Hermione lassan az �lmok vil�g�ba mer�lt, �s egy m�sik ember nyugtat� k�zels�g�nek tudata t�vol tartotta a r�m�lmokat.
Reggel a professzora sz�m�ra k�sz�tend� f�zet mellett elhelyezett figyelmeztet� b�b�j hangj�ra �bredt. Azonnal felkelt, �s eg�szen d�lut�nig nem hagyta ott a b�jitalt.
Mikor ism�t hosszabb id�n �t hagynia kellett, hogy a f�zetet �rjen, visszament a szob�ba, �s el�vette Elieen napl�j�t. Sok�ig olvasgatta a n� sorait, �s egy, sz�mara nagyszer�nek t�n� �tlet fogalmaz�dott meg az agy�ban: gy�ny�r� kar�csonyt fognak egy�tt t�lteni a professzor�val. Nem hagyja, hogy felem�ssz�k a rossz eml�kek, �s a f�rfinek pedig megadja mindazt, amit csak tud, hogy egyetlen egyszer boldognak l�thassa.
�jszaka befejezte a f�zetet, �s v�rakoz�ssal teli izgalommal fogott neki, hogy minden fontos dolgot feljegyezzen, �gy, ahogy r�gen az anyja tette, �s a napl� bejegyz�seit is haszn�lta, hogy minden a legt�k�letesebb lehessen.
Soha nem ismert v�rakoz�s ker�tette a hatalm�ba.
M�g akkor �jszaka elkezdett s�tni, �s �tkutatta az eg�sz h�zat kar�csonyfad�szek �s kar�csonyi lemezek ut�n.

M�snap d�lel�ttre teljesen elk�sz�lt a f�zet. A le�rt k�pet mutatta: az �llaga �s a sz�ne is olyan volt, mint a v�r�.
Kiss� csillap�tott az �r�m�n, mikor a professzor�ra emelte a p�lc�j�t, hogy mag�hoz t�r�tse, majd megitassa vele a f�zetet. Tudta, hogy ez az egyetlen es�lye van. B�zott a tud�s�ban, abban, hogy m�g egyetlen f�zetet sem rontott el.
Kimondta a b�b�jt, �s a professzor�nak felpattantak a szemei, majd t�relmetlen�l a l�nyra emelte azokat.
- K�sz? – k�rdezte Piton a szok�sos hangnem�ben.
- Igen, uram.
Hermione a f�rfi fel� ny�jtott az el�z�leg m�r kim�rt adagot. Piton bele sem n�zett a b�gr�be. Hermione tekintet�t fogva tartva hajtotta fel egy mozdulattal a f�zetet.
- Nos az �ze olyan, mint amilyennek lennie kell – mondta Piton.
- Ezt honn�t tudja? M�r r�gebben is kimondt�k mag�ra az �tkot?
- A hal�fal�k k�z�tt sok minden megt�rt�nik.
- Akkor m�r azt is �rzi, hogy hat�sos-e?
- M�g legal�bb f�l nap, mire kifejti a hat�s�t.
- �s ha nem j�? – k�rdezte Hermione agg�dva.
- Szerintem j�.
- Biztos?
- Igen.
- Sz�val akkor nem fog meghalni ugye?
- Ennyire k�r lenne �rtem? – k�rdezte Piton g�nyosan mosolyogva.
- Amikor ilyen ki�llhatatlan, akkor nem!
- a j�l eml�kszem, �n mindig pr�b�ltam Kegyed fel� a legki�llhatatlanabb form�mat mutatni, sz�val honn�t veszi, hogy m�smilyen is tudok lenni?
- P�ld�ul ebb�l a mondat�b�l. Most pedig ha nem �rzi sz�ks�g�t a pihen�snek, akkor j�jj�n! Van az �n sz�m�ra egy feladatom.
- Micsoda? J�l hallottam? Maga parancsolgat nekem?
- Igen!
- Granger mi a fene van mag�val? Egyszer b�g, m�skor ord�t, most meg �gy mosolyog, mint egy kisgyerek a kar�csonyfa alatt.
- Pont ez a feladata.
- Az, hogy mosolyogjak egy kar�csonyfa alatt? Vagy az, hogy megfejtsem, hogy mi van mag�val?
- Nem! Az, hogy szerezzen egy feny�f�t kar�csonyra.
