Piton k�nyszer�tette mag�t, hogy ne hagyja �gy rettegni Hermion�t. Lassan be kell l�tnia, hogy ki tudja meddig, egym�sra lesznek utalva. A szob�ban felkapott egy tal�rt, �s a l�ny ut�n ment a kertbe. Hermione a h�z fala mellett guggolt, �s m�r a hideg is r�zta, nem csak a s�r�s.
- J�jj�n be, mert megf�zik! – Piton hangja kicsit szigor�bbra siker�lt, mint azt szerette volna, �gy megpr�b�lkozott m�g egyszer. � is leguggolt Hermione mell�, �s r�ter�tette a tal�rt. – K�rem, j�jj�n, �s seg�tsen nekem a f�zetn�l!
A l�ny feln�zett, de minden, amit v�rt, a g�ny, a szigor, a harag, hi�nyoztak Piton szem�b�l.
- Lehetne, hogy t�bbet nem kiab�l velem? – k�rdezte f�l�nken, m�r-m�r kisl�nyosan.
Piton nem v�laszolt, csak kurt�n b�lintott, �s visszaindult a h�zba. Hermione is k�vette.
�r�kig csendben dolgoztak a f�zeten. Hermione l�tta, hogy a f�rfi szenved, de nem mert megsz�lalni. V�g�l Piton oldotta meg a probl�m�t.
- Mit n�z rajtam ilyen kitart�an, kisasszony?
- Professzor! Esetleg nem tudn�nk valamilyen m�don enyh�tni a f�jdalmain?
- Tal�n ha meg�lt volna �gy, ahogy k�rem…
- Cs�k�ny�s, �rtetlen, mint egy �vod�s – suttogta maga el� Hermione.
- Ezt hallottam kisasszony.
- Oh! Eln�z�st. – Hermione kiss� elpirult.
- Az�rt ne vegye ennyire a sz�v�re, mondtak m�r nekem cs�ny�bbat is.
- Nem k�sz�thetn�nk valami f�zetet?
- Nincs hozz�val�nk.
- Esetleg szerezhetn�nk… �s valami ennival�t is.
- Igaz! Ez eszembe sem jutott. �hes?
- Igen. – Hermione arca m�g egy �rnyalattal pirosabb lett.
- Nos, akkor keress�nk valamit.
- Itt nincs semmi. A sz�leim csak a kar�csonyokat t�lt�tt�k itt, ha �n nem mentem haza, �s a h�zass�gi �vfordul�jukat.
- �rtem – vigyorgott Piton sejtelmesen. – Az�rt enni is szoktak n�ha. Nem?
- Gondolom… m�rmint… Merlinre! Mi j�r a maga fej�ben?
- Nos el�g egy�rtelm�, hogy a sz�lei mit szoktak itt csin�lni… m�rmint az ev�sen k�v�l.
- El�g! K�l�nben is! Mi k�ze mag�nak ehhez, meg ahhoz, hogy �hes vagyok?
- Nem szeretn�m, ha �hen halna. Ki vinn� tov�bb azokat a sz�p hagyom�nyokat, amit a sz�lei vezettek be itt. Gondolom Weasley is rendesen megs�rt�dne ez�rt!
- Na most m�r t�nyleg t�l l�pett minden hat�ron. Ronnak ehhez semmi k�ze! Mag�nak meg v�gk�pp nincs! – csattant fel Hermione d�h�sen.
Piton nem b�rta meg�llni, felvillant az arc�n az az undor�t�an f�l�nyes, mindent tud� g�nyos vigyor.
- Most meg min vigyorog?
- Azt hiszem jobb, ha ezt nem most osztom meg mag�val. Ink�bb tal�lja ki, hogyan szerezz�nk ennival�t.
- Esetleg ki�br�nd�t� b�b�j, vagy valami f�zet?
- Van k�szleten Sz�zf�l�-f�zete?
- Honn�t lenne professzor?
- Akkor meg ne besz�ljen s�letlens�geket! Az el�bb mondtam, hogy nincs t�l sok hozz�val�nk, �s ami van, az is csak a most k�sz�l� f�zethez el�g – d�rrent r� Piton a l�nyra.
- Akkor tal�ljon ki valamit! Nagyokos!
- Granger f�kezze mag�t! Att�l, hogy nem a Roxfortban vagyunk, m�g megb�ntethetem!
- T�nyleg? Hogy is gondolta pontosan? Felsik�ltatja velem a saj�t h�zam padl�j�t?
Piton v�lasz helyett kisz�guldott a konyh�b�l, �s bev�gta az ajt�t.
Hermione tudta, hogy most messzire ment, de m�r nem abban a helyzetben vannak, mint n�h�ny napja. K�lcs�n�sen egym�s seg�ts�g�re �s a m�sik t�masz�ra szorulnak. F�k�nt � szorul a professzorra.
�rezte, hogy nem tudja m�r t�l sok�ig halogatni a szemben�z�st a sz�lei hal�l�val. Eddig mindig volt mire figyelnie, de nem virraszthat minden �jszaka, mert nem mer aludni.
