Nagy lend�lettel szaladt v�gig a folyos�n: egyr�szt a m�g mindig fortyog� d�he, m�sr�szt az att�l val� f�lelme hajtotta, hogy Piton esetleg ut�na tal�l k�ldeni valami alattomos �tkot.

Azonban nem k�vette �jabb ajt�csap�d�s az im�ntit, �s a v�lla felett h�trasand�tva megbizonyosodhatott r�la, hogy a tan�rnak esze �g�ban sem volt ut�na rohanni. Igaz, az�rt er�sen k�telkedett benne, hogy ilyen k�nnyen meg�ssza a dolgot.

A folyos� v�g�re �rve elbizonytalanodott, �s lass�tott a l�ptein. Hov� menjen most?
Legjobb volna tal�n egyb�l a gyeng�lked�re sietnie, �s az instabil lelki�llapot�ra hivatkozva elej�t vennie a kil�t�sban l�v� b�ntet�snek Piton r�sz�r�l, de �szint�n sz�lva, ahhoz sem f�l�tt a foga, hogy m�g n�h�ny napig Madame Pomfrey kotkod�csol�s�t kelljen hallgatnia.

Ha meg �gy tesz, mintha nem t�rt�nt volna semmi, �s v�r, akkor biztos, hogy egy alapos fejmos�sra sz�m�that az igazgat�t�l – Piton ugyanis �ra ut�n nyilv�n r�gt�n Dumbledore-hoz siet majd �rulkodni. A kellemetlen besz�lget�st pedig �ltal�ban valami „k�zhaszn�” munka szokta k�vetni Frics t�rsas�g�ban, szerencs�s esetben. Rosszabb esetben viszont lehet, hogy Pitonnal �sszez�rva kell elt�ltenie n�h�ny d�lut�nt b�ntet�munka c�m�n, amir�l viszont m�r most tudta, hogy m�g a jelenlegi helyzet�n�l is katasztrof�lisabb k�vetkezm�nyei lesznek, tekintettel a lelk�ben m�r a puszta gondolatt�l is l�ngra lobban� felh�borod�sra, d�hre, �s f�lelemre.
Igen, most tudatosult benne, hogy rettent�en f�l Pitont�l, �s emiatt hal�losan gy�l�li a f�rfit.

Egyszer�en nem tudja kezelni ezt a helyzetet, valakit�l seg�ts�get, tan�csot kell k�rnie, l�tta be v�g�l.

Na �s mi lenne, ha egyb�l az igazgat�hoz menne, Pitont megel�zve? Dumbledore-nak –ebben biztos volt – el tudn� mondani az �t nyomaszt� probl�m�t, �s az id�s var�zsl� meg is �rten� �t. Hogy ez eddig nem jutott esz�be! M�ris az igazgat�i iroda ir�ny�ba kanyar�totta a l�pteit.

Csak egy dologra nem gondolt: hogyan jut fel a csigal�pcs�n, ha nem ismeri a jelsz�t? Tan�cstalanul �lldog�lt a k�sz�rny el�tt, miut�n felsorolt legal�bb k�t tucat mugli �s nem-mugli �dess�get. Hi�ba, egyik sem nyitotta a felj�r�t.

T�preng�sbe mer�lve, el�sz�r csak valami ritmusos neszre lett figyelmes, majd hirtelen megfordult, mikor felismerte a s�lyos csizm�k l�pteinek zaj�t.
Piton alig k�t m�terre �llt t�le.

Hermione hirtelen teljesen elfelejtkezett r�la, hogy hol van, mi�rt j�tt ide, mi t�rt�nt az elm�lt f�l �r�ban. Csak ez a s�t�t, fenyeget� szemp�r l�tezett, mint ott, az oszt�lyteremben, �s a talpig feket�be �lt�z�tt, szigor� arc� f�rfi, aki szinte vallatja �t a tekintet�vel, � pedig tudja, hogy nem sok�ig lesz k�pes b�rmif�le titkot is meg�rizni el�le.

Piton tett fel� n�h�ny l�p�st, �s megragadta a csukl�j�t, esetlen mozdulattal, �gy, mintha csak a pulzus�t akarn� kitapintani, hogy ne csak a l�ny visszafojtott l�legzet�b�l, hanem annak hevesen pulz�l� sz�vver�s�b�l is �rezze a f�lelm�t. Hermion�nak legal�bbis ez volt a benyom�sa.

- Maga mit k�pzel, Piton professzor? – f�jtatott Hermione, �s elr�ntotta a kez�t. – Azonnal besz�lni szeretn�k az igazgat�val, mondja meg a jelsz�t! – k�vetelte.

Hermion�nak mintha fagyos ujjak szorongatt�k volna a tork�t, de volt m�g annyi ereje, hogy r�l�pjen a jelsz� kimond�sa ut�n felt�rul� l�pcs�re, viszont azt m�r nem b�rta megakad�lyozni, hogy odafent a l�pcs� forg�s�t�l, �s az im�nt jelenet okozta sokkt�l elgyeng�lt l�bai meg ne adj�k magukat a gravit�ci�nak, �s ne rogyjon le a bej�rati ajt� melletti rozoga sz�kre.

Dumbledore vagy meghallotta a l�pcs� d�b�rg�s�t, �s a lehuppan� test zaj�t, vagy valami egy�b, m�gikus �ton �rtes�lt az el�t�rben t�rt�ntekr�l, mert szinte azonnal ajt�t nyitott, �s kedvesen �dv�z�lte a l�nyt, mik�zben a sz�kkel egy�tt belebegtette az irod�j�ba.

