Hermione hossz� percekig nem akart mozdulni, szorosan �lelte a professzor�t, azonban a f�rfinek kezdett k�noss� v�lni a helyzet, ez�rt lassan visszah�z�dott.
- Akkor Boldog Kar�csonyt, Granger!
- Musz�j ilyen ki�br�nd�t�nak lennie?
- Most mi a baj? Csak nem azt akarja, hogy eg�sz �jjel itt �lljak a nappali k�zep�n, �s mag�t �lelgessem?
Hermione lemond�an s�hajtott, �s csendben kiment a konyh�ba, hogy eltakar�tsa a vacsora marad�k�t.
Piton kihaszn�lva a pillanatnyi nyugalm�t, azonnal nekil�tott a napl� olvas�s�nak. M�g azt sem vette �szre, amikor Hermione visszat�rt, �s letelepedett a kandall� el�.

Hermione �lt a lehet�s�ggel, �s alaposan megfigyelte az elm�ly�lten olvas� f�rfit. Az �lel�s megmozd�tott benne valamit, ami a jelen helyzet teljesen m�s megk�zel�t�s�re k�nyszer�tette �t.
�lvezte Piton k�zels�g�t, az apr�, t�tova mozdulatokat, a megnyugtat� f�szeres illatot, azt, hogy �rezhette a f�rfi sz�v�nek dobog�s�t, a haj�t simogat� �vatos leveg�v�telt.
Mindezzel, �s f�k�nt azzal, hogy visszav�gyik a f�rfi karjai k�z�, saj�t mag�t is meglepte. Ezek az �j gondolatok �s v�gyak arra �szt�n�zt�k, hogy ez�ttal Piton k�lsej�t vegye szem�gyre.
A f�rfin most nem l�tszottak az elm�lt �vek gondjai, ann�l a gondolatai sokkal r�gebbi esem�nyek k�r�l forogtak.
Hermione tudta az arc�nak apr� mimikai rezd�l�seib�l, hogy minden le�rt eml�ket �jra felid�zett mag�ban, �s a sorok valamelyest megnyugtat�st hoztak. A finom bar�zd�k kisimultak a homlok�n, �s a sz�ja sz�glet�ben megb�j� apr� r�ncok, amelyek az �lland� g�nyos �br�zatot k�lcs�n�zt�k a f�rfinek, most elt�ntek.

Azon gondolkozott, meg merje-e kock�ztatni azt, hogy � is bef�szkelje mag�t a kanap�ra, szorosan Piton mell�. V�g�l �gy d�nt�tt, megv�rja, am�g elolvassa a f�rfi az utols� bejegyz�st is, �s majd r�gt�n�z valamit, de most m�r nem hagyja mag�t.
Nem tudta, mit v�r a mag�ban �jonnan felfedezett �rz�sekt�l, de ak�rmi is s�lj�n ki bel�le, az�rt foggal-k�r�mmel fog k�zdeni. Musz�j. Kell, hogy valami ism�t �rtelmet adjon az �let�nek.
Egy pillanatra bevillant az agy�ba a szerelem sz�. Az lenne amit �rez?
Nem.
Ez biztosan nem szerelem, csak ragaszkod�s, t�masz keres�se, s�v�rg�s a meg�rtetts�g�rt �s gondoskod�s�rt. Azaz minden olyan�rt, ami az �v� volt n�h�ny nappal ezel�ttig.
Azt�n �jabb fordulatot vettek a gondolatai.
Hogy tud minden egyik percr�l a m�sikra elromlani? Hogy lehet, hogy minden, ami eddig a vil�got jelentette neki, most elveszett.
Egy teljesen �j �letet kell �lnie, amiben minden m�s, minden az ellenkez�je a r�ginek.
Hossz� perceken �t kergett�k egym�st a gondolatok, a k�pek a fej�ben. El�sz�r Piton furcsa k�r�se, majd a t�mad�s, a gyilkoss�g, amit elk�vetett, a halott sz�lei test�nek a l�tv�nya, a t�mad�s Piton ellen, a veszeked�sek, a f�rfi ridegs�ge, amely most annyira b�ntja �t, de abban az �lel�sben benne volt minden, amire v�gyik.
Hogyan tudassa mindezt Pitonnal?
Mi�rt nem �rzi a f�rfi, hogy sz�ks�ge van r�?
Igen. R�. Nem m�sra.
Pitonra van sz�ks�ge.
Ennek az �j �letnek � az alappill�re. Mindent � ind�tott el.
�szre sem vette, hogy mikor �lelte �t a t�rdeit, v�delmez�en maga el� h�zva, �s mikor kezdett el k�nnyezni.
***
Perselus Piton sosem volt �rzelg�s ember. Most azonban valami ismeretlen �rz�s ker�tette hatalm�ba. S�t, nem is �rz�s, hanem �rz�sek.
Elolvasta az anyja napl�j�t, �s azt kapta, amit v�rt. Megnyugv�st.
Kiss� abszurdnak �rezte, hogy megnyugv�st keres az anyja keser�s�g�ben �s f�jdalm�ban, de v�g�l m�gis megtal�lta.
Minden sz�b�l, minden mondatb�l sug�rzott az a szeretet, amely egykor a vil�got jelentette neki. Az anyj�t azonban meg�lt�k, �s � hossz�-hossz� �vekre egyed�l maradt. Az �let�t a saj�t f�jdalma, a feneketlen �nsanyargat�s jelentette, de most, hogy mindent elrontott a griffend�les eminens �let�ben, r�tal�lt arra, amire titkon mindig is v�gyott.
Valakinek sz�ks�ge volt r�.

