Megpr�b�lt ism�t fel�llni, de csak a k�vetkez� k�padig jutott. Gondolkodott, hogy hogyan tudna mag�n seg�teni. Mindj�rt fel�brednek a di�kok, �s megl�tj�k �t magatehetetlen�l. Ezt nem engedhette. Er�sen �sszpontos�tott, �s n�h�ny pillanaton bel�l m�r a kez�ben voltak a sz�ks�ges b�jitalok. Felhajtotta az er�s�t�f�zetet, majd egy b�jitalt a Cruciatus t�neteinek enyh�t�s�re.
Percekkel k�s�bb siker�lt elvonszolnia mag�t a t�lgyfaajt�ig, onn�t pedig a fal mellett learaszolt a lakoszt�ly�ig. Ott azonnal a f�rd�be ment, hogy felfriss�tse mag�t, majd rendelt a h�ziman�kt�l reggelit, mivel nem �rzett mag�ban el�g energi�t ahhoz, hogy felmenjen a Nagyterembe.
Amikor m�r �gy �rezte, hogy minden ellen�re k�pes �gy viselkedni, mint eddig, mag�ra �lt�tte a rideg �larc�t, �s beviharzott a b�jitaltanterembe a heted�vesek �r�j�ra.
Mi�rt is ne pont ezekkel, a szerencs�tlenekkel lenne �r�m – gondolta mag�ban.
- Tank�nyvet el�! Sz�znegyvenharmadik oldal. Jegyzetelni! – mordult a di�kokra.

A heted�vesek m�r tudt�k, hogy f�l�sleges ellenkezni, egy pisszen�s n�lk�l nekil�ttak a feladatnak. Piton le�lt a tan�ri asztalhoz, �s onn�t p�szt�zta a jegyzetel�ket. F�l �ra eltelt�vel azonban ism�t er�t vett rajta a rosszull�t. Friss�t� �s er�s�t� var�zslatokat k�ld�tt mag�ra, de megmozdulni sem volt k�pes.
H�t igen, a szok�sos izomb�nul�s az �tok egyik ut�hat�sa, m�g szerencse, hogy az izomg�rcs�kre val� f�zetet megitta. Vajon mit sz�ln�nak a di�kok, ha �ra k�zep�n neki �llna r�ngat�zni? Mi lenne a reakci�juk, ha r�j�nn�nek, hogy � is ember, �rzi a f�jdalmat �s meg lehet t�rni? Vajon nevetn�nek, vagy elrohann�nak f�lelm�kben? Abban biztos volt, hogy senki sem seg�tene. �br�ndoz�sa k�zben �szre sem vette, hogy egy barna szemp�r �t figyeli.

Hermione Granger nem �rtette, hogy mi t�rt�nt vele az elm�lt ny�r �ta. �lland�an azon kapta mag�t, hogy Piton minden mozdulat�t nyomon k�veti, �s folytonosan tudni akarta, hogy merre j�r a f�rfi.
- No l�m, l�m. Mione, dr�g�m! Mi�ta gondolsz te Pitonra f�rfik�nt? – sz�lalt meg egy hang a fej�ben.
Azt�n, mik�zben a tank�nyv helyett Pitonra meredt, el�j�ttek az elm�lt h�napok, a ny�r eml�kei.
L�tta maga el�tt, mikor legel�sz�r megpillantotta Pitont a Grimmuald t�ren, a laborat�riumban elm�ly�lten egy f�zetre koncentr�lni. M�g f�l �ra m�lva sem vette �t �szre a f�rfi. � pedig itta a l�tv�nyt, ahogy a professzora a b�jital-hozz�val�kat gondosan apr�tja, hogy minden hozz�val�t egyenk�nt megvizsg�l, ahogy az �stben l�gy mozdulatokkal a f�zetet keveri.
Volt azokban a mozdulatokban valami sz�m�ra eddig teljesen ismeretlen gyeng�ds�g, amit m�g sohasem tapasztalt a f�rfin�l.
Azt�n azonnal egy augusztus eleji este eml�kk�pe villant be. Egy bevet�s ut�n Piton a sebes�lteket l�tta el Madame Pomfreyvel. Finom mozdulatokkal tiszt�totta a sebeket, �s gondosan ell�tott minden s�r�ltet. Amikor oda�rt, hogy Hermione karj�n is ell�sson egy �g�si s�r�l�st, a l�ny �sszerezzent, �s feln�zett a tan�r s�t�t szemeibe. Piton az �sszerezzen�st azonnal a f�lelemnek �s az undornak tudta be, Hermione l�tta a f�rfi szem�ben a csal�dotts�got, ha csak egy pillanatra is, mert ut�na megvillant a j�l ismert g�nyos mosoly.
- Igaza van, Ms. Granger! Jobb is, ha f�l t�lem! – Azzal lev�gta a t�gelyeket Hermione mell� az asztalra, �s kiviharzott az �p�letb�l.
Az ut�n az este ut�n a f�rfit m�r csak a Roxfortban l�tta viszont. Mindenkin�l visszavonultabban �lt, a pinc�n k�v�l nem is l�tt�k. B�ntet�munk�k helyett t�m�rdek mennyis�g� pontokat vont le, �s a di�kok megf�leml�t�s�n minden eddigin�l nagyobb er�vel dolgozott. A mindenki sz�m�ra nyilv�nval�, felsz�nes dolgokon t�l azonban Hermione m�st is l�tott. L�tta a mag�nyt, az �rdektelens�get, �s ami most a legjobban megijesztette, l�tta a professzor�n a megt�rts�get, a sebezhet�s�get �s a f�jdalmat.
Nem tudott az el�tte lev� k�nyvvel foglalkozni, csak b�multa azt az arcot, amelyiken most �rzelmek kavalk�dja suhant �t.
A mereng�s�b�l egy er�teljes, m�ly hang z�kkentette ki.
- Ms. Granger! Ha elk�sz�tette a jegyzeteit a feladott �tven oldalb�l, amit szem�ly szerint k�tlek, akkor t�vozzon a teremb�l!
- �n… uram… eln�z�st… m�g nem vagyok k�sz. – Zavartan les�t�tte a szemeit, �s ism�t belemer�lt a b�jitalk�nyv�be.

