Harry reggel kipihenten �bredt, tal�n most el�sz�r a ny�r folyam�n. Sokat lust�lkodott az �gyba, a j�v�re gondolva. Nem �vekben gondolkozott, hanem napokban. Mire gondoljon okklumenci�n, milyen k�nyveket olvasson ki, elmondja-e Pitonnak a p�lca n�lk�li var�zsl�st, �s hogy megeml�tse-e azt a var�zst, amit tanult. De hasa hangos korg�sa r�k�nyszer�ttette, hogy lemenjen reggelizni.

Perselus m�r az asztal�n�l �lt, �s j��z�en evett.
- J� reggelt! – hangja olyan friss volt, mint � maga
- J� reggelt! Gondolkozt�l azon, mit haszn�lj? – Els�nek nem �rtette, mit k�rdez, de azt�n leesett neki.
- H�t tulajdonk�ppen igen, de nem tudom, j� lesz–e – mondta kicsit bizonytalanul.
- Mi�rt ne lenne j�?
- Egy k�p az igaz, de ink�bb jelens�g. Meg err�l �lmodtam, az�rt gondoltam r�.
- �s m�gis mi lenne az? – �rdekl�d�tt finoman. K�v�ncsi volt mit tal�lt ki a fi�. Tegnap este fejl�d�st mutatott az igaz, de nem tehets�get.
- H�t… a t�zre… de… - nem tudta, hogy mondja el.
- Fawkes miatt gondolom. De mi az a de?
- Nem tipikus t�zre, hanem k�kre.
- K�k t�zre? Mit �lmodt�l pontosan? – k�rdezett vissza meglepetten.

Nem tudta, hogy elmondja-e tan�r�nak az �lm�t. Nem gondolta jelent�snek. Hisz ez csak egy furcsa �lom volt, Voldemort, hal�lfal�k �s k�nz�sok n�lk�l. Jelent�se biztos van, de csak �gy, mint minden �lomnak. Minden norm�lis �lomnak. De �rv�nyesek-e r� az egyszer� norm�k? Enn�l a k�rd�sn�l d�nt�tte el, hogy elmondja az �lm�t.

- Kicsit furcsa volt. A f�ld�n fek�dtem, �s mikor fel�bredtem t�zet, ilyen k�k t�zet l�ttam. Az egyik szemem k�nnyezett, a m�sik sz�raz volt. De nem engem vett k�r�l a t�z. �h, hogy magyar�zzam el. Nem alakja volt, hanem ink�bb a szelleme. Arcokat l�ttam, de mire r�j�ttem volna, hogy kik azok, elt�ntek. Azt tudom, hogy ismertem �ket. Nem tudom, hogy ennek van-e valami �rtelme.

Perselus elgondolkozva hallgatta a fi� besz�mol�j�t. Igaza volt, ez t�nyleg furcsa. Sok �rtelm�t t�nyleg nem l�tta. De a biztons�g kedv��rt besz�mol r�la Albusnak. Jobban �rt hozz�, mint �.

- �s �gy gondolod, el�g lesz ez az okklumenci�hoz? Ez a k�k t�z?
- �szint�n? Nem tudom. De megpr�b�lom.

Csendben ettek, mikor Harry nem b�rta tov�bb. Szerette a csendet az igaz, de m�r kezdte unni.

- �s kital�lta m�r, melyik b�jitalt kell megf�zn�m?
- Nem is tudom… mondjuk, mit sz�lsz a… hm… elmenyugtat� f�zethez?
- Elmenyugtat� f�zet?
- Megnyugtatja az elm�d. Azt hittem ez egy�rtelm�.
- Igen erre r�j�ttem �n is, de mit kell r�la tudnom? – Nem tudta mi�rt, de �rdekelte ez a f�zet. Tal�n m�g j�l j�het.
- Latin nev�n: mentium quiesco. �ltal�ban okklumencia ut�n szokt�k bevenni. Amint meg tudod f�zni te is, haszn�lhatod. A recept benne lesz az egyik k�nyvt�ri k�nyvben.
- �rtem. Tan�r �r, felvihetek k�nyveket a szob�mba, m�rmint b�rmelyiket?
- A fekete m�gi�sokat hagyd ki. Nem hiszem, hogy azok neked val�k lenn�nek.

Csak egy b�lint�s volt a v�lasz.

- Menj�nk a kertbe. Tanulunk egy kicsit.

Lassan mentek ki a kertbe. Harry elgondolkozva menetelt a tan�ra mellett. Mit tan�that ma meg? Ism�t a fa al� �ltek le.

