Lassan nyitotta ki a szemeit. Sz�rnyen hasogatott a feje, �s f�jt minden porcik�ja. Eml�kezett a k�nz�sra, amit egykori mester�t�l kapott. �vatosan fel�lt, hogy r�j�jj�n, hol is van pontosan �s, hogy hogyan ker�lt oda. Agg�dott a fi� miatt is, de ahogy oldalra pillantott r�gt�n megnyugodott, mikor megl�tta, hogy mellette alszik, majd a fotelra esett a tekintete, �s �szrevette az alv� Albust.

� meg mit keres itt? Ahogy erre gondolt, felpattantak az igazgat� szemei. Az �r�m egy apr� szikr�ja csillant meg a k�kszemekben, mikor �sszekapcsol�dott az �jfekete �riszekkel.

Egy m�lyet s�hajtott az �sz var�zsl�, melyben sok minden benne volt: megnyugv�s, mert Perselus v�gre fel�bredt, k�rd�s, aggodalom a m�g mindig alv� Harry ir�nt. Szerette volna megk�rdezni, m�gis mi t�rt�nt, de nem tudta, hogy elj�tte–e ennek az ideje. �szrevette a m�sik szem�ben is az agg�d�st, �s tudta, hogy kinek sz�l. �gy n�z ki, kapcsolatuk a v�g�n rendbe j�n Erre a gondolatra elmosolyodott.

Perselus elgondolkodva n�zett a fotelben �l� id�s m�gusra. L�tta, ahogy gondolkozik, majd elmosolyodik, �s k�v�ncsi volt mire gondol bar�tja.

- Mire gondolt�l? – k�rdezte halk hangon. �gy �rezte mag�t, mintha hetek �ta nem besz�lt volna.
- Semmi k�l�n�sre. �r�l�k, hogy fel�bredt�l – mondta kedves hangon. Jobb, ha nem tud r�la mire gondoltam, m�g a v�g�n letagadja. - Innod kellene kicsit!

Perselus ivott a kik�sz�tett poh�rb�l, �gy v�gre hangja is ugyanolyan lett, mint eddig volt.

- Hogy ker�lsz ide? Harryvel mi t�rt�nt? – k�rdezte k�v�ncsi, aggodalmas hangon. Ez a k�t k�rd�s foglalkoztatta legink�bb mi�ta felkelt.
- Nem jelentkezt�l, az�rt ide j�ttem. L�ttam, milyen �llapotban vagytok, ez�rt gyorsan megtettem, amit csak tudtam. Te k�t napig aludt�l. De azt kell mondanom Harry m�g mindig nincs j�l, igaz az eg�szs�ge �gy, ahogy rendbe j�tt, de a lelke… - Nem fejezte be mondatot. Tudta j�l Perselus is meg�rtette. Akarata ellen�re hangja nem maradt nyugodt, hiszen m�rges volt Voldemortra, mert annyira � is r�j�tt, hogy csak � tehette ezt a k�t f�rfival.
- Perselus figyelj ide! Itt van m�g ez a b�jital, ha ett�l, idd meg, �s semmi bajod nem lesz, de nekem mennem kell, ez�rt Harryt r�d b�zom! B�zom benned, szeretn�m, ha Harry mellett lenn�d, most neh�z lesz sz�m�ra az �bred�s. Amint tudok, visszaj�v�k, �s megbesz�l�nk! – mosolygott l�gyan a professzorra. – Vigy�zzatok magatokra! – mondta b�cs�z�ul, majd kil�pett a szob�b�l.

Evett egy kicsit az odak�sz�tett t�lc�r�l, de m�g az az egy pir�t�s is nehez�re esett legy�rni a tork�n. Kezdte k�nyelmetlen�l �rezni mag�t a di�kja mellett, az�rt lassan odas�t�lt a fotelhoz, �s belev�gta mag�t. Gondolatai el-el kalandoztak.

