Az �g alja r�zsasz�nesedni kezdett, s a nap �lmos gyenge f�nnyel elõbukkant a horizonton vid�man k�sz�ntve az �bredezõ t�jat. Apr� sz�zszorsz�pek ny�ltak az �l�nkz�ld fûben, amik m�g bar�ts�gosabb� tett�k a parkot. Kellemes, langyos idõ volt ezen a reggelen, de ez m�r csak p�r �r�ig tarthatott. Malfoy k�ria parkj�nak eleven z�ld n�v�nyei cseppet sem tûntek k�kadtnak, mivel p�r j�t�kony var�zslattal, mindig frissen �s �d�n tartott�k õket. A selymes l�gyan ring� z�ld fûsz�lakon, m�g harmatcseppek ringat�ztak, amikor a k�ria egyik h�ts� ajtaja felõl egy szigor� k�lsejû f�rfi indult el a z�ld gyepen.

Ma k�l�n�sen mogorv�nak �s idegesnek l�tszott. M�g a m�skor mindig rendben levõ tejf�lszõke haj�t sem igazgatta el megfelelõen, b�r ez a hanyag elegancia sem befoly�solta t�lzottan charme-os �s nem utols� sorban f�rfias megjelen�s�t, amit a f�lig kigombolt ing �s a k�k farmer m�g ki is emelt, hab�r ez az �lt�zet cseppet sem volt megszokott a var�zsl�k vil�g�ban. M�gis a Malfoy csal�d szemet hunyt egyetlen egyenes�gi �r�k�s�k k�l�nc h�bortjai felett, amibõl az �lt�zk�d�s csup�n csak egy volt a sok k�z�l.

Draco Malfoy ezen a reggelen igen csak morcosan �bredt, de megel�gedetten vette tudom�sul, hogy ma gonoszabb, mint valaha. Teh�t az alv�s v�gre visszahozta r�gi �nj�t �s t�bb� nem t�pl�l sz�nalmat Granger ir�nt. �gy gondolta illendõ lenne ezen a csod�latos nap kezdet�n egy r�vid l�togat�st tenni a csal�di b�rt�nben, ami Hermione Granger jelenlegi tart�zkod�si helye volt. �gett a v�gyt�l, hogy v�gre j�l kiossza a l�nyt �s õ, Draco, v�gre nyugodt l�lekkel folytathassa tov�bb a napot, meg persze a kora reggeli s�rg�s forg�sb�l is ki akart maradni. A h�ziman�k �s a szolg�l�k, m�r k�t �r�ja elkezdt�k a k�sz�lõd�st Voldemort fogad�s�ra.

A fi� semmit sem ut�l jobban, mint a felfordul�st maga k�r�l �s nem akartak m�g neki sem nyugtot hagyni. Anyja ezen a reggelen m�r h�romszor �bresztette fel, k�l�nf�le l�nyegtelen dolgok azonnali megvitat�sa miatt. �gy h�t azt gondolta ink�bb ell�togat a b�rt�nbe. Mikor a cella el� �rt, kicsit megtorpant �s v�gign�zett az alv� l�nyon.

Nyugodt arca, a matracon elter�lõ hossz� barna haj, �s a t�r�keny ar�nyos test l�tv�ny�ra valami k�l�n�s �rz�s vett erõt rajta. Vonzalom �s v�gy egyvelege, amit nem tudott megmagyar�zni mag�nak. Tudta, ez csup�n a k�pzelet�nek �s csorb�t szenvedett b�szkes�g�nek a komisz tr�f�ja, de akkor sem kellene ezt �reznie. Bizony�tani akart mindenki elõtt, vett egy nagy levegõt �s fel�lt�tte leggonoszabb arckifejez�s�t.
- Sz�p j� reggelt Granger - ki�ltotta el mag�t Draco, amitõl a l�ny felrettent.
- Mit akarsz megint?- mondta a l�ny kisz�radt sz�jjal.
- Besz�lgetni.
- Ugyan milyen k�z�s t�m�nk lehetne nek�nk?
- Mondjuk az �sszeesk�võk.
- Nem tudok r�luk semmit �s hagyj b�k�n.
- Ne nehez�tsd meg a saj�t �leted- mondta g�nyosan Draco.
- Ugyan lehet enn�l rosszabb?
- Hmm egy kis k�nz�s...
- Malfoy! Ne turk�lj a fejemben!- mordult fel.
- Most mit vagy �gy oda? A Nagy�r is ezt fogja csin�lni.
- Hagyj v�gre b�k�n!
- Azt hiszed, hogy nem tudlak megk�nozni?
- Ugyan Malfoy, puh�ny vagy te ehhez. Ne akard itt j�tszani a nagy hal�lfal�t, mert nem illik hozz�d a szerep- mondta a l�ny �s a h�t�ra fordult.
- Azt csak hiszed. Cru- de nem tudta befejezni, mert apja elkapta a kez�t �s m�rgesen r�f�rmedt:
- Draco! Fejezd be! S�rtetlen�l van r� sz�ks�g�nk.
- Igen ap�m- hajtott fejet, majd ink�bb elviharzott.
- Ms Granger, eln�z�st a fiam miatt.
Hermione megvetõen megvonta a v�ll�t, majd a fal fel� fordult �s megpr�b�lt megfeledkezni a t�rt�ntekrõl. M�r nagyon unta ezt az eg�sz helyzetet �s azon tanakodott, mik�ppen sz�khetne meg m�gis �s v�gre nyugalomban elvonulva valahova j� messzire, de sajnos erre csak akkor lett volna es�lye, ha valahonnan p�lc�t szerez.

