Amikor er�sebb� v�lt a szor�t�s a karj�n, Hermione behunyta a szem�t. Ismer�s volt neki a f�rfi hangja, de teljesen �sszezavarta a gondolatait a f�jdalom, amely az er�s fog�sb�l sug�rzott. Azt�n olyan gyorsan, ahogyan el�bukkant a s�t�ts�gb�l, el is t�nt. A karj�t d�rzs�lgetve kil�pett a sarokb�l. A f�rfi a harmadik emelet fel� tartott. A l�ny egy helyben �llt, mert nem mert addig mozogni, am�g a m�sik el�gg� el nem t�volodott. Abban a pillanatban, amikor elt�nt, gyorsan visszaszaladt a szob�j�ba.
Hermione az �gy�ban fekve olvasott, amikor a nap felkelt, �s bevonta az eget a piros ezerf�le �rnyalat�val. A gondolatai nem tudtak elszakadni att�l, ami �jszaka t�rt�nt a folyos�n. Ismer�s volt a f�rfi hangja, de akkora f�lelmet keltett benne, hogy nem tudott tiszt�n gondolkodni. Megr�zva a fej�t, mintha p�kh�l�t akarna ler�zni, �s kisz�llt az �gy�b�l, hogy fel�lt�zz�n. Ahogyan �lt�z�tt, pr�b�lta nem figyelembe venni a hangokat, amelyek f�l�lr�l j�ttek. Csoszog� hang. Puffan�s… mintha valamit leejtettek volna. Maga m�g� n�zve l�tta, hogy Ginny m�g aludt, �gy nem k�rdezhette meg, hogy hallotta-e � is. Eld�ntve, hogy lemegy, �s megn�zi, hogy Mrs. Weasleynek van-e sz�ks�ge seg�ts�gre a reggelihez, kil�pett az ajt�n.
Legnagyobb meglepet�s�re Mrs. Weasley a harmadik emeleti l�pcs�kr�l j�tt lefel�. Az asszony l�tta, amint Hermione a folyos�n �ll, cs�ndesen �s lassan h�zva be maga m�g�tt az ajt�t. R�mosolygott.
- J� reggelt, Hermione, dr�g�m.
- ’Reggelt, Mrs. Weasley. – Meg akarta k�rdezni, hogy mit csin�lt a harmadik emeleten, de ink�bb �gy d�nt�tt, hogy nem teszi, mert a n� biztosan nem venn� j� n�ven, ha ilyen k�rd�sekkel trakt�ln�. Melegen r�mosolygott. – Sz�ks�ge van egy kis seg�ts�gre a reggeli k�sz�t�s�n�l?

*

A reggeli a szok�sos mederben zajlott. Egy csom�an besz�lgettek egyszerre. Amint v�gzett az ev�ssel, Hermione finoman kimentette mag�t, �s elt�nt a konyh�b�l.
A szob�j�ban �llt, �s azon az ablakon n�zel�d�tt kifel�, amelyen el�z� este is. A nap s�t�tt, ami egy kicsit hom�lyoss� tette a k�d�t. A gondolatai ak�r�l az alak k�r�l j�rtak, akit az udvaron l�tott, majd �sszetal�lkozott vele a folyos�n. Nem tudta kital�lni, hogy ki volt az, pedig �gy nem �rezte mag�t biztons�gban. Egyszerre csak egy csoszog� hangot hallott, amit dobog�s k�vetett. Hermione ijedten ugrott fel, majd n�zett fel a mennyezetre.
Ell�pve az ablakt�l a szoba k�zepe fel� kiny�jtotta a nyak�t, �gy hallgat�zott. Neh�z l�pteket hallott. A homlok�t r�ncolva pr�b�lt eml�kezni, hogy mondott-e valamit Mrs. Weasley arr�l, hogy ki� a harmadik emelet. Amennyire eml�kezett, �res volt. Az ajt�hoz l�pve kin�zett a folyos�ra. A konyha fel�l j�v� hangok annyira eltomp�tott�k a t�bbi lehets�ges zajt, hogy �gy t�nt, nincs is semmi m�s a folyos�n. Nagy leveg�t v�ve �sszegy�jt�tte a b�tors�g�t, �s a l�pcs� fel� l�pett.