- Ma az �rzelmekr�l besz�l�nk egy keveset – hangja teljesen komoly volt, de Harry majdnem felnevetett. Mit tudhat � az �rzelmekr�l, legal�bbis a pozit�v �rzelmekr�l? De visszafogta mag�t, �s csak elmosolyodott. – Az �rzelmekben hatalmas er� van, �s nagyon f�lelmetesek tudnak lenni. �rzelem �s a m�gia szorosan �sszefon�dik, m�gis teljesen elt�rnek egym�snak. Te is tapasztalhattad, hogy a szeretet m�g a m�gi�n�l is er�sebb, �pp �gy, mint a gy�l�let, vagy a bossz�. A sz�ved t�pl�lja �ket. Erre figyelj oda mindig, tud ir�ny�tani az �rz�seidet.
- Ezt pont maga mondja…?Vagyis nem �gy �rtettem, vagyis… - �n most lehet, hogy meghalok…. Ezt nem akartam kimondani hangosan… nagyon nem.

- De szerintem pontosan �gy �rtetted. Azt hiszed, nem vagyok urai az �rzelmeimnek?

Most erre mit mondjak?
- Nem, �gy gondoltam, hogy vannak olyan �rz�sei, amelyeket nem tud ir�ny�tani.
- P�ld�ul?
- Azt, hogy mennyire gy�l�l engem. – Hangja halk volt, de hat�rozott. A tan�ra szem�be n�zett, de fekete �risz�ben csak meglep�d�tts�g l�tsz�dott. Nem tudta m�rt �rezte a zavart… zavart, hogy tan�ra ut�lja �t. Elford�totta a tekintet�t, �s megfordult. Lassan indult vissza a kast�lyba. Nem t�r�dve a megsemmis�lt f�rfival a h�ta m�g�tt.

***

Nem tudott kimondani egy sz�t sem. Ennyire nyilv�nval�? De nem ut�lja, az t�l er�s sz� lenne r�… nem is kedveli… hisz egy arrog�ns kis… de nem, nem az, vagy eszm�letlen�l j� sz�n�sz… � is bes�t�lt a kast�lyba, hogy elk�sz�tse az eb�det. Nem is figyelt oda mit f�z, gondolatai el-elkalandoztak. Maga sem tudta m�r, hogy kit ut�l… Pottert, vagy Harryt. Miut�n k�sz lett az eb�d gyorsan �tv�gott a szalonon, hogy a k�nyvt�rba menjen, mert a fi� val�sz�n�leg ott tart�zkodik, de a l�tv�ny annyira meglepte, hogy olyan �rz�se lett, mintha most k�b�tott�k volna el egy Stuporral.

***

Nem �rtette saj�t mag�t sem. Mostan�ban hangokat hall, olyanokat, amiket m�s nem… de nem akarj�k b�ntani ezek a hangok, vagyis csak ink�bb hang… csak meg akarja �t nyugtatni… megvigasztalni… seg�teni neki. Tegnap a p�lca n�lk�li var�zslatn�l valami t�rt�nt, t�l hamar elment az id�… olyan mintha felgyorsult volna… de nem, arra nem lenne k�pes. Bel�pett k�nyvt�rba, �s elhelyezkedett a fotelba. Mag�hoz vette Az �rzelem alap� var�zslatok alapfokt�l a m�gia cs�cs�ig c�m� k�nyvet, �s elkezdte kijegyzetelni. Ahogy �rt folyamatosan kezdett egyre ink�bb el�lmosodni. F�l �ra m�lva m�r �loms�ly�ak voltak a szemh�jai, �s nem b�rta tov�bb nyitva tartani szemeit. Sz�pen lassan egy m�sik vil�gban tal�lta mag�t.

***

- Hol vagyok? – k�rdezte Harry suttogva. A l�tv�ny csod�latos volt. Egy gy�ny�r� helyen volt. A z�ld f� szinte mindent elbor�tott, f�k, �s szebbn�l szebb vir�gok vett�k k�r�l. P�r l�p�snyire pedig egy v�zes�s alj�t l�tta, olyan k�ken ragyogott egy�tt a t�val, hogy tudta �lom az eg�sz.
- Ez nem �lom Harry! – mondta egy b�rsonyos nyugodt hang, ami t�lont�l ismer�s volt a fi�nak. Olyan gyorsan p�rd�lt meg, hogy majdnem elesett.

