�rkez�s a roxmortsi �llom�sra. Es�, s�r, kapkod�s, gyors s�ta a fi�kerekig. S�r�, nedves s�t�ts�g, gyerekzsivajjal, izgatott ki�lt�sokkal �tt�rve.
Hermione �gy �rezte mag�t, mintha v�z alatt lenne: a k�lvil�g csak egy mindent letomp�t� r�tegen �t jutott el hozz�. Lass�tott filmk�nt �rz�kelte a saj�t mozdulatait is, eddig m�g csak a r�m�lmaiban �lt �t hasonl�t, mikor teljes erej�t �sszeszedve igyekezett elmenek�lni valami el�l, de csak lass�, neh�zkes, tehetetlen mozg�sokhoz volt el�g ez az er�.
Az �t k�r�lvev� leveg�nek olyan neh�z ellen�ll�sa volt, mint a v�znek.
Fogvacog�s mondatt�red�kek – igen, l�tom, hogy Parvati lev�gatta a haj�t, nem, szerintem sem �ll j�l neki -, majd a hal�l-lovak vontatta kocsik hossz� sora megindult a kast�ly fel�.

Remegtek a l�bai, mikor a kocsib�l kisz�llva ism�t szil�rd talajra l�pett.
Maga sem eg�szen �rtette az izgatotts�g�t. Tal�n arra sz�m�tott, a tan�vnyit�n Dumbledore bejelenti, hogy tisztelt egybegy�lt di�ksereg, tekintettel a napvil�got l�tott j�slatra – ami ellen k�r lenne b�rmit is tenni –, Hermione Granger m�t�l lek�lt�zik Piton professzorhoz a pinc�be?

Ez abszurd. Abszurd, de annyi igazs�gtartalma van, hogy valami t�nyleg �r�kre megv�ltozott benne. A Roxfort t�bb� m�r nem az a biztons�gos, mindent�l �v� �vegb�ra, ami eddig volt sz�m�ra.
Egy�ltal�n, hogy t�nhetett neki valaha is otthonosnak ez a huzatos, s�t�t �tveszt�?
Utolj�ra els� �ves kor�ban l�tta ilyen friss szemmel, �s ilyen idegennek a kast�lyt. Utolj�ra akkor �rzett ehhez hasonl� szorong�st is.

Eg�sz eddigi �let�ben �gy gondolta – s�t, arra alapozta az eg�sz eddigi �let�t -, hogy a tud�s j� dolog, a legf�bb �rt�k, aminek el�r�s�re t�rekedni kell. Most a f�lelm�nek hat�s�ra k�rtyav�rk�nt omlott �ssze benne az erre �p�tett �rt�krend, �s nevets�gesnek tetszett el�tte az erre alapozott eddigi �lete.
Most b�rmit megadott volna a felejt�s�rt. Ha valahogy visszacsin�lhatn�, semmiss� tehetn� a j�slat megtal�l�s�t… B�rmit megadott volna a nemtud�s idilli �llapot��rt.

Irigykedve n�zte a t�bbieket, arra gondolt, hogy � is s�t�lhatna ilyen k�nnyed�n, nem t�r�dve a vacsor�n k�v�l semmi m�ssal. Valahogy mindenkit olyan idegennek, t�volinak l�tott most, mindenkit, akinek a lelk�t nem nyomj�k az �v�hez hasonl� s�lyok. �s ugyanakkor mindenki gyerekesnek, tudatlannak, ostob�nak is t�nt sz�m�ra. Nem tudta hov� tenni az ellentmond�st, hogy � is szeretne ilyen gyerekes �s ostoba lenni.

A t�bbiek azonban nem vett�k �szre a lapos pillant�sokat, amiket r�juk vetett, �s ett�l m�g mag�nyosabbnak �rezte mag�t. Elz�rtnak. Fert�z�ttnek.
Igen, mintha valami alattomos, rag�lyos betegs�g t�madta volna meg, ami miatt el kell �t k�l�n�teni az eg�szs�ges emberekt�l.

A n�h�ny l�p�s a kocsifelj�r�t�l addig, m�g bel�pett a kast�lyba, egy v�gtelen�l hossz�, esem�nyek n�lk�li id�nek t�nt. A l�pteinek zaja az es��ztatta m�rv�nyl�pcs�n hosszan csengett vissza a f�l�be.

Mint aki r�szeg, �gy t�molygott be az el�csarnokba, a l�bai meg-megbicsaklottak.
Az id�utaz�s folytat�dott. Tizenegy �ves kisl�nynak �rezte mag�t, tehetetlennek, akit az esem�nyek sodornak.
Sodr�dott a t�bbiekkel a nagyterem fel�.
McGalagony szigor� arca, bel�pnek, ezer gyertya f�nye, az elvar�zsolt mennyezeten l�tsz�d� bor�s, fekete, vill�mok szabdalta �gbolt. Zsivaj m�g mindig, f�szkel�d�s az asztaln�l.