A harmadik emeleti folyos� mindegyikn�l s�t�tebb volt, mintha m�r �jszaka lett volna. Olyan halkan l�pkedve, ahogy csak tudott, els�t�lt afel� a szoba fel�, amely Ginny �s az � h�l�ja felett volt. A sz�ve �sszevissza vert. Ki lakott ebben a szob�ban? Ahogy k�zelebb �rt az ajt�hoz �rezte, hogy elzsibbadnak a kezei, mintha minden �rz�s kiveszett volna bel�l�k, majd hideg vonta be �ket. Belet�r�lve az izzads�got a farmer�be k�zelebb hajolt az ajt�hoz, hogy hallgat�zzon. Abban a pillanatban, ahogy a f�le hozz��rt az ajt�hoz, egy �ri�si csattan�st �s egy �sszet�r� �veg zaj�t hallotta meg, mintha valami belecsap�dott volna a neh�z fapadl�ba.
Felugorva a sz�ja el� kapta a kez�t, hogy elfojtsa azt a sikolyt, ami kit�rni k�sz�lt bel�le. Cs�nd k�vette a csattan� hangot. �gy �rezte, hogy a t�zzel j�tszik, �gy megfordult, hogy elmenjen. Hallotta a puha l�pteket �s a sugdol�z�st, amint a t�bbiek bevonultak a szalonba az alatta l�v� szinten. Erre sz�m�tott. Azt viszont nem v�rta, hogy megfordulva egyenesen Draco Malfoyjal fog szemben�zni.
A fi� szemei �sszesz�k�ltek, ahogy Hermion�t n�zte, azt�n azt az ajt�t, amin �pp az el�bb hallgat�zott.
- Hallgat�zol, Granger?
A l�ny abban a pillanatban a cs�p�j�re tette a kez�t, amint r�pillantott a mardek�rosra.
- Nem, Malfoy. Nem mintha r�d tartozna.
Kicsit arr�bb l�kte, ahogyan elment. A fi� erre kiny�jtotta a kez�t, hogy megragadja a l�ny�t, �s pont azt a r�sz�t fogta meg, amit az el�tte l�v� �jszaka m�r megszorongattak. Felki�ltott f�jdalm�ban. Draco, mik�zben szorosan tartotta a l�nyt, kiny�jtotta a kez�t, hogy megn�zze azt a r�szt, ahol megragadta. L�tta a feket�s-k�kes foltokat… �t volt bel�le. Draco �szrevette, hogy olyan z�z�d�st l�t, amely val�sz�n�leg egy nagyon er�s szor�t�sb�l sz�rmazik. Hermione kir�ntotta a karj�t a fog�sb�l.
- H�zz innen, Malfoy!
Megfordult, �s elindult a szalon fel�.

*

Hermione �sszekuporodva �lt a szalonbeli szok�sos sz�k�ben. A h�zon kopog� es� hangja nyugodt l�gk�rt teremtett. A szoba cs�ndes volt, kiv�ve az alkalmank�nti lapoz�sokat. Furcsa m�don Draco volt a szoba egyik lak�ja. A fi� is olvasott az egyik sz�kben. Ginny az ablakn�l �llt, �s n�zte a p�r�s, es�s, bar�ts�gtalan id�j�r�st. Hermione felpillantott a l�nyra, �s r�gt�n kital�lta, hogy mi j�rt a v�r�s fej�ben – Harry Potter. Visszaford�totta a tekintet�t a kez�ben l�v� k�nyvre, de nem tudott igaz�n a szavakra figyelni. M�g mindig a harmadik emeleten j�rt az esze, hogy ki lakott felett�k, �s hogy mi�rt volt annak a valakinek d�hrohama.
- Lapozz m�r!
Hermione majdnem felugrott ijedt�ben Draco hangj�nak a k�zels�g�t�l. Egy picit elford�tva a fej�t �szrevette, hogy a fi� m�r nem �lt a hely�n, hanem az � sz�ke m�g�tt �llt, �s a v�lla felett olvasott.
- Merlinre, Malfoy! – ki�ltott fel a kez�t a sz�v�hez kapva. – Semmi sz�ks�g arra, hogy sz�vbajt kapjak. El�g lett volna, ha egyszer�en elk�red.
A fi� gyanakv�an n�zegette �t. Hermione a szem�t forgatva csukta be a k�nyvet, majd ny�jtotta oda neki.
- M�r t�bbsz�r is elolvastam. Tess�k.
