Piton ism�t azon a k�padon t�lt�tte az �jszaka nagy r�sz�t, ahol el�z� nap is. A tervei k�rvonalaz�dni l�tszottak, halv�ny rem�nysug�r �bredt benne.
Tal�n a l�ny van annyira okos, �s felk�sz�lt, hogy egy�ttm�k�dj�n. Egy�ttm�k�dni… micsoda �rdekes megnyilv�nul�sa ez az elm�j�nek.
Megk�rni a l�nyt, hogy miut�n � meg�lte Malfoyt �s Nottot, v�gezzen vele.

Amikor minden a hely�re ker�lt a terv�ben, ki�r�tette az elm�j�t �s megpr�b�lta az el� t�rul� vil�gban m�g utolj�ra megkeresni az �sszes sz�pet, �s elrakt�rozni a k�peket, �rz�seket, illatokat, hogy erre gondolhasson majd n�h�ny �ra m�lva a mellkas�nak szegez�d� p�lca el�tt.
***
A t�li Roxfortot mindenn�l gy�ny�r�bbnek tartotta. A vastag falak a biztons�got jelentett�k neki, az �g fel� t�r� tornyok a szabads�g hamis �rzet�vel kecsegtett�k.
Lassan teletek a percek �s arra gondolt, hogy m�g mit kellene megtennie ezen az utols� napon. Tal�n elmehetne az anyja s�rj�hoz, s�t tal�n megk�rhetn� a l�nyt, hogy sz�ljon Dumbledore-nak, oda temess�k el.
Vajon egy hal�lfal�nak kij�r az a tisztess�g, hogy eltemess�k? Dumbledore biztos megteszi.
Elindult Roxmorts fel�. A temet�ben hajnalig id�z�tt az anyja s�rj�n�l, �s mindent elmondott ott az apr� m�rv�nykeresztnek, amit az elm�lt 20 �vben nem mert. Ironikusnak tartotta, hogy egy s�rk�h�z besz�l, de mindig szerette azt hinni, hogy a most fagyos f�ld alatt valahol ott az �desanyja, az egyetlen n�, akit igaz�n szeretett, �s az egyetlen, aki �t is felt�tel n�lk�l szerette.
Mikor �gy �rezte, hogy k�pes mag�n uralkodni, visszat�rt a kast�lyba, �s �rt egy levelet Dumbledore-nak. Nem tudott az id�s m�gus el� �llni, tiszt�ban volt vele, hogy � ellenezn� a terv�t. Nem akart �jabb �rveket hallani, mi�rt kellene megint engedelmeskednie Voldemortnak, �s mi�rt kellene �letben maradnia.
***
Lassan felkelt a nap, eltelt a d�lel�tt. Minden csendes volt. Szombat l�v�n a di�kok t�bbs�ge a klubhelyis�gekben t�lt�tte a napot, n�h�nyan a k�nyvt�rban tanultak, p�ran a folyos�kon s�t�lgattak, de a pinc�ben csak egyetlen ember tart�zkodott.
Piton minden holmij�t �sszepakolta, �s egy var�zslattal �tk�ldte a Fon� soron lev� h�z�ba. A lakoszt�ly teljesen �res �s tiszta volt, mire az �ra el�t�tte a hatot.
A f�rfi �zent a l�ny�rt, aki percre pontosan megjelent a b�jitallaborban.
Piton m�r a nyitott ajt�ban v�rta.
- J� est�t Ms. Granger!
- J� est�t professzor!
Piton nem mozdult, csak n�zte a l�nyt. Vajon megteszi, amit k�r, vagy nevetve k�zli vele, hogy meg�rdemli a szenved�st �let�nek m�g az utols� perceiben is? Nem, � biztosan „megkegyelmez” neki.
A gondolatai k�z�l Granger suttog�sa h�vta vissza.
- Piton professzor, tudok valamiben seg�teni? – k�rdezte f�l�nken.
- Igen! J�jj�n velem Granger!
A f�rfi az iskola kapuja fel� vezette Hermionet, aki az utols� p�r m�teren megtorpant. Piton csak n�h�ny m�sodperccel k�s�bb vette �szre, hogy a l�ny lemaradt. H�tra fordulva l�tta, hogy Hermione meg�llt.
- J�jj�n Ms. Granger! – mordult r� a r�m�lt l�nyra.
- �n… �n… nem hagyhatom el az iskola ter�let�t… mag�val. – Az utols� sz�t m�r csak suttogta.
Piton g�nyosan elmosolyodott.
- �rtem! Att�l f�l, hogy Voldemort el� viszem.
Hermione szem�ben megvillant a f�lelem, de gyorsan rendezte a von�sait.
- Nem uram! �n nem tenne ilyet!
- Ne �lltassa mag�t Granger! Tudja, hogy hal�lfal� vagyok, �s b�rmikor kaphatok olyan parancsot, hogy vigyem Voldemort el�. – Hermione ism�t �sszerezzent, most m�r nem tudta elrejteni a f�lelm�t. – B�r Voldemort mag�nak nem sok haszn�t veheti, tal�n csak „sz�rakoztat�sra” k�nyszer�ten�.
- �n nem tenne ilyet. – ism�telte meg a l�ny remeg� hangon.
- Tettem �n enn�l m�r cs�ny�bb dolgokat is kisl�ny! –Villant meg a f�rfi szeme. Egy l�p�ssel a l�ny el�tt termett �s megragadta a karj�t. – Mindazon�ltal, val�ban nem vinn�m Voldemort el�. Most pedig j�jj�n!