De honnan szerezhetne? Ez egy elvet�lt �tlet volt tudta nagyon j�l. Viszont tenni akart valami, nem akart meghalni, pedig Voldemortt�l jobbat nem is v�rhatott. Ha megtudja, hogy teljesen �rt�ktelen sz�m�ra, akkor olyan b�ntet�sre sz�m�that, amit biztosan nem fogja t�l�lni. T�l meleg volt a cell�ban �s majdnem megs�lt. Haja az arc�ra tapadt �s kisz�radt sz�jjal n�zte ahogy a r�csos ablakon bes�t�tt a nap.

***

Draco m�rgesen v�gta be maga m�g�tt ajt�t. Nem b�rta elviselni, hogy Hermione �gy beletaposott a b�szkes�g�be. Kiismerte, jobban mint b�rki m�s. Az ifjabbik Malfoy mindig egy megfejthetetlen tal�n volt az ellens�g sz�m�ra. Sosem tudt�k megj�solni, mit tesz �s mit nem.

�s most egy bosszant� s�rv�rû r�tapintott a leggyeng�bb pontj�ra. Soha nem k�nozott nõket, amire meg volt az indoka. Az utols� roxforti �ve ut�n t�rt�nt ez az eset. Szerelmes volt Pansy Parkinsonba, akit feles�g�l sz�nd�kozott venni, term�szetesen a sz�lei hat�rozott tilt�s�ra. De a fiatalok nem ismertek akad�lyt. Audienci�t k�rtek Voldemortt�l, aki megadta nekik ezt a kegyet.

Viszont amikor kider�lt, mirõl van sz� rettenetesen m�rges lett. Nem akarta megengedni, hogy a fiatalok egy�tt legyenek, m�g akkor sem, amikor mindketten felaj�nlott�k szolg�lataikat. Pansyt Draco szeme l�tt�ra k�nozt�k meg. Majd, amikor a l�ny kijelentette, hogy nem tud n�lk�le �lni, Voldemort egy �tokkal megk�nny�tette a dolg�t.

Az ifjabbik Malfoy b�ntet�se sem k�slekedett sok�ig. P�r Cruciatus �tok ut�n erõtlen�l fek�dt a padl�n. Tiszt�ban volt vele, hogy a S�t�t Nagy�r meg is �lheti �s az emelv�ny mellett �ll� apja ezt nem akad�lyozn� meg, m�g akkor sem, ha az egyetlen �r�k�s�rõl volt is sz�.

Draconak nem maradt m�s v�laszt�sa, minden erej�t �sszeszedte �s fel�llt. T�rdre ereszkedett �s elismerte Voldemort d�nt�s�nek jogoss�g�t, majd engedelmess�get fogadott neki. Nagyurat meglepte egy pillanatra, de siker�lt el�rnie a c�lj�t. Kegyelmet kapott �s egy S�t�t Jegyet a karj�ra.

Viszont Pansy sikolyait soha nem tudta kiverni a fej�bõl. Ak�r h�nyszor hallott k�nz�st�l sik�t� nõket, mindig felt�põdtek a r�gi sebek. Nem tehetett r�la, de ez �gy volt �s tal�n meg sem v�ltozik soha.

