Hermione m�g sok�ig olvasta a napl�t, melyb�l egyre t�bb f�jdalom �radt. Elieent a f�rje att�l a szilveszter est�t�l folytonosan b�ntalmazta, de a n� nem tudta otthagyni. Aranyv�r� volt, �k sohasem adj�k fel.
Amikor Tobias el�sz�r kezet emelt a fi�ra, az asszony akkor sz�llt vele ny�ltan szembe. Ut�na beszerzett egy �j p�lc�t, de �gy sem tudta m�r magukat megv�deni. �, �s a kisfia is retteg�sben �ltek.
A fi�t �gy nevelte, hogy tudja ki is �. Arra a pillanatra v�rt, mikor Perselus megkapja a level�t Roxfortb�l, �s elmenek�lhet a Fon� sorr�l.

Elieen mindenn�l jobban szerette a fi�t. A bejegyz�seib�l t�kr�z�d�tt, hogy a fi�nak az anyja a mindene.
Mikor Perselus elment Roxfortba, Elieen m�r nem tudott �gy k�zdeni az �let��rt, mint addig. Perselus sok levelet k�ld�tt neki, melyben mindig arra k�rte az anyj�t, hogy vigy�zzon mag�ra, mert neki sz�ks�ge van r�.

Az utols� mondatok abb�l az �vb�l sz�rmaztak, mikor Perselus hatod�ves volt.

„Dr�ga kisfiam! M�r nem b�rom tov�bb. Ez volt az utols� �ssze�tk�z�sem ap�ddal, �rzem, hogy meg fogok halni.
K�rlek, legy�l j�, ny�lj meg az embereknek, engedd, hogy megismerjenek �gy, ahogy �n is ismerlek. Engedd, hogy szeressenek, �s szeress te is!
Mindenn�l jobban szeresd a n�t, akit �leted p�rj�ul v�lasztasz. Ne hagyd, hogy oda jussatok, ahova ap�d �s �n.
Nagyon f�j, hogy ezt kell k�rnem, de nem l�tok m�s megold�st: ne keresd ap�dat miut�n meghaltam. Maradj t�vol t�le.
Soha ne feledd, hogy mindig szerettelek.”

Hermione fej�ben kavarogtak a gondolatok, mikor becsukta, �s visszarejtette a l�d�ba a napl�t. Nem merte elhinni, hogy van, aki ennyi szenved�st kib�r. Hossz� percekig �ld�g�lt Piton mellett az �gyon, �s n�zte az eszm�letlen f�rfit. Nem tudta hib�ztatni az�rt, hogy ilyen mogorva lett az emberekkel. Tudta, hogy Piton �let�nek m�g csak egy kis r�sz�t ismeri, �s rettegett att�l, hogy egyszer megtudja a f�rfi sors�nak alakul�s�t az anyja hal�la ut�n.
Egy id� ut�n a l�nyt elnyomta az �lom.

***
Piton mikor mag�hoz t�rt, nem tudta, hogy hol van. K�rben�zett a kis szob�ban. Mikor pillant�sa megakadt az �gy t�ls� v�g�ben �sszeg�mb�ly�dve alv� l�nyon, r�gt�n esz�be jutott minden. Csendben felkelt az �gyr�l, �s kiment, hogy megn�zze a f�zetet.
- T�k�letes, mint mindig. Nem is tudom mit k�pzeltem. Granger m�g akkor is megcsin�ln� amit k�rek, ha Voldemort vigyorogna r� az �st t�loldal�r�l – h�zta g�nyos mosolyra a sz�j�t Piton.