Amikor elvette a k�nyvet r�viden b�lintott egyet, majd vissza�lt a hely�re. A l�ny leny�lt a sz�ke mellett l�v� t�sk�j�ba, kih�zott egy m�sik k�nyvet, �s kinyitva azt kezdte olvasni. Nem jutott sokra. Harry viharzott be a szob�ba a p�lc�j�val a kez�ben, v�r�s fejjel �s lihegve. Nem n�zett ki t�l boldognak.
Miut�n meg�rkezett nem volt t�bb� nyugodt a szoba, hirtelen megtelt fesz�lts�ggel �s d�hvel. Az egyetlen hang Draco fel�l j�tt… nevetett.
- Merlinre, Potter! Meg�lte valaki a baglyodat?
Olyan gyorsan t�rt�nt, hogy senki sem l�tta igaz�b�l. Harry gyorsan el�reszegezte a p�lc�j�t, mik�zben kereszt�lment a szob�n Draco fel�. A fi� len�zett a p�lc�ra, ami pontosan a mellkas�ra mutatott.
- M�g egy sz�, �s…
Harry d�h�sen �s fesz�lten ejtette ki a szavakat. Ginny t�gra ny�lt szemmel figyelt, Hermione pedig lassan leeresztette a k�nyvet. Mindketten �vatosan k�zel�tett�k meg Harryt. Ginny kedvesen r�tette a kez�t a v�ll�ra.
- Harry?
Hermione lenyomta a kez�vel Harry p�lc�j�t, ami �gy m�r nem Drac�ra, hanem a f�ldre mutatott.
- Nem, Harry.
Harry elfordult t�l�k, aminek a k�vetkezt�ben Ginny keze leesett a v�ll�r�l.
- Harry, mi t�rt�nt? – k�rdezte Hermione, mik�zben aggodalom t�lt�tte el.
Harrynek beletelt egy p�r pillanatba mire v�laszolni tudott, l�tsz�lag egy kicsit le akart nyugodni el�tte.
- Tartanak ma este egy Rend-gy�l�st – jelentette ki csendesen.
- Remek – v�laszolt Hermione �s Ginny egyforma k�v�ncsian.
Harry szembefordult vel�k.
- Nem vehetek r�szt.
Hermione sz�ja meglepet�s�ben �s meg�rt�s�ben egy „o”-t form�lt. Harry ugyanis biztos volt benne, hogy most m�r meg fogj�k neki engedni, hogy csatlakozzon a Rendhez, de ezek szerint m�gsem. Mik�zben �gy n�zett a padl�ra, mintha az szem�lyes s�rt�st k�vetett volna el ellene, a fog�t csikorgatva vigyorodott el.
- Azt mondj�k, a tanul�sra �s a gyakorl�sra kellene koncentr�lnom ink�bb.
Hermione cs�ndben maradt, nem tudva pontosan, hogy mit mondjon. Tudta, hogy mi volt a v�lem�nye, hogy egyet�rtett vel�k, de ink�bb nem mondta. Senkinek nem tenne j�t, ha �sszeveszne Harryvel. Cs�ndben maradt, �s hagyta, hogy a fi� egy kicsit kif�jja mag�t. Ginny viszont m�s t�szta volt. A l�ny keresztbe tett karral �llt, �s idegesen dobolt a l�b�val. Harry feln�zett r�.
- Most mi van?
A d�h tiszt�n l�tsz�dott az arc�n, �s a hangj�t is eltorz�totta az idegess�g. Hermione megr�zta a fej�t, mert azt hitte, hogy Harry ismeri el�gg� Ginnyt annyira, hogy tudja, mi ez a n�z�s az arc�n.
- Harry Potter, ez a h�bor� nem csak r�lad sz�l. – Harry hitetlenkedve n�zett r�, ami arra k�sztette a l�nyt, hogy folytassa ezt a gondolatmenetet. – Nem csak a te �letedre van hat�ssal ez az �r�lts�g. – Hermione �rezte, hogy Ginnyt egyre jobban ideges�ti Harry viselked�se.
Ginny k�zelebb ment Harryhez, megfogta a fej�t, �s r�k�nyszer�tette, hogy szemben�zzen a szob�ban l�v�kkel.
- N�zz k�r�l, Harry! Ebben a teremben mindenkinek okozott m�r bajt Voldemort valamilyen form�ban. – Visszaford�totta a fej�t maga fel�. – Gondolj erre, amikor sajn�ltatod magad, hogy a Rend m�g nem akar bevenni. �szint�n sz�lva vannak fontosabb dolgok is, minthogy egy Rend-gy�l�sen �lj.