Draco h�trasim�totta szõke tincseit, majd �gy d�nt�tt ink�bb egy poh�r borra vigasztalja meg mag�t �s egyben felk�sz�l az est�re is. Azzal �jra becsapta lakoszt�lya igencsak ig�nybe vett ajtaj�t. Majd anyja rosszall� pillant�s�t ker�lve elviharzott a pinc�be.

***

Bes�t�tedett, a m�skor csillagos eget, most esõfelhõk takart�k be. A levegõ iszonyatosan f�lledt volt, �s teljesen elviselhetetlen. Alig volt n�mi szellõ, ami egy kis enyh�l�st hozott volna. �gd�rg�s hallatszott �s vill�mok cik�ztak a koromfekete �gen. A hatalmas teraszon Draco az eget k�mlelte �s egy cigarett�t sz�vott el.

Ez a rossz szok�sa m�r r�g�ta k�s�rte, pontosabban v�gzõs kora �ta. De mikor Narcissa tudom�st szerzett r�la, megtiltotta neki. Mivel ez nem m�lt� viselked�s egy Malfoyhoz, v�g�l azt�n kiegyeztek abban, hogy csak v�sz eset�n gy�jt r�. �s ez most nagyon is az volt. Mindig is ut�lta az ilyen �sszej�veteleket.

Viszolygott Voldemortt�l, sosem b�zott benne igaz�n, de ez csup�n egy mag�nv�lem�ny volt, amit igyekezett min�l m�lyebbre �sni ezt a gondolatot, semmi kedve sem volt semmif�le k�nz�shoz. Volt m�r r�sze ebben p�rszor �ppen ez�rt igyekezett min�l t�bb �szrev�tel�t, ami ellenkezett a hal�lfal�s�g eszm�kkel.

M�lyen besz�vta a cigarettaf�st�t �s lassan kif�jta, majd a p�rk�nyon nyomta �s eldobta a csikket. Megigaz�totta az �jfekete tal�rt, amit Voldemort jelenl�t�ben kellett viselni�k. Mennyd�rg�s r�zta meg a t�jat, azt�n elkezdett �mleni az esõ, mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna. Draco a k�ria bej�rata fel� n�zett, ahol egy fekete tal�ros alakot v�lt felfedezni. S�hajtott egyet, ell�kte mag�t a korl�tt�l �s elindult befel�.

Szûk folyos�n haladt v�gig, ez volt a leggyorsabban m�dja, hogy az elõcsarnokba �rjen. Ut�lt itt menni, mert enyhe klausztrof�bi�ban szenvedett. M�g gyerekkor�ban belesett egy var�zsl�d�ba, aminek lecsuk�dott a fedele, �s nem tudott kiszabadulni. A sz�lei csak �r�kkal k�sõbb tal�lt�k meg �s neh�z lett volna megmondani ki r�m�lt meg jobban. Az�ta van nagyobb lakoszt�lya. Nos az �vek sor�n ez a gyenges�ge egyre ink�bb m�l�ban volt.

Hamarosan ki�rt az elõcsarnokban, ahol a sz�lei �s Voldemort v�rtak r�. Apj�hoz k�pest a Voldemort l�nyegesen alacsonyabb volt. Arc�n az �regs�gre jellemzõ m�jfoltok �s m�ly r�ncok jelentek meg. Draco tudta, hogy az a test, amit m�g Roxfortos negyedik �v�ben szerzett meg, m�r nem volt olyan mint r�gen. Az idõ megl�tszott rajta ez nem vit�s. Eml�kezett a v�gsõ �sszecsap�sok elõtti Voldemortra, aki erõs volt �s tekint�lyt parancsol�, mind k�lsõleg �s belsõleg egyar�nt. M�ra m�r csak egy megt�rt �regemberrel mutatott hasonl�s�gokat.

Sokan gondolt�k �gy, m�r nem sok van h�tra �s a vezetõ v�g�rv�nyesen elt�vozik az �lõk sor�b�l �s a s�t�t oldal tr�nja �resen marad. Term�szetesen m�r minden hal�lfal�nak voltak vezetõi amb�ci�i �s m�r alig v�rt�k a megfelelõ pillanatot. Olyanok voltak mint a d�gkeselyûk. Most is itt volt vele p�r „hûs�ges” hal�lfal�, akik minden l�p�s�t figyelt�k. A feladat elsõsorban a v�delem volt, de nem b�nt�k volna, ha k�z�l�k v�lasztan�k ki az ut�dot.

