A hajnal l�gy szell�je lebegtette a fi� haj�t, mik�zben ott �lt az ablakn�l, �s n�zte a napfelkelt�t. Nem, nem is n�zte. Ugyan kifel� n�zett, de nem l�tott. Befel� figyelt. Pr�b�lt rendet tenni zavaros gondolatai k�z�tt. B�r, meg kell hagyni, nem sok eredm�nnyel. Arra a pontra m�r r�g eljutott, hogy nem tehet �gy, mintha, semmi sem t�rt�nt volna. Pedig milyen egyszer� lenne akkor minden! Olyan egyszer�, �s olyan gy�va. M�rpedig � nem volt gy�va. Vagy legal�bbis rem�lte, hogy nem az. Olyan d�nt�s el�tt �llt, ami eg�sz val�j�ban megrengette eddigi �let�t. Lassacsk�n belet�r�d�tt, abba, hogy val�sz�n�leg besz�lnie kell Pitonnal. �s ez a gondolat volt, amit ker�lt eg�sz �jszaka. Pr�b�lkozott m�st, jobb megold�st tal�lni, de a lelke egy kis r�sze, m�r r�gen tudta, hogy sajnos meg kell ezt tennie. Enn�l a pontn�l Harry nagyot s�hajtott. Milyen ironikus. M�g mindig nehez�re esett elhinni, hogy Piton az apja. Az a f�rfi, aki pokoll� tette az iskol�s �veit. Aki ut�lta, nem is gy�l�lte Siriust, a keresztapj�t.

- Jesszus mit csin�ljak??- k�t kez�vel megd�rzs�lte arc�t, kezdte el�nteni a k�ts�gbees�s. Pont most, mikor �gy t�nt, hogy v�gre rendez�dik az �lete Voldemort hal�l�val, j�tt egy �jabb probl�ma. �s neki fogalma sincs, hogy hogyan fog kiker�lni bel�le. Ekkor valami meleg simult a h�t�hoz. Majdnem sz�vrohamot kapott! �sszerezzent, m�r �ppen h�tra csapta volna k�ny�k�t, hogy bele�ss�n t�mad�ja gyomsz�j�ba, mikor felismerte „t�mad�j�t”.

- Hermione, a francba is, a fr�szt hoztad r�m! – fakadt ki.

- ���, csak nem ideges vagy? – incselkedett vele szerelme. – seg�thetek valamiben? Tudod, - suttogta a f�l�be – ismerek egy, hmm, nagyon hat�sos massz�s m�dszert erre, a probl�m�ra. �rdekel?

- Ezzel, k�t kez�vel v�gig sim�tott a f�rfi mellkas�n.

- hmm, ha jobban meggondolom, nagy sz�ks�gem lenne egy massz�zsra-, mondta, majd felkapta a kuncog� l�nyt �s r�vet�d�d�tt az �gyra…


,,--**--,,


- Ha m�g sok�ig mosolyogsz a toj�s f�l�tt, oda�g! Komolyan, mint egy j�llakott medve…

- Tudod, egy ilyen reggeli �breszt�s ut�n… �s azon is gondolkoztam, hogy ha a heti 2-n�l t�bbsz�r j�rn�l j�g�ra, val�sz�n�leg meg�ln�l! – mondta Harry kaj�n vigyorral az arc�n.


- Hahaha.. nagyon vicces vagy… - Hermione r�csapott kuncog� pasira, majd t�ntet�leg elkezdett ter�teni, jelezve, hogy nem t�r�dik ilyen ostoba fajank�kkal. B�r lehet, hogy csak er�sen pirul� arc�t akarta elrejteni kedvese el�l.

- Na, k�sz vagy m�r? �hen halok!


- Ok�, itt is van. – letette a serpeny�t az asztalra, majd szedett mindkett�j�knek. Egy ideig semleges t�m�r�l besz�lgettek, majd a l�ny �sszeszedte minden erej�t, �s letette vill�j�t.

- Harry, mond, hogy d�nt�tt�l? – a fi� kedvetlen�l kevergette a t�ny�rj�n l�v� marad�ktoj�st. Rem�lte, hogy ez a k�rd�s csak k�s�bb hangzik el, h�zni szerette volna m�g az id�t, de tudta, itt az id�.