Hogy jutott be Harry elm�j�be ez a f�reg? Hisz remek�l ment neki az okklumencia. Csak a m�gi�j�ra tudok gondolni. T�l er�s, �s nem tudd szabadulni, ez�ltal �sszezavarja Harryben a dolgokat. Ki kell ereszteni, mert k�l�nben �t fogja el puszt�tani.

Elm�lked�s�b�l ny�sz�rg� hangok z�kkentett�k ki. Az �gyra kapta tekintet�t, �s l�tta, ahogy a fi� szemei k�nnyeznek, �s valamit suttogva ejt ki ajkain. K�zelebb l�pett hozz�, hogy hallja.

- Ne! Menj, m�g nem k�s�… Sirius k�rlek… anya, apa, szeretlek… egyed�l vagyok… mindig is egyed�l voltam… – ejtette elhal� hangon s�r�n k�nnyezve. Perselus csak n�zte a szenved� Harryt, de nem tudott mit tenni. Egyetlen egy �tlete t�madt, de nem tudta, hogy mennyire j� �tlet ez, de meg akarta tenni. Seg�teni akart… agg�dott �rte… �rte, Harry�rt.

Lassan emelte p�lc�j�t, hogy behatoljon a fi� elm�j�be. M�g mindig vacill�lt, hogy megtegye–e, de v�g�l a seg�teni akar�s gy�z�tt. Ott �llt a fi� elm�j�be, melyben vihar tombolt, a fi� pedig ott �lt a k�zep�n, halott szeretteihez besz�lve.

***
Lassan t�p�szkodott fel a hideg f�ldr�l. Els�nek nem tudta hol van, de r� kellett j�nnie, hogy nincs sehol, m�rmint, ha az elm�je seholt jelent. Feketes�g l�tsz�dott minden�tt, de valahogy � m�gis l�tott.

- Mit tegyek? – k�rdezte hangosan, de v�laszt persze nem kapott.

Alig �llt a l�b�n, ez�rt t�r�k�l�sbe vissza�lt a f�ldre, vagy nem tudja hova, csak le�lt. Pr�b�lt nem gondolkozni. Pr�b�lta elterelni gondolatit a nem r�g �t�lt eml�kekt�l, de nem b�rta fegyelmezni mag�t. �jra �s �jra esz�be jutottak halott szerettei, �s a hal�lra �t�ltek.

- Mi�rt kellett meghalnotok, mi�rt kell meghalnotok? Nem akarom…- hangja csendes volt, �s keser�s�ggel teli. �szre sem vette, de akikhez besz�lt megjelentek k�r�l�tte. Test�t vihar �lelte mag�hoz, egy vihar, mely csak arra v�r, hogy puszt�tson. Leromboljon mindent, de ehhez �t kell engedni mag�t a var�zsl�nak. Bel�le t�pl�lkozott �vek �ta, de most t�l nagy a seb a sz�v�n, hogy ne t�rj�n el�. – Velem vagytok, velem voltatok, meg sem �rdemlem. Mit tettem, hogy meghaltattok �rtem? Mi�rt �r az �n �letem t�bbet, mint a ti�tek? Az �n �letem semmi, ha ti nem vagytok! Addig kellett volna elhagynotok, m�g nem volt k�s�. Hermione, menj m�g nem k�s�, ak�rcsak a t�bbieknek! T�l sokan adt�k �let�ket, valami�rt, ami�rt nem kellett volna. Ugye Sirius? K�rlek titeket, hagyjatok magamra. Anya, apa szeretlek titeket, de egyed�l voltam mindig is, �s most is egyed�l akarok lenne. Egyed�l, hogy senkit ne b�ntson az a sz�rnyeteg, akinek sz�vemnek kedves.

Ahogy sz�ve zokogni kezdett, �gy � maga is. S�t�t �jbe veszett a nappali f�ny, mely a rem�ny volt sz�m�ra. Vihar tombolt lelk�ben, mikor minden csendes volt. Olyan vihar, mely csak tombolna, puszt�tana. A feketes�g �les hom�ly�ba t�ntek el az eml�kek, az �rzelmek. Elillantak a hom�lyban dereng� k�pek. Az �lmok tengere hull�mokban csapott fel. Az �let… val�s�gg� v�lt, melyet cipelnie kell egy �leten �t.

Ism�t csend borult Harry elm�j�re. Csend k�lt�z�tt a lelk�be m�r r�g, mi csak k�l�nleges alkalmakb�l sz�lal meg. A l�lek csendje az � angyala, kinek hangja csak l�gy fuvallatk�nt hat a sz�v�re. Ez a csend egy hatalmas m�lys�g, melyben ezernyi gondolat �s sz� lappang. Titkok, melyekr�l m�g � maga sem tud. V�gtelen feketes�gbe pomp�zik a csend benne. Neki kell eld�nteni, hogyan b�nik a hirtelen felismert Csenddel.

- Harry, ne tedd ezt! – Hirtelen kapta fel a fej�t a m�r oly ismer�s hangra.
- Nem teszek semmit – jelentette ki hat�rozottan.
- Ne puszt�tsd �nmagad, Scelto!
- Hallgass r�, Harry! – mondta egy harmadik hang hat�rozottan p�r m�sodperc eltelt�vel.

***
Perselus megdermedve figyelte a jelens�get. A fi� elhallgatott, de �rz�kelte Harry gondolatait.

Mintha az � sz�ve is ugyanolyan szenved�ssel dobogna, mint az el�tte �l� kamasznak. El akarta vinni egy gondtalan helyre, hogy legal�bb megtudhassa, egy percre is, hogy milyen mikor az ember nem szenved. De a lehetetlent akarja, mert ilyen hely nem l�tezik, �s az �br�ndja is csak f�jdalmasabb� teszi.

Itt �llva j�tt csak r�, hogy milyen j� volt naiv kisfi�nak lenni, aki nem tudott az �letr�l semmit. Nem l�tta a h�tt�rben mozg� sz�lakat, nem �rdekelte a m�lt, a j�v�, csak a jelen, csak a pillanat. De m�ra a m�lt lett a tegnap, a holnap a j�v�, �s a jelen a ma. Tudta a tegnapjaik hom�lyban dereng� eml�kk�pek lesznek csup�n, de ezek a legfontosabbak: a tegnapok eml�kei egy m�ban, hogy elfogadj�k a holnapot.

Maga sem tudta m�r, hogy mi�rt, de elhat�rozta, hogy seg�teni fog a fi�nak, nem hagyja, hogy elhagyja mag�t. Nem akart m�g egy Voldemortot, vagy m�g egy olyan embert, mint � maga.

K�zelebb l�pett Harryhez, mikor megl�tta az ismer�s-ismeretlen n�t. Hallotta mit mondott a fi�nak, aki nyugodtan, m�gis f�jdalmas szemekkel n�zett az angyalra. Mikor megsz�lalt k�t d�bbent arc fordult fel�.

- Maga… hogy… - Pr�b�lta k�rdezni, de nem nagyon siker�lt a feketehaj� fi�nak.
- Hogy ker�ltem ide? Behatoltam az elm�dbe, hogy seg�tsek. K�t napja alszol, �n is csak most �bredtem fel, de te sokkal rosszabbul vagy, mert Voldemort t�l nagy hat�ssal volt r�d, a lelkedre. �szre sem veszed, de tombolsz, mintha egy hatalmas pusztul�sra k�sz�ln�l! Menek�lsz, �s teret adsz a vadm�gi�dnak, hogy kiszabaduljon! Amilyen nagy a var�zser�d, olyan er�s benned a t�z, ezt ne feledd! H�t ezt akarod a vil�gra szabad�tani? �rzelmek n�lk�l akarsz �lni? Olyan akarsz lenn, mint Voldemort? Vagy olyan, mint �n? – hangja f�jdalmasan �szint�n csengett.

