A f�rfi hallotta a l�ny sikkant�s�t, amikor az ajt� z�rja visszhangozva kattant a szob�ban. Lehaj�totta mag�r�l a k�p�nyeget, �s h�tradobta a csukly�t felfedve ezzel egy nagyon d�h�s Perselus Pitont. Ny�sz�rg� hang hagyta el Hermione sz�j�t, ahogy k�ts�gbeesetten pr�b�lt m�g h�tr�bb l�pni. Egy gondolat �tl�tt fel benne, ahogy Perselus k�zelebb l�pett a csapd�ba esett l�nyhoz. A p�lc�ja. Remeg� kezeit beles�llyesztette a zseb�be, azt�n kivonta a hossz� fadarabot, �s r�szegezte az ex-professzor�ra.

Perselus �tn�zett a karcs�n �vel� fadarabon, amely a mellkas�ra mutatott. R�n�zett a remeg� l�ny f�jdalomt�l �sszer�ndult arc�ra, aki a p�lc�t tartotta. A szemei az �v�be f�r�dtak, �s ekkor l�tta meg. Felismerhet� volt… ezen a n�z�sen n�tt fel. F�lelem t�kr�z�d�tt a tekintet�ben, olyan f�lelem, amelyet nem csak ezekben a szemekben ismert fel, hanem valaki m�s�iban is…

… A n� esedezve, k�ny�r�gve n�zett r�, hogy figyeljen.
- Perselus, menj! Siess! B�jj el!
� nem akarta otthagyni az anyj�t, hogy egyed�l kelljen szemben�znie az apja haragj�val. Az utols� alkalommal, amikor k�zbel�pett, elt�rte az orr�t. Akaratlanul is kiny�jtotta a kez�t, �s meg�rintette az orr�t, amely m�g mindig rosszul n�zett ki.
- Menj, Perselus – k�ny�rg�tt a n�, mik�zben a k�nyvespolcok m�g�tti s�t�ts�g fel� l�kd�ste �t.
Amikor meghallotta az apja neh�z l�pteit, elb�jt az �rny�kban, de a k�nyvek k�z�tti r�sen �t az�rt megn�zte, ahogy a f�rfi bel�p a szob�ba. A rejtekhely�r�l l�tta a szem�ben a d�h�t. Az apja h�trah�zta a kez�t, majd les�jtott vele az anyj�ra. Az asszony a f�ldre esett.
Lassan fel�llva, mik�zben az arca piros lett az �t�st�l, felemelte a p�lc�j�t, hogy r�szegezze a meggyal�z�j�ra.
- Ennyi volt – mondta, �s minden szav�t �tf�t�tte a dac.
Perselus apja mugli volt. Amikor az anyja r�szegezte a p�lc�t, a fi� l�tta a n�n a koncentr�l�st… egy nonverb�lis b�b�j. V�rt, de semmi sem t�rt�nt. Az apja nevet�se visszhangzott a szob�ban, �s balj�s hideg futott kereszt�l a gerinc�n. Egyetlen gyors mozdulattal ki�t�tte az apja a p�lc�t az anyja kez�b�l. A fadarab kereszt�lsz�llt a szob�n, neki�t�d�tt a k�nyvespolcnak, majd leesett a f�ldre.
- T�nyleg azt gondoltad, hogy var�zslatot haszn�lhatsz ellenem? Az t�bb� m�r nem m�k�dik!
Az apja hangja egyre emelkedett a d�ht�l. Az anyja h�tr�lt el�le, ahogy az el�relend�lt. Belerohant a m�g�tte l�v� falba, �s lekuporodott a f�rfi el�tt, akivel �sszeh�zasodott. Perselus apja megint h�trah�zta a kez�t. L�tta az anyja szemeit… f�lelemben �sztak… feneketlen f�lelemben…