K�v�lr�l nem engedte, hogy l�tsz�djon rajta, de bel�l repesett az �r�mt�l, mint annak idej�n, m�g apr� gyermekk�nt, az anyja �lel�s�ben. Akkor is azt �rezte, amit most: van mellette valaki, akinek � jelenti a mindent.
Na j�, ez az�rt egy kicsit t�lz�s! – fegyelmezte a csapong� gondolatait egy kis hang.
De akkor is! Granger k�rte, hogy �lelje meg, odaadta neki az anyja napl�j�t, gondoskodott r�la az elm�lt napokban, amikor sz�ks�ge volt r�, na �s persze nem egyszer h�vta fel a figyelm�t, hogy most csak � van neki. M�g fenyegette is, hogy addig tartja megk�t�zve, am�g jobb bel�t�sra nem b�rja.

A mai este teljesen m�s megvil�g�t�sba helyezett mindent. Most �rtelmet nyert sz�m�ra Granger akaratoss�ga, a szemeiben gyakran felvillan� f�lelem �s bizonytalans�g, hogy b�rmikor elvesz�theti �t. Igen. F�lelem, hogy elvesz�ti �t, a professzor�t, Perselus Pitont. Nem egy csal�dtagj�t, nem egy bar�tj�t, csak egyszer�en �t, a mocskos hal�lfal�t.
Ez a felismer�s m�r r�gen nem �rzett melegs�ggel t�lt�tte el.

Ezek szerint t�nyleg �lnie kell. Van mi�rt �lnie. Micsoda ir�ni�ja a sorsnak, hogy ez�rt meg kellett halnia egy h�zasp�rnak, �s ami m�g enn�l is meglep�bb, mindezt Voldemortnak k�sz�nheti.
K�sz�nni? Azt, hogy meg�lette ennek a l�nynak a sz�leit?
Nem. Azt, hogy �rtelmet adott az �letednek, egy �j rem�nyt. K�zdeni valaki�rt, k�zdeni valakivel egy�tt egy �jabb es�ly�rt. – Viaskodott �nmag�val Piton.