Az eddig csak f�jdalommal teli szemek megteltek hat�rozotts�ggal, bossz�v�ggyal �s er�vel.

- Seg�tsetek! – suttogta fojtott hangon.

Ism�t harcolnia kellett, de most �nmaga ellen. Sz�rnyeteg legyen, �s akkor tal�n gy�zhet, vagy maradjon az, aki addig volt, �s rem�nykedjen a rem�nyben, mely tal�n gy�zelmet hozhat? Mit v�lasszon? �letet, vagy �letnek nevezett �brenl�teket?

Perselus, seg�ts neki, �n m�r megtettem mindent. Elfogadott engem tudja, mellette vagyok, de neked kell kik�pezni, �s nem csak fizikailag. Tan�tsd meg gy�zni, tan�tsd meg neki, hogy �rdemes �lni… �s v�gre te is fogadd ezt el.

Piton megh�kkenve hallgatta az �v� szavakat a fej�ben. � is gondolatban �zent az angyalnak. Meglesz .

Az angyal halv�nyan elmosolyodott, �s Harry szemeiben f�rta k�k szemeit.

- Itt vagyunk, Scelto! Soha, �rted soha nem leszel egyed�l, mert soha nem is volt�l! Te nyert�l, mert magadat v�lasztottad. B�szke vagyok r�d! – mosolygott l�gyan v�denc�re. - Ha baj van, tudod, hogyan tal�lj meg, addig is k�sz�lj, �s olvasgasd any�m napl�j�t, ha van id�d, tal�n tal�lsz benne p�r �rdekes dolgot! – Majd elt�nt, csak egy l�gy szell�t hagyott maga ut�n, mely jelezte, hogy tal�n itt volt.

- Mit tegyek? – k�rdezte elt�k�lten tan�r�t�l.
- �gy hiszem, c�lszer� lenne fel�bredned, azut�n mindent megbesz�l�nk. V�rlak!

Azzal � is elt�nt. Harry gondolkozott, hogyan is �bredjen fel, de nem tudta mit csin�ljon. Egyszer�en csak arra koncentr�lt, hogy �bren legyen, hogy l�ssa a szob�t, hol tart�zkodik.

***
Mindketten az �gyon nyitott�k ki a szem�ket, egym�s mellett fekve. Lassan �ltek fel, �s kerest�k a megfelel� szavakat.

- K�sz�n�m! – sz�lalt meg els�nek Harry. �szint�n gondolta, amit mondott.
- Nem hiszem, hogy van mit megk�sz�nni nekem – reag�lt gyorsan Perselus, mert nem akarta, hogy a k�ly�k h�l�lkodjon neki.

P�r pillanatig Harry elgondolkodva �lt az �gyon, majd feltett egy k�rd�st, amit nem �rtett.

- Mi�rt ne legyek olyan, mint maga? M�rmint �gy mondta, mintha maga egy �rz�ketlen ember lenne, aki nem k�pes szeretni. – Perselus nem mondott semmit, annyira meglepte a k�rd�s. Mit v�laszolhatna? Ink�bb hagyta, hogy a fi� folytassa.