Belen�zve Hermione szemeibe ugyanennek a f�lelemnek a t�k�rk�p�t l�tta. A f�rfire n�zve a l�ny l�tta a gy�l�letet �s az undorod�st, ami eltorz�totta a von�sait. Az ok�t viszont f�lre�rtette. A gy�l�let �s az undor ebben a pillanatban nem neki sz�lt. Nem � volt az ok. Perselusban felcsaptak az �nut�lat �s az �nundor hull�mai. Az, amit ezzel a szemtelen l�nnyal akart tenni, akit a k�v�ncsis�ga hozott ide, t�ls�gosan eml�keztette a saj�t apj�ra, �s mintegy eredm�nyk�nt l�tta t�kr�z�dni a szemeiben a f�lelmet.
Valami elt�nt a von�saib�l. A gy�l�let �s undor �tv�ltozott csal�dotts�gg�… mintha Harry �s Ron rosszat csin�ltak volna, �s azt gondoln�, hogy „t�bb� nem hagyom”. Kiny�jtva a kez�t kivette a l�ny remeg� kezeib�l a p�lc�t. Miel�tt m�g es�lye lett volna visszaszerezni, Perselus v�gigs�p�rt rajta, megszabad�tva �t az �vegszil�nkokt�l. Ut�na pedig bosszankodva le�ltette a retteg� l�nyt az �gyra, hogy lehajolva megvizsg�lhassa a l�b�t.

A l�ny sz�ve sebesen vert. Meg akarja �lni �t? Dumbledore-t meg�lte. N�zte, ahogy az �gy v�g�n a f�rfi a l�b�t vizsg�lja. Ahogy el�rehajolt, a fekete hajf�gg�ny lel�gott az arca mindk�t oldal�n. Visszan�zve r�, mintha az eg�sz az � hib�ja lenne, a f�rfi fel�llt, �s odas�t�lva az asztal�hoz felkapott egy t�rgyat, ami egy galleonnak t�nt. M�g mindig egy sz�t sem sz�lva odas�t�lt a ruh�sszekr�nyhez, �s megragadott egy t�r�lk�z�t. Visszal�pve Hermion�hoz �vatosan felemelte a l�b�t, majd elhelyezte alatta a t�r�lk�z�t. Az �jjeliszekr�ny�hez ny�lva felvett egy labdaszer� valamit, �s letette el�. A l�ny egyre k�nyelmetlenebb�l �rezte mag�t a cs�nd miatt. A f�rfi nem mondott semmit; p�ccintett egyet a p�lc�j�val, �s az �vegszil�nkok hirtelen kir�ppentek a l�b�b�l, amit�l Hermione felszisszent, �s a darabok a kis labd�ba ker�ltek. Hermione megragadt az �gyon hever� takar�t.

- K�sz�n�m a figyelmeztet�st – d�rm�gte f�jdalm�ban.

Perselus a l�bain l�v� sebeket vizsg�lta, de nem mondott semmit a komment�rj�ra. Az arc�t keretez� hajf�gg�ny alig �szrevehet�en megmozdult, amikor feln�zett r� a morg�s ut�n. Szinte m�r azt k�v�nta, b�rcsak ne mondott volna semmit… ez nem az a Perselus Piton volt, aki tan�totta. Megfagyott a pillant�s�t�l, amikor is meghallott�k a b�b�jt, amit valaki pontosan az ajt� el�tt mondott el, ami ezt k�vet�en kiny�lt. Mrs. Weasley sietett be rajta, majd becsukta �s bez�rta maga m�g�tt.

Az asszony megfordult, �s megl�tta Hermion�t. A kezeit azonnal a cs�p�j�re tette.

- Hermione Jane Granger!