P�r perc eltelt�vel kezdte �rezni az izomf�jdalmakat. Keresett egy t�kr�t, �s meg�llap�totta, hogy a m�reg m�r cs�ny�n kikezdte a b�r�t. Mag�ra bocs�tott egy leplez� b�b�jt, �s elindult k�rben�zni a h�zik�ban valamint annak k�rny�k�n.
Az �r t�j gy�ny�r� volt. A hideg t�li leveg� kiss� megnyugtatta a h�borg� lelk�t, �s az egyre er�s�d� f�jdalomt�l �g� test�t.
A kis h�z igazi muglis volt. A term�szet k�zels�g�nek hat�sa �rz�d�tt rajta, de a legmodernebb technik�val szerelt�k fel.
Pitont nem lept�k meg ezek a mugli v�vm�nyok. N�ha, amikor nyaranta kimozdult a Roxfortb�l, a muglik k�z� ment megnyugv�st keresni. Egy-egy sz�p vid�k mindig b�kess�get hozott a lelk�be, �s term�szetesen a test�nek k�vetel�seit sem fojthatta el �r�kk� mag�ban. A boszork�nyok k�z�tt, azonban egyetlen egy sem akadt, akin�l a b�k�t �s a megnyugv�st kereshette volna, �gy maradtak a mit sem tud� mugli n�k.

Miut�n k�rbe j�rta a h�zik�t, �s felh�zott n�h�ny v�d� �s riaszt� b�b�jt k�r�, bement, hogy felfriss�tse mag�t.
A f�rd�t a h�l�szob�n �thaladva tal�lta meg. Letusolt, �s kintr�l mag�hoz h�vta a ruh�it, term�szetesen kiz�r�lag feket�t.
Mikor kil�pett a f�rd�b�l, Hermione m�r �bren volt.
Megd�bbenve l�tta, hogy a l�nynak k�nnyesek a szemei, �s s�r�st�l maszatos az arca.
- Mi a baj Granger? – k�rdezet a szok�sos hangnemben.
- Semmi uram. Most m�r semmi – suttogta a l�ny
- Akkor mi�rt b�g?
N�h�ny pillanatig n�m�n meredtek egym�sra, majd Hermione �sszeszedte a b�tors�g�t, �s megsz�lalt.
- Azt hittem itt hagyott… egyed�l.
- Az akkora trag�dia lenne? – k�rdezte g�nyosan mosolyogva.
Hermione �rezte, hogy a nemt�r�d�ms�gt�l, �s ett�l a hozz��ll�st�l ism�t felforr a v�re. Felpattant az �gyr�l, �s �gy ord�totta:
- Igen! Ez ekkora trag�dia lenne! M�g mindig nem fogta fel, hogy mag�n k�v�l senkire sem sz�m�thatok? A var�zsvil�gban bizony�ra k�r�znek. A hal�lfal�k mag�t keresik. A sz�leimet meg�lt�k. Mag�t ez nagyon nem hatja meg igaz?
Hogy lehet ilyen �rz�ketlen? Esk�sz�m, mag�hoz k�pest Ron �rz� ember!
- Vigy�zzon a sz�j�ra, Granger!
Piton kiviharzott a szob�b�l, hogy a f�zetet ellen�rizze, �s beletegye a k�vetkez� hozz�val�t. Persze a f� kifog�snak az volt, hogy egyetlen �rva �tlete sem t�madt, mik�nt kezelje a kialakult helyzetet.
***
Hermione d�h�ngve vonult be a f�rd�be. A tusol�s kiss� megnyugtatta.
A neki sz�nt ruh�k k�z�l kiv�lasztott egy fekete b�rsonyruh�t, a p�lc�ja seg�ts�g�vel m�retre igaz�totta. A t�k�rbe n�zve megd�bbent a l�tv�nyt�l. A ruha nem volt igaz�n az � st�lusa, fesz�lyezte a hossza, �s f�k�nt a m�ly dekolt�zs, de nem vehetett fel m�st. Az iskolai egyenruh�ja az el�z� �jszakai p�rbajban a felismerhetetlens�gig sz�tszakadt.
Azon k�v�l ott volt m�g a tudat, hogy ez a ruha Elieen� volt.
B�tortalanul ment ki a konyh�ba. Pitont ott tal�lta az ablakn�l. �pp sz�lni akart, mikor megl�tta, a f�rfi �gy szor�tja az ablakp�rk�nyt, hogy az egyik ujj�b�l m�r kiserkent a v�r. Azonnal kisz�llt minden gondolat a fej�b�l, csak az cik�zott ott, hogy Piton haldoklik, �s neki seg�tenie kell.
K�nnyek sz�ktek a szem�be. K�ptelen volt megsz�lalni.
K�zelebb l�pett a professzor�hoz, �s gyeng�den v�gig sim�tott a g�rcsben �ll� bal karj�n.
A f�rfi �sszer�ndult az �rint�sre. Hirtelen szembefordult a l�nnyal, de a szeme el� t�rul� l�tv�ny hat�s�ra k�ptelen volt megsz�lalni. Hermione t�rte meg a csendet.
- Hogy �rzi mag�t uram?
- Nem t�l j�l.
- Tal�ltam a k�szlet�ben egy er�s�t� f�zetet m�g a Fon� soron. Esetleg megihatn�.
- Az az any�m k�szlete volt – suttogta a f�rfi, de szem�t nem tudta elszak�tani a fekete b�rsonyt�l. �rezni akarta az ujjai k�z�tt az anyagot. �rezni akarta a kez�n azt a kellemes meleget, mint r�gen, mikor az anyj�hoz b�jt, �s a b�rsony l�gyan simogatta a b�r�t.
- Professzor valami baj van? – Hermion�nak is felt�nt a f�rfi tekintete. Felr�mlett a hajnalban olvasott napl�b�l egy r�szlet.

