Hermione izgatottan t�rt vissza a napl�hoz. A k�vetkez� bejegyz�s ugyanazon �v kar�csony�r�l sz�rmazott.
„Dr�ga Istenem add, hogy minden jobb legyen!
Most �rkezett el az id� a k�vetkez� bejegyz�sre.
J�niusban letettem a vizsg�imat, megkaptam a diplom�mat, �s vissza sem n�zve „rep�ltem” Tobias karjaiba.
M�g aznap elk�lt�zt�nk a kis faluba, egy kis h�zik�ba, amely a Fon� soron �ll. K�vetkez� h�ten a faluban megesk�dt�nk. Az �g�retemet, miszerint bevallok mindent a f�rjemnek a k�pess�geimr�l, megszegtem. F�ltettem a boldogs�gomat.
Forr�, szenved�lyes �jszak�kat t�lt�tt�nk egy�tt. Akkor �reztem igaz�n, azt akarja, hogy hozz� tartozzak. M�g mindig alig besz�lt�nk. � nappal dolgozott, �n a h�zat raktam rendbe. Az est�ink kifullad�sig tart� szeretkez�sekkel teltek. Azt�n a bab�m egyre nagyobb lett, �s a terhess�g egyre nehezebb� v�lt. Egy este visszautas�tottam Tobias k�zeled�s�t. R�vid ideig ord�tva faggatott, hogy mi�rt, �n pedig k�ts�gbeesetten v�dtem minden er�mmel a bab�mat. Akkorra m�r tudtam, hogy ha csendben maradok, hamarabb lenyugszik. � elrohant otthonr�l, �s k�vetkez� reggel �rt csak haza rendk�v�l m�snaposan.
Azt hiszem, akkor hat�roztam el, nem sz�lok neki, hogy boszork�ny vagyok, �s a gyermek�nket is �gy nevelem, hogy ne tudja.
Azut�n t�bbet nem k�zeledett fel�m oly m�don, vagyis legink�bb sehogy.
Egyre t�bbsz�r hagyott egyed�l �jszak�ra, �s lassan terjedt a h�r a faluban, hogy inni j�r.
Kar�csony el�tti d�lut�n hallottam meg a tejes asszonyn�l teljesen v�letlen�l, hogy megcsal engem egy falubeli l�nnyal.
Futva menek�ltem a pletyk�l� v�nasszonyok el�l, de csak a kertkapuig jutottam. A l�baim �sszecsuklottak alattam �s �reztem, hogy elj�tt az id�. Sz�lni fogok.

Sok dologra csak hom�lyosan eml�kszem. Azt tudom, hogy haza hoztak, �s h�vt�k a b�b�t, de mire ide�rt, �n utols� er�mmel Roxfortba hoppon�ltam, �s seg�lyh�v� jelet l�ttem fel a kapu el�l, azt�n �sszeestem.
A k�vetkez� eml�kem m�r a gyeng�lked�r�l sz�rmazik.
B�jitalokat kaptam, hogy legyen er�m megsz�lni a bab�t. Az igazgat� �s a javasasszony is k�rdezte, hogy kit �rtes�tsenek, hol van a gyerek apja, de �n n�m�n r�ztam a fejem.
A kisfiam m�snap, azaz kar�csony reggelre sz�letett meg. �letemben nem �reztem m�g azt a boldogs�got, mint mikor el�sz�r a karjaimba vehettem Perselust. N�h�ny �ra m�lva azonban visszat�rtek az eml�kek, �s minden er�mmel azon voltam, hogy min�l el�bb haza mehessek, de csak est�re voltam k�pes felkelni az �gyb�l.
Magamra ter�tettem egy gy�gy�t�i tal�rt, a kisfiamat j�l betakartam �s a kandall�hoz mentem, hogy hopp-porral hazautazzak.
Mikor kil�ptem a Fon� sori kandall�b�l, r�gt�n megpillantottam Tobiast.
- Szervusz! Boldog Kar�csonyt – suttogtam, �s fel� ny�jtottam a fiunkat.
Tobias egy pillant�st vetett Perselusra, majd kit�pte �t a kezemb�l, �s cseppet sem finoman az �gyra rakta. Azt hiszem, akkor kezdtek el folyni a k�nnyeim. � lassan visszas�t�lt hozz�m, �s v�szj�sl�an f�l�m magasodott.
- Hol a fen�ben volt�l? �s mi ez a maskara? – ord�totta n�h�ny centire az arcomt�l
- Roxfortban. �gy �reztem, hogy csak ott hozhatom vil�gra biztons�gban a fiunkat.
Nem k�rdezett t�bbet. Egy pofon csattant az arcomon, �s a padl�ra estem. Rettegtem t�le, de nem tudtam volna �rtani neki. El�vettem a p�lc�mat, �s a s�r� kisfiam k�r� h�ztam egy v�d�burkot. Tobias h�trah�k�lt a l�tottakt�l, �n pedig elsuttogtam neki a titkomat.
- Boszork�ny vagyok.
- Mi vagy?
- Boszork�ny.
Percekig meredt r�m. A szemeiben k�l�nb�z� �rzelmek villantak fel a f�lelemt�l kezdve eg�szen az undorig.
- Te bolond vagy!
Felr�ntott a f�ldr�l, az �gyra l�k�tt a fiam mell�, �s elrohant.
Ekkor �reztem magam el�sz�r rendk�v�l kiszolg�ltatottnak.
Napokig egyed�l voltam a h�zban. Nem volt er�m felkelni, csak tartottam a bab�mat a karjaimban, �s fek�dtem az �gyon.
Azt�n k�t nappal k�s�bb magamhoz h�vtam a sz�leim h�z�b�l n�h�ny �veg er�s�t� f�zetet, �s azok seg�ts�g�vel �sszeszedtem magam annyira, hogy tiszt�lkodjak, �s egyek valamit.
Tobias szilveszter est�j�n ker�lt el�. Nem sz�lt hozz�m, csak le�lt a konyhaasztalhoz. Gondoltam vacsor�ra v�r, de el�tte szerettem volna, ha meg tudjuk besz�lni a m�ltkor elhangzottakat.
- Nem szeretn�d megn�zni a fiadat?
- Nem!
Erre a rideg hangra �s kijelent�sre remegni kezdtek a l�baim. Kij�tszottam a m�sodik k�rty�mat: el�vettem a p�lc�mat, �telt �s gyerty�kat var�zsoltam az asztalra.
Tobias felmordult.
- Mi volt ez?
- Mondtam m�ltkor, hogy boszork�ny vagyok.
A f�rjem ekkor felpattant, elkapta a kezemet, kit�pte bel�le a p�lc�mat, �s kett�t�rte.
- M�g egyszer meg ne l�ssak ilyet a h�zamban te bolond!
Egy sz� n�lk�l ott hagyott.
Perselus felriadta a kiab�l�sra. Azonnal besiettem hozz�, �s a karjaimba vettem. Most itt �l�k a kandall� el�tt.
Visszaolvastam a m�ltkori bejegyz�semet. Mennyi minden megv�ltozott… F�ltem a kisfiamat, �s �n is rettegek.
Szeretem Tobiast. Nem akarom elvesz�teni.
Istenem add, hogy minden jobb legyen!’’