A l�ny megfordult, �s elhagyta a szob�t. Harry csak �llt ott, b�mulva azt a pontot, ahol az el�bb m�g Ginny volt. Lassan megfordult, �s r�n�zett Hermion�ra. A l�ny megvonta a v�ll�t, jelezve, hogy Ginny j�l mondta, � pedig nem fogja babusgatni. El kellett ezt fogadnia.
- A pokolba – sziszegte, ahogy belevetette mag�t az egyik sz�kbe a t�zhely mellett.

*

Cs�ndes v�rakoz�s bor�totta be a szalonszob�t. Harry a kanap�n �lt, �s a t�zbe b�mult, mik�zben az egyik fele abban rem�nykedett, hogy a Rend-tagok meggondolj�k magukat, �s be fogj�k engedni a gy�l�sre. Tudta, hogy ez nem fog megt�rt�nni, de ez nem tartotta vissza att�l, hogy egy picit rem�nykedjen. Ginny �lt mellette a d�v�nyon, �s olvasott, valamint Ron, aki mag�val sakkozott. Draco volt az egyetlen, aki az asztaln�l �lt, �s olyasmivel foglalkozott, ami iskolai feladatnak t�nt. K�ts�ge sem volt afel�l, hogy a Roxfort ki fog nyitni, �s minden igyekezete meg volt afel�, hogy olyat tegyen, ami hasonl�t a norm�lis �lethez.
Hermione az ablakn�l �llt, �s n�zte az utc�t, h�tha j�n valaki. �szrevette, hogy hirtelen egy boszork�ny jelenik meg az utca k�zep�n. A nyak�t ny�jtogatva pr�b�lta jobban megn�zni, hogy ki az, �s arra tippelt, hogy McGalagony �rkezett, de ink�bb �gy d�nt�tt, hogy biztos, ami biztos, megn�zi a m�sodik emeleti fordul�b�l, ahonnan le lehetett l�tni az el�szob�ba. Miut�n engedte, hogy kics�sszon kez�b�l a f�gg�ny, kereszt�ls�t�lt a szob�n, �s kiment az ajt�n. Harry, Ron �s Ginny �szrevett�k ezt, �s k�vett�k a l�nyt. Kelletlen�l, de Draco is k�vette �ket, mert k�v�ncsi volt.
Mindannyian cs�ndben �lltak a m�sodik emeleti fordul�ban, �s n�zt�k a Rend-tagokat, ahogyan meg�rkeznek, majd Mrs. Weasley �dv�zli �ket. Hermione v�g�l r�k�ny�k�lt a korl�tra fej�t a kez�be t�ve. Harry nem sokkal mellette �llt balra. Amikor Remus bel�pett az ajt�n egyb�l a fordul�ba n�zett, majd intett. Hermione mosolyogva intett az ujjaival. N�zte, ahogy Remus lassan elt�nik a k�pb�l a konyha fel� menet.
A neh�z l�ptek zaja, amint valaki a l�pcs� t�ls� v�g�n j�n lefele, besziv�rgott Hermione tudat�ba, �s a l�ny gyorsan felegyenesedett… megriadt. A hang k�zelebb j�tt, �k pedig megfordultak, hogy l�ss�k, ki az. Egy magas, s�t�t alak jelent meg, akin k�peny volt, �s csuklya rejtette az arc�t. A l�ny n�zte, ahogy a f�rfi lemegy a csarnokba, �s a l�tv�nya valamit megborzongatott benne… egyfajta f�lelmet, amit el akart felejteni. Az alak meg�llt egy pillanatra, mintha a csuklya al�l r�n�zett volna. Hermione enyh�n megborzongott. �rezte, ahogyan Harry keze �szt�n�sen is v�delmez�en a v�lla k�r� fon�dik. Ahogyan az alak elkezdett a l�pcs�n lefel� menni, hirtelen mindannyian az ajt�ra n�ztek, ami �pp akkor ny�lt ki. Ahogyan becsuk�dott, Hermione l�tta, hogy ki volt az. Az el�szob�ban nem m�s �llt, mint Lucius Malfoy.