Hermione nem sz�lt t�bbet eg�szen addig, am�g a hoppan�l�s ut�n meg nem pillantotta a sz�lei h�z�t.
- Mi�rt hozott ide professzor?
- Most elmondok mag�nak bizonyos dolgokat, �s szeretn�k k�rni egy sz�vess�get. H�rom napja Voldemort mag�hoz sz�l�tott. Azt az utas�t�st adta, hogy faggassam ki az �n apj�t, majd �ljem meg. – Piton l�tta, ahogy tan�tv�ny�nak a szem�ben ism�t megvillan a f�lelem. – Gondolom arra m�r r�j�tt, hogy a parancsot nem teljes�tettem. Tegnap �jszaka ism�t utas�t�st adott nekem, Malfoynak �s Nottnak a sz�lei meggyilkol�s�ra. A t�mad�st este nyolcra tervezz�k. – Hermione teljesen els�padt, sz�lni akart, de nem j�tt ki hang a tork�n. – M�ltkor a nappalira k�l�nb�z� v�d�var�zslatokat raktam. Arra k�rem, hogy mikor meg�rkez�nk, �n legyen a sz�leivel ott, �n igyekszem meg�lni Malfoyt �s Nottot. A k�r�sem pedig az lenne, hogy miut�n v�geztem a t�rsaimmal, �lj�n meg engem.
Hermione felsikoltott.
- Ezt… nem k�rheti! Nem tudom megtenni. Ne! K�rem!
- Vagy maga megteszi, �s lehet�s�get biztos�t nekem a tisztess�ges hal�lra, vagy Voldemort el�tt t�rden cs�szva fogom v�gezni, undor�t� m�don. �nnek semmi b�nt�d�sa nem lehet, mert csak egy mocskos hal�lfal�val v�gzett.
- Ne uram! Ezt nem tehetem meg – suttogta a l�ny k�nnyes szemmel.
- Mi�rt nem? Mes�ljek m�g magamr�l, hogy miket k�vettem el? Az tal�n seg�tene? Legyen el�g annyi, hogy rengeteg ocsm�ny dolgot m�veltem, amit maga el sem tudna k�pzelni. – Piton megragadta a l�ny karj�t �s er�sen megr�zta. – �rtse meg, hogy vagy maga kegyelmez meg nekem, vagy olyan hal�lom lesz, hogy azt m�g Voldemortnak is csak n�h�nyan k�v�nn�k.
Hermionenak meg�ll�thatatlanul p�r�gtek a menek�l�si lehet�s�gek a fej�ben, de nem jutott esz�be semmi, amivel mindent elrendezhetne. Nem akarta, hogy a sz�lei meghaljanak, de azt sem akarta, hogy Pitont meg kelljen �lnie. Minden�ron a szabadul�st kereste ebb�l a helyzetb�l. V�g�l arra jutott, hogy a f�rfit elk�b�tja, valami v�dett helyre viszi, �s addig tartja ak�r megk�t�zve is, am�g jobb bel�t�sra nem t�r�ti. Majd a sz�lei seg�tenek neki. �k mindenben mellette fognak �llni. Felemelte a fej�t �s Pitonra n�zett.
- Rendben professzor. Mindent megteszek, ami hatalmamban �ll ahhoz, hogy ne szenvedjen t�bbet.
- Mi az hogy t�bbet? Mib�l gondolja, hogy eddig szenvedtem? Nem puszt�n gy�vas�g, hogy nem merem v�llalni a tetteimet a Nagy�r el�tt?
- Nem uram! �n soha nem lenne gy�va.
- Nagyon megtisztel� a megl�t�sa kisl�ny – mondta g�nyosan a f�rfi. –
Lenne itt m�g k�t dolog. Ezt a levelet adja �t az igazgat�nak, az est�r�l lev� eml�keimet, pedig oda adom majd. – Azzal �tny�jtott egy vastag bor�t�kot a l�nynak. – Az utols� k�v�ns�gom, pedig az, hogy any�m mell� temessenek.
Hermione megremegett.
H�t t�nyleg ennyire komolyak a sz�nd�kai, m�r mindent el�re eltervezett? Hogy tud ilyen higgadt lenni, amikor �gy tudja, hogy k�t �r�n bel�l halott lesz – tette fel mag�ban az elkeseredett k�rd�seket a l�ny.
M�g soha nem �rezte ennyire a f�rfi f�jdalm�t, mint ezek ut�n a hat�rozott mondatok ut�n. Most m�r mindenn�l jobban meg akarta ismerni a professzor�t. Akarta, hogy �ljen. V�gyott r�, hogy seg�thessen neki t�ll�pni a m�lton. Tudta, hogy az este folyam�n v�gig azon lesz, hogy megmentse �t.
Piton megl�tta az elsz�nts�got Hermione szem�ben, �s ett�l megnyugodott.
- Mindent megbesz�lt�nk. Most menjen be, �s cselekedjen az elhangzottak szerint. Hermione… k�sz�n�m – mondta a f�rfi meglep�en csendesen.
Hermione nem sz�lt csak biccentett, �s elindult a h�z fel�.
Piton tudta, hogy el�gedettnek kellene lennie, hiszen minden a k�v�ns�ga szerint alakult, de valahol nagyon m�lyen csal�dott volt. A l�ny ugyan tiltakozott, de meg sem eml�tette, hogy a f�rfi nem b�n�s, vagy hogy nem �rdemli meg a hal�lt azok ut�n, amit a Rend�rt tett.