Hermione sok�ig �lt lehunyt szemekkel a mohos fat�rzsnek d�lve, �l�ben a j�slattal.
M�r nem er�ltette a gondolatait valamif�le szab�lyos forma fel�: az ut�bbi hetekben hozz�szokott az ellentmond�sokhoz, z�rzavarhoz, melyben csak egyetlen megragadhat�, ism�tl�d� mot�vum bukkant fel �jra �s �jra, makacsul. A j�slat.
�tkozta mag�t, ami�rt nem t�rte �ssze azonnal, m�g aznap, mikor ellopta a Miniszt�riumb�l.
Akkor m�g nem kezdett el kombin�lni… Illetve elkezdett, hogyne kezdett volna, de akkor m�g nem b�n�tott�k meg ennyire a k�ts�gek. Hihetetlennek t�nt sz�m�ra, hogy csak tavaly magyar�zta Lavandernek �s Parvatinak, mekkora h�lyes�g jelent�ss�get tulajdon�tani az �meneknek, el�jeleknek, pr�f�ci�knak, �s egy�b badars�goknak.
Persze szerette volna mag�t abba a hitbe ringatni, hogy hiszen pont ez�rt is nem n�zte meg a j�slatot: mert nem tulajdon�t neki semmif�le jelent�ss�get, egyszer�en csak az�rt hozta el, mert �rdekesnek tal�lja… Azonban nem tudta letagadni maga el�tt a szomor� t�nyt, hogy bizony, k�ptelen arra, hogy ak�r csak egy �r�ig is ne gondoljon r� legal�bb egyszer.
A j�slatra gondolni ugyanakkor annyit jelentett, mint Piton professzorra gondolni: ugyan mif�le k�z�s j�v�je lehet neki ezzel az emberrel?
Egy�ltal�n, milyen ember Piton professzor? R� kellett d�bbennie, hogy �t �vet v�gig�lni az �r�in vajmi kev�s volt ahhoz, hogy b�rmit is megtudjon a f�rfir�l. Igaz�b�l sokkal jobban ismerte m�g Dumbledore professzort is, pedig az id�s var�zsl� soha nem tan�totta �t. Viszont Dumbledore-r�l legal�bb tudja, hogy a kedvenc �dess�ge a gumicukor, a kedvenc ruhadarabja meg a bolyhos f�lmeleg�t�je, meg egy sor egy�b, hasonl�an zavarba ejt� inform�ci�t, de el sem tudta k�pzelni, hogy valaha is ilyesf�l�k birtok�ba jusson Piton professzorral kapcsolatban.
B�r tal�n jobb is �gy, legal�bb bizonyos t�vols�got tud tartani a gondolataiban is. (Pesszimist�bb fele itt t�bolyultan felkacagott.)
Sz�val ugye a f� k�rd�s m�gis csak az, hogy mir�l sz�lhat a pr�f�cia, mif�le m�don k�t�dik �ssze - (�sszek�t�dik?) – a sorsuk Piton professzorral a j�v�ben? Egy�ltal�n, kell-e jelent�ss�get tulajdon�tania ennek a dolognak? Hermione inger�lten vette �szre, hogy m�r megint k�rbe �rtek a gondolatai, m�r megint ehhez a k�t k�rd�shez jutott.
A fen�be is, mi�rt nem meri megn�zni ezt a nyavaly�s j�slatot? Lehet, hogy csak annyi �ll benne, hogy egy bor�s p�ntek este b�ntet�sb�l �st�ket fog sik�lni Piton professzorn�l.

Mi van, ha csak annyi �ll benne, hogy egy bor�s p�ntek este b�ntet�sb�l �st�ket fogok sik�lni Piton professzorn�l?

A ny�ri sz�netb�l h�tra l�v� n�h�ny nap nyugalomban telt: Hermione elhat�rozta, nem hagyja, hogy a pr�f�cia t�ltse ki minden gondolat�t, �s hogy t�bb id�t, t�relmet szentel Ronnak – az elhat�roz�s�t pedig be is tartotta.
Ebben sokat seg�tett neki az a bizonyos besz�lget�s, mikor Harry felhozta az �t �s Voldemortot �rint� j�slatot, Hermione pedig �vatosan feltehette az �t legink�bb foglalkoztat� k�rd�seket. V�g�l is Harry ezt az eg�szet megbesz�lte Dumbledore-ral, �gy sokkal t�bbet tudott a l�nyn�l.

- Sz�val Dumbledore szerint csak az�rt fog beteljesedni a j�slat, mert Voldemort elhitte azt?