Hermione enyh�n megremegett, tudv�n, hogy most meg fogja leck�ztetni a p�tanyuk�ja. Nem is t�vedett. Perselus felemelkedett az �gy mell�l, ahogy Mrs. Weasley k�zeledett, hogy megn�zze a sebes�l�s�t, eg�sz id� alatt arr�l besz�lve, hogy Hermione okosabb is lehetne ann�l, mint hogy benyit egy olyan szob�ba, ami nem az �v�, �s hogy milyen csal�dott. Az asszonys�g hangja azonban beleolvadt a h�tt�rbe, amikor Hermione �szrevette Pitont. M�g mindig nem mondott egy sz�t sem. Helyette ink�bb a szoba s�t�t r�sz�ben �lldog�lt, mintha el akart volna b�jni. Odatartott egy �veget Mrs. Weasleynek, aki �tvette, �s elkezdte beled�rzs�lni Hermione sebeibe. Azok lassan elkezdtek gy�gyulni, hab�r meglehet�sen f�jdalmasan. A hirtelen leveg�v�tele visszaterelte Piton figyelm�t az �gy�ban l�v� k�v�ncsiskod� l�nyra. Keresztbe tette a karjait a mellkasa el�tt, �s fenyeget�en n�zte �t. Ez norm�lis volt. Csak a cs�ndess�ge volt az, ami remeg�sre k�sztette a l�nyt.

- Hermione, kedvesem? Figyelsz?

Hermione megr�zta a fej�t, �s r�n�zett Mrs. Weasleyre.

- Sajn�lom. Mit is mondott?

A boszork�ny s�hajtott egyet, majd megism�telte �nmag�t.

- Azt mondtam, hogy ne sz�lj senkinek Perselus jelenl�t�r�l.

Hermione Pitonr�l Mrs. Weasleyre n�zett. A f�rfi a zavarodotts�g r�ncait l�tta a homlok�n.

- De, Mrs. Weasley, � �lte meg Dumbledore-t – suttogta, mik�zben pr�b�lta nem �szrevenni, hogy Piton a szavai hallat�n megr�ndul, mintha meg�t�tt�k volna.

Mrs. Weasley s�hajtott, majd b�lintott egyet, mik�zben fel�llt.

- Nos, igen, de a Rend tagjai ismerik a t�rt�ntek igazi term�szet�t. Nektek, gyerekeknek nem kell tudnotok. – Elcs�ndesedett egy pillanatra, mintha m�rlegeln�, hogy elmondja-e Hermion�nek, de v�g�l ellene d�nt�tt. – A l�baid meggy�gyultak. Hagyd el a szob�t, Hermione, �s ne felejtsd: egy sz�t se!

B�lintva egyet Hermione fel�llt. Tudta, hogy semmi �rtelme Mrs. Weasleyvel harcolni. Vesztett csata lett volna. Mik�zben ott �llt, r�j�tt, hogy nincs n�la a p�lc�ja. Visszan�zve Pitonra odas�t�lt hozz�, persze megtartva a t�vols�got. A f�rfi keresztbe tett karral �llt, nekid�lt a falnak. K�l�n�s arckifejez�ssel n�zett r�, ahogyan eldadogta a mondanival�j�t.

- Prof… Per… Prof… M-megkaphatn�m a p�lc�mat, k�rem?

Piton lassan kih�zta Hermione p�lc�j�t a tal�rj�b�l, �s odany�jtotta neki. R�kulcsolva a kez�t az ismer�s fadarabra odal�pett, hogy elvegye. Piton egy pillanatra er�sebben tartotta a f�t, �s l�tta azt a fut� pillanatot, amikor is f�lelem �s zavarodotts�g suhant �t az arc�n. Mik�zben tartotta, azt k�v�nta, hogy b�rcsak elengedn�. Amikor megtette, kiszaladt a szob�b�l egy elmormogott bocs�natk�r�s k�zepette.

*

Hermione Piton harmadik emeleti szob�j�b�l a szalonba szaladt. El�sz�r �szre sem vette, de f�l�ton a szob�ban a sz�ke fel� menet felfogta a cs�ndet. Feln�zve l�thatta a fesz�lts�get. Ron a sakkasztaln�l �lt, de nem j�tszott, hanem keresztbe tett karral, s�padtan �lt. Ginny olyan pillant�sokat k�ld�tt sz�t, amelyek �lni tudtak volna. Remus a sarokban �lt, �s a hal�nt�k�t massz�rozta. Harry a kanap�n foglalt helyet, a k�ny�keit a t�rdeire helyezte, �s �gy n�zett lefel� a l�b�ra, mintha azok megs�rtett�k volna. Egy m�sik sarokban Draco �llt keresztbe tett karral, �s vigyorgott a szob�ban l�v� fesz�lts�gen.