- B�r sz�vem szerint gyakrabban t�lten�m a d�lut�njaimat ilyen csinos, fiatal h�lgyek t�rsas�g�ban, m�gis azt gyan�tom, hogy nem szer�ny szem�lyem a l�togat�sod oka, Hermione – mosolygott r� a m�gus.

A l�ny belen�zett a tiszta k�k szemekbe – amik Harry szerint mindig olyan �that�an tudt�k vizslatni az embert, mintha csak r�ntgensugarak lenn�nek, amik egyenesen az ember lelk�t teszik l�that�v� -, �s minden eddigi tart�sa, b�szkes�ge ellen�re, k�t�ves kisl�ny m�dj�ra egyszer�en els�rta mag�t.

- Ne is folytasd, engem is. Sosem hordja a zoknikat, amiket Kar�csonyra szoktam neki aj�nd�kozni – vonta �ssze gondterhelten a szem�ld�k�t az igazgat�.

Hermione elk�pedve n�zett az �regemberre, m�g a s�r�st is abbahagyta. Eddig sosem akarta elhinni Drac�nak, hogy Dumbledore-t m�r t�bbsz�r is kezelt�k a Szent Mung� elmeoszt�ly�n…

- Miel�tt m�g teljesen szenilisnek k�nyveln�l el, had magyar�zzam meg: az im�nti p�ld�val csak arra akartam r�vil�g�tani, hogy nagyon k�l�nb�z�en �t�lhetj�k meg ugyanazt a dolgot. Amit te k�nz�snak nevezel, az esetleg valaki m�s szemsz�g�b�l l�tsz�dhat egyszer� kis piszk�l�d�snak, Merlin ne adja, m�g ak�r t�r�d�snek is. F�leg egy Perselushoz hasonl�an egy�ni st�lus� embernek neh�z meg�rteni n�ha a viselked�s�t… Ez�rt h�t, rem�lem, nem haragszol, ha megk�rdezem, szerinted mi oka lenne Piton professzornak arra, hogy „k�nozzon” t�ged?

- Na, j�slatokkal azt�n el vagyunk l�tva – motyogta az igazgat� az orra alatt. – Kifejten�d b�vebben, k�rlek? – k�rdezte, imm�r fennhangon.

- A ny�ron kezd�d�tt, a Miniszt�riumban – kezdett bele a l�ny, majd elmes�lte, hogyan tal�lt r� a j�slatra, hogyan vesz�tette el napr�l napra egyre jobban a l�ba al�l a talajt, elmondta , milyen borzaszt� �lm�ny volt az �vnyit�n viszontl�tnia a f�rfit, akit eg�sz ny�ron hi�ba pr�b�lt kiverni a fej�b�l, v�gezet�l pedig besz�molt az aznapi, ajt�csapkod�sba fulladt s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�r�l.

Dumbledore komoly arccal, figyelmesen hallgatta, egyszer sem sz�lt k�zbe. Mikor a l�ny befejezte a monol�gj�t, mind�ssze egyetlen k�rd�se volt hozz�:

- Ugye tudod, Hermione, hogy most alaposan el kell besz�lgetned minderr�l Piton professzorral? � legal�bb annyira �rintett, mint te, �s joga van tudni a dologr�l.

- Akkor magam sz�lok neki, kifel� menet – mondta Dumbledore, �s fel�llt, majd Hermione ijedts�g�t l�tva m�g hozz�tette: - Nem gondoltad, hogy itt maradok, rem�lem. Ez csak r�tok tartozik – s�hajtott az id�s var�zsl�, �s most mintha igazi gondterhelts�g, s aggodalom �lt volna az arc�ra.

Nem mert megfordulni.
A f�rfi bel�pett, �s meg�llt a h�ta m�g�tt – hallotta, ahogy nagyokat f�jtatva veszi a leveg�t.
V�rta, hogy a tan�r keresse a szemkontaktust. Lefel� n�zett, a saj�t kezeire, �s a csukl�j�n most felfedezett h�rom, lil�s foltot: Piton ujjainak nyomait.

A f�rfi is �szrevette, mit n�z. Odal�pett mell�, azt�n szokatlan finoms�ggal felemelte a kis kezet, �s egy hangtalan b�b�jjal elt�ntette a kor�bbi brutalit�s�nak nyomait.

Piton egy p�lcaint�ssel k�zelebb h�zta a szemk�zti fotelt, �s le�lt. Mintha megk�nnyebb�l�s suhant volna �t az arc�n, de olyan gyorsan elt�nt, hogy Hermine k�telkedni kezdett benne, vajon j�l l�tta-e...

- Nem �rti. �n tudom, mir�l sz�l a j�slat – mondta Piton lassan, mik�zben tekintet�t f�j�n a di�kj��ba f�rta. – Ott voltam, mikor t�z �vvel ezel�tt elhangzott.

- Nem vagyok gyenge – akarta mondani Hermione, de saj�t, elhalv�nyul� hangja c�folta meg ebben. – Akkor is tudni akarom… most m�r – pr�selte ki mag�b�l m�gis.

Nekifesz�lt a csend a l�ny dobh�rty�j�nak. A fesz�lts�gbe a feje is belef�jdult, szabad kez�vel pedig g�rcs�sen szorongatta a sz�k karf�j�t.