I. fejezet

„Harmadik Boszork�ny: �dv, Macbeth, �dv! V�g�l kir�ly leszel!”


Az Od�. Kora reggel.

Hermione csukott szemmel fek�dt az �gy�n, de m�r n�h�ny perce �bren volt. Nem akart m�g felkelni, m�g aludt az eg�sz h�z. Csak � k�zd�tt a szemh�jain �thatol� k�s�ny�ri napsugarakkal, amik pirosas-lil�s kaleidoszk�p mozaikokat vet�tettek a szemei el�, bet�rve a f�radt, m�g alv�st s�v�rg� �rz�keibe. Mikor a sugarak egy k�l�n�sen meleg nyal�bja a takar� al�l kikandik�l� l�bsz�r�t �rte, lemond�an keskeny r�sre nyitotta a szemeit, egy f�nyes cs�kot szelve mag�nak a szob�b�l: a s�vban egy p�pos feh�r takar�, �s egy l�ngv�r�s hajzuhatag volt l�that�, a reggeli napf�ny �lel�s�ben.

Ginny m�g m�lyen aludt; Hermione egy any�skod� mozdulattal megigaz�totta a takar�j�t, hogy a l�ny csupasz derek�t is befedje – nem �bredt r� a mozdulat �rtelmetlens�g�re az egyre jobban �tforr�sod� szob�ban -, majd kisim�tott egy v�r�s hajsz�lat Ginny arc�b�l. Ut�na puha l�ptekkel elhagyta a szob�t.

�gy tervezte, hogy lemegy a konyh�ba inni egy tejesk�v�t, �s elk�sz�teni a reggelit, mire a t�bbiek fel�brednek.
A konyh�ban azonban m�r volt valaki: a l�pcs�fordul�hoz �rve egy p�rbesz�d hangjai �t�tt�k meg a f�l�t, a k�t hangban pedig felismerte Mr. �s Mrs. Weasleyt.

- Arthur, nem hagyom, hogy ilyen k�tes, vesz�lyes �gyletekbe bonyol�dj!

- De Molly dr�g�m, sz� sincs vesz�lyr�l, egyszer�en csak… szokatlan. Ez egy k�s�rleti projekt, a miniszt�rium is j�v�hagyta!

- Akkor sem egyezem bele, hogy mindenf�le mugli bizgenty�kkel zs�fold tele a h�zam!

A hirtelen be�llt terhes cs�nd arra engedett k�vetkeztetni, hogy Mr. Weasley megunta a rem�nytelen vit�t.

- Este m�g besz�l�nk r�la – mondta a f�rfi, de ink�bb csak a l�tszat kedv��rt, mintha mag�nak akarta volna bizonygatni, hogy nem d�lt m�g el a vita. – Most mennem kell. Szervusz, dr�g�m.

- Szervusz – hallatszott Mrs. Weasley fagyos hangja.

Ajt�csuk�d�s, majd l�ptek zaja, melyek a l�pcs� fel� tartanak. Hermione �szbekapott, �s gyorsan visszaszaladta Ginnyvel k�z�s szob�jukba.
A l�ny m�r �bren volt, az �gy sz�l�n �ld�g�lve r�vedezett.

- Merre j�rt�l? – k�rdezte a bel�p� Hermion�t�l.

- Lementem a konyh�ba egy poh�r v�z�rt. Nem akartalak fel�breszteni.

- M�r r�g�ta �bren vagyok. �lvezetem a reggeli naps�t�st �s csendet. L�ttam, mikor felkelt�l.

Hermione les�t�tte a szemeit, mint akit rajtakaptak. Ginny csak mosolygott.

- Tudod, mostan�ban olyan… zavartnak t�nsz. Valami baj van, Hermione?

A l�ny nem v�laszolt semmit. Le�lt az �gy sz�l�re, �s Ginny �l�be hajtotta a fej�t.
A f�ny a napnak ebben a szak�ban �les �s vak�t� volt a le�nyszob�ban, b�nt�an vak�t� Hermione sz�m�ra, aki ink�bb egy s�t�t, mag�nyos helyen szeretett volna most lenni, egyed�l a gondolataival, messze mindenkit�l, messze az emberekt�l, akik csak m�g jobban �sszezavarj�k, mint Ginny is a k�rd�seivel.