Egy gy�ny�r� n� �llt el�tte. Hossz� sz�k�s barna haja a derek�ig �rt, k�k szemeiben a tenger hull�mai l�tsz�dtak. Hossz�, k�k selyemruha takarta el test�t, mely csak kiemelte l�legzetel�ll�t� vonalait. Valami k�l�n�s aura vette k�r�l, feh�r, s�rga, k�k… nem tudta eld�nteni, de egyben biztos volt, � nem ember… t�l t�k�letes hozz�.
- Ki vagy te? – Tette fel elhal� hangon az egyetlen k�rd�st, amit most ki tudott ny�gni.
- Mi�rt teszel fel egy olyan k�rd�st, amire tudod a v�laszt? – hangja l�gy volt, m�gis hat�rozott… �s � a Hang ny�lalt Harrybe a felismer�s.
- De, mi�rt most jelent�l meg nekem? Eddig mi�rt nem tetted?
- Hogy mi�rt? Mert elkezdt�l foglalkozni vele, hogy mi lehet ez… de eddig is l�thatt�l volna, ha elhiszed, hogy ott vagyok, de ez kicsit bonyolult. – A feketehaj� fi� csak b�lintani tudott
- Hol vagyok?
- Majd egyszer elmondok mindent, de nincs sok id�nk… sosem volt.
- Mir�l besz�lsz?
- Mindig veled voltam, �s mindig csak p�r mondatot tudtunk besz�lni, de ahogy a m�gi�d n�tt �gy �rezted a jelenl�temet is.
- M�g mindig nem �rtem! - Mir�l besz�l? Ki �? Hogy-hogy mindig velem volt? N�tt a m�gi�m? Mi t�rt�nik?
- Nem is kell, egyszer tal�n meg�rted… magadban hordozod az azul fuegot... a k�k t�zet. Most abban kell seg�tenem, hogy ezt szabadj�ra enged, mert akkor v�gre el�rheted a m�gi�d nagy r�sz�t. – Harry a d�bbenett�l nem tudott mit mondani csak tette, amit a n� mondott. – Gondolj az �lmodra, amiben megjelent a k�k t�z. Ragad ki az eml�ket, �s �p�tsd bele a m�gi�dba. �rezd magadba a l�ngol�st, a t�zfalakat, a szenved�lyt, �s mindent, amit a t�z adhat neked. Olvaszd �ssze magaddal, �s az �rzelmeiddel. Gyer�nk Scelto, meg tudod tenni.

Maga sem tudta, hogy hogyan siker�lt, de a Hang seg�tette �t. Valahogy, ahogy a f�l�be cs�sztak a szavak, bizsergett test�ben a m�gia, pr�b�lt arra koncentr�lni, hogy a k�k t�z �s a m�gi�ja tal�lkozzanak, de nem tudta hogyan tegye. Csak az eml�ket l�tta a fej�ben, �s szem�ben pedig hull�mzott a m�gia. Azt�n �rezte… a t�zet, ami puszt�t, de hamvaib�l valami �j �led. �rezte az �rzelmek vihar�nak j�t�k�t. �rezte, ahogy tombol benne. D�h�ng�tt, perzselt benne a t�z, l�ngjai magasabbra csaptak b�rmin�l, de m�gis v�dte �t b�rkit�l �s b�rmit�l. Szemei megteltek d�hvel, szenved�llyel, �s mag�val a T�zzel. A hom�lyba k�ldte a titkait, hatalmas v�delemmel felruh�zva. Minden porcik�j�ban �rezte a l�ngot.
K�zben hallgatta a n� szavait, melyek a fej�ben sz�ltak.


- Olyan hatalommal ruh�z fel, amit elk�pzelni is neh�z. Kezelni ezt a l�ngviharnak nevezett m�gi�t lehetetlen, de kord�ban kell tartanod! Musz�j… nem szabad elszabadulnia! Csak a pusztul�s maradna, ha szabad, korl�tlan lenne! Ez a legfontosabb, ez�rt j�l jegyezd meg: tartsd kord�ba a benned �l� t�zvihart, hogy tudj uralkodni saj�t magadon! Neh�z, de ha megteszed, b�rmit el�rhetsz. Tiszteld a benned lakoz� t�zet, fogadd el, l�gy tiszt�ban annak vads�g�val. L�sd is, ne csak n�zd! �ld �t, ne csak �rezd! Tartsd kord�ba, �s te magad lehetsz a t�z. Most pedig t�rj vissza, de ne feled el a szavaimat. Nem volt val�s�g, amit l�tt�l, de �lom sem volt.

***

A gyerek ott �llt, �s k�k t�z vette k�r�l, a m�gia hull�mzott k�r�lette. Sz�lvihar fogta k�zre. De hirtelen abba maradt minden. Arr�bb l�pett, hogy a fi� ne vegye �szre. Mi volt ez az eg�sz?

