Prol�gus

A l�ny a f�rfi el�tt esett �ssze, �s a t�rdeire zuhant. A szemei, amelyeket l�gy hajtincsek kereteztek, a f�rfi fekete �riszeibe f�r�dtak. Az a l�nyra v�rva �lt fel a t�rdeire. �rezte a nyom�st a h�t�n, ami a f�rfi fel� h�zta. A teste a m�sik�nak pr�sel�d�tt… a szeme egyenesen a mellkasa el�tt volt.

Perselus hallotta, ahogy a l�ny m�lyeket l�legzik… nehezen. Ahogy �nk�ntelen�l is egyszerre kezdett vele l�legezni, meg�rezte a sz�vver�s�t a mellkas�n… �s a saj�tj�n is. Megnedves�tve az ajkait len�zett a l�nyra.
- Miss. Granger, ha vissza akar t�rni, meg kell tennie…
A hangja mintha vibr�lt volna a l�ny test�ben. Becsukta a szemeit, �s m�g m�lyebbeket l�legzett. A f�rfi �rezte, ahogy a teste alig �rezhet�en elt�volodik az �v�t�l.

- N�zzen r�m, Miss. Granger.

Lassan felemelte a fej�t, m�r amennyire ilyen k�zels�gben lehetett, majd kinyitotta a szem�t. M�g �gy, a t�rdeiken �llva is f�l�magasodott a f�rfi. A szemeik �sszekapcsol�dtak… a feje gyeng�n el�rebillent, ezzel egy kicsit meg�rintette a fekete hajf�gg�nyt.

- Vissza akar t�rni?

A f�rfi szinte �td�fte a tekintet�vel. A l�ny egy kicsit meghajolt, behunyta a szem�t, �s oldalra billentette a fej�t. Visszatartotta a l�legzet�t. Nem fogja megengedni, hogy l�ssa… nem l�thatja az utols� gondolatait.

- Igen – mondta szinte hangtalanul.

A szoba s�t�t sark�b�l egy leny�g�z�tt kuncog�s hallatszott. A l�nyt ez nem �rdekelte, mert k�ts�gbeesetten azon volt, hogy eml�kezzen r�, hogyan is jutott el id�ig. A t�z pattogott a cs�ndben. �rezte… olyan szel�d volt, ez nem volt r� jellemz�: olyan gyeng�d volt. A jobb kez�t finoman megsimogatta az ujjhegy�vel… �rz�kien, �vatosan. �sszef�zve hossz� ujjait az � sokkal kisebb ujjaival annyira lehajolt hozz�, amennyire csak tehette. �rezhette a remeg�s�t.

- N�zzen. R�m.

Visszaemelte a fej�t. A f�rfi rajta tartotta a szemeit, �s � a hely�n maradt… nem mert mozogni. A f�rfi lassan felemelte az �sszekulcsolt kezeiket a v�llaikhoz. Hermione �rezte a lehelet�t, ahogy a teste kicsit elt�volodott t�le. A t�z pattogott.

A t�z f�ny�t be�rny�kolta, ahogy a megfigyel�j�k kil�pett az �rny�kb�l, elz�rva ezzel t�l�k a f�ny �tj�t. Hossz� sz�ke haja egy fekete szalaggal volt h�trak�tve, �s egy�rtelm�en �nel�g�lten mosolygott. Lucius r�helyezte a p�lc�j�t az �sszekulcsolt kezeikre. Perselus elkezdte.

- Miss. Granger, esk�szik, hogy meg fogja tartani mag�nak azt az inform�ci�t, hogy hol vagyok, �s nem mondja el senkinek, f�leg nem Potternek?
A l�ny nehezen tudott nyelni.
- Igen – suttogta.

A Lucius p�lc�j�b�l el�t�r� t�zes k�t�l r�kulcsol�dott a kez�kre. A f�rfi feje lejjebb ereszkedett… k�zelebb.
- Esk�szik, hogy mindent megtart mag�nak, amit l�tott �s hallott, Miss. Granger?
Ism�t nehezen, de nyelt egyet. M�g k�zelebb j�tt hozz� a f�rfi. �rezte a lehelet�t.
- Esk�sz�m. – Megremegett a hangja.

M�g egy t�zes dr�t tekeredett a kez�k k�r�. Ahogy megemelte a fej�t, hogy feln�zzen r�, felfedte a nyak�t. Perselus k�t ujj�val leny�lt, �s megcir�gatta a nyak�t�l kezdve a kulcscsontj�ig, ahogy besz�lt.
- �s esk�szik, Miss. Granger, hogy megtart mag�nak minden inform�ci�t a j�v�ben a jelenl�temre vagy… a tetteimre vonatkoz�an, �s Luciusr�l is?
Hermione �rezte, hogy egy kicsit meginog, mintha el akarna esni.
- Esk�sz�m. – Alig hallhat�an suttogott, majd egy �jabb ragyog� l�ngnyelv kulcsol�dott r� a kez�kre.

Perselus kih�zta mag�t, r�emelte a tekintet�t az �sszekapcsol�dott kezeikre. A gondolatai �tfutottak az elm�lt h�napok t�rt�n�sein… hogyan t�rt�nt mindez?

- �dv�zl�m a s�t�t oldalon, Miss. Granger.
A l�ny szemei k�vett�k a f�rfi tekintet�t a kez�kre, amelyeket �sszeszor�tottak a Lucius Malfoy p�lc�j�b�l sz�rmaz� l�ngol� dr�tok.

Merlinre. Mit tettem?