- Igen, �gy mondta. Meg azt is hozz�tette, hogy a Miniszt�rium tele van olyan j�slatokkal, amik sosem v�ltak val�ra, egyszer�en az�rt, mert az �rintettek nem szereztek tudom�st r�luk – magyar�zta elgondolkozva Harry.

- �s ha megtudt�k volna, hogy van egy �ket �rint� pr�f�cia, de mondjuk csak ennyit, azt nem, hogy mi van benne?

- Akkor gondolom, szerett�k volna ismerni a tartalm�t is – akkor pedig ugyanott vannak, ahol �n �s Voldemort.

- Igen, ez lehets�ges – felelte lassan Hermione, de nem mert tov�bb k�rdez�sk�dni, mert Harry m�r �gy is furcs�n n�zett r�. Nem is kock�ztatta meg, hogy a k�vetkez� napokban m�g egyszer felhozza a t�m�t.

Egyed�l Ginnyt nem siker�lt megt�vesztenie a l�tsz�lagos gondtalans�g�val. A l�ny tov�bbra is gyanakodva figyelte �t, �s rendre �szre is vett minden szokatlan gesztust, mozdulatot, mondatot.
Nem �gy Ron, aki eg�sz nap sug�rz�an boldog arccal j�rt-kelt, �s Hermione eddigi mor�zus hangulat�t annak tudta be, hogy a l�ny nem �rzi igaz�n k�nyelmesen mag�t az iskol�t�l �s a mindennapi dolgozat�r�st�l elszak�tva, a hirtelen be�llt pozit�v v�ltoz�st pedig a tan�vkezd�s k�zeledt�vel magyar�zta.
Naivit�sa, �r�k optimista, a dolgok felett k�nnyen �tsikl� term�szete �d�t�en hatott Hermione k�telyekt�l, k�d�s sejtelmekt�l meggy�t�rt lelk�re.
Olyan volt most Ronnal lennie, mint mikor a f�lledt, �jult ny�ri forr�s�g ut�n az ember a konyha h�v�s�ben felfriss�ti mag�t egy poh�r hideg limon�d�val.
M�g Mrs. Weasleyre is k�l�n�s, szeretet teli meghatotts�ggal n�zett, mintha m�r el�re l�tn�, amint nagymamak�nt, kipirult arccal j�tszik az unok�ival. Beles�ppedt ezekbe az �rzelmes, �rzelg�s gondolatokba - vagy ink�bb bel�j�k temetkezett, hogy ne kelljen t�volabbra n�znie.
A j�slattal kapcsolatos gondolatait siker�lt agya legh�ts�, h�t lakattal lez�rt r�sz�be sz�m�znie. Hiszen Dumbledore is megmondta: ha nem vesz tudom�st a j�slatr�l, az olyan, mintha nem is l�tezne.
Gyorsan elrep�ltek a sz�net utols� napjai.

Szinte �szbe sem kapott, �s m�r a Roxfort expresszen �lt Harry, Ron, Ginny, Neville, Luna �s egy nagy halom t�k�s derelye t�rsas�g�ban. A kis csapat a viszontl�t�s �r�m�t�l megittasodva cser�lte ki a ny�ri �lm�nyeket, friss h�reket, pletyk�kat, mik�zben az ablakokon elsuhant a m�g napf�nyes kora �szi t�j.

- �s azt hallott�tok, hogy Draco �sszej�tt Pansyvel? – k�rdezte Ron, miel�tt a sz�j�ba t�m�tt volna egy eg�sz t�k�s derely�t.

- Ezt rajtad k�v�l mindenki m�r egy �vvel ezel�tt is meg tudta volna mondani, kedves b�tyusk�m – fintorgott Ginny.

- �r�l�k, hogy ilyen sasszem� h�gom van – v�gott vissza a fi�. – Sasszem� �s k�gy�nyelv�. Legal�bb Harryvel j�l meg�rtitek majd egym�st.

Hermione legnagyobb meglepet�s�re, Ginny f�lig v�r�s�d�tt – azt hitte, a l�ny m�r t�ltette mag�t azon, hogy mindig zavarba j�n Harry eml�t�s�re. Igaz, a zavara most csak pillanatnyi volt: hamar felh�borod�sba, majd d�hbe fordult.

- Sz�llj le r�lam, j�?! – ord�totta Ron arc�ba, majd vadul felt�pve a f�lke ajtaj�t, kiviharzott a folyos�ra.

A t�bbiek d�bbenett�l t�tva maradt sz�jjal b�multak ut�na. Neville-nek furcs�n r�ngott az arca az �t�lt sokkt�l.

- H�t… De h�t mi baja lehet? – dadogta. – Ennyire az�rt nem volt durva Ron besz�l�sa.