Hermione l�legzete elakadt, ami elvonta Malfoy figyelm�t a s�t�t alakr�l, aki most �dv�z�lte �t, �s feln�zett a l�pcs�fordul�ra. A hideg, sz�rke szemek mindegyik�ket megfigyelt�k. A tekintete elid�z�tt egy pillanatig a fi�n, majd Hermion�n. Ahogyan b�lintott egy apr�t, Harry, akinek a kezei m�g mindig a l�ny v�ll�n voltak, visszah�zta �t a h�ta m�g�, �gy engedve ki a fog�s�b�l. Hermione �rezte, ahogy kiszalad a v�r az arc�b�l. Egy �nel�g�lt mosollyal a f�rfi tekintete meg�llapodott a csukly�s alakon, aki elkezdett besz�lni hozz�, amikor bel�ptek a konyh�ba. Hermione sz�ve m�g mindig sebesen dobogott, amikor kiker�ltek a k�pb�l, �s a fej�ben �rv�nylettek a gondolatok. Lucius nyilv�nval�an nem veszett el, �s azt is tudta, hogy ki az a rejt�lyes vend�g a f�hadisz�ll�son. M�ly l�legzetet v�ve megfordult a megfigyel�si hely�n, �s a csarnok fel� vette az ir�nyt.
- Hova m�sz? – ki�ltott ut�na Harry.
- Mindj�rt j�v�k. Csak ellen�riznem kell valamit.
A fi�k megvont�k a v�llukat, �s idegesen visszafordultak az ajt� fel�, h�tha j�n m�g valamilyen meglepet�s-l�togat�.

*

Olyan gyorsan �s halkan l�pkedve, ahogy csak tudott, Hermione megk�zel�tette a harmadik szinten l�v� csarnokot, �s azt a szob�t, amely az � �s Ginny szob�ja felett volt. Az idegen szob�j�t. Meg�llt el�tte, mintha azon tanakodna, hogy mit tegyen. Utolj�ra k�rbepillantva maga k�r�l hegyezte a f�l�t, hogy hall-e valamilyen hangot. A fi�k �s Ginny ott maradtak a m�sodik emeleti l�pcs�fordul�ban. Hallotta a halk sutyorg�sukat arr�l, hogy mir�l sz�lhat a gy�l�s, �s mi�rt volt ott Lucius. Er�t mer�tve abb�l, amit sokan „griffend�les b�tors�g”-nak h�vnak, Hermione vakon kinyitotta az ajt�t, nem is gondolkozott el�re.
A szoba s�t�t volt. Nyitva hagyta az ajt�t, hogy hallja az esetlegesen lentr�l j�v� hangokat, �s, hogy egy kis f�ny j�jj�n be a szob�ba. A nagy, mahag�ni �gy takarosan be volt vetve. A szem�vel �tfutotta a szob�t, hogy valamilyen jelet vegyen �szre, ami arra utalhat, hogy ki volt �… ak�rmilyen jelz�st. Megtal�lta a csattan� hang forr�s�t. Egy �res k�pkeret alatt ott voltak egy v�za maradv�nyai. Ak�rki is volt, nem t�r�d�tt vele, hogy feltakar�tsa a szemetet. Sz�mos pergamen volt sz�tdob�lva az �r�asztaln�l l�v� sarokban. A k�nyvek halmokban hevertek az asztal sz�l�n, az �jjeliszekr�nyen �s a f�ld�n.
Beljebb �rve a szob�ba el�sz�r a k�nyveken kellett �thaladnia. R�pillantott a gerinc�kre, elolvasta a c�m�ket. B�jitalos �s az �si r�n�kr�l sz�l� mindenf�le k�nyvek voltak. �rezve, hogy a sz�ve gyorsabban ver, k�zelebb l�pett az asztalhoz. Az asztalon porosod� k�nyvek mindegyike S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�vel, valamint S�t�t Var�zslatokkal foglalkoz� p�ld�ny volt. A tekintete a pergamenen l�v� �r�sra fordult… ismer�s volt a k�z�r�s. Alighanem hozz�val�k list�ja volt, de a bet�k alakja… olyan pontos volt, olyan ismer�s. A f�lelem �s a rettenet �rz�se suhant �t rajta, �s az agya r�gt�n ellenezni akarta a lehet�s�get.