- Tudja, szerintem hasonl�tunk – mondta nemes egyszer�s�ggel. - Naivak voltunk, v�gtelen�l naivak. Azt hitt�k m�r nem fog annyira f�jni, ha visszaeml�ksz�nk arra, ami a legjobban f�jt. Igaz mindkett�nk m�s miatt szenvedett, szenved, de a f�jdalom megegyezik. Egyszer�en olyan sebet kaptunk az �lett�l, Voldemortt�l, amit lehetetlen begy�gy�tani, mert ahhoz t�ls�gosan is m�lyek. Nem tudom, mag�ba mi tartotta a lelket, de engem az �rz�sek tartottak �letben. Nem volt semmi csak �rz�sek, de ezek olyan er�t adtak nekem, mint soha senki �s semmi. F�leg Sirius hal�la ut�n. A d�h seg�tett nekem l�pnem napk�zben, a bossz�v�gy seg�tett reggelente kinyitni a szemem, de ezek lassan eleny�sztek az �ress�gben, mert minden er�mmel azon voltam, hogy begy�gy�tsam a sebemet. Furcsa igaz? Itt �l�nk, annyi mindent meg�lt�nk, �s m�gis �rz�sekr�l besz�l�nk, mert k�l�nben veszteni fogunk. Maga ut�l engem, m�gis seg�t. Tal�n �nz� �rdekb�l? Hmm… nem tudom, rem�lem igen, mert akkor kider�l, hogy megkedvelt, �s akkor az lerontja a k�pet mag�r�l.

Kuncogott. Perselus nem tudta mi van vele, hisz �ssze-vissza besz�lt, de komolyan gondolja a szavait. Odal�pett a fi�hoz, �s �rezte, hogy l�ngol a homloka, nem is ak�rhogy.

- Csod�s! L�zas vagy, Harry. Lemegyek b�jital�rt, addig ne aludj el, ha lehet! – Azzal leszaladt l�zcsillap�t��rt. Gondolhatta volna, hogy bel�zasodik, hisz a szervezet�t nagyon megterhelte ez a folyamatos k�zdelem.

- Harry, el ne aludj, az istenedet! Besz�lj hozz�m j�? – k�rdezte kicsit k�ts�gbeesetten. Nem engedheti, hogy elaludjon, mert akkor nem hat a b�jital. Ez egy nem r�g kifejlesztet b�jital, olyan, mint egy multifunkcion�lis b�jital, ami gy�gy�t is �s nyugtat is.

- Mit mondjak? Mi�rt kell besz�lnem? Hmm… f�j a fejem. M�r megszoktam. Nem akarom, hogy SVK tan�r legyen.

- Mi�rt? – k�rdezett gyorsan vissza. Csak p�r percet kell v�rni, m�g hat a b�jital, addig musz�j, hogy �bren legyen gondolta k�ts�gbe esve. A b�jital tan�r csak n�zet r� megh�kkent tekintettel. Nem �rtette a fi�t, felfogta, mit mond, tudta igazat mondja, de furcsa volt ezeket �gy kimondva hallani, mert �gy csak igazz� v�ltak.

- Mert akkor �vv�gen t�vozik a Roxfortb�l. Mindig �gy van. �s a Roxfort nem lenne valami j� hely n�lk�led, hiszen akkor kit�l f�lhetn�nek a di�kok!? Sok�ig ut�ltalak, tudod, de most eg�szen megkedveltelek. Igaz Miss F�inspektort jobban ut�ltam, f�leg mikor �tment szadist�ba. De Lupin profot szerettem a legjobban… tudod ap�m legjobb bar�tja volt. Nem is �rtem, hogyan, hiszen ap�m nem volt valami j� ember… - hirtelen fejezte be az �rtelmetlen sz��radatot.

A tan�r d�bbenten �lt vele szemben, hisz a szavak igazak voltak, mit a fi� mondott, de t�ls�gosan meglepte �t. Megkedvelte? Az apja rossz ember volt? Szadista? Megn�zte a homlok�t, hogy l�zas–e m�g, de s�haja el�rulta, hogy m�r nincs baj.

- J�l vagy?
- �hm, persze, csak kicsit kimer�ltem – felelte komolyan, mert megtanulta, hogy a professzornak felesleges hazudnia.
- Nem hiszem, hogy most j� �tlet lenne az alv�s, van egy olyan �rz�sem, hogy nem is tudn�l elaludni. – Harry csak b�lintott. – Magadra hagylak kicsit pihenj, olvass, vagy b�rmit, �n �rok egy levelet Albusnak, �s elint�zek egy-k�t dolgot, azut�n visszaj�v�k. �gy hiszem, van egy-k�t dolog, amir�l jobb, ha sz�t ejt�nk.