Persze nem � tehet r�la, csak seg�teni akar, �des Ginny…

V�gigsim�tott a l�ny haj�n.

- Nincs semmi. Kicsit bizonytalan vagyok, ennyi az eg�sz – igyekezett megnyugtatni.

- Bizonytalan? Mivel kapcsolatban? Tal�n a tov�bbtanul�s miatt?

Hermione nem b�rt visszafojtani egy nem minden keser�s�g n�lk�li, ideges kis nevet�st. M�g Ginny, aki pedig mindenkin�l jobban ismeri �t, m�g Ginny is egyb�l a tanul�sra gondol, ha az � probl�m�i ker�lnek sz�ba.

Vajon t�nyleg ennyire besz�k�lt eminens lenn�k, ahogyan m�sok l�tnak? �s vajon mindenki �gy l�t? H�t t�nyleg ennyi vagyok?

- Nem, nem a tanul�s miatt… �gy �ltal�ban.

- Ha nem akarsz besz�lni r�la, �n nem er�ltetem – h�zta fel az orr�t Ginny.

- Mondd csak, a sz�leid j�l kij�nnek egym�ssal? – k�rdezte hirtelen, az el�bbi t�m�val val� b�rmif�le �sszef�gg�s n�lk�l. A k�rd�ssel bar�tn�j�t is meglepte, aki csak n�mi gondolkoz�s ut�n v�laszolt:

- H�t… Tulajdonk�ppen igen, persze ritk�n tal�lkoznak, tudod, apa sokat dolgozik, any�nak meg itt a h�ztart�s �s mi. Ha vannak is vit�ik, nem nagyon szoktak nek�nk besz�lni r�la.

- Nem �gy �rtettem, nem arra gondoltam, hogy vitatkoznak-e, hanem hogy… nem is tudom.

- Hogy szeretik-e egym�st?

- Azt tudom, hogy szeretik egym�st, l�tszik rajtuk. Igaz�b�l arra gondoltam, hogy �sszeillenek-e… �gy igaz�n.

- Oh, �rtem m�r. �gy �rtetted, hogy igazi lelki t�rsak-e, igaz? – ragyogott fel a meg�rt�s Ginny arc�n.

- Igen – felelte bizonytalanul Hermione, b�r nem volt teljesen kib�k�lve ezzel a megfogalmaz�ssal.

- Nos, sajnos, ahogy vessz�k, igen is, meg nem is. Apa egy k�l�nc, egy sz�rnyal� szellem, aki szeret mindig �j dolgokkal k�s�rletezni, anya meg kicsit f�ldh�zragadt, ink�bb csak a napi probl�m�k, a h�ztart�s, na meg persze a csal�d �rdekli. De szerintem �gy pont kieg�sz�tik egym�st

- M�gis, nem lehet rossz le�lni az �leted egy olyan emberrel, akivel nem tudod megbesz�lni azokat a dolgokat, amik a legink�bb foglalkoztatnak?

- Hov� akarsz tulajdonk�ppen kilyukadni? – n�zett gyanakodva a bar�tn�j�re Ginny.

- Sehov�… egyszer�en csak �rdekel a dolog, elm�leti szinten.

- Elm�leti szinten, mi? – h�zta cinkos vigyorra a sz�j�t a m�sik l�ny. – Nehogy azt hidd, hogy nem l�tja mindenki rajtatok a dolgot.

- Mif�le dolgot?! – h�borodott fel Hermione.

- �n nem sz�ltam semmit – nevetett Ginny, majd k�nytelen volt f�lreugrani egy fel� rep�l� p�rna el�l, amivel a szoba k�zep�re perd�l� Hermione vette c�lba.

Azonban hat b�ty mellett feln�ni azt is jelenti, hogy az ember l�ny�t nem lehet csak �gy legy�rni p�rnacsat�ban: Hermione hamarosan a f�ldre szor�tva, sip�tozva k�ny�rg�tt kegyelem�rt.
�ssze�lelkezve nevettek egy j�t, miel�tt lementek reggelizni.


&&&&&

A konyha addigra megtelt �lettel, ny�zsg�ssel. Mrs. Weasley jav�ban k�sz�tette a reggeli Harry �s Ron seg�ts�g�vel, az ikrek pedig ismeretlen c�lb�l egy nagy doboz sz�nes szalagot igyekeztek kibogozni, �s csak akkor n�ztek fel meglehet�sen frusztr�ltan, mikor Errol a nyitott ablakon bes�v�tve a dobozban landolt, az eredeti �llapotn�l is nagyobb kuszas�got okozva.