- Tess�k?
- J�l hallotta. Kar�csonyozni fogunk.
- �n nem fogok kar�csonyozni! F�leg nem mag�val, �s nem ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt. Ut�lom a kar�csonyt.
- Nem �rdekel a v�lem�nye! Kar�csonyozni fogunk.
- Felejtse el!
- Ha nekem kell elmenni f��rt, akkor is ma este meg�nnepelj�k a Szent Est�t. Meg ne pr�b�ljon tiltakozni. Ennyivel tartozik.
- Nem tartozom semmivel!
- De! Az �let�vel tartozik!
- Vegye el, ha annyira sajn�lja t�lem!
- Fejezze be, �s takarodjon ki az erd�be f�t szerezni!
- T�l sokszor kell mostan�ban mondanom, hogy fogja vissza mag�t!
- Ha meggondoln�, hogy miket mond, akkor nem k�ne �gy besz�lnem.
M�g vagy f�l �r�ig sz�csat�ztak, mire kider�lt, hogy a f�zet hat�sos, �s m�g Piton megunva a veszeked�st kirontott a h�zb�l, �s igyekezett min�l k�s�bb vissza�rni a f�val.
Mikor m�r bes�t�tedett, akkor ment csak vissza Hermion�hoz, aki addigra megs�t�tte a gy�m�lcskenyeret �s a pulyk�t, valamint elk�sz�tette a sal�t�t, �s �nnepi d�szbe �lt�zve t�relmetlen�l v�rta a professzor�t.
- Na v�gre! – mondta az ajt�n bel�p� f�rfinek.
Piton kereste a szavakat, amikor megl�tta a ter�tett asztalt, a l�gy gyertyaf�nyben �sz� nappalit, a halv�ny f�nyben a l�ny finom, sejtelmes von�sait.
Mit l�ny? Most m�r v�gk�pp meg kellett gy�znie mag�t, hogy Hermione n�, nem l�ny.
- Hozott f�t? – k�rdezte a l�ny Pitont�l, aki v�gre abbahagyta a b�mul�st.
- Igen – suttogta, m�g mindig a l�tottak hat�sa alatt.
- Akkor el�sz�r feld�sz�tj�k a f�t, megvacsor�zunk, �s azt�n odaadom az aj�nd�komat.
- Aj�nd�k�t?
- Igen, de most j�jj�n!
Piton kiv�teles m�don nem tiltakozott. Az eg�sz helyzet, �s a hely k�l�nleges var�zzsal b�rt, ami azonnal meggy�zte.
Hermione sz�leinek r�gi kar�csonyi lemezeit hallgatva csendben feld�sz�tet�k a feny�f�t, azaz Hermione d�sz�tette, Piton pedig eml�kezett, �s a l�nyban gy�ny�rk�d�tt.
Miut�n megvacsor�ztak, Hermione kihozott a szob�b�l egy kis csomagot, amelynek els� r�n�z�sre k�nyv form�ja volt. Els�k�nt megt�rve a csendet, a f�rfihez fordult:
- Boldog Kar�csonyt, �s boldog sz�let�snapot k�v�nok.
- De… hogyan? Maga honn�t tudja?
- Bontsa ki!
Piton vadul sz�tt�pte a csomagol�st, �s ism�t elakadt a szava, amikor megpillantotta azt a kis k�nyvet, amit m�r nagyon r�gen l�tott utolj�ra, m�g az anyja kez�ben.
- A l�d�ban tal�ltam. Olvassa el!
- K�sz�n�m – mondta a f�rfi. �n nem tal�ltam mag�nak semmit, s�t, nem is gondoltam, hogy valamikor adni akarok valamit.
- T�nyleg adni szeretne? – k�rdezte Hermione meglepetten.
- Igen, azt hiszem, most nagyon adni szeretn�k valamit cser�be.
- Esetleg… iz�… sz�val, ha nem nagy gond, akkor meg�lelhetne, hogy egy kicsit biztons�gban �rezzem magam – suttogta zavartan Hermione.
Piton nem sz�lt, csak a l�nyhoz l�pett, �s gyeng�den meg�lelte.
- Biztons�gban �rzi mag�t? – k�rdezte halkan a f�rfi.
- Igen – mondta Hermione hat�rozottan, �s m�g beljebb b�jt Piton �lel�s�be.