- �gy l�tszik, ez valami l�nyok k�r�ben fert�z� agybaj lehet – mondta Ron, akiben m�g �l�nken �lt Hermione hasonl� kirohan�sa azon a bizonyos reggelen.

- Ezen ak�r meg is s�rt�dhetn�k, tudod? – h�zta fel az orr�t m�ris a l�ny.

- T�bb eszed van neked ann�l – mentegette meggondolatlan szavait Ron.

Hermione fels�hajtott.

- Megyek, megpr�b�lom visszacs�b�tani Ginnyt – sz�lt, azt�n kil�pett a folyos�ra.

Nem kellett sok�ig keresg�lnie: a l�nyt k�t f�lk�vel arr�bb, az �vfolyamt�rsi k�zt �ld�g�lve tal�lta. Az ablakon �t intett neki, hogy besz�lni szeretne vele.
M�g a l�ny kimentette mag�t a bar�tain�l, �s kijutott a f�lk�b�l, Hermione azon t�prengett, mi okozhatja ezt a lelkiismeret furdal�ssal kevert izgatotts�got; l�tsz�lag ugyanis semmi sem indokolta a gyomr�ban tekerg�dz� izg�ga kis k�gy�k jelenl�t�t.
Azt lesz�m�tva, hogy „elfelejtette” Ginnyvel megbesz�lni a Dolgot…

- Ne pr�b�ld mentegetni el�ttem az idi�ta b�ty�m! – vette fel a harci poz�ci�t Ginny.

- Nem is akarom. Tudom, hogy milyen… tapintatlan tud lenni. Csak arra akarlak k�rni, hogy a mi kett�nk kapcsolat�t ne �rny�kolja be, hogy a b�ty�ddal j�rok.

- A mi kett�nk kapcsolat�t m�r a ny�r eleje �ta be�rny�kolja valami, amir�l te nem akarsz nekem besz�lni. �n ezt elfogadtam. De ez a Ron dolog m�g nekem is sok. Hisz nem is szereted �t, Hermione!

- Azt te meg honnan tudod? – Most Hermion�n volt a sor, hogy d�hbe j�jj�n.

- Ugyan… El�sz�r azt gondoltam, hogy miatta vagy olyan zavart, fesz�lt, de mikor p�r napja �sszej�ttetek, egyb�l �szrevettem, hogy nem � az oka. El�g r�tok n�zni: ez nem szerelem, ak�rmennyire is szeretn�d azt hinni.

- Azt had d�ntsem el �n, hogy mit �rzek! – f�jta fel mag�t Hermione. – Szerintem te egyszer�en csak f�lt�keny vagy! – Tudta, hogy gyerekes, de most nem �rdekelte semmi: mintha el akart�k volna venni t�le a keservesen �sszekuporgatott biztons�g�t – nem lehetett senkire sem tekintettel, meg kellett v�denie ezt a mar�knyi bizonyoss�got.

- Lehet – felelte szomor�an Ginny, �s �gy n�zett Hermione szemeibe, kutatva-k�rd�n, mintha a meg�rt�s sugar�t keresn� a m�sik tekintet�ben.

Hermione egy m�sodperc alatt leizzadt, �s kisz�radt a sz�ja. Sehogy sem magyar�zta a l�ny tekintet�t a f�lt�kenys�g, ami�rt � �s Ron m�r eljutottak addig, amir�l a bar�tn�je egyel�re csak �lmodozik Harryvel kapcsolatban. V�g�l ink�bb b�k�t�leg �t�lelte Ginnyt, hogy ne kelljen l�tnia a l�ny zavarba ejt� tekintet�t.
A j�l ismer lonc- �s j�zminillat, ami a Ginny hajzuhatag�b�l �radt, most is megnyugtat�an hatott r�: csakhamar elandalodva kezdte figyelni a napcseppeket az elsuhan� f�k aranyfoltos levelein. Nem �rtette, mi�rt gyeng�lnek el hirtelen a t�rdei, �s azt sem �rtette, mi�rt nem akar�dzik sehogy sem kibontakoznia az �lel�sb�l.
Csak azt tudta, hogy legsz�vesebben �r�kre �gy maradt volna, itt a Roxfort expresszen, f�l�ton a muglik vil�ga �s a var�zsvil�g k�z�tt, itt Ginnyvel, elb�jva az elhazudott szerelem el�l, �s elb�jva a tal�lkoz�s el�l egy olyan f�rfival, akinek nem mer majd a szem�be n�zni, �s akit�l a legrejtettebb porcik�it is megt�lti a f�lelem.
A vonat k�z�mb�sen sz�guldott vele a Roxfort fel�.