Elfordulva a pergament�l els�t�lt az �gyhoz, mik�zben az �jjeliszekr�nyt n�zte. Megint v�gigfutott a c�meken. Elbizonytalanodott. Mind irodalom volt… Shakespeare-t�l kezdve Tennysonig, Yeatsen �s Ellioton kereszt�l mindenf�l�t l�tott. Kiny�jtotta az egyik kez�t, �s finoman v�gigfuttatta az egyik k�nyv bor�t�j�n. A vil�g megsz�nni t�nt k�r�l�tte, ahogyan azt pr�b�lta kital�lni, hogy ki� lehettek ezek a k�nyvek. Az a f�nycs�k, ami a nyitott ajt�n �t j�tt be, �s becs�kozta az �gyat meg az �jjeliszekr�nyt, egyszerre csak kisebb lett, �tadva a hely�t a s�t�ts�gnek. Amikor meghallotta a becsuk�d� ajt� halk hangj�t, Hermione gyorsan elkapta a kez�t a k�nyvekr�l, �s feln�zett az ajt� fel�, mik�zben �rezte, ahogyan el�nti a p�nik. A szemei megpr�b�lt�k kereszt�ld�fni a s�t�ts�get, ami most az eg�sz szob�t bebor�totta.
Cs�nd.
A sz�ve hangosan vert, egyre gyorsabban l�legzett… figyelmeztet� hangok csilingeltek a fej�ben. Azt�n �rezte… el�sz�r a finom csiklandoz�st a nyak�n, amikor valakinek a l�legzete �ppen, hogy el�ri. Ut�na meghallotta, ahogy a szoba tulajdonosa suttogva megsz�lalt m�g�tte.
- A griffend�les b�tors�ga ez�ttal idevezette, Miss. Granger?
A f�lelem sz�t�radt a test�ben… borzong�s futott v�gig a gerinc�n… megijedt a hang k�zels�g�t�l, �s oldalra l�pett, ki a f�rfi el�l. Megfordult, hogy megn�zze a f�rfit maga el�tt… fekete k�peny volt rajta, �s �jra csuklya rejtette a von�sait. Megpr�b�lt h�tr�lni, de a f�rfi el�rel�pett egyet. �jra h�tral�pett, de a f�rfi megint k�vette. A kez�t �k�lbe szor�totta, mert tudta, hogy k�zel volt a fal, �s azt�n nem lesz merre menek�lnie.
Hirtelen tudat�ra �bredt a k�r�l�tte l�v� dolgoknak, mintha minden �rz�ke ki�lesedett volna… hiper-�rz�keny lett. A k�r�l�tte l�v� leveg� neh�z �s s�t�t volt, tiszt�n l�tta az el�tte l�v� f�rfit, m�r nem olvadt bele a s�t�ts�gbe, az illata pedig… olyan ismer�s volt, hogy egyb�l az ex-professzora irod�ja jutott r�la az esz�be, �s a felismer�st�l �gy �rezte, hogy j�gg� fagy alatta a padl�. Lassan h�tr�lva azt k�v�nta, b�rcsak felj�nne valaki… ak�rki. M�g Malfoyt is �r�mmel l�tn� most – b�rmelyiket. M�g egyet l�pett h�tra, �s pr�b�lta megszokni ezt az �j �rz�st a l�bain�l. M�g egy l�p�s h�tra, �s k�nnyek sz�ktek a szem�be a f�jdalomt�l, amit a l�b�ban �rzett. Eddig t�ls�gosan f�lt ahhoz, hogy levegye a tekintet�t a f�l� tornyosul� rettenetes alakr�l, de most lepillantott. R�j�tt, hogy az �res k�p fel� h�tr�lt, �s �ppen a t�r�tt �vegszil�nkok k�z�tt �lldog�lt, amik az utols� h�rom l�p�s�t�l csikorogtak, majd lassan bele�gyaz�dtak a talp�ba. Halkan szisszent egyet a f�jdalomt�l, ahogyan m�g egyet l�pett h�tra a fal �s az �res keret fel�.
Az alak, aki �gy hajolt f�l�, mint egy hatalmas denev�r val�sz�n�leg �szrevetette a f�jdalm�t, mert r�sziszegett.
- Bolond l�ny!
A l�ny szemei kit�gultak a p�nikt�l �s a retteg�st�l. Csak egyetlen hangot tudott az eml�kezet�ben, ami ilyen volt… egy bizonyos hang cik�zott �t az agy�n… amely mindig sziszegett �s mart, �s mindig gy�l�lettel volt tele, m�g akkor is, amikor r� oly nem jellemz� m�don v�delmezett. Amikor r�j�tt, hogy ki is volt az alak, akkor ijedt csak meg igaz�n. A szavak kereszt�lsuhantak az eml�kezet�ben, fel�p�tve azt a v�res val�s�got, hogy hova is s�t�lt be igaz�b�l.
A f�rfi a p�lc�ja egyetlen p�ccint�s�vel bez�rta maga m�g�tt a becsukott ajt�t.