- Legal�bb most nem a r�ntott�mb�l kell kihal�sznom a tollait – �llt optimist�n a dologhoz Fred.

Hermione �s Ginny le�ltek az asztalhoz, maguk el� v�ve egy-egy b�gre tejesk�v�t.

- J� reggelt, dr�g�im – sz�lt Mrs. Weasley a szok�sos meleg, bar�ts�gos hangj�n.

- J� reggelt, Mrs. Weasley – k�sz�nt udvariasan Hermione.

- Mi lesz a reggeli, anya? – t�rt egyb�l a t�rgyra Ginny.

- Ron �fony�s palacsint�t akart – v�laszolta a boszork�ny, �s k�zben jelent�s�gteljesen Hermion�ra n�zett, Ron pedig a h�tt�rben f�lig elv�r�s�d�tt, �s zavartan motyogott valamit a m�r unalmas r�ntott�r�l.

Hermione kedvence volt az �fony�s palacsinta, ezt mindenki tudta r�la. Most m�gsem t�nt valami el�gedettnek, b�r igaz�b�l semmif�le �rzelmet nem lehetett leolvasni az arc�r�l. �gy n�zett ki, mintha ott sem lett volna.

Mrs. Weasley csal�dottan fordult vissza a konyhapulthoz, hogy �jabb adag k�v�t k�sz�tsen.
A reggeli ugyanebben a zavart, feszeng� hangulatban telt, �gy szinte megv�lt�snak t�nt, mikor Ron a l�zas igyekezetben r�l�ttyintette a forr� te�t Hermione kez�re, a l�ny pedig irre�lisan nagy hiszti k�zepette kiviharzott a konyh�b�l.

A nap folyam�n v�gig harap�s kedv�ben volt: m�g Harryre is durv�n r�ripakodott, mikor a fi� el akarta �t h�vni kviddicsezni a t�bbiekkel.
Mikor azt�n a zajos csapat v�gre elhagyta a h�zat, �s Hermione nyugodtan v�gigd�lhetett volna az �gy�n a m�r annyira sz�ks�ges mereng�shez, Mrs. Weasley l�pett a szob�ba, �gy t�ve, mintha a szennyest j�tt volna �sszeszedni – pedig csak az el�z� nap csin�lt nagymos�st.

- �, h�t te nem ment�l a t�bbiekkel, kis dr�g�m? – k�rdezte tetetett meglepet�ssel az asszony.

- F�jt a fejem, �s ink�bb led�ltem – hazudta egyb�l Hermione.

- Igen, m�r a reggelin�l sem tetszett�l nekem. Egy�bk�nt is olyan s�padt sz�ned van mostan�ban, r�ad�sul szerintem fogyt�l is… Hi�ba, a szerelem elveszi az ember esz�t – kezdett egy hossz�nak �g�rkez� monol�gba a boszork�ny. – Amikor fiatal voltam, �n is ilyen v�konyka voltam… azt�n persze j�ttek a gyerekek. Tudod, sokszor magamat l�tom benned, mondtam m�r, hogy �n is prefektus voltam annak idej�n? Tov�bb akartam tanulni, elmenni Amerik�ba Florance n�n�mhez, nagy terveim voltak… De k�zbej�tt a szerelem, k�s�bb a csal�d – s�hajtott egy nagyot az asszony. – Igaz, nem b�ntam meg. Tudod, Hermione, egy gyerek fel�r sz�z diplom�val is – mosolygott a l�nyra.

Hermione nem sz�lt semmit, mag�ban viszont azon im�dkozott, hogy min�l el�bb megszabaduljon Mrs. Weasley nem k�v�nt t�rsas�g�t�l. Tudta, hogy ha a boszork�ny el�tt fakad s�rva, az csak m�g tov�bb ny�jtja a kellemetlen besz�lget�st.
V�gre, Mrs. Weasley egy bizonytalan l�p�st tett az ajt� fel�.

- H�t, akkor �n hagylak is pihenni, l�tom t�nyleg el�g rosszul vagy. Az�rt ha valami nyomja a sz�ved, tudnod kell, hogy r�m sz�m�thatsz – sz�lt, majd elhagyta a szob�t.