Azt�n Hermione megl�tta… azt, hogy mi okozta a szob�ban a fesz�lts�get �s a gy�l�lk�d�st. Egy nagy karossz�kben, mintha csak tr�non �lt volna, ott volt Lucius Malfoy. �sszezavarodott. Eml�kezett, hogy l�tta �t megj�nni a Rend-gy�l�sre, de �tlete sem volt, hogy mi�rt volt ott. Ak�rmi is volt az oka, mindenki elcs�ndesedett t�le. �jra szem�gyre vette a szob�t. Drac�ra n�zve a fi� r�kacsintott, majd a szemeivel a t�bbi jelenl�v� fel� intett. A szemeit forgatva v�g�l megsz�lalt.

- Mi t�rt�nt?

Remus volt az egyetlen, aki v�laszolt. Abbahagyva a hal�nt�ka massz�roz�s�t felpillantott Hermion�ra.
- Ahogyan elmagyar�ztam m�r a t�bbieknek is, Lucius vel�nk lesz egy ideig. A Rendnek sz�ks�ge van arra, hogy kapcsolatban legyen a k�meivel, �s elkezdt�nk szervezkedni.

Hermione elt�totta a sz�j�t. N�m�n Luciusra mutatott.

- �… v�gig a k�m�nk volt?

Remus megr�zta a fej�t, de Lucius �gy d�nt�tt, hogy v�laszol a l�nynak, persze a szok�sos fels�bbrend�s�g�vel.

- Nem, de most m�r igen.

Hermione hitetlenkedve b�mult r�. Hogyan tud megb�zni a Rend egy ilyen emberben? Hogyan?

*

Hermione m�snap reggel az el�z� este esem�nyeivel a fej�ben �bredt fel. Zavar �s egy kis f�lelem futott �t rajta. A gondolat, hogy Dumbledore gyilkos�val tart�zkodott egy tet� alatt, megr�zk�dtatta. Igen, � volt az a professzor, akit annyira tisztelt, �s feln�zett r� a hatalmas tud�sa miatt, de ez nem v�ltoztatott semmit az �rul�s�n. T�ntorogva haladt lefel� a l�pcs�n, amikor is Ginny felrohant mellette k�zben mondva valamit.

- Vigy�zz flegm�val!

Hermione meg�llt egy pillanatra, de addigra Ginny m�r elt�nt a l�pcs�r�l. Megr�zva a fej�t folytatta az �tj�t, �s csendesen k�zeledett a konyha fel�. Abban a pillanatban, ahogy bel�pett a konyh�ba, oldalra l�pett, �s egy karnyi t�vols�gra tal�lta mag�t Fleurt�l. A r�szben v�la l�ny v�gigm�rte Hermion�t, �s megvonta az egyik v�ll�t.

- Megtesz� – jelentette ki a francia akcentus�val.

Hermione csak most �bredt fel, �s az, hogy hirtelen ennek a l�nynak a sz�ne el� l�kik, nem tett j�t a lelk�nek. Ha a pillant�s�val �lni lehetett volna, Fleur holtan esett volna �ssze. Bill fel�llt az asztal mell�l, �s odal�pett Hermion�hoz. Testv�riesen r�tette a karj�t a v�ll�ra.

- Fleur, adj Hermion�nek egy kis id�t, hogy fel�bredjen. –
Bill odavezette a nagyon haragosan n�z� Hermion�t az asztalhoz, �s le�ltette egy �res t�ny�r el�.

Ahogyan azon munk�lkodott, hogy megrakja a t�ny�rj�t �tellel, �szrevette, hogy Lucius �s Draco �ltek vele szemben… Draco �ppen azon nevetett, hogy �gy lesz�l�tott�k a l�nyt, amikor bes�t�lt az ajt�n. Szemforgatva ugyan, de elkezdte megenni a reggelij�t.

