mert biztos, hogy figyelni fog. De mi�rt vele kell lennem. Mondjuk Remussal, vagy Mordonnal. M�g az is jobb lenne. Mindegy. Kib�rom. Tal�n m�g javamra is ford�thatom, ezt az eg�szet…

Egy terv kezdett kirajzol�dni a fej�ben.

- Rendben van – mondta v�g�l. Ezzel megd�bbentve a k�t f�rfit. Ez a v�lasz nem tartozott az elk�pzeltek k�z�. A fi�t mag�ban sz�rakoztatta a viselked�se miatti megh�kken�s.

- Rendben van? – k�rdezett vissza Piton. Most sz�lalt meg el�sz�r mi�ta itt voltak. Eddig nem �rezte sz�ks�g�t. J�l elvolt a saj�t gondolataival.


- Igen, rendben van. De egy felt�tellel leszek hajland� mag�val t�lteni a nyarat.

- Nem �rtem, mi�rt hiszi, hogy felt�teleket szabhat. – Az igazgat� nem sz�lt k�zbe. Ez a kett�j�k j�tszm�ja. Hagyta, hagy j�tssz�k le.

- Meg tudom keser�teni az elt�lt�tt id�t… - hagyta, hogy szavai a leveg�ben l�gjanak.


- Azt meghiszem – motyogta a k�t f�rfi, ijeszt�en egyszerre.

- Halljuk a felt�telt �s tal�n beleegyezek – adta meg mag�t Perselus. Nem akart belegondolni, hogy miket kell �t�lni a k�ly�kkel, ha ideges�teni akarja �t.


- Csak magunk lesz�nk ott? Maga �s �n, ugye?

- Igen, Harry, csak ti ketten.


- Tan�tson.

- Mi? Ennek mi k�ze a felt�telhez. Eddig is tan�tottam. – Harry, ezt hallva elh�zta a sz�j�t, de ink�bb nem mondott r� semmit.


- Nem, nemcsak b�jitaltanra gondoltam. B�b�jokra, SVK-ra, mindre, amivel egyszer majd harcolhatok, amivel v�dekezhetek �s v�dhetek… �s okklumenci�ra is, de rendesen. – a szavait k�vetkez� l�tv�ny felejthetetlen marad �r�kre sz�m�ra.

A rettenthetetlen, kegyetlen b�jital mester, a pinc�k s�t�t ura ott �llt el�tte t�tott sz�jjal �s d�bbenet tekintettel. Ha nem gondolta volna komolyan szavait biztos, k�vette volna az igazgat� p�ld�j�t, �s kacagni kezd. De az elhangzott szavaknak t�l nagy s�lyuk volt. Piton els� d�bbent�b�l �sszeszedve mag�t hidegen n�zett a k�ly�kre, mint az �ldozat�ra �hes kesely�.

- Tanulhatsz, ha betartod a szab�lyaimat.

- �s mik lenn�nek azok?


- V�gtelen�l egyszer�. Azt teszi, amit mondok – gonosz mosoly h�z�dott az arc�ra, ahogy, ezt kimondta.

- Akkor ne mag�zzon.


- Ezt megoldhat�. Megegyezt�nk?

- Megegyezt�nk – ezzel meg�llapodtak. De tudt�k ez t�ls�gosan is egyszer� volt. Nem lesz probl�mamentes az el�tt�k �ll� ny�r.


- Igazgat� �r, lehetne p�r k�rd�sem?

- Persze.


- Legal�bb levelet �rhatok a bar�taimnak?

- Persze, de vigy�zz mit �rsz nekik. A leveleket elkaphatj�k, hisz te is tudod.


- �rtem. Rendben, �s mikor indulunk?

- Most azonnal.


- Harry, k�rlek, viselkedj! Az �leted a t�t, �s nem akarom kock�ztatni.

- �rtem, uram!


- Megtenn�d, hogy lem�sz McGalagony professzorhoz �s �tadn�d neki, ezt a levelet?

- Megyek – mondta Harry naivan, mintha nem tudn�, hogy csak meg akarj�k besz�lni a dolgokat.

Mikor a k�t f�rfi egyed�l maradt, nem tudt�k ki sz�laljon meg hamarabb. Elgondolkoztatta �ket a fi�.

- M�g mindig nem v�ltozott a v�lem�nyed r�la?

- Nem. Mi�rt j�tssza meg mag�t el�tted? – t�nyleg �gy gondolta. Nem hitte el, hogy ennyire f�lre ismerhet valakit. Hisz k�m volt. Nem l�het ekkora bakot. F�leg nem ezzel az elk�nyeztetett, �nz� k�ly�kkel.


- Nem j�tssza meg mag�t. Tal�n a ny�r el�g lesz r�, hogy r� j�jj erre. – Kopogtat�s felhangz�sa belefojtotta a v�laszt a b�jitalt mesterbe.

- Ideje indulnotok. A kandall�n kereszt�l a falusi kocsm�ba fogtok �rkezni. �res lesz, elint�ztem. Vigy�zzatok magatokra, �s egym�sra – azzal elengedte �ket.

A sz�ve tele volt aggodalommal �s k�ts�ggel. Csak rem�lte, hogy ez a k�t, egym�sra annyira hasonl�t� ember ki fogja b�rni egym�s mellett.