Kinyitotta szemeit, �s a k�nyvt�rba tal�lta mag�t. A k�nyvet a f�ld�n tal�lta sok m�s lappal egy�tt. Automatikusan emelte a karj�t, hogy kimondja az Invit�t, de a kez�ben nem volt p�lca.
- Mi a… - mondt�k egyszer a b�jitaltan�rral.
- Ki van itt? – K�rdezte r�gt�n, ahogy meghallott egy m�sik hangot is. Perselus el�l�pett, �s �gy v�laszolt.
- Szerinted? Rajtunk k�v�l nincs senki a kast�lyban. Azt hittem, ezt m�r �szrevetted. – Pr�b�lta g�nyosan mondani, de nem siker�lt neki. A d�bbenet nem engedte.
- Mit l�tott, uram? – Valahol �rezte, hogy a tan�ra l�tott valamit, amit � maga nem. Az Invit�j�t biztos siker�lt �szrevenni. Igaz ezt � maga sem �rtette.
- Mit kellett volna l�tnom?
- Igaz�b�l semmit, mivel �n magam se l�ttam semmit.
- Persze �s az Invit�dat is csak hallucin�ltam, �s azt a… term�szeti… �hm… vihart is.
- Term�szeti vihart?
- Igen azt!- csattant fel Perselus. Mi baja ennek a gyereknek? Komolyan mintha egy eszetlen valakinek magyar�zn�k.
- Nem tudom mi t�rt�nt. Csak �lltam ott, �s tettem, amit mondott, de nem l�ttam semmit – csattan fel � is. T�ls�gosan f�radt volt, �s zavarodott. Nem �rtette, hogy nem b�rja felfogni ez az ember, hogy nem tudja mi volt ez az eg�sz. �tlete sem volt. Valami olyat �rzet, tapasztalt, amit nem volt k�pes m�g feldolgozni.
- F�radt vagy, menj pihenj, aludd ki magad, ut�na megbesz�lj�k ezt az eg�szet. - A fi� csak b�lintott, �s m�r ment is fel a szob�j�ba.

Ak�rhogy pr�b�lt nem b�rt aludni. Musz�j elmondani valakinek, aki tal�n meg�rtheti, vagy felfogja, vagy tesz valamit. Ha Sirius �lne, akkor most nem kellene ezen gondolkoznia, de meghalt, el kell fogadnod. Hirtelen penn�t ragadott, �s �rni kezdett.

Kedves, Nagyapa!

Rem�lem j�l vagy, �s nincs semmi baj az Egyetemen, nem f�raszt le a sok mugli gyerek! �n elvagyok a nagyb�ty�mmal, pr�b�lunk egy�tt �lni t�bb-kevesebb sikerrel. Mostan�ban sokat vagyok f�radt, kif�rasztott a suli, a ny�r. Nem r�g olvastam valamit egy k�nyvben, valami l�nyr�l, k�k t�zr�l, meg hangokr�l, melyeket csak a f�szerepl� hallott. Ut�na valami olyat �rzett, amit nem tudott meg�rteni. El�g �rdekes volt, aj�nlom neked is. Igaz �n nem nagyon �rtettem, de pont ez volt benne a j�. De most rohannom kell, mert elk�sem, �s m�g sokat kell gyakorolnom.
Szeretettel:
Unok�d

P�rszor �tfutotta a levelet, hogy j� lesz-e �gy, de nem hitte, hogy ebb�l b�rki is kiolvasn� az igazs�got, csak akik ismerik. Lement a szalonba, de nem tal�lta ott tan�r�t. Sz�tn�zett az eg�sz kast�lyban, m�r csak a szob�j�ban nem n�zte meg. �tkozta is mag�t, hogy nem ott kereste el�sz�r. Hat�rozottan kopogott, �s v�rta, hogy kinyissa az ajt�t.
- Gyere be! - hallotta meg a f�rfi jellegzetes hangj�t.
- Mit szeretn�l?
- Hogyan tudn�k elk�ldeni egy levelet?
- El�sz�r elolvasom a levelet, hogy nem fecsegsz-e ki valamit, amit nem kellene.
- Nem b�zik bennem – mondta, �s nem k�rdezte. M�r meg sem lepte a v�lasz.
- Eltal�ltad. – Azzal kiny�jtotta a kez�t, hogy elvegye a levelet.
- Lev�ltitokr�l �s mag�n�gyr�l nem hallott m�g? – k�rdezte motyogva, de az�rt odaadta a levelet.

Na, n�zz�k mit alkotott Ahogy olvasta a levelet, r�j�tt, a s�veg nem sokat t�vedett. Ravasz, figyelmes, �s nem mond semmit. De v�letlen�l sem �rulta ezt el Harrynek.
- Elfogadhat�, majd elint�zem, hogy el tud k�ldeni, de ha akarsz, �rd meg a bar�taidnak is a levelet, mert nem akarok k�tszer k�ldeni. – mondta semleges hangon. De Harry tudta, hogy j�l �rta meg a levelet, mert a tan�ra nem tudott belek�tni, pedig ha r�la van sz�, akkor nem hagyta volna ki.

Maga sem tudta, mi�rt, de egy kis el�gedetts�get �rzett, pedig csak egy fr�nya lev�l volt, de akkor is.
- Most pedig menj�nk, alkossunk valami ehet�t. –Azzal elindultak a konyh�ba.
- Mit szeretn�l enni?
- Megcsin�lom magamnak. – Palacsint�t akart enni, amit jobb, ha � k�sz�t el.
- Ahogy gondolod.