Piton nem tudta mi t�rt�nt a l�nnyal. M�r t�bbsz�r �szrevette, hogy a di�kja �t figyeli, de ak�rhogy pr�b�lkozott, nem tudott r�j�nni mi�rt. A fej�be pedig a t�rv�ny miatt nem n�zhetett bele.
***
Az �r�nak, �s lassan a napnak is v�ge lett. Piton a lakoszt�ly�ban a kandall� el�tt �lve merengett, amikor meg�rezte a Nagy�r h�v�s�t.
- H�t nem volt el�g neki a tegnap �jszaka? – Nem �rzett mag�ban el�g er�t arra, hogy ism�t megk�zdj�n az �tkokkal. Tudta, hogy csup�n p�r Crucio is el�g lenne ahhoz, hogy az izomg�rcs�k hat�s�ra meg�lljon a sz�ve. – Tal�n nem is lenne olyan rossz. Mindennek v�ge szakadna egy pillanat alatt.
Ehhez hasonl� gondolatok kavarogtak a fej�ben, am�g el nem �rte a hoppan�l�si pontot a Roxfort kapuin k�v�l.
Ism�t a s�t�t kunyh�ban tal�lta mag�t. K�rbej�ratta tekintet�t a dohos falakon, �s azon merengett, hogy mi lehetett olyan fontos, hogy k�t nap egym�s ut�n �sszeh�vta az a f�reg a bels� k�r�t. Nem telt el egy perc, �s m�r meg is tudta.
- L�m-l�m, Perselus! Ism�t itt �llsz el�ttem �pen �s eg�szs�gesen. Mindig is becs�ltem a tart�sodat, de ma m�r te is tudod, hogy nem ker�lne t�l nagy energi�mba t�ged ism�t t�rdre k�nyszer�teni, �s porr� �tkozni. L�tom, tudod mire gondolok. – Piton gyorsan okklument�lt Voldemort t�mad�sa ellen. – A sz�v val�ban k�nyes m�szer, de a tied lassan feleslegess� v�lik. Ellenben l�sd, kivel van dolgod, adok ennek a sz�vnek m�g egy �jszak�t. K�t t�rsaddal �s egy hal�lfal� jel�lttel elm�sz, �s v�grehajtod a m�ltkori parancsomat. �ld meg azokat a muglikat, mert ha nem, te halsz meg! Most pedig eredj! Egy teljes napod van. A t�rsaid Malfoy �s Nott lesznek.
Piton ereiben megfagyott a v�r. Most m�r nincs vissza�t, meg kell halnia. De nem engedi, hogy ez a korcs tapossa a s�rba. Ezt nem �rdemli meg annyi f�jdalmas �v ut�n. A gondolatok, a tervek, az eml�kek kavarogtak a fej�ben �s csak f�l f�llel halotta, hogy a t�mad�st Malfoy holnap este nyolcra rakta.