„Perselust mindig csak azzal tudtam megnyugtatni az apja t�voz�sa ut�n, hogy magamhoz �leltem. Rengetegszer mondta, hogy mennyire kedves neki a fekete b�rsony, annak ellen�re, hogy nem egyszer l�tta, az apja keze nyom�n felhasadni a finom anyagot. Mindig hozz�m b�jt, �s �gy nyugtattuk egym�st.”

Hermione megfogta a f�rfi kez�t, �s v�gigsim�ttatott vele a karj�n. A l�ny az �rint�s�t�l megborzongott, �s f�l�nken a r� szegez�d� szemekbe n�zett.
Pitonnak egy pillanat alatt megj�tt a hangja, amikor feleszm�lt, hogy mit is tett Hermione.
- Elment az esze Granger? Mi a f�szkes fene volt ez? – �gy r�ntotta vissza a kez�t, mintha lobog� l�ngok k�z� ny�lt volna.
Hermione �sszerezzent a hirtelen kiab�l�sra.
- �n… nem akartam… eln�z�st.
- Mit nem akart, Granger? – ord�totta Piton
- �n… nagyon sajn�lom! – Hermione h�tr�bb l�pett, le�lt az egyik sz�kre, �s maga al� h�zta a l�bait.
Piton csak n�zte a l�nyt. Aznap m�r m�sodszor nem tal�lta a szavakat. Hermione a szigor� tekintett�l ism�t neki �llt remegni, mint kezd� di�kk�nt, m�g nagyon r�gen b�jitaltanon. Egy ideig professzora szemeibe n�zett, majd amikor m�r nem l�tott semmit a k�nnyeit�l, t�rd�re hajtotta a fej�t. Nem tudta, hogy a f�rfinek milyen gondolatok keringenek az agy�ban, pedig a napl� elolvas�sa ut�n egy�rtelm� lehetett volna.

Piton szeme el�tt felr�mlettek a k�pek, amikor az anyja is �gy kuporgott az �gy v�g�ben az apja ord�t�sa, er�szakoskod�sai ut�n. Els� �zben fogalmaz�dott meg benne a gondolat, hogy sokkal jobban hasonl�t az apj�ra, mint azt szeretn�. S�t, az �vek m�l�s�val szinte minden von�s �s tulajdons�g kihalt bel�le, amit az anyj�t�l kapott. Azonban azt is �rezte, ha mindezt k�pes volt megfogalmazni, akkor m�g nem k�s�.
Els� l�p�snek itt az a n�… Mi? N�? Merlinre! Perselus Piton! Eszeden vagy? Ez nem egy n�, hanem Granger!
Ism�t vesz�lyesen megvillantak a szemei. Hermione �pp azt a tekintetet kapta el. Most m�r hangosan zokogott. Felpattant a sz�kr�l, �s kirohant a h�zb�l.