Reggeli ut�n, m�g a t�bbiek valahogyan elfoglalt�k magukat, Hermione az asztaln�l maradt a k�nyveivel, pergamennel, �s penn�val, �s a Lumpslucknak leadand� essz�j�n dolgozott. A fi�k nem akartak dolgozni, mondv�n, hogy �gysem fog kinyitni a Roxfort. Hermione akkor is fel akart k�sz�lni. Ahogyan �rt, �szrevette, hogy Bill elfoglalta a vele szemben l�v� sz�ket, r�ad�sul Fleurrel maga mellett. Feln�zve abbahagyta a k�rm�l�st, �s v�rta a magyar�zatot.

- Bocsi a reggel�rt, de Fleur �s �n szeretn�nk t�led valami fontosat k�rni.

Hermione b�lintott, hogy folytassa.

- �z egy�k koszorh�sl�nyom nem tud elj�nni �z esk�v�rhe – magyar�zta Fleur az akcentus�val. – Billnek szinte � ’�g�t jelented. Az’ rhem�ltem, ’ogy esetleg be tudn�l ugrhani ’elyette?

Fleur felk�r�s�nek hallat�n az �szt�nei azt s�gt�k, hogy mondjon nemet. R�pillantva azonban Billre �s a mosoly�ra nem tudott visszakozni. Beleegyez�sk�ppen b�lintott egyet, majd visszat�rt a munk�j�hoz, mik�zben pr�b�lta nem figyelembe venni az ideges�t� l�ny vis�t�s�t.

*

Aznap este �jabb Rend-gy�l�s volt. El�gg� r�vid volt, �s ahogy Perselus felfel� haladt a l�pcs�n, hangokat hallott meg a szalonb�l.

- Maradj nyugton, k�l�nben nem tudom pontosan megm�rni.
Az id�sebbnek hangz� boszork�ny hangja enyh�n fogalmazva idegesnek hangzott. Harry �s Ron kuncog�sa egy horkant�sra k�sztette Perselust. A kandall� t�z�nek a f�nye ott t�ncolt a k�sz�b�n. A s�t�tben h�z�dva bepillantott a szob�ba, amikor elment mellette. Harry �s Ron sakkoztak, Ginny �s Hermione pedig egy-egy alacsony hokedlin �lltak szat�nszer� koszor�sl�ny-ruh�t viselve. Egy-egy n� m�ricsk�lte �ket, �s Hermione r�j�tt, hogy mindk�t boszork�ny Rend-tag volt. Kisim�tott egy el�rehull� hajtincset az arc�b�l, amikor len�zett mag�ra. Perselus tekintete elkalandozott a sarokban �l�, szokatlanul csendes sz�ke fi� fel�, Draco Hermion�n pihentette a szemeit, �s �gy t�nt, hogy minden a ruha �ltal kihangs�lyozott �v�t alaposan megvizsg�lja a l�nynak.

- �s most ki ut�n k�mkedsz?

B�rsonyos, kifinomult hang szak�totta ki a gondolataib�l. Nem l�thatta, de Lucius tudta, hogy a f�rfi somolygott a v�lasz k�zben.

- Csak megfigyelem, hogy mennyire �lvezi a fiad Miss. Granger l�tv�ny�t.

Perselus kikanyarodott a folyos�r�l a l�pcs�re, hogy visszat�rjen a saj�t szob�j�ba.

Amikor Lucius bel�pett a szalonba, Draco eln�zett a t�zbe. Hermione egyb�l nyugtalan lett, amikor meg�rezte mag�n Lucius Malfoy tekintet�t.

*

- J�v� h�tre t�zt�k ki a t�rgyal�st. Az pont el�g id�t ad a Winzengamotnak arra, hogy gondosan �ttanulm�nyozz�k Dumbledore eml�keit.

Perselus b�lintott a hallottakra azon gondolkodva, hogy vajon Lupin t�nyleg komolyan gondolja-e, hogy nem tal�lj�k �t b�n�snek… elv�gre � is minden nap azt mondta mag�nak, hogy b�n�s.