Miut�n megpr�b�lta �sszerendezni a kavarg� gondolatait, felt�nt neki, hogy nincs egyed�l. Granger ott �l a kandall� el�tt, �s ringatja mag�t. Hirtelen nem tudta mire v�lni a helyzetet, de azt�n meghallotta a halk szipog�st is. Nem tudta mit mondjon, vagy tegyen. A sz�ve m�ly�n megnyugv�st akart adni, amit � is kapott az elm�lt �r�kban, de mik�nt tehetn�?
V�g�l halkan megk�sz�r�lte a tork�t. A hangra Hermione felkapta a fej�t.
A l�ny szemeiben tiszt�n l�tszott a zavarodotts�g, melyb�l Piton arra k�vetkeztetett, hogy nem csak � merengett el az im�nt.
- Mi a baj, kisasszony? – k�rdezte halkan.
- Baj? – k�rdezte Hermione. – Nem is tudom. Azt hiszem nagyon sok baj van.
- �rtem.
Ism�t hossz� cs�nd telepedett k�z�j�k, amit v�g�l Piton t�rt meg.
- Esetleg egy�tt megpr�b�lhatn�nk orvosolni azokat a probl�m�kat.
Hermione szemei elkerekedtek. Nem tudta mire v�lje ezt a mondatot. Annyira szokatlanul hangzott a professzora sz�j�b�l. V�g�l m�gis er�t vett mag�n, �s megsz�lalt.
- M�rmint maga �s �n? Egy�tt?
Egy apr�cska, t�tova b�lint�st kapott v�laszul.
- Akkor most arra k�v�ncsi, hogy mi a baj?
- Igaz�b�l arra vagyok k�v�ncsi, hogy mi�rt s�rt.
- Minden�rt.
- Ez azt�n a k�r�ltekint� v�lasz! – mordult fel Piton.
- Nos, azt hiszem, nem igaz�n tal�lom a helyem mostan�ban.
- B�vebben… – vonta fel az egyik szem�ld�k�t k�rd�n a f�rfi.
- Minden a maga furcsa k�r�s�vel kezd�d�tt professzor.
- Ebben az esetben, meg kell, hogy mondjam, nem az �n k�r�sem volt az oka, hanem Voldemort parancsa. Sok mindent kik�sz�b�lhettem volna, ha els� alkalommal meg�l�m a sz�leit. Az jobb lett volna? – k�rdezte Piton meglep�en komolyan.
- Nem tudom… akkor… minden m�sabb lenne, mint most. A k�rd�s csak az, hogy mennyiben…
- Azt hiszem, gy�keresen m�s. Figyeljen! V�zolom a helyzetet. Maga Potter �s Weasley v�ll�n b�gne a Roxfortban, Dumbledore �s Voldemort pedig felv�ltva veregetn�k a v�llamat, hogy helyesen cselekedtem. Voldemort eset�ben ezt csak id�z�jelesen �rtem. T�le azt hiszem, egy-k�t mugli n�t kapn�k jutalmul. A k�vetkez� feladatom pedig az lenne, hogy mag�t is meg�ljem, hogy teljes legyen a k�ldet�s. S�t, el�tte tal�n maga lenne a jutalmam egy hal�lfal� b�l keretein bel�l. Nyilv�nosan. Ha �rti, mire gondolok.
Hermione m�g jobban �sszeh�zta mag�t.
A professzor szavai kem�nyek voltak, tal�n szarkasztikusak is, de alapvet�en keser�ek. M�rhetetlen�l keser�ek.
- Ezt mind igaznak gondolja, uram?
- Mi a v�lem�nye? �gy jobb lett volna?
- Nem v�laszolt a k�rd�semre.
- Maga sem az eny�mre. Na gyer�nk, Granger! Ki vele! �gy jobb lenne? Maga halott lenne, az �n lelkemen meg ott sz�radna �jabb h�rom gyilkoss�g. Ennyiben lenne m�s a helyzet.
- Ne lenne jobb. A mostani helyzet�nk kateg�ri�kkal jobb, azt hiszem.
- Helyes megl�t�s.
- Ha az volt a c�lja, hogy ezzel r�vil�g�tson arra, hogy semmi sem baj, akkor el�gg� mell�l�tt, uram.
- Hm… nem azt mondtam, hogy semmi sem baj, de lehetett volna sokkal nagyobb baj is.
- Amennyiben?
- Amennyiben mag�t is kiv�geztem volna, miut�n v�gigment Kegyeden a bels� k�r.
- Ez nem vicces.
- Nem is annak sz�ntam. Nos, akkor mi a baj? Mi�rt s�rt?
- A sz�leim hal�la, �s a nyomor�s�gos helyzetem nem el�g ok a s�r�sra?
- Volt r� n�gy napja, hogy b�gj�n, m�gse tette. Most azonban m�gis s�rt, pedig a mai nap igaz�n az elv�r�sai szerint alakult, nem?
Hermione hosszasan gondolkozott, �s k�zben egy percre sem vette le a szemeit Pitonr�l. V�g�l azt�n �gy d�nt�tt, mindent fel tesz egy lapra.
- Tal�n t�bbre v�gyom, mint egy �lel�s…