N�zte, ahogy a tan�ra az ajt�hoz l�p, majd m�g egyszer h�trafordulva a szem�be n�zett.
- Ap�d j� ember volt.
- K�sz�n�m!
A kil�p� f�rfi ut�n n�zett. Nem tudta, hogy �rezze mag�t ezek ut�n a szavak ut�n. Tal�n a megk�nnyebb�l�s a legjobb sz�.

V�g�l is nem hazudtam, de ezek ut�n neh�z lesz a szem�be n�znem. Ink�bb nem gondolkozom t�bbet… lassan �gy �rzem, meg�rt nekem.

�gy d�nt�tt megfogadja Amarillisz tan�cs�t �s olvassa a napl�t, melyet megtal�lt. Vagy r�vezettek, hogy megtal�ljam

M�r nem is n�zte a d�tumokat, �gy gondolta, nincs jelent�s�g�k. Csak olvasta egy halott asszony gondolatait, egy halott asszony �let�t.

Lisszi lassan feln�tt n� lesz. Olyan b�szke vagyok r�. Furcsa �gy n�zni, hogy feln�, hogy tudom, hogy meghalok. Olyan sok mindent �t�ltem. M�sok sz�m�ra tal�n jelent�ktelen, de nekem ez az �letem… a hal�lom. Hiszen minden nap felkelve �jra esz�nkbe jutnak az eml�kek. �jra �rezz�k az �let keser� gy�trelmeit. Este f�jdalmasan k�r�nk valakit, hogy a holnap jobb legyen. Sir�nkozunk egy szebb holnap�rt mindennap, amit sosem kapunk meg. �szre se vessz�nk, �s a holnapunk a hal�l lesz. Akkor m�r nem kell felkelni, nem kell �jra szenved�ssel teli leveg�t venni, nem kell a rem�nyben rem�nykedni, nem kell er�snek l�tszani, nem kell �larcokat hordani… �h�tattal v�rom a hal�lt. Furcsa… hisz itt van egy gy�ny�r� gyermek, aki az eny�m, �n m�gis v�rom a hal�lt. Tudom, ott van az utca m�sik oldal�n. V�r engem, v�rja a megfelel� pillanatot, hogy elragadjon engem, ebb�l az �letnek nevezett t�l�l�si j�t�kb�l. �vatos �s megfontolt. Nem visz el addig, m�g nincs itt az id�. Csendes �tit�rsk�nt k�vet, nem t�r�dve az akad�lyokkal, melyek felett csak sz�pen �tsiklik. Mag�nyos farkask�nt �rz�keli minden sz�vdobban�som, minden apr� �rz�st, melyr�l m�g magam sem tudom, hogy l�teznek. Velem sz�rnyal �lmaimban, ott lapul minden v�gyamban. Az �rny�komban �l, a szemem l�ngj�ban, a lelkem szav�ban. A hal�l csendesen v�rja velem a holnapot. A holnapot, mely minden �letben egy van csup�n, a t�bbi csak sil�ny ut�nzata. Mindenki f�l ett�l az ismeretlen fogalomt�l: hal�l. Suttogva ejtik, mert megb�n�t… megb�n�t az ismeretlen, melyr�l mindenki csak felt�telezni tud. De nem… � nem akarja, hogy f�lj t�le… nem akarja, hogy menek�lj el�le… nem akar neked gondot okozni… nem… � csak teszi a dolg�t. Elragad t�ged. K�zben kitudja lehet, szenvedni fogsz, lehet, a poklok legm�ly�t j�rod �t, de elhozza sz�modra az annyira �h�tott holnapot. A tegnapok k�dbe vesznek, melyre csak ma eml�ksz�nk… hogy elfogadjuk v�gre a holnapot. �n megtettem, de nem tudom, hogy a l�nyom el�g er�s lesz-e elfogadni ezt.