- Biztos vagyok benne, hogy nem fognak Azkabanba k�ldeni, Perselus.

Piton r�n�zett a f�rfire.

- Hogy lehetsz ennyire meggy�z�dve r�la, Lupin? Elfelejtetted, hogy nem ez volt az els� alkalom, hogy gyilkoltam?

A k�t f�rfi egym�sra n�zett, ahogyan az el�bb eml�tett eml�kek betolultak Perselus agy�ba.

M�r bele�gett�k a S�t�t Jegyet a karj�ba… mint egy kit�ntet�st. Bar�ts�gtalan, es�s nap volt, amikor is bel�pett a pici h�zba, hogy l�thassa a szeme el� t�rul� puszt�t�st. Bel�pett a z�rzavaros szob�ba. K�nyvek bor�tott�k a f�ldet, egy asztalt felbor�tottak, �s egy sz�k t�r�tten hevert. Az anyja nekiszorult a k�nyvespolcnak, �s az �let��rt harcolt. A f�rje a nyak�n�l fogva tartotta, �s m�r majdnem kiszor�totta bel�le az �letet. A szemei r�villantak Perselusra… k�ny�r�gve neki, hogy menek�lj�n, de Perselus ekkor m�r id�sebb volt. Hal�lfal� volt… volt ereje… volt ereje ahhoz, hogy v�get vessen ennek.
A p�lc�j�val a gy�l�lt f�rfira mutatva �tr�ptette az apj�t a szob�n, am�g egy �mely�t� reccsen�ssel bele nem �tk�z�tt a falba. Az apja lecs�szott a falr�l a padl�ra. Miel�tt rendbe szedhette volna mag�t, Perselus fenyeget�en f�l� tornyosult.
- Soha t�bb�… – sziszegte �sszeszor�tott fogakkal. – Avada Kedavra! – ki�ltotta, �s �gy �rezte, mintha a szabads�got h�vn�…

- Ez nem ugyanaz a dolog – mondta Lupin f�lbeszak�tva Perselus gondolatait.

Piton v�laszk�nt horkantott egyet. Hirtelen m�rges hangok zaja hallatszott fel alulr�l Perselus szob�j�ba. G�nyosan n�zett Lupinra, aki csak mosolyogva megr�zta a fej�t.

- Hermione �s Draco m�r reggeli �ta ezt csin�lj�k – vont v�llat. – Valamilyen k�nyvr�l besz�lgetnek, �s �gy t�nik, k�l�nb�zik a v�lem�ny�k. Ha belegondolok, eg�sz j� sz�rakoz�s.

Lupin elhagyta a szob�t. Perselus hallotta, hogy �jra feler�s�dnek a hangok, �s �rr� lett rajta a k�v�ncsis�g. Melyik k�nyv okozott ilyen heves veszeked�st? Fel�llva mag�ra r�ntotta a k�peny�t meg a csukly�t, hogy elrejtse mag�t. Lassan �s halkan elindult a szalon fel�, ahol egyre hangosabbakk� v�ltak a hangok. Egy oda nem ill� nevet�s is visszhangzott a szob�ban.

�gy t�nt, a nevet�s nem �ppen a leny�g�z�s jele – Harryt�l �s Ront�l sz�rmazott. Perselus egy p�r l�p�ssel k�zelebb ment a szalonhoz. A l�pcs�fordul� kiugr� r�sz�nek az �rny�k�b�l felt�rultak el�tte a szalon esem�nyei. Harry �s Ron megint a sakkt�bl�n�l �ltek. Hermione fel�j�k k�ldte a szok�sos elhallgattat� pillant�s�t. Harry egy ideges k�h�g�ssel Ronra pillantott.

- �j j�t�k?

Ron hitetlenkedve r�zta a fej�t, mik�zben v�laszolt.

- Ja, de az �rd�gbe is, ezek mindketten bolondok.

Harry idegesen n�zte Hermion�t.

- Ron, tal�n ink�bb seg�ten�nk k�ne anyuk�dnak.