A tan�r �rdekl�dve figyelte, ahogy k�sz�t valamit, amir�l nem tudta, mi akar lenni. Csak massz�t l�tott, kaka�t. Harry l�tta tan�ra arc�n, hogy nem tudja, mit csin�l. Egy apr� mosollyal felvil�gos�totta.

- Palacsinta k�sz�l – mondta laz�n, majd feldobta, hogy a m�sik oldal�ra fordulva visszaessen a serpeny�be. – �n is k�r?
- Ink�bb kihagyom.
- Ahogy gondolja.

Vacsora ut�n Piton egy szob�ba vezette.
- Ma alak�tottam ki, az okklumenci�t �s az elm�leti �r�t is itt tartjuk, ha nem j� az id�.
A szoba s�t�tz�ldre volt festve, �s hatalmas barna �s fekete p�rn�k voltak elsz�rva �ssze-vissza a helyis�gben. Volt ott p�r b�jital is a biztons�g kedv��rt. Le�ltek egym�ssal szembe, hogy megbesz�lj�k mi t�rt�nt.
- Elmondan�d, hogy mi volt az-az eg�sz a k�nyvt�rba?
Harry elgondolkozott, hogyan is mondjon el egy olyan dolgot, amit � maga sem �rt. Nem tudta volna �rtelmesen szavakba �nteni. Esz�be jutott valami.
- Mi lenne, ha megmutatn�m. – A tan�r �rtetlenked� arc�t l�tva magyar�zni kezdett. – Csak megengedem, hogy azt az eml�ket v�gig n�zze, de csak azt. – mondta nyomat�kosan, nehogy esz�be jusson kutatni valami olyan dolog ut�n, ami ut�n nem kellene. Perselus csak b�lintott, �s belen�zett a fi� vak�t�an z�ld �risz�be, �s hagyta, hogy elvezesse az eml�khez.

A fotelban �l, �s szorgosan jegyzetel… egyre ink�bb �lmos lesz… ott �ll azon a gy�ny�r� helyen… megl�tja azt a fiatal n�t… besz�lgetnek… azul fuego… t�z… m�gia… tombol�s… korl�tok… zavarodotts�g…

Itt szak�totta meg az eml�ket. Furcs�n n�zett az el�tte �l� fiatalra. Nem, nem gyerek m�r, de nem is feln�tt. De nem gondolta volna, hogy ilyen er� lakozik benne. �s ennyire �nzetlen tud lenni. Hisz aki az Azul fueg�t uralja, azt csak egy tiszta sz�v�, �rett ember lehet. Percekig nem tudott megsz�lalni. Mit is mondhatna neki? � maga sem tud t�l sokat err�l.

- Egyszer r�gen h�bor� tombolt, de nem a mi vil�gunkban, mai napig nem tudjuk pontosan ki harcolt kivel, csak �rezt�k a hal�lt, a vesz�lyeket. K�pzelj el egy vil�got, ahol mindenki ellens�get l�t a m�sikban, mindenki �lni, vagy v�deni akar, de senki nem tudja mi�rt. Senki nem uralkodott zsarnokk�nt, senki nem t�rt nagyhatalomra. Az �let kezdet egyre ink�bb elveszni. De egy nagy hatalm� m�gus fell�pett az ismeretlen ellen, vagy tal�n � tudta egyed�l mi folyik ott. � volt az utols�, aki uralta az Azul fueg�t. Rem�lem, tudod mit jelenet ez!
- Ki volt az a var�zsl�?
- Nem var�zsl� volt, hanem egy boszork�ny, de a nev�t nem tudjuk. Az hom�lyba veszett, mint olyan sok minden abb�l az id�b�l.

Nem sz�laltak meg. Nem csak a j�slat nehezedik r�, de most m�r biztos, hogy neki kell meg�lnie Voldemortot. De f�lelem csapott sz�v�be.

- Tan�r �r, mi lesz, ha nem tudom ir�ny�tani? Mi lesz, ha a t�z gy�z le engem? Hogy tudn�m ir�ny�tani, mikor m�g „kik�pezve sem vagyok”?

De v�laszolt m�r nem kapott, mert a kandall�b�l egy alak l�pett ki a sz�nyegre. Mindketten odakapt�k a fej�ket, de mikor megl�tt�k Dumbledore-t megk�nnyebb�lten s�hajtottak.

- J� est�t! – Mikor viszonozt�k r�gt�n a l�nyegre is t�rt. – Nincs sok id�m, �s jobb, ha nem is leszek itt sok�ig! Perselus megtenn�d, hogy magunkra hagysz minket. �gy gondolom itt az ideje besz�lnem Harryvel.

Piton egy sz� n�lk�l elhagyta a szob�t. � is �gy gondolta, hogy jobb, ha az igazgat� besz�l a k�ly�kkel.