A griffend�lesek k�z�tt �l, a szok�sos hely�n. Nem meri oldalra ford�tani a fej�t, nem mer a tan�ri asztal fel� n�zni. Sz�d�l, �melyeg, gyenge.
Alig jutnak el hozz� a hangok. Dumbledore mond valamit… Pitonr�l. Mi van Pitonnal?
Nagyot ugrik a sz�ve a n�v hallat�n. Most tudatosul benne, hogy ez a n�v nem egy elvont valami, nem egy �res sz�, ami ki tudja, milyen megfoghatatlan dolgot jel�l, mint a felirat a j�slaton.
A szorong�sa ebben a pillanatban konkr�t t�rgyra tal�l, �s fogvacogtat� f�lelemk�nt k�szik tov�bb a gerinc�n.
A vid�m arcok, az �telekkel gazdagon megrakott asztalok, a k�s�rtetek gy�ngyh�z suhan�sa egyetlen sz�nes foltok alkotta hom�lly� v�lik, b�g�csiga-sugarakban egyetlen k�z�s pontb�l kiindul� sz�nes s�vokk� v�lik az eg�sz terem, k�z�ppontj�ban a fekete alak, nagyon is �les, kegyetlen�l �les k�rvonalakkal.
Csak � l�tja �gy, vagy Piton professzor t�nyleg egyenesen r� n�z?
A megfesz�lt idegek utols�, r�gkap�l� pr�b�lkoz�sa az �sszpontos�t�sra, majd teljes s�t�ts�g.

A gyeng�lked�n t�rt mag�hoz: arra �bredt, hogy egy sokszem� l�ny b�mulja k�zvetlen k�zelr�l. Azt�n n�mi f�kusz�l�s ut�n siker�lt felismernie Harry Pottert.

- Harry… El�jultam, azt hiszem.

- Igen, ez nek�nk is felt�nt – vigyorodott el megk�nnyebb�lten a fi�. – Csakhogy magadhoz t�rt�l. Nagyon agg�dtunk, nem tudtuk, mi t�rt�nt veled. F�leg Ron volt mag�n k�v�l, Madame Pomfrey ki is zavarta, mert egy id� ut�n kezdett rosszabbul kin�zni, mint te. Persze �n is ideges voltam – tette hozz� gyorsan – �s teljesen feleslegesen – Harry.

- K�r volt. L�thatod, semmi bajom – f�l�nyeskedett Hermione. – M�r indulhatunk is fel a Griffend�l-toronyba… - hirtelen elhallgatott, l�tva a fi� arc�ra ki�lt zavart kifejez�st. Ismerte ezt, tal�n t�l j�l is: Harry mindig ilyen kajl�n, f�lig les�t�tt szemmel pislogott, ha valami kellemetlent kellett k�z�lnie.

- Ki vele, mi a baj? – esett neki.

- Madame Pomfrey szerint… Sz�val Madame Pomfrey azt mondta, hogy legal�bb k�t-h�rom napig kell maradnod… idegkimer�lts�get, vagy mi a sz�szt emlegetett.

- Marhas�g – csattant fel a l�ny.

Harry lehorgasztotta a fej�t, �s a l�bait kezdte tanulm�nyozni, csak n�ha, a szeme sark�b�l pislogva Hermion�ra. A l�ny megsajn�lta, �s b�nni kezdte az el�bbi kit�r�s�t.

- Hermione – a fi� hangja halk, f�lt� volt -, mondd el �szint�n, mi az, ami b�nt? �g�rem, m�g Ronnak sem adom tov�bb.

Hermione �rezte, hogy itt a nagy pillanat: �tadhatja a lelk�t nyom�, m�lybe h�z� �loms�lyokat valaki m�snak, cipelje most m�r m�s is.

V�gign�zett Harryn. Megd�bbentette a f�lhom�lyban kirajzol�d�, gyermekien finom profil, a szem�veg m�g�l r�tekint�, v�zt�k�r-tiszta z�ld szemp�r.
Hisz m�g gyerek. M�g gyerek, �s m�ris mennyi felel�ss�g nyomja a v�llait – nem, nem mondhatja el neki, nem teheti r� m�g ezt a s�lyt is. A saj�t terheit is alig b�rja.
K�nnyek gy�ltek a szem�be, de n�ma maradt.

Hermione legk�zelebb valamikor kora hajnalban �bredt fel, s�lyos l�ptek zaj�ra, amik hallhat�an igyekeztek a lehet� legkevesebb zajt csapni a betegszob�ban.
Ismer�s l�ptek voltak. A l�ny r�snyire felnyitotta a szemeit – hogy a k�vetkez� pillanatban szorosan vissza is z�rja �ket.
Piton professzor �sszet�veszthetetlen sziluettj�t l�tta kirajzol�dni az ablak el�tt a hajnali dereng�sben.
Biztos volt benne, hogy a f�rfi �t figyeli.

Hamarosan felcsend�lt Madame Pomfrey mindig friss �s hat�rozott hangja:

- �, Perselus, l�tom, meghozta a heti Sebz�r�-f�zet adagot, tegye csak oda a kis asztalra. Hogyhogy ilyen hamar elk�sz�lt vele, ha j�l eml�kszem, azt mondta, csak a h�tv�g�n tud neki�llni?

- Az inszomni�nak is vannak �ld�sos mell�khat�sai – felelte t�m�ren a b�jitalok mestere.

�les hangs�lya nem sok j�t �g�rt a besz�lget�partner�nek, ha tov�bb k�rdez�sk�dik.
Hermione a tal�rsuhog�sb�l arra k�vetkeztetett, hogy a f�rfi kifel� tart a szob�b�l; nemsok�ra hallotta az ajt�t is becsuk�dni m�g�tte.
Egyed�l maradt a gondolataival.