- Eg�sz �jszaka ezen gondolkoztam…

- �s?

- Arra jutottam, hogy igazad van. Besz�lnem kell vele. �gyhogy – s�hajtott egyet – meg mondan�d, hogy hol van? Tegnap azt…

- Jajj, annyira �r�l�k, hogy erre jutott�l! Tudod mit? Megyek �s �rok egy levelet, �s elk�ld�m neki Hedviggel, ok�?

- Ok�. �n meg elmegyek Ronhoz addig. Eb�dre itthon vagyok.

- J�, menny csak!






- Hah��! Megj�ttem!

- Jajj de j�! M�r �ppen h�vni akartam Ront, hogy k�ldj�n haza!

- Mi�rt? M�ris v�laszolt?

- Persze. S�t, 15 perced van elk�sz�lni, mert megy�nk.

- Tess�k? – a fi� szinte szoborr� merevedett a d�bbenett�l.- Most?

- Igen. Mi�rt mit gondolt�l? – korholta gyeng�den Mione – na mindegy. Siess! Nem szeretn�k elk�sni.

- �h. Hova megy�nk?

- A Piton kast�lyba.

- A PITON KAST�LYBA??

- Igen, oda. �si gazdag csal�d. De megmozduln�l v�gre? – fortyant fel- gyer�nk f�l fele, �lt�zz �t, �s nyom�s a nappaliba! Nem tudunk oda hoppon�lni, t�l messze van, ez�rt kandall�val megy�nk.



- Harry! Harry!! Azonnal gyere le! Nem igaz, hogy nem f�r bele abba az ostoba fejedbe, hogy nem k�shet�nk el! – kiab�lt fel, majd elment a l�pcs�t�l, �s kez�t t�rdelve motyogta- Nem lehet rossz a kezd�s…. – rohang�lt fel, s al� a nappaliban Hermione idegesen. Nagyon rem�lte, hogy ezzel a l�togat�ssal rendez�dik valahogy ez az �ldatlan �llapot. De ehhez el�bb le k�ne r�ngatni az emeletr�l Harryt.

- Na, itt vagyok, nem kell kiab�lni! –morogta, majd led�b�rg�tt a l�pcs�n a fi�. V�gig m�rte kedves�t, aki erre az alkalomra egy k�k ny�ri ruh�t vett fel. A ruha es�se szel�den kihangs�lyozta a l�ny t�k�letes alakj�t. Az arc�t diszkr�ten kifestette, a karj�ra, egy ugyan csak k�k kardig�nt ter�tett. L�tszott rajta, hogy nagyon szeretne megfelelni, �s indulni. Harry v�gig n�zett mag�n, megk�nnyebb�lten nyugt�zta mag�ban, hogy az � farmer + ing �ssze�ll�t�sa illik a l�ny ruh�j�hoz.

- Indulunk, akkor?

- Persze.

- Odamentek a kandall�hoz, belemarkoltak a Hopp- porba, �s egym�s ut�n kimondt�k az �ti c�lt.

- A Piton Kast�lyba!





Ek�zben Perselus fel-al� rohang�lt, �s ezzel j�l fr�szt is hozott a man�kra. �k minden bizonnyal azt gondolt�k, hogy gazd�juk megbolondult. Ugyanis �gy, m�g sohasem viselkedett. A mindig higgadt, csendes f�rfi f�l�r�ltt� v�ltozott, az ut�n, hogy ma levelet kapott. Egy percig lemerevedett, majd leveg� ut�n kapkodott, majd k�t kez�be temette arc�t, �s elkezdett remegni. Miut�n megnyugodott, megv�laszolta a levelet, �s megparancsolta, hogy f�zzenek 3 szem�lyre, egy fens�ges eb�det, hogy takar�tsanak vill�msebess�ggel… komolyan, mintha, Dumbledoret v�rn�k, vagy mag�t a nagy Merlint! Pedig nem, csak k�t fiatal j�n eb�dre. „Csak”. Persze, a man�k nem tudtak semmit….