Draco meghajolt a Nagy�r elõtt, majd fel�lt�tte rideg arckifejez�s�t �s a v�r�s szemekbe n�zett. Voldemort csup�n egy fut� pillant�sra m�ltatta, ami kicsit �rz�kenyen �rintette az ifj� Malfoyt, de elrejtette val�di �rz�seit. Lucius az eb�dlõ fel� invit�lta a Nagyurat. K�nos vacsora volt, mivel mindannyian csak �ltek �s hallgattak, mondhatni pattan�sig fesz�lt volt a helyzet. Csendben fogyasztott�k el az �telt. N�ha elkapt�k egym�s fut� pillant�sait, de nem sz�ltak semmit.

Amikor v�geztek Voldemort megt�r�lte, enyh�n remegõ k�zzel a sz�j�t a Malfoy c�meres szalv�t�val, majd megsz�lalt:
- Igaz�n kitett�l magad�rt Narcissa, �zletes volt a ma esti vacsora.
- Igaz�n megtisztel Nagyuram- s�t�tte le a szem�t Narcissa.
- L�thatn�m Ms Grangert?- fordult a csal�dfõ fel�.
- Term�szetesen- v�laszolta hûv�sen Lucius. - Erre parancsoljon.

Intett egyet, majd a b�rt�n fel� vett�k az ir�nyt. Voldemort egy pillant�ssal marad�sra b�rta hal�lfal�it, majd Lucius ut�n indult. Draco sz�tlanul haladt m�g�tt�k mindaddig, am�g meg nem sz�l�tott�k. Gondolatai elkalandoztak �s egy�ltal�n nem figyelt.
- Fiam v�laszoln�l a k�rd�sre?
- Term�szetesen ap�m, de elmondan�d m�g egyszer?
- Na de Draco nem szokt�l ilyen figyelmetlen lenni- korholta Voldemort, de nagyon nem �rdekelte a dolog val�j�ban. - Hol tal�lt�l r� Ms Grangerrel?
- �tven m�rf�ldre �szakra, k�zel a...
- A volt menyasszonyod h�z�hoz- nevette el mag�t a Nagy�r.- Felejthetetlen �lm�ny volt. De ne felejtsd el Draco m�g az �v v�g�ig feles�get kell tal�lnod magadnak.
- Ahogy k�v�nja- b�lintott Draco �s mag�ban ezerszer el�tkozta. Mindig g�nyt ûz�tt belõle, pedig õ hûs�ges volt hozz�, tal�n a hatalom �rdek�ben t�ls�gosan hûs�ges is. �veken �t azon volt, hogy min�l feljebb jusson a rangl�tr�n. Sokkal gyorsabban haladt, mint b�rki m�s �s ezt a Nagy�r is nagyon j�l tudta.
- �h Ms Granger -mondta a neg�desen.
- Voldemort Nagy�r- mondta g�nyos mosollyal Hermione.- Micsoda meglepet�s.
- Van itt egy apr�cska dolog, amirõl besz�lgethetn�nk.
- �s mirõl lenne sz�?
- Ez besz�lj�k meg kettesben- h�zta elõ var�zsp�lc�j�t Voldemort.

***

�les f�jdalom has�tott Hermione test�be,olyan mint m�g soha. Elõbbi g�nyos viselked�se teljesen eltûnt �s �tadta hely�t a k�nz�snak, amit egy ebben a szakm�ban nagyon is otthon l�võ szem�ly v�gzett. Mintha ezernyi t�rt sz�rtak volna bel�. Nem akart s�rni, de nem tudta meg�llni. F�jdalmasan felsik�tott.

Voldemort nem k�m�lte, a l�ny elm�je teljesen kiszolg�ltatott volt. Mindent megmutatott, legrejtettebb gondolatat�t is. F�lt �let�ben elõsz�r igaz�n �rezte a jegyes f�lelmet. Voldemort nem k�m�lte, mindent tudni akart. De nem volt valami el�gedett. Meg volt r�la gyõzõdve, hogy Hermione egy kulcsfigur�ja az ellen mozgalomnak. �veket pazarolt arra, hogy megtal�lja õt �s hi�ba.

Rettentõen d�h�s lett �s meg akarta b�ntetni a Malfoyokat ez�rt. Elsõsorban Dracot, õ hozta ide ezt a l�nyt �s teljesen feleslegesen. Majd egy kiv�l� �tlet jutott esz�be, mosolyra h�z�dott a sz�ja �s nevet�sben t�rt ki, de megb�nta, mivel a nevet�se erõs k�h�g�sre v�ltott. M�r �rezte az idõ hatalm�t. Sokszor nagyon gyeng�nek �rezte mag�t. Erõs�tõ fõzeteket k�sz�ttetett mag�nak �s tudta nagyon j�l, hogy ez nem tart m�r sok�ig.

