Szenvedett. Olyan m�lyen �rezte a k�nt a lelk�ben, hogy m�r fuldoklott t�le. F�jt, f�jt, �s f�jt. F�jt, hogy Voldemort nem engedte el, �s a lelk�ben �l� rosszat a felsz�nre hozta. Megm�rgezte lelk�t, tudat�t. Zuhant meg�ll�s n�lk�l, de nem ijedt meg a szakad�k m�ly�t�l, mert ott tal�n megsz�nik a f�jdalom… de nem l�tta a szakad�k v�g�t. Pr�b�lta seg�ts�g�l h�vni a rem�nyt, egy apr� mosolyt, egy �r�mteli eml�ket, kedves arcokat, de senki �s semmi nem seg�tett, nem enyh�tette a k�nt. F�jdalommal volt tele, ak�r egy v�gtelen tenger.

A csat�t melyben tudat��rt harcolt… elvesztette. A szeretet nem gy�zte le a gonoszs�got, mert t�l sok szenved�st l�tott, t�l sok volt a f�jdalmas eml�ke. Megt�rt. Zuhant, vagy �ppen egy sarokban kuporogva zokogott, saj�t k�njain, �s az �nsajn�lat mocskos f�ldj�n fetrenget, s nem �rdekelte semmi a vil�gon. Minden a hom�lyba veszett, a rem�ny elt�nt a sz�v�b�l, mintha kiirtott�k volna.

Harcolt szerettei k�peivel, boldognak hitt eml�kekkel, de vesztett, mert a k�ts�g, melybe a S�t�t Nagy�r k�ldte �t, teljesen felem�sztette lelk�t. El�rult mindenkit, becsapta saj�t mag�t. Vesztett… nincs ki�t. Soha nem volt annyira er�s, hogy gy�zhessen. Vesztett… Elvesztette �nmag�t, elvesztette a csal�dj�t, elvesztette azt, amit nem lehetett. Nincs ki�t…


***


Nem tudott megsz�lalni, hiszen mit is mondhatna egy olyan embernek, aki meg akarja �lni.

- Nocsak, a nagy Perselus Piton nem jut sz�hoz?
- Csak azon t�r�m a fejem, hogy hogyan lehets�ges ez… - Ez r�szben igaz is volt, de valahogy meg kell mentenie Harryt, hisz nem hagyhatja �t egy testben ezzel a… valamivel. V�dte az elm�j�t, �s t�madta a m�sik�t, de ott csak feketes�get l�tott. �rezte a k�jes �r�met, �s a rem�nytelen f�jdalmat az elm�ben.
- Tudod, a mi dr�ga Harrynk nem olyan er�s, mint amilyennek ti k�pzelitek. Csak egy gyenge kis f�reg, aki azt hiszi, legy�zhet engem. – Torz vigyora, ami ki�lt arc�ra, nem illet Harry von�saihoz. A v�r�s szemek kavarodtak a smaragddal, de mindig a v�r�s nyert, �s imm�r r�gen uralta a v�r�s szem a nem r�g gy�ny�r� �riszeket.

Perselus ink�bb nem mondott semmit. Pr�b�lta Harryt el�rni, hisz m�g ott van. Tudta, de alig �rezte �t. Kereste… keresett egy biztos pontot, amelyen biztos, hogy tud seg�teni, de sehol nem tal�lt. Azt sem �rtette, hogy a Nagy�r, hogyan jutott �t a v�d�pajzsokon. Tal�n Harrynek megingott a m�gi�ja? Biztos, hisz az Azul fuego… m�s magyar�zatot nem tudok.

- Pedig te er�s var�zsl� vagy… kiv�telesen er�s. De botor m�don el�rult�l engem. Ez volt �leted legrosszabb d�nt�se – folytatta rend�letlen�l a Nagy�r. Tal�n egy kis befoly�ssal vissza�ll hozz�m. K�ts�gtelen�l az egyik legtehets�gesebb hal�lfal�m volt. Vezet� lehetett volna… - Viszont �gy d�nt�ttem kapsz m�g egy lehet�s�get.

Piton �rdekl�dve vonta fel a szem�ld�k�t. Term�szetesen egy pillanatig sem gondolt r�, hogy vissza akar �llni, de �rdekelte, mit mondhat Voldemort. K�zben pr�b�lt megold�st keresni, de egyre rem�nytelenebbnek l�tta a k�zdelmet.

- Eml�kezz… eml�kezz arra milyen volt �lni, hogy hogyan uralkodt�l a n�ladn�l �rt�ktelenebb embereken! Eml�kezz, milyen m�moros volt a m�z�des bossz�ban f�r�dni, mely az ellens�ged v�re volt egyszer! Eml�kezz, milyen mikor az ellens�ged megal�zva, �sszet�rve fekszik l�baid el�tt! Eml�kezz, milyen a hatalom, a tud�s! Eml�kezz a v�gyra �s a szenved�lyre, amely ifj�k�nt vez�relt t�ged! Eml�kezz az eszm�kre, melyek er�t adtak neked! Eml�kezz a dacra, mely a vil�g ellen ir�nyult! Eml�kezz az er�dre, melyet korl�tlanul haszn�lhatt�l b�rmilyen c�lra! Nem csak hatalmat aj�nlok neked Perselus, nem csak r�gi �rzelmek kiteljesed�s�t, hanem �r�lt tombol�st, szabads�got, �s nem legutols�sorban kegyetlen megtorl�st, amihez te v�lasztod ki az embert! �llj be ism�t a hal�lfal�k sor�ba, �llj az �l�kre, �s elfelejtem ezt az apr� kis botl�sodat – mondta szinte m�r megsz�llott hangon. Mintha nem is az el�tte �ll� f�rfihoz besz�lne, hanem saj�t mag�nak. Hirtelen kapta fel a fej�t, �s n�zett egykori szolg�ja fekete szemeibe. – Nos, hogyan d�ntesz?

Egy gonosz kis szellem azt mondta, hogy �lljon vissza. Ism�t legyen az a rideg, tud�sszomjas, korl�tok n�lk�li var�zsl�, aki m�g annak idej�n be�llt Voldemort csatl�sai k�z�. De a j�zan�sz most sem hagyta cserbe. Dacosan n�zett Harry egykori szemeibe.

- Azt hiszem, kihagyn�m ezt az aj�nlatod. �s most k�sz�n�m a l�togat�st, de t�vozhatsz a h�zamb�l! – Pr�b�lta m�g mindig elterelni a figyelm�t Harryr�l. Ink�bb r� koncentr�ljon, mint a fi�ra.
- Ostoba! De egyvalamit j�l jegyezz meg: aki egyszer h�s�get esk�d�tt nekem, az nem sz�llhat ki csak �gy. A h�s�g, mint bizony�ra te is tudod, fontos dolog. Hal�lfal� lett�l egykor, �s ma is az vagy. A v�r, ami a kezeidhez tapadt az elm�lt �vekben �r�kre megpecs�telt, mint az a sok szenved�s, amit oly sok embernek okozt�l.

A b�jitalok mestere egy kicsit els�padt az igaz szavak hallat�n. Tudta csak befoly�solni akarja, de ott bujk�lt valahol az igazs�g egy apr� szil�nkja a f�jdalmas szavak m�g�tt. L�tta, ahogy az ellens�ge felemeli Harry p�lc�j�t, �s fel� tartja. Hallotta a sz�t, mely miatt m�r oly sokszor szenvedett.

- Crucio! – Voldemort �lvezettel n�zte a n�ma szenved�st. Tudta, hogy a tan�r mikor t�r meg, �s � ki akarja �lvezni a csod�latos ordib�l�st. A k�lyk�t legy�zte, r��r m�g vele foglalkoznia.


***


Harry a legs�t�tebb s�t�tben kucorgott. M�r nem s�rt… a k�nnyek elfogytak. Tomp�n �rz�kelte a k�lvil�got. Nem tudta hogyan l�thatta a besz�l� Pitont. Hallotta Voldemort gondolatait… koszosnak �rezte mag�t… mocskosnak a sok gy�l�lett�l… �s a f�jdalomt�l, ami Voldemortb�l �radt, de lassan �rz�kelni kezdett egy �j hangot… egy �j szem�lyt…

- A Hang – suttogva hitetlenkedve k�nnyt�l maszatos arccal.
- Ink�bb Amarillisz – mondta halkan, mik�zben leguggolt a fi�val szemben. V�gig sim�tott a k�nny�ztatta arcon, �s halkan, szinte suttogva besz�lni kezdett, mik�zben folyamatosan a z�ld szemekbe n�zett.

- �ssze vagy zavarodva, m�gis �rtesz mindent. Egyszer vagy boldog �s szomor�. Egyszerre l�ngolsz, �s a par�zson l�pkedsz. Az ellent�tek tombolnak benned. R�ncig�lnak, szor�tanak, bel�lr�l fesz�tenek. F�j, m�rhetetlen�l, f�j, de nem t�r�dsz vele. M�r nem �rdekel. Mi�rt is foglalkozn�l a f�jdalommal, ami eg�sz �leteden v�gig k�s�r? Mi�rt �rdekelne, mikor �reztetik veled, hogy �lsz? F�jdalom sz�li a k�ts�gbees�st, a f�jdalomb�l sz�letik meg az elfogad�s. De el kell fogadnunk a f�jdalmat? Meg kellene �rteni? Tal�n nem kellene, de ha nem tessz�k meg, csak rosszabb lenne. Az ember akarva–akaratlanul menek�l, fut a rossz dolgok el�l. Nem tehet�nk m�st, ha �lni szeretn�nk. Szeretn�nk �lni? Akarjuk ezt a f�jdalommal teli keser� szenved�st? Akarjuk, mert vannak pillanatok, melyek �letben tartanak. Egy �lethez el�g egyetlen egy �szinte, boldog pillanat. Ennyi el�g lenne az �letben marad�shoz? Tal�n nem… akarat is kell. M�rhetetlen�l er�s akarat, hogy ne feledj�k el az eml�keket. Igaz a rosszakat sem szabad kiirtani. Az eml�kek alak�tanak minket, nekik k�sz�nhetj�k, hogy v�ltozunk. Ahogyan te is teszed. – Olyan megnyugtat� hangon besz�lt, hogy Harry nagyon halv�nyan elmosolyodott. – Most pedig k�zdj, k�zdj, hogy �jra te urald a tested, a lelked, a sz�ved. Tied a k�kt�z, amit �szrev�tlen�l fel tudsz haszn�lni, csak akarnod kell.

Azzal elt�nt, mintha ott sem lett volna. Voldemort meg sem �rezte a jelenl�t�t, mert t�ls�gosan el volt foglalva a k�nz�ssal. Harry tiszt�n l�tta maga el�tt a k�nt�l vonagl� testet. Azt akarta, hogy ne szenvedjen ez az ember. Nem akart, hogy b�rki is szenvedjen. Seg�ts�g�l h�vta a t�zet, amit birtokol, vigy�zva, hogy a betolakod� ne vegye �szre.



***


A S�t�t Nagy�r abbahagyta a k�nz�st, mert meg�rezte a k�lyk�t. �rezte, hogy a fi� valahogy er�re kapott, �s harcol… ism�t harcol, de most t�l er�s. Valamit felhaszn�lt… valami ismeretlen, furcsa… �rz�st? �gy �rezte, l�ngol. Az eg�sz test�t �s lelk�t a t�z l�ngjai bor�tj�k, ezzel is menek�l�sre k�nyszer�tve �t, �tj�rta valami a megsz�llt testet, valami, ami miatt neki nem volt marad�sa. Megrettent… megrettent ett�l az ismeretlen er�t�l, ami ennyire hatalmas �s… korl�tlan. Mi ez?. De v�laszt m�r nem tal�lt. Zih�lva t�rt vissza saj�t test�be, ezzel ism�t megadva mag�t Harry Potternek. Olyan m�rhetetlen d�h j�rta �t, hogy felord�tott, tombolt. Az ifj� hal�lfal�k szob�j�hoz ment, hogy levezethesse d�h�t p�r k�nz� �tokkal.