- Maga tudta, hogy ez a t�z bennem van?
- Nem, nem tudtam. De most, hogy m�r tudjuk meg kel tanulnod uralni azt. Gondolom az a n� ell�tott tan�csokkal.
- Igen azt mondta, hogy uralkodjak az �rzelmeimen, mert csak �gy uralhatom a bennem �l� t�zet.
- Akkor most j�l koncentr�lj – mondta megnyugtat� hangon. Besz�d k�zben elfoglalta a b�jitalmester hely�t Harryvel szemben. – Mi az, amit most legjobban �rzel, �s ki ir�nt? K�rlek, l�gy �szinte.

A feketehaj� fi� hossz�nak t�n� m�sodpercekig gondolkozott, de csak egy valamit �rzett, de nem valaki ir�nt… Nem akarta elmondani az id�s var�zsl�nak, de nem tehetett m�st.
- F�jdalmat �rzek. F�jdalmat, az �rz�sek miatt. Az�rt, mert f�lek, az�rt, mert elvesztek mindenkit. �s nem tudom, kit is hib�ztassak, mert ugyan�gy f�jna, tal�n jobban is…
- A f�jdalom a sz�vedet szor�tja, lelked erre a ritmusra ver, ereidet ez m�rgezi, de id�vel, �s tettekkel a szor�t�s engedni fog, de nem ereszti sz�ved, a lelked abbahagyja keser� dallamot, de nem felejti el sosem a ritmust, ereid felh�gulnak, de nem tisztulnak ki. Mindig jelen lesz az �letedben, de nem szabd �tadnod neki magad! – mondta egyre ink�bb elhal� hangon. Harry a szem�be n�zett, �s l�tta a f�tyolos szemeket, egy sokat meg�lt ember szemeit n�zte. Sose gondolta volna, hogy ezt �szreveheti Albus Dumbledore tekintet�ben. Mi t�rt�nhetett vele?
- Nem adom fel soha! - v�laszolta halkan, a fel nem tett k�rd�sre.
Az igazgat� nem mondott semmit, csak fel�llt, �s indult a kandall� fel�. Perselus, ezt a pillanatot v�lasztotta, hogy visszaj�jj�n. Albus m�g egyszer a szem�be n�zett, �s finoman mosolyogva ezt mondta:
- A v�g�n m�g igazam lesz. – Azzal ism�t ketten maradtak a hatalmas kast�lyban.

***

Harry a szob�j�ban fek�dt az �gyban. Miut�n elment az igazgat�, nem mondtak semmit, csak elmentek pihenni. Jobb, ha majd m�skor besz�lik ezt meg. Dumbledore szavaira gondolt. Ezek szerint nem �szom meg a f�jdalmat soha. De akkor nem is �rezn�m, hogy �lek. Ez az, milyen j� is nekem. V�gott egy keser� grimaszt, majd pr�b�lt elaludni. De sehogy sem tudott, folyton az esz�be jutott a k�nyv, amit m�g az �jjeli szekr�ny�re rakott le ma reggel. Fel�lt, meggy�jtotta a m�gikus f�kly�kat, �s elkezdte olvasni a… napl�t.

Finoman nyitotta ki. Az els� oldalon csak annyi volt, hogy Ignis Cart�. Gy�ngybet�kkel, a lap k�zep�re �rva.

J�n. 16.
Ism�t itt van… senki nem hisz nekem… mi�rt csak �n l�tom… ki �… azt hiszik, meg�r�ltem, pedig a var�zsl�vil�gba ez mi�rt lenne furcsa? F�lek att�l, hogy nem �rzem a f�lelmet… Mit tegyek? Menjek hozz� ahhoz az emberhez... Vagy menek�ljek? MIT TEGYEK?

J�n. 25.
Sokan haltak meg. Meg�lt�k egym�st. �n is �rzem. �lni akarok. De valami vagy valaki visszafog. M�r nem tudom ki/mi az. Valami �t akarja venni felettem az uralmat. A f�lelem elhagyott, hi�nyzik. Sz�ks�gem van r�, hogy ne rettegjek. Hallom l�pteit, �rzem a sz�vver�s�t.


Ny�ron valamikor
Elvesztetem az id��rz�kem. Hozz�adtak egy idegenhez, aki teherbe ejtett, de megsz�ktem. Nem nevelhetem ott a gyermekemet. �rnyak suhannak ut�nam. A gyermekemet akarj�k. Mindennap menek�l�k. Elhagytak az angyalok. Kider�tettem, hogy mi volt az a hang. Egy angyal, nem hittem l�tez�s�kben. De valaki kerget minket. Most is itt van. Az �jszaka m�r nem rejt el, hogy megv�djen. F�jdalmasan puszt�t el, de m�g nem adhatom fel, m�g nem. Itt van. Nem menek�lhetek. F�lek, elpuszt�t. Itt van. �rzem.