Hermione b�gyadtan k�nnyes szemekkel fek�dt a cella padl�j�n. Fej�ben az eml�kk�pek sokas�ga- ami felsz�nre t�rt a ment�lis k�nz�s sor�n- nem engedte, hogy tiszta fejjel gondolkozzon. F�jt minden egyes eml�k. Gyûl�lte Voldemortot, �s ha tehette volna meg�lte volna, mindaz�rt ami vele �s a bar�taival t�rt�nt.
- Kedvesem, nem maga az egyetlen, aki meg akar engem �lni- nevetett Voldemort a l�ny gondolatain.
- Gyûl�l�m mag�t- mondta erõtlen�l a l�ny.
- Meg k�ne, hogy �ljem mag�t.
- Akkor tegye meg- emelte fel a hangj�t a l�ny.
- No de Ms Granger, h�t ennyire ragaszkodik az �let�hez?
- Nem k�ny�rg�k senkinek �s nem �rdekel az eg�sz.
- Hmm �n �gy gondoltam ink�bb �letben hagyom.
- Mi�rt?
Voldemort k�zelebb ment hozz�, majd egy cseppet neh�zkesen leguggolt a f�ld�n fekvõ l�ny mell�. Tal�rja belsõ zseb�bõl smaragd k�ves tõrt vett elõ. Hermione r�m�lten n�zett fel r� �s megpr�b�lt megmozdulni, de nem tudott harcolni az Imperius �tok ellen.
- Nyugodjon meg- mondta hideg �s v�szj�sl� hangon.- Nem fog f�jni.

***

Lucius �s Draco egy esõtetõ alatt v�rt�k, hogy Voldemort nagy�r befejezze a k�nz�st. Draco nem b�rta hallani a Hermione sikolyait. F�l�re tette a kez�t �s a falnak dõlve pr�b�lt eg�szen m�sra gondolni. M�g a zuhog� esõ sem volt k�pes ezeken a hangokon tomp�tani �s szinte az õr�letbe kergette. Sajn�latot �rzett, f�jdalmat �s hi�nyt. Apja megforgatta a szemeit �s rezzen�stelen arccal b�mult az esõbe.
- Ne l�gy m�r ilyen puh�ny!- mordult r� fi�ra.
- Tudod, hogy nem b�rom, ha nõket vagy gyerekeket k�noznak.
- El kell viselned, �gy soha nem lesz belõled igazi hal�lfal�.
- J�l van- mondta �s m�rgesen h�trasim�totta a hajtincseit �s idegesen j�rk�lni kezdett.
- Helyes.
Majd l�pteket hallottak a folyos�r�l, �s nem sokkal k�sõbb Megjelent a kij�ratn�l a Nagy�r. Arca komor volt, ami nem jelentett j�t. Csontos ujjaiban m�g mindig a p�lc�j�t szorongatta, �s ez sem volt valami j� jel. Dracot egy pillanatra �thatotta a f�lelem, de gyorsan fel�lkerekedett rajta. F�rk�szõ tekintete megakadt Voldemort jobb kez�n, v�rcseppek voltak rajta, de csak egy pillanatra l�thatta, mert a k�z hamarosan eltûnt az �jfekete tal�r alatt.

- A l�ny nem volt hasznomra- mondta hidegen-, ez�rt ifj� Malfoy nem vagyok megel�gedve. De mivel elhoztad nekem szeretn�lek megjutalmazni.
- Nagyuram ez igaz�n nem sz�ks�ges- hajtotta meg a fej�t Draco.
- Hagyd meg nekem azt az �lvezetet, hogy magam d�ntsem el, mi sz�ks�ges �s mi nem- folytatta hidegen.- Teh�t a jutalmam a k�vetkezõ: Mivel a legut�bbi h�zass�gi k�s�rleted kudarcba fulladt, �gy d�nt�ttem magam v�lasztok neked feles�get.
Lucius �s Draco �szt�n�sen egym�sra n�ztek, de nem sz�ltak semmit.
- De elõsz�r tiszt�zni kell p�r dolgot. A h�zasoknak egy�tt kell maradniuk, a szeretõtart�s egy�ltal�n nem megengedett, mihamarabb ut�ddal kell biztos�tani a csal�d fennmarad�s�t, ha a gyermek fi�, akkor Draco azonnali hat�llyal kinevezem egy felelõsebb poz�ci�ba, ami term�szetesen m�r egy ideje esed�kes, de �gy gondolom ez �szt�nzõbben hat r�, minthogy m�ris kinevezn�m.
- Nagyuram- kezdte Lucius -, kit v�lasztott�l a fiam sz�m�ra.
- Hermione Granger kisasszony- villant meg �rd�gien a szeme.
- Bizony�ra tr�f�l velem.
- Ugyan Lucius, hiszen te is tudod, hogy nem szoktam tr�f�lni. �n amit mondok azt hal�losan komolyan gondolom. De ha nem �rtesz velem egyet, valamit biztosan tehetek, amivel meggyõzlek.
- De az a gyerek soha nem lesz aranyv�rû. Hermione Granger s�rv�rû �s nem mocskolhatja be az õsi Malfoy nevet.
- Lucius nem tûr�m el az ilyen kirohan�sokat.- mondta nyugodt hangon, de szem�ben l�tszott a g�nyos megel�ged�s- Ms Granger a p�rtfogoltam �s ha s�rv�rûnek nevezi engem s�rt meg vele.
- Bocs�ss meg Nagyuram- hajtotta meg al�zatosan a fej�t Lucius, de l�tszott rajta, hogy nehez�re esik.
- Hozz� akartam tenni, hogy az aj�nlatom term�szetesen nem k�telezõ, de ha nem �ltek vele, akkor a Malfoy csal�d kicsit visszaesik a rangl�tr�n.
- Elfogadom az aj�nlatod Nagy�r- sz�lalt meg a kezdeti d�bbenet ut�n Draco, mielõtt m�g az apja nemet mondott volna.
- Helyesen cselekszel ifj� Malfoy. Tekints �gy Hermion�ra mintha a tulajdon l�nyom lenne- mondta a Nagy�r szinte mosolyogva.
- Ahogy k�v�nja.
Luciust sz�tvetette a harag, a m�lt�n h�res Malfoy hidegv�re most egyszeriben cserben hagyta. �veken �t k�zd�tt az�rt, hogy csal�dja �vezredes dicsf�ny�t min�l f�nyesebbre csiszolja �s most egy k�ptelen parancs mindent felbor�t. Szinte hallotta, hogy õsei sikolt�s�t a Malfoy kript�ban �s ettõl majdnem elvesztette az esz�t.

Szerencs�re Dracoban �ppen ezekben a percekben �bredt fel a hidegv�r �s jobbnak l�tta, ha beleegyezik ebbe, mivel nem akart se a csal�dj�nak, se saj�t mag�nak bajt. De �r�lni nem �r�lt a helyzetnek, sõt szinte meg tudta volna fojtani Voldemortot, csak tudta, hogy semmi es�lye ellene, elõbb r�ntana p�lc�t minthogy õ kiny�jtan� a kez�t.

- Engedelmes vagy Draco �s nem marad el a jutalmad sem. K�rlek, holnap l�togass meg Luciussal egy�tt �s megbesz�lj�k a r�szleteket. �n most t�vozom tov�bbi kellemes est�t k�v�nok.- mosolygott a Nagy�r, majd fel�ltve szok�sos hideg arckifejez�s�t elindult vissza a Malfoy k�ria fel�.
- Mi�rt egyezt�l bele?- t�madt r� a fi�ra Lucius.
- Elõnnyel j�r sz�munkra.
- Megs�rti a csal�dunkat ez neked semmit sem jelent?
- Mindig arra tan�tott�l, hogy tartsam mindennek elõtt a csal�d �rdekeit.
- A Malfoy v�rnek tiszt�nak kell maradnia.
- De nem minden�ron apa- emelte fel a hangj�t.- Nem akarom, hogy a csal�dom szenvedjen Voldemort uralma alatt.
- �n ebbe nem t�rõd�m bele- ki�ltotta, majd berohant a b�rt�nbe.
Draco alig tudta utol�rni apj�t. M�g soha nem l�tta ilyen felbõsz�ltnek �s el sem tudta k�pzelni, mire lehet k�pes Lucius ebben az �llapotban. Mikor Hermione cell�ja el� �rtek, mindkettõj�k l�ba f�ldbe gy�kerezett. A l�ny eszm�letlen�l hever a padl�n, jobb karj�n egy k�gy� alak� frissen metszett seb �ktelenkedett.
- Szents�ges Merlin – sz�lalt meg elk�pedve Lucius.