Ron b�lintott, �s elmentek a konyha fel�, pont Perselus mellett haladva el, de �szre sem vett�k �t. Idi�ta griffend�lesek. A f�rfi megr�zta a fej�t, �s a figyelme visszat�rt a szob�ban foly� eszmecser�re. Hermione egy sz�k el�tt �llt, ami nem sokkal a kanap� m�g�tt volt… ez volt az a sz�k, amibe sokszor belekuporodott, hogy olvasson.

Perselus l�tta az arc�n megjelen� piros foltot, ahogyan �sszeszor�tott sz�jjal n�zte Drac�t. A fi� a sz�k m�g�tt �llt, �s teljesen nyugodtnak t�nt.

- Bolond vagy, Malfoy?

Draco feln�zett Hermion�ra, �s belef�rta a tekintet�t az �v�be. Perselus az �rny�kban egy kicsit k�zelebb h�z�dott. A veszeked�s k�zvetlen�l a reggeli ut�n kezd�dhetett, mivel a f�gg�ny�ket ekkor szokt�k elh�zni. Az a f�ny, ami tudott, bejutott a szob�ba, de a f�lhom�ly sem tudta elrejteni azt a t�zet, ami Hermion�ban �gett, �s ami megjelent az arc�n. Minden l�legzetv�tel�vel a mellkasa le- �s felemelkedett, mintha el akarn� hagyni a b�rt�n�t. Perselus n�zte, ahogyan Draco tesz egy p�r l�p�st el�re, hogy megragadja a sz�k h�tulj�t. S�padt ujjai beles�llyedtek az anyagba, mintha a puhas�ga visszatarthatn� att�l, hogy lerohanja Hermion�t vagy megfojtsa. Egy p�r m�ly l�legzetv�tellel Draco v�gre k�pes volt norm�lis hangon besz�lni.

- Nem, Granger. Nem vagyok bolond. Egyszer�en tudok olvasni.

Perselus cs�ndes �s nyugodt maradt, amikor a f�radt l�ny elkeseredve meglend�tette a karj�t, miel�tt r�mutatott volna az asztalon hever� k�nyvre. Perselus egy gyors pillant�ssal meggy�z�d�tt r�la, hogy az az In Memoriam .

- Nem, Malfoy, nyilv�nval�, hogy nem olvastad el!

Draco ujjai egyre m�lyebbre nyomultak az anyagban, ahogyan egy kicsit felemelte a hangj�t. Perselus megingatta a fej�t elk�ped�s�ben, hogy milyen k�nnyen elvesz�ti a higgadts�g�t Hermione k�zel�ben. A fi� hangja visszhangzott a szob�ban – a hangsz�ne pedig ijeszt�en hasonl�tott Lucius�hoz, de Hermione nem h�tr�lt meg. Csak m�lyeket l�legezve �llt ott, �s �gy n�zte Drac�t, mintha azt v�rn�, hogy megv�ltozzon �s v�gre j� v�laszt adjon.

- Granger! Nem olvashatod an�lk�l, hogy ne tudn�d, ezt Hallem hal�la ut�n �rta! Nem kell griffend�les zseninek lennem ahhoz, hogy r�j�jjek!

Hermione felh�borod�s�ban elt�totta a sz�j�t. A haja fel volt t�zve, de mintha a veszeked�s energi�ja belevette volna mag�t, egy p�r g�nd�r tincs kibomlott, �s a nyak�t, valamint az arc�t verdest�k.

- Igen, Malfoy! T�nyleg Arthur Hallem hal�la ut�na �rta! De. Nem. A hal�l�r�l sz�l!

- Dehogynem, Granger!

Hermione megeresztett egy ideges sikolyt.

- Gondolj m�r bele, Malfoy! – El�rel�pett egyet. – N�zd meg, hogy milyen sokszor haszn�lja az „�n” sz�t! Nem is tagadhatod! M�g el is mondja, hogy mi van! Hallgasd!
Hermione megragadta az asztal v�g�n l�v� k�nyvet, �s gyorsan odalapozott az egyik oldalhoz, �s elkezdte olvasni.