…
Nem tudom, hogyan maradtunk �letben. Pedig �reztem a hal�lt. A kez�t a b�r�m�n, lehelet�t az arcomon, de valaki megv�dett… nem, nem is engem, hanem Amarilliszt. A karjaimban fogtam, testemmel, m�gi�mmal v�dtem �t, de kev�snek bizonyultam. Csak arra gondoltam, valaki vigye innen, �lje t�l azt, amire �n nem vagyok k�pes. �s akkor megjelent az, akit elveszetnek hittem. Az angyalom. Vagyis az angyalunk. Harcolt a d�monnal, �s gy�z�tt. Megfogott minket, elvitt valahova. Mai napig itt vagyunk. A l�nyom valami nagy dolgokra rendeltetett. �n haldokoltam, de meggy�gy�tottak. Lisszi most egy �ves. Vid�man j�tszik. De �n �rzem a vesz�lyt, ahogy itt mindenki. Tan�tj�k a kis angyalk�t �szrev�tlen�l, mintha kik�pezn�k. Valami t�rt�nni fog. Valami rossz. A felh�k gy�lekeznek. Az ellens�g mozgol�dik. Minden el fog d�lni. De m�g addig sok minden fog t�rt�nni. �vek fognak eltelni, tele k�tellyel, hazugs�ggal, bizonytalans�ggal. Ett�l m�g itt sem v�dhetnek meg. Meg fogok halni. �rzem, valahol itt m�lyen. De nem lesz hi�ba. A l�nyom ural valamit, amit meg kell tanulnia haszn�lni, �s ezt csak f�jdalommal tudja. Pont, ahogy �n tettem. Tudtam, nem �lhetek n�lk�le, n�lk�le az �let semmi. Minden sz�vdobban�s csak terhet rakott a lelkemre, melybe majdnem beleroskadtam, de m�gis itt vagyok �s �lek… �lek, m�g Amarillisz Cart� nem lesz felk�sz�lve.

D�bbenten csukta be a k�nyvet. Azt a p�r bejegyz�st ragadta ki az agya. Amarillisz Cart�, angyalok, uralni valamit, legy�zni valakit. Azonnal penn�t ragadott, �s elkezdett �rni. De nem igazgat�j�nak, Hermione el�g okos ahhoz, hogy neki is megmutassa a levelet.

Dr�ga Jane �s Arnold

Rem�lem j�l telik a nyaratok. Szobafogs�gban vagyok, mert megtal�ltam egy �r�lt n� mesek�nyv�t… vagyis ha lehet ezt mesek�nyvnek nevezni. A n�nek �ld�z�si m�ni�ja volt, azt�n kider�lt, hogy angyalok vigy�znak r�, vagyis a sz�letend� gyermek�re, akit v�g�l is meg is v�dtek, kik�peztek, �s gondolom, legy�zte az ellens�get, de ezt nem tudta meg�rni, mert bolondokh�z�ba ker�lt. �rdekes rokonai vannak a nevel�mnek… igaz sok mindenre megtan�t, lehet, filoz�fus leszek. Na j� nem.
Vigy�zattok egym�sra:
James

Legsz�vesebben beszaladt volna Piton szob�j�ba, de nem tette. Zakatolt az agya. Angyalok l�teznek? Akkor az � hangjukat hallana? Angyal volt az a n�? Lisszi uralta el�tte a t�zet? Angyalok harcoltak, de kik ellen? A sok k�rd�s elvitte az �lmok sziget�re.

Reggel… ink�bb d�lben �bredt csak fel. Gyorsan �sszeszedte mag�t, �s m�r ment is le, hogy megkeresse tan�r�t. A konyh�ban akadt r�. �pp krumplit h�mozott. Ha nem szeretne komolyan besz�lni vele, val�sz�n� elr�h�gi mag�t a l�tv�nyt�l, de most ez nem az a helyzet volt.

- Uram, ezt a levelet szeretn�m elk�ldeni Ronnak �s Hermion�nak min�l hamarabb. – Hangja t�l komoly volt ahhoz, hogy Perselus k�tekedni kezdjen vele. Ugyan�gy, mint tegnap �tolvasta a levelet, �s m�r k�ldte is. Igaz kicsit furcs�n n�zett ism�t az el�tte �ll� fi�ra, mint a napok folyam�n t�bbsz�r is.

- Eb�d ut�n megbesz�lj�k a teend�ket, mert szerintem, van egy kis v�ltoz�s a programba. – Harry engedelmesen evett valamit, majd kimentek a fa al�.