T�bbsz�r olvasta v�gig, �s pr�b�lta felfogni a l�nyeg�t, a bet�k m�g�tt l�v� �rz�seket, gondolatokat. Nagyon nehezen siker�lt. Tal�n f�lt beismerni, hogy nem f�l a hal�lt�l. Nem f�l att�l, hogy Voldemort meg�li, de att�l igen, hogy szeretteit �li meg.

Eddig jutott el, mikor Perselus bel�pett az ajt�n, kez�ben egy t�lc�val, melyen egy kis �tel volt.

- Ezt edd meg, vagy legal�bbis egy�l valamit, mert a szervezeted kicsit legyeng�lt! – Harry csak b�lintott, �s neki is l�tott az ev�snek. Maga is meglep�d�tt milyen j�l esik neki az �tel. P�r perc alatt bepuszt�totta a t�lca tartalm�t.

- Uram, mi t�rt�nt? Azt hittem m�r megy annyira az okklumencia, hogy Voldemort ne hatoljon be az elm�mbe �lmomban.

- Igen el is saj�t�tottad, majd tov�bb is fejlessz�k, de nem emiatt tudod behatolni. Ahogy gyakorolunk, ahogy fejl�dsz, �gy a m�gi�d is veti le korl�tait. Ez mondjuk �gy, hogy a nyersm�gi�d, ami ki akar szabadulni bel�led, ez�rt is szoktuk a Roxfortba korl�tozni, m�r besz�lt�nk err�l.

- Igen. A p�lc�kra gondol?

- Arra. De ugyanakkor valamit tenn�nk kell!

- M�gis mit tehetn�k? Nem engedhetem, hogy elkezdjen tombolni… - mondta inger�lt, tan�cstalan hangon.

- Nem is ez mondtam, de erre gondoltam. – Egy int�ssel jelezte, hogy Harry maradjon cs�ndben, hadd fejezze be. – Bizonyos �vint�zked�sek mellett egy kicsit szabadj�ra engedheted, mert ez �gy hossz�t�von nem lesz valami j�.

- �s mikor kellene ezt megtennem?

- Ha Albus r��r, �s felh�ztunk p�r pajzsot.

- �rtem! Uram… mi lesz, ha nem leszek k�pes kord�ban tartani? – k�rdezte f�lve. Nem tudta, hogy k�pes lesz-e r�, hogy megf�kezze �nmag�t, van benne egy�ltal�n ennyi er�?

- Aj�nlom, hogy k�pes legy�l r�! Ott lesz�nk veled mind a h�rman: Albus, az a n� �s �n is.

- Akkor most gyakorlunk egy kicsit? – k�rdezte p�r perc csend ut�n. Most ez tudja elterelni a gondolatait a legjobban: egy nagyon kimer�t� edz�s.

***
K�t k�rt futott le a birtokon, ez�rt zil�lva �llt tan�ra el�tt. K�sz�lt a p�rharcra.

- Jegyezd meg, az ellens�get soha nem fogja �rdekelni, hogy te �ppen nem b�rsz l�bra �llni, vagy �pp alig b�rsz talpon maradni, ez�rt m�g er�sebben t�mad, a biztos gy�zelem rem�ny�ben. De te okosabb vagy n�luk! – Harry al� r�gott, mely felugrott, �gy kiker�lte az es�st. – Ha m�g ak�r egy szikr�nyi er�d is van, akkor is k�zdesz az �letben marad�s�rt! – R�gott egy magasat, melyet Harry k�nny�szerrel kiv�dett. – Az utols� s�hajt�s lesz a harc v�ge…

T�bbet m�r nem besz�lt, elmondta azt, ami fontos volt. Harry szinte egyetlenegy csap�sa sem �rte el az �t p�f�l� f�rfit, de m�gis kem�ny ellenf�l volt. Akarata, hat�rozott mozdulatai, vill�mgyors reflexei igazi ellenf�l� tett�k �t, melyet a v�dekez�shez is remek�l felhaszn�lt. Perselus kig�ncsolta a feketehaj� fi�t, ezzel is befejezve az edz�snek ezen r�sz�t.