***
Piton ek�zben az udvaron r�tta a k�r�ket. D�h�s volt. Hogyan fognak �gy egy�tt �lni? Lehet, hogy h�napokig bujk�lniuk kell. Nem! Azt m�r nem! Min�l el�bb megold�st kell tal�lnia!
Ekkor elemi er�vel has�tott bele a tudat, hogy � �pp nincs abban az �llapotban, amelyben �rtelme lenne el�re tervezni. Nem �rzett f�lelmet, ott tartott, mint n�h�ny napja a k�padon: neki nincs mi�rt �lnie.
Azt�n egy �jabb gondolat f�rk�z�tt ez ut�bbi mell�. K�zdenie kell, hogy a l�nyt tiszt�zhassa, �s vissza kell juttatnia a r�gi, norm�lis �let�be. Norm�lis? Mikor volt Granger �lete norm�lis? Potter k�rnyezet�ben semmi sem norm�lis!
A f�rfi lelk�ben nagyon m�lyen megmozdult valami. Most ism�t van mi�rt, van ki�rt k�zdenie. Csup�n a sors fintora, hogy most tal�n m�r k�s�.
***
Hermione f�lres�p�rve az �sszes aggodalm�t, t�rni kezdte a fej�t, hogy milyen m�don juthatn�nak le a faluba. M�r hossz� ideje merengett, mikor megakadt a szeme egy �sr�gi fot�n, amely a nagysz�lei esk�v�j�n k�sz�lt. Felkapta a k�pet, �s keresni kezdte Pitont.
A f�rfi az udvaron �lt egy �reg fa t�rzs�n. A kezei remegtek, a szok�sosn�l is j�val s�padtabb volt.
Hermione oda s�t�lt, �s halkan megsz�lalt.
- Uram! Esetleg alkalmazhatn�nk �talak�t� b�b�jokat.
- M�gis milyen form�ban gondolta? Ahhoz szem�lyazonoss�g is kell. Mi van akkor, ha valaki ut�nan�z, hogy kik is vagyunk val�j�ban?
- Nos… esetleg ez megfelelne? – Hermione megmutatta Pitonnak a k�pet. – �k a nagysz�leim. Tal�n megfelelne…
- Tal�n.
- Akkor?
- J�jj�n!
Piton visszas�t�lt a h�zba. Hermione k�vette, �s v�rakoz�an meg�llt a f�rfi el�tt.
- Mutassa a k�pet!
Hermione odany�jtotta a k�pet, �s r�vid id� m�lva meghallotta Piton mormol�s�t. �rezte, ahogyan a teste �talakul, a l�bai kiss� megny�ltak, az alakja teltebb lett, a haja vil�gosabb, �s szinte teljesen egyenes.
- �gy m�r nem is n�z ki olyan sz�rnyen!
- A b�b�j val�sz�n�leg a maga k�p�r�l is elt�nteti azt a ronda mosolyt!
Hermione m�rgesen beviharzott a szob�ba, hogy keressen mag�nak valami kab�tf�les�get. Piton k�zben mag�n is elv�gezte a b�b�jokat, �s a l�ny ut�n ment.
- Esetleg indulhatn�nk?
- Induljunk.
- Most m�r v�gig duzzogni fog, Granger?
- Van r� okom.
- Akkor duzzogjon!
A faluba le�rve hatalmas t�megbe keveredtek. Elv�gre n�gy nap m�lva kar�csony. Az emberek m�g gyorsan beszerzik azt, amit elfelejtettek, azt�n m�r csak a b�k�t, az �nnep meghitts�g�t �lvezik.
Hermione ism�t �rezte, hogy �sszefacsarodik a sz�ve az emberek arc�n t�kr�z�d� boldogs�gt�l. Mi�rt kell mindennek pont vele t�rt�nnie?
Pitont is zavarta a t�meg, de minden ezzel kapcsolatos gondolata elt�nt, mikor k�t �regasszony besz�lget�s�ben az al�bb mondatokra lett figyelmes:
- … �s azokat a szeg�ny Granger�ket, tudod, akiknek az a sz�p kis h�za van a falut�l nem messze az erd� sz�l�n, meg�lt�k. �ll�t�lag a saj�t l�nyuk volt a tettes. A rend�rs�g m�r keresi.
- Ez nem lehet igaz! Az az aranyos kisl�ny? Eml�kszem, tavaly � is itt volt a bar�taival. Nem n�ztem volna ki bel�le. B�r a mai fiatals�g…

Hermione ebb�l nem hallott semmit, csak azt �rezte, hogy Piton karon ragadja, �s ber�ngatja a legk�zelebbi boltba.
- V�lassza ki, amit venni akar, �s azt�n t�nj�nk innen!
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire zavarja az emberek �r�m�nek a l�tv�nya – jegyezte meg cs�p�sen Hermione.
- Nos engem ink�bb az zavarna, hogyha r�j�nn�nek, kik is vagyunk, �s a sz�p kis nyak�n�l fogva fell�gatn�k a f�t�ren.
- Mi?
- Majd elmondom! Csipkedje mag�t!