Mikor a l�p�seinek nesze is elhalt a folyos�n, Hermione fel�llt �s a kom�dhoz settenkedett, majd lassan – �gyelve, hogy ne keltsen semmi zajt – kih�zta a legfels� fi�kot.
Eld�nt�tte, hogy nem marad a h�zban, nem teszi ki mag�t Mrs. Weasley �nk�ntes lelkiseg�ly-szolg�lat�nak.
Egyed�l akart lenni, szeretett volna a fej�t t�rdeire hajtva zokogni, szerette volna �tadni mag�t a lelk�t t�p� z�rzavarnak. Annak a z�rzavarnak, ami az elm�lt hetekben h� t�rsa volt, megakad�lyozva b�rmilyen j�zan, megfontolt okoskod�st, megakad�lyozva b�rmif�le pr�b�lkoz�st, hogy rendezze mag�ban a dolgot.
Nagyon nem szeretett a Dologra gondolni, az m�gis mindig bef�szkelte mag�t az agy�ba, odatolakodott a legh�tk�znapibb gondolatai h�tter�be is…
Lassan kih�zta a fi�kot, �s kiemelte bel�le; a kedvenc piros pul�ver�be volt bebugyol�lva.
A p�l�ja al� rejtette, m�g ki�rt a h�zb�l, �s elhaladt a tiszt�s mellett, ahol Harry�k kviddicsezni szoktak.
Az erd� sz�l�hez �rve meg�llt n�h�ny pillanatra a f�k takar�s�ban, �s figyelte a j�t�kot. Tekintete vissza-visszat�rt Ron ny�l�nk, a hirtelen n�v�st�l esetlen alakj�hoz. M�g nehezebb sz�vvel indult tov�bb. Csak akkor der�lt fel egy kicsit a sz�ve, mikor a f�zfaligethez �rve meghallotta az ismer�s patakcsobog�st.
Ez volt a kedvenc helye, de a t�bbiek miatt csak ritk�n j�hetett ide, �lvezni a v�z hangjaival �tt�rt �lel� csendet, a lombokon megcsillan� napf�nyt, �s a k�jes, l�gy mag�nyt.
Leheveredett egy �reg f�z t�v�be, �s h�trahajtott fejjel, lehunyt szemekkel, remeg� orrcimp�kkal sz�vta mag�ba a Semmit. Hagyta, hogy a p�rusain kereszt�l be�ramoljon a test�be, a v�r�be, az idegzet�be.
Csak mikor v�gre a k�nnyei utat t�rtek maguknak, �s meg�rezte a nedves, s�s cseppeket az ajkain, kezdett el gondolkozni rajta, hogyan jutott el id�ig.

Minden a Miniszt�riumban kezd�d�tt. A J�slatok term�ben, ahogy ott s�t�ltak reszketve, csak Harry l�tom�s�ra hagyatkozva, t�gra ny�lt szemekkel vizslatva a vesz�lyteli f�lhom�lyt.
Akkor vette �szre – b�r ne tette volna -, �s nem tudott ellen�llni a k�s�rt�snek, hogy mikor senki nem figyelt r�, titokban a zseb�be ne cs�sztassa.
Eml�kezett m�g a heves, torokszor�t� sz�vdobog�sra, az „ezt-el-sem-hiszem” �rz�sre, mintha az eg�sz nem vele t�rt�nne, mintha csak egy filmet n�zne…
K�s�bb azt�n a csata k�zben teljesen megfeledkezett r�la, de mikor a Roxfortba visszat�rve v�gre megint egyed�l maradt a szob�j�ban, mikor a tenyer�ben tartotta, a h�v�s �veg kegyetlen�l val�s�gos volt.

Igen, aznap kezd�d�tt, m�g aznap, mikor �r�kig n�zegette megbabon�zva, �s bedugta a p�rn�ja al�, miel�tt a csata eml�keivel terhes test�t elnyomta volna az �lom.

Az�ta is mindenhov� mag�val vitte: ujjai most f�l�nken bontott�k ki a piros, k�t�tt anyagb�l, �s �gy helyezt�k az �l�be, mintha egy titkos, tiltott szerelem erekly�je lenne.

Pedig csak egy egyszer�, sz�rk�s-f�st�s �vegg�mb volt, rajta cirkalmas bet�kkel a felirat:
Hermione Granger �s Perselus Piton