- Nem hiszem el! Mi�rt kell mindig g�ncsolni? – k�rdezte szinte m�r belet�r�d�tt, kicsit kimer�lt hangon, de szeme csillogott a fel�d�l�st�l. Szeretet �gy k�zdeni, mert tudta, �gy p�lca n�lk�l is lehet es�lye.
- J�l esik l�tni, ahogy a f�ldre esel – v�laszolt egy cinkos mosollyal az arc�n. – Most pedig, mondjuk, legyen 3 k�r p�rbaj helyett? – folytatta rend�letlen�l tov�bb. Megfogadta, hogy kimer�ti, ahogy csak lehet, hogy ne jusson ideje gondolkodnia.

A fi� szusszant p�r m�sodpercet, majd neki indult a hatalmas birtoknak. Mint mindig, most is hallotta Perselus hangj�t a fej�be.

- T�bbf�le hal�lfal� l�tezik. A legvesz�lyesebbek azok, akiket maga a Nagy�r tan�tott, k�pezett ki. Ravaszs�g legnagyobb mesterei, rengeteg �tok tud�i, �s nem legutols�sorban remek p�rbajoz�k… �s ezt tudj�k is magukr�l. Ha r�j�ssz mire vagy k�pes, �s el is hiszed, akkor f�lelmetes ellenf�l vagy. Tudj�k, ha hib�znak nagy �rat kell �rte fizetni�k. �s neked Harry most erre kell koncentr�lni. Hidd el, hogy mire vagy k�pes, b�zz a sz�vedben �s az eszedben! Tudd, hogy meddig mehetsz el, �s pr�b�ld meg �tl�pni ezt a hat�rt! Viszont te ne k�vesd el az � hib�jukat, hogy azt hiszed legy�zhetetlen vagy, hogy jobb vagy n�luk!

Harry kitart�an futott a m�r megszokott ter�leten. Nem is figyelt az �tra, hiszen a l�bai automatikusan futott�k le az oly megszokott t�vot, ink�bb a tan�ra szavaira figyelt. A v�g�n f�radtan esett �ssze a f�re. Hanyatt fek�dt, �s n�zte a ragyog�an k�k eget. Halv�ny mosolyra h�z�dtak az ajkai, ahogy figyelte a gy�ny�r� ny�ri term�szetet.

K�s�bb lezuhanyozva, frissebben �ltek a szalonban Albusra v�rva. Mindketten m�ssal voltak elfoglalva. Harry �gy �rezte, valami fojtogatja, �s alig kap leveg�t t�le. V�rta, hogy v�gre bele pillanthasson a k�kszemekbe, melyek mindig is mened�kk�nt szolg�ltak neki.

Hirtelen csaptak fel a l�ngok a kandall�ba, �s egy �reg var�zsl� l�pett ki a l�ngok k�z�l. R�pillantott Perselusra, majd Harry le�lt mell�.

�sszefon�dott a tekintet�k. A fi�, ahogy belen�zett a m�lyen egy�tt �rzett, f�jdalommal teli �s harag egy apr� szikr�j�val megtoldott szemekbe nem b�rta tov�bb. Felzokogott, �s az igazgat� azonnal meg�lelte. H�t ez volt az, ami fojtogatta, ez volt, mely m�r csikargatta lelk�t.

- Nagyapa… - �s s�rt tov�bb, m�g minden f�jdalma el nem �szott a k�nnyekkel, �s az �lmok vil�g�ba nem vetette ki.