Hermione kiss� megriadt, mivel a f�rfi szavainak komolys�g�t az arckifejez�se is t�kr�zte. Amilyen gyorsan tudta, k�rbej�rta a boltot, �s beszerzett mindent, amire az elk�vetkezend� egy h�tben sz�ks�g�k lehet.
- Mehet�nk – sz�lalt meg Hermione f�l �r�val k�s�bb.
- Remek! M�r azt hittem itt fogunk �jszak�zni.
- Nem tudna csak egyetlen egyszer cs�ndben maradni?
- Ha nem csipkedi mag�t, �s r�vid id�n bel�l nem tessz�k bele a f�zetbe a k�vetkez� hozz�val�t, akkor �g�rem, hogy �r�kre cs�ndben maradok – vetette oda Piton.
Hermione m�r nem tudta mag�t t�rt�ztetni, felemelt mutat�ujjal sziszegte a professzora arc�ba:
- Ezt m�g egyszer meg ne halljam! Ha olyan veszett�l b�tor, �s v�gyik a hal�lra, akkor mi a f�szkes fen��rt nem vedelte be az �sszes kotyvasztott m�rg�t?
Piton sem t�rt�ztette m�r mag�t. Megragadta Hermione karj�t, �s az egyik polchoz nyomta a l�nyt.
- Ne mer�szeljen �gy besz�lni velem! Azt sem tudja, hogy miket hord itt �ssze-vissza! Hallja mag�t k�v�lr�l? Azt akarja, hogy �ngyilkos legyek? Akkor �g�rem, megszerzem mag�nak ezt az �r�m�t! Most pedig takarodjon el�ttem!
Hermione megrettent ezekt�l a szavakt�l. Sz�ntiszta gy�l�letet, �s elsz�nts�got l�tott benn�k t�kr�z�dni. Amint azonban a kassz�hoz �rt, �szrevette, hogy az elad� �ket m�regeti, �s r�d�bbent, hogy az el�z� jelenet nem volt �pp �szrev�tlennek mondhat�. Gyorsan kifizette amit v�s�rolt, �s a bolt el�tt toporg� Pitonhoz ment.
- Menj�nk haza!
- Ha nem b�nja, �n ink�bb kis�t�ln�k annak a szemk�zti szikl�nak a tetej�re, hogy Kegyed k�v�ns�g�ra a m�lybe vessem magam.
- Ha m�g egy sz�t sz�l, esk�sz�m, hogy amint haza�rt�nk elk�b�tom, �s addig nem szabadul, am�g �t nem gondolja mindazt az ocsm�nys�got, ami a cs�k�ny�s agy�ban megfogalmaz�dik.
- Elk�b�tva kiss� neh�zkes lesz gondolkodni…
- Ne agg�djon, megtal�lom a megfelel� megold�st a probl�m�nkra. Valamivel csak engedelmess�gre tudom szoktatni. – Hermione m�r mosolygott a kialakult helyzet abszurdit�s�n.

Piton nem sz�lt t�bbet. Amint be�rtek a h�zba, a f�zettel kezdett foglalatoskodni, �s �lland�an azon j�rt az esze, hogy ez nem lehet igaz. Mi�ta lett ez az okoska ilyen hat�rozott. Arra gyanakodott, hogy val�sz�n�leg csup�n a tudata reag�lja �gy le azokat a sokkos helyzeteket, melyekbe � maga keverte a tan�tv�ny�t.
Remek! Most m�r magamat okolhatom az�rt is, ha a Griffend�l eminens tanul�ja megbolondul, vagy d�h�ng� hiszterik�v� v�lik – gondolta mag�ban a f�rfi.

Hermione ek�zben a konyha m�sik v�g�ben f�z�tt. A gondolatai az elm�lt �r�k esem�nyei k�r�l forogtak. Nagyon megb�nta azokat a mondatokat, amelyeket a professzora fej�hez v�gott. Sebes temp�ban kergett�k a fej�ben egym�st a lehets�ges kiengesztel� mondatok.
V�g�l csak n�m�n megter�tett, t�lalta a vacsor�t, �s halkan odah�vta Pitont.
- J� �tv�gyat!
- Nem gondoltam, hogy f�zni is tud – jegyezte meg Piton.
- Nos, igazs�g szerint m�g csak p�rszor pr�b�lkoztam – v�laszolt Hermione egy f�l�nk mosoly k�s�ret�ben.
- Meg vagyok d�bbenve mag�n Granger! Nem oly r�gen m�g �v�lt�z�tt, �s fenyeget�z�tt, most meg �gy mosolyog �s rebegteti a szempill�it, mint egy �rtatlan b�r�ny – mondta Piton, ezzel a besz�lget�st teljesen m�s ir�nyba terelve.
Hermione nem v�laszolt. Nem tudott mit. �rezte, hogy sokszor nem ura a saj�t ked�ly�llapot�nak, de mit v�r t�le Piton? Gyilkos lett. Meghaltak a sz�lei. �ld�zik �ket, �s itt van ez a furcsa helyzet…
M�r t�bb alkalommal �rezte az elm�lt nap folyam�n, hogy mennyivel k�nnyebb lenne elviselni ezeket a dolgokat, ha valaki a karjaiba z�rn�, �s hosszasan ringatn�, mint r�gen azt a sz�lei tett�k. De nem! � nem sz�l�kre v�gyik. �ket senki nem helyettes�theti.
Egy ember kell, aki meg�rti �t, aki elfogadja ezek ut�n is. Piton nem fogadja el. Sosem fogadta el. Hozz� hi�ba is fordulna. R�ad�sul meglehet�sen bizarr is lenne a szitu�ci�. Piton karjaiban vigaszt keresni…
Hermione azonnal elv�r�s�d�tt, amikor id�ig �rt a gondolatmenet�ben.
Mi az, hogy Piton karjaiban vigasztal�dni? �des Istenem! – azt sem tudta, hogy hova b�jjon sz�gyen�ben.
Gyorsan befejezte a vacsor�t, �s neki �llt a mosogat�ssal b�bel�dni, h�tha az lefoglalja a gondolatait.