***


Harry elsz�ntan k�zd�tt Voldemorttal. Sorra mutatott neki boldog pillanatokat, mik�zben beengedte az �rz�sei k�z�. Kit�rta sz�v�t, hogy �rezze az aggodalmat, az egy�tt�rz�st, a szeretetet. Fellobbantotta lelk�ben a k�k t�zet, mely teljesen �tj�rta �t. A hideg, rem�nytelen testet �lettel t�lt�tte meg. �lettel, kellemes �rz�sekkel. Sz�pen, lassan ki�ld�zte test�b�l az idegen lelk�t, �s ism�t � lett az �r.

Hom�lyosan l�tott. Egy fekete foltot pillantott meg a f�ld�n, a l�bai el�tt.

- Perselus – ny�lalt a fi�ba a felismer�s.

Egyre ink�bb sz�d�lt, forgott k�r�l�tte a vil�g. Pr�b�lt kapaszkodni valamibe, de hi�ba, t�rdre esett.

- Nem… nem �julhatok el… Perselus… f�jdalom… seg�tenem kell… - mondta szaggatottan a sz�d�l�s �s a f�jdalom miatt. Seg�teni szeretett volna professzor�n, de m�r nem volt hozz� el�g ereje. Minden erej�t felhaszn�lta, hogy visszaszerezze a test�t, de nem csak fizikailag, hanem lelkileg is rosszul volt. �jra falakat kell �p�tenie. �vatosan, vigy�zva nehogy egy k�sza szell� majd led�ntse, er�s, massz�v falakat, melybe bele�p�ti a rosszat, s a j�t is.

Nem tudott mit tenni, �jultan zuhant a f�ldre Piton mell�. Ott fek�dt a szoba hom�ly�ba a k�t �jult f�rfi k�nokt�l meggy�t�rve.


***


Az igazgat� idegesen dobolt a gy�ny�r� asztal lapj�n. Oly szokatlan volt t�le ez a mozdulat, hogy egy idegen biztos furcsa szemekkel m�regetn� �t. Biztos nagy lehet a baj - gondolta a bel�p� Minerva.

- Mi t�rt�nt, Albus? – k�rdezte minden kertel�s n�lk�l. Hirtelen egy m�lyen agg�d� �gsz�nk�k szemp�rral tal�lkozott �ssze. V�rta a v�laszt, de �rezte, hogy erre nem fog kapni. T�ls�gosan is jelent�s. – Nem v�laszolsz, ugye? – Adott hangot gondolatainak.
- Nem tehetem, de kider�tem m�gis mekkora a baj. Ha megbocs�t, akkor most �n t�vozn�k.

Azzal fogott egy mar�k hopp-port, a kandall�ba �llt, �s hangosan kimondta az �j F�hadisz�ll�s c�m�t. Csak onnan ment tov�bb a Piton–kast�lyba.

Ott n�mas�g fogadta. Ijeszt�, de m�gis b�k�s csend lengte k�r�l a h�zat jelezve, elm�lt a vesz�ly, ami nem r�g t�rt r� az itt �l�kre. Sietve j�rta be az eg�sz kast�lyt a k�t ember ut�n kutatva, kik�rt annyira agg�dott. V�g�l Harry szob�j�ban tal�lta meg �ket, �jultan. L�tta az arcukon a szenved�s nyomait, a k�nokat, amiket nem r�g �ltek �t. Kicsit megnyugodott, hogy �letben vannak, de bel�pve megrettent az arcuk l�tv�ny�t�l.

- Mi okozott nektek ennyi szenved�st, fiaim? – k�rdezte szel�d hangon a csendt�l.

Mindkett�j�ket fellebegtette a francia�gyra, majd leszaladt b�jitalok�rt a laborba. Kor�t meghazudtol�an seg�tett a k�t f�rfin. Gy�gy�t� var�zslatokat haszn�lt, elmenyugtat�t, �s �lomitalt.