Ott Harry mindent elmes�lt a k�nyvr�l, �s feltette a k�rd�seket is, amik megv�laszolatlanok voltak eddig.
- Mit tegyek? – k�rdezte utolj�ra
- A m�gi�d n�vekedett, elkezd�nk v�gre harcolni, v�dekezni, �s kitapasztaljuk, mi felett uralkodsz, vagy legal�bbis pr�b�lsz. Mivel l�ttam, hogy m�r megy p�lca n�lk�l az invitod, az egyszer�bb b�b�jokat, �tkokat gyakoroljuk p�lca n�lk�l. – Fel�lltak egym�ssal szembe – Most pedig koncentr�lj arra, hogy mit akarsz el�rni. Kezdj�k a lebegtet�ssel. De ne mondd ki hangosan a var�zsig�t.

B�lintott, majd pr�b�lt �sszpontos�tani. Azt akarta, hogy az el�tte l�v� p�lc�ja lebegjen. Elk�pzelte, ahogy felemelkedik, �s csak lebeg a leveg�be. Ism�t �rezte a m�gi�t az ujjaiban, �s �sszpontos�tott. P�r m�sodperc m�lva pedig l�tta maga el�tt lebegni saj�t p�lc�j�t.

�s �r�kon kereszt�l �gy ment. Piton utas�tgatta, � megtett mindent, amit csak lehetett.
- Koncentr�lj, Harry, k�pzeld el, ahogy k�v� dermedve h�tra esek! Hogy hogyan n�zhetn�k ki. Ir�ny�tsd r�m a m�gi�d, az akaratod! Gyer�nk!
Harry a v�g�re m�r gyilkos gondolatokkal fejezte be, ami tan�ra ellen ir�nyultak. De tudta sz�ks�ges, ha tudni akarja. F�radtan rogyott le az eb�dl�ben. Szinte semmi ereje nem volt. Valamit evett, hogy Piton ne sz�lja meg azt�n m�r csak az �gy�ra v�gyott. Semmi m�sra. De m�g h�tra volt az okklumencia.

- Legilimens! – emelte fel p�lc�j�t, de nem l�tott semmit, csak k�k t�zet, mint a ma este folyam�n szinte mindig.
- Holnap megtanulod, hogy v�dekezz, �s vezess f�lre.

***

�s ez �gy ment mindennap. Veszeked�sek, tanul�s, edz�s, b�jitalk�sz�t�s. Igazi harci kik�pz�s. Piton nem k�m�lte Harryt. Elv�rta t�le, hogy jobb legyen ann�l, mint amit � maga el tudott k�pzelni. Egy h�ttel k�s�bb f�radtan rogytak le a f�re.
- Uram, maga szerint van es�lyem? – k�rdezte lihegve a fi�
Ha egy h�ttel ezel�tt k�rdezte volna, akkor gondolkod�s n�lk�l nemet mondott volna, de most nem tudta kimondani hangosan. L�tta az er�t, a kitart�st, �s a tehets�get a fi�ban. Az elm�lt napokban nem kegyelmezet neki. Reggelente futtatta, mugli harcmodorra tan�totta, �j �tkokat, pajzsokat, b�b�jokat tan�tott vele, p�lca n�lk�l gyakoroltatta az �sszes ismert �tkot, �s saj�t b�jital mun�ci�t k�sz�ttetett vele.

Egyre jobban megszokta a gyereket. Apr� besz�l�sait, �szinte, ny�lt besz�d�t. Kezdett �sszeszokni vele. Feszegette a hat�rait, mert m�r megismerte azokat. L�tta a gyenge pontj�t, az er�ss�geit. �s kelletlen�l, de be kellett ismernie mag�ba, hogy megkedvelte �t, de persze, ezt soha nem mondta volna ki hangosan.

- �gy gondolom nem rem�nytelen a h�bor�. Ha meg van benned az el�g akarat �s kitart�s nem lesz gond. De ne becs�ld al� S�t�t Nagyurat! Harcolj egy�tt a t�bbiekkel, de ne t�maszkodj r�juk!
- De mi�rt ne t�maszkodjak r�juk?
- Mert harc k�zben elvesztheted a t�maszod, �s akkor feladod.
- Nem hiszem – mondta egy kis gondolkod�s ut�n. – Szerintem ink�bb csak er�t ad, ha elveszik a sz�munkra oly fontos dolgot. Bossz�t akarunk, ami hajt minket, csak hideg fejjel kell gondolkozni.
Elk�pedve n�zte Harryt. Legy�zte �t a fi�. M�ghozz� szavakkal.

Este Harry Ism�t hullaf�radtan esett be az �gy�ba. Valahogy nem b�nta, hogy ilyen f�radt mindennap, legal�bb eltereli valami a figyelm�t. Mindig arra gondolt, hogy a sz�lei �s Sirius biztosan b�szk�k r�. Lehunyta szem�t, de b�r ne tette volna.

�r�kkal k�s�bb Perselus rohant be a szob�ba Harry ord�t�s�ra. A szob�ban ott �llt Harry a v�r�s szem� sz�rnnyel �sszez�rva.
- Perselus! J� l�tni t�ged! – hallotta Harry hideg, g�nyos hangj�n Voldemort szavait.