"Gyere; menj�nk: s�padtak orc�id;
�m h�trahagyom a f�l �letem.
Oly sokan �rzik, bar�tom, az eml�ked;
De �n elmegyek, s m�vem eleny�szik."

A hangja nem �rulta el a csal�dotts�g�t vagy a d�h�t olvas�s k�zben. A szem�ben l�v� k�nnyek lassan elkezdtek lefolyni az arc�n, ami t�bb bizony�t�k volt mindenn�l.

- Nem Hallemr�l sz�l!

- Remek! – ord�tott Draco. – Remek! Vil�gos�ts fel, Granger! Mir�l sz�l, ha nem Hallemr�l? Ha? Na, v�laszolj!

K�zelebb l�pett egyet, ahogy Hermione is. L�thatta a csillog� k�nnyeket, amiket a l�ny d�h�sen kit�r�lt az arc�b�l.

- F�jdalom! Draco! F�jdalomr�l sz�l! A legjobb bar�tod hirtelen, fiatalon meghal… az egyetlen ember, aki igaz�n ismer t�ged… Ha verset �rn�l, akkor r�la sz�lna? – M�r remegett a hangja a szomor�s�gt�l. – Nem! Nem r�la! Hanem a f�jdalomr�l, amit el kell viselned… a te reakci�dat �rn�d le a helyzetre, nem pedig mag�t a helyzetet!

Olyan gyorsan t�rt�nt, hogy Hermione fel sem fogta, hogy Draco mit tesz. A fi� gyorsan �tl�pte azt a kis t�vols�got, ami elv�lasztotta �ket. Hermione megpr�b�lt h�tr�lni, de nem volt el�g gyors. A fi� kiny�jtotta a kez�t, megragadta a fels� karj�t, �s folytatta az �tj�t addig, am�g hozz� nem nyomta �t a falhoz. Hermione sokkoltan �s egy kicsit megijedve t�togott. Az er�t�l, amivel hozz�nyomta �t a s�t�t, k�szer� falhoz, a feje tompa puffan�ssal �t�d�tt a hideg falnak Draco szem�ben ugyanolyan l�ngok t�ncoltak, mint a l�ny�ban.

- L�tfontoss�g�, hogy ilyen elviselhetetlen l�gy?

Draco alig p�r ujjnyira sziszegett az arc�ba. Er�sen tartva �t er�szakosan megcs�kolta. Hermione feszengett, �s pr�b�lt szabadulni, de Draco szor�t�sa t�l er�s volt. Gondolatok �s k�pek �rv�nylettek a l�ny agy�ban. A k�p, hogy Draco �s k�z�tte bar�ts�g sz�v�dhet, �sszet�rt. Mik�zben lassan kezdtek visszat�rni az �rz�kei, �s �szrevette, hogy el�g helye van…

- Hmph.

A nevets�ges hang Draco tork�nak a h�ts� r�sz�b�l j�tt, ahogy az ajkainak hirtelen meg�lljt parancsolt. Hermione l�tta, ahogyan megg�rnyed, �s tudta, hogy itt a lehet�s�g, hogy eltolja mag�t�l, de valahogy kihagyta. Valami m�s viszont hirtelen ell�kte Drac�t t�le. A kem�ny fapadl�n landolva a fi� f�lkapta a fej�t Hermione fel�, ahogyan fel�llt.

- Mit csin�lt�l?

A hangj�ban l�v� m�reg �jabb f�jdalmat okozott Hermion�nak, de nem volt alkalma, hogy v�laszoljon. Piton �llt az ajt�ban kivont p�lc�val a fekete k�penye alatt elb�jva azok el�l, akik nem tudtak r�la. R�pillantott Hermion�ra, majd vissza Drac�ra.

Bel�pett a szalonba an�lk�l, hogy levette volna a szem�t a fi�r�l.

- Miss. Granger, k�rem, menjen el, �s nyalogassa a sebeit m�shol, am�g �n besz�lek Mr. Malfoyjal.