Piton furcs�llta a l�ny viselked�s�t. Az�rt ekkora nem lehet az a sokk. �vatosan felkelt a sz�kr�l, �s Hermione m�g� s�t�lt, majd a l�ny mellett berakta a mosogat�ba a t�ny�rj�t, ezzel sarokba szor�tva Hermion�t.
Hermione nem tudta hova fusson. Hatalmas volt a riadalma, �s egyre csak az el�bbi k�p lebegett a szemei el�tt: � Piton karjaiban.
A f�rfi m�g jobban fokozta a helyzetet. Hermione f�l�hez hajolt, �s l�gyan belesuttogott:
- Mi a baj, kisasszony?
- �n… semmi… sz�val… azt hiszem… kiengedne?
- Eszemben sincs. Nos?
Hermione nem mert Piton szem�be n�zni, f�lt, hogy egy gyors legilimenci�val azonnal lebukna. Azt nem engedi! �t senki nem g�nyolhatja ki!
- Azonnal engedjen ki!
- L�m-l�m, ism�t micsoda hat�rozotts�g! Kiss� labilis a lelki �llapota angyalom! – h�z�dott Piton sz�ja g�nyos mosolyra.
Hermione megfordult, de rosszul tette. Az orruk majdnem �ssze�rt, �s a professzora tekintet�t�l ism�t elfelejtett mindent. �vatosan Piton sz�j�ra pillantott, majd a teste mellett a pultra t�maszkod� karj�ra, azt�n ism�t a szem�be.
Piton meglepetten figyelte ezt a kis k�zj�t�kot.
- Mit akar, Granger? – k�rdezte egy �rd�gi vigyor k�s�ret�ben, b�r a v�laszt m�r sejtette.
- �n… szeretn�m… ha… - dadogta a l�ny.
Piton �lvezettel folytatta volna a megkezdett k�nz�st, de az �tok hat�sa elemi er�vel mart a sejtjeibe. A kezei �k�lbe szorultak, �s a fogait csikorgatva kapaszkodott a pultba. R�vid id�n bel�l az izmai azonban felmondt�k a szolg�latot, �s a padl�ra rogyott.
Az eg�sz egy pillanat alatt t�rt�nt. Hermione ijedten kapott Piton karja ut�n, de ezzel csak azt �rte el, hogy � is a f�ldre ker�lt.
- Uram! Mondjon valamit! Mit csin�ljak?
- Mindenek el�tt fogja be! – sziszegte a f�rfi.
- Esetleg seg�thetn�k?
- Esetleg r�m k�ldhetne egy Adava Kedavr�t!
Hermione d�h�sen felpattant, �s kiviharzott, de az ajt�b�l m�g visszafordult:
- Akkor szenvedjen csak!
Piton hossz� percekig a padl�n t�rdelt m�g, mire �sszeszedte mag�t annyira, hogy felkeljen. A falnak t�maszkodva elt�molygott a szob�ig. M�terenk�nt meg kellett �llnia, hogy folytatni tudja az �tj�t.

Hermione, miut�n ott hagyta Pitont a padl�n, a f�rd�be ment, hogy hideg v�zzel lecsillap�thassa az ereiben d�b�rg� v�r�t. Negyed �r�val k�s�bb hallotta, hogy a professzora kinyitja az ajt�t. Felemelte a fej�t, �s mindenre elsz�nt, kem�ny tekintettel n�zett a f�rfire, amikor azonban megl�tta annak szenved� arc�t, �s remeg� v�gtagjait, r�gt�n lecsillapodott.

Piton m�r csak suttogni tudott. De meg kellett tennie. Meg kellett k�rnie a l�nyt. Ezt m�r nem tudja elviselni, �s az sem seg�tett, hogy n�h�ny napja Voldemort �r�kig k�nozta. A teste egyre nehezebben b�rta az �lland� f�jdalmat. Teh�t minden b�szkes�g�t h�tt�rbe szor�totta, �s megsz�lalt:
- Hermione, k�rem, k�b�tson el!
- Nem fek�dhet napokig elk�b�tva.
- K�rem! Nem fogom t�l �lni. M�ltkor, amikor megtagadtam Voldemort parancs�t, �r�kig k�nzott. Az izmaim nem b�rj�k ki, m�g elk�sz�l a f�zet, ha addig nem leszek nyugalmi �llapotban. �gy �beren csak feleslegesen fesz�tem �ket.
Hermione t�tov�zott n�h�ny pillanatig, majd minden tov�bbi sz� n�lk�l Pitonra emelte a p�lc�j�t.
- Stupor!
Piton ism�t �sszerogyott.
Hermione a professzora k�bult test�t az �gyra lebegtette, �s a k�nnyeivel k�zdve � is az �gyra kuporodott, szorosan Piton oldal�hoz