Viharos ny�ri �jszaka volt. Az esõ meg�ll�thatatlanul verte az ablakokat,mintha be akarta volna azokat t�rni. A koroms�t�t �gboltozaton pedig vill�mok cik�ztak,amik meg-megvil�g�tott�k a hegyek k�zt megb�v� mag�nyos �p�tm�nyt, amit az idõk sor�n teljesen benõtt a smaragdz�ld borosty�n, szinte teljesen elb�jtatta �s elz�rta a k�lvil�gt�l. A sz�l kegyetlen�l t�p�zta a k�rnyezõ f�k �gait, s olykor- olykor k�m�letlen�l le is t�pett belõl�k p�rat. A s�t�t fellegek jel�t sem mutatt�k annak, hogy elvonuln�nak, hanem egyre s�t�tebben kavarogtak a t�j felett.

Az elhagyott vad�szkast�ly mag�nyos lak�ja meredten b�mult ki a s�t�ts�gbe �s hallgatta az �gzeng�st. Szemei a messzi t�volt k�mlelt�k valamif�le jelet keresve. Nem tudott aludni m�r napok �ta, �rezte, hogy valami k�sz�lõben van, de a legnagyobb m�rg�re nem �rkezett semmi �zenet. �lmatlanul j�rta be õsei lakhely�t, felfedezve az �p�tm�ny minden zegzug�t. Szerette a mag�nyt, de ebben a v�szterhes idõkben ink�bb a dolgok sûrûj�ben lett volna.

Mi�rt is kell neki itt lenni? Term�szetesen belsõ utas�t�sra �s meghat�rozatlan ideig. �gy b�ntak vele mint egy gyerekkel. �s csak egy alkalomra v�rt csup�n, hogy v�gre itt hagyhassa ezt az �tkozott helyet, ami h�napokkal ezelõtt m�g remek kikapcsol�d�st �g�rt sz�m�ra. M�st nem csin�lt naphosszat, mint a legerõsebb var�zsfõzeteket k�sz�tett Voldemort sz�m�ra. Igen, igen Perselus Piton a b�jitalok utol�rhetetlen mestere arra k�nyszer�lt, hogy h�tt�rbe szoruljon.

T�l sokat tudott Voldemortr�l �s t�ls�gosan is j�l ismerte. Tal�n ez�rt is kell olyan t�vol lennie a t�bbi hal�lfal�t�l. Bel�thatatlan k�vetkezm�nyei lenn�nek, ha tudom�st szerezn�nek a S�t�t Nagy�r apr�cska kis titkair�l. Hatalmasat s�hajtott, majd az �r�asztala fel� vette az ir�nyt, amin rengeteg k�nyv �s pergamentekercs fek�dt. B�jitalok, var�zsig�k eg�sz t�rh�za, de egyik sem tudja visszaford�tani azt a folyamatot, amin Voldemort nagy�r kereszt�l megy.

Furcsa kopog�s �t�tte meg a f�l�t. Ez nem az esõ volt, megfordult majd visszament az ablakhoz, ahol a p�rk�nyon egy sz�rke bagoly �lt csapzott tollakkal. Piton kinyitotta az ablakot, �s beengedte a szob�ba a madarat. Kicsit meglepõd�tt, amikor megl�tta a Malfoy c�merrel lez�rt bor�t�kot. Egy esk�või megh�v� volt benne, �s egy szem�lyes lev�l, amit maga Lucius Malfoy �rt �s arra k�rte õt, hogy s�rgõsen j�jj�n a Malfoy k�ri�ba �s Voldemort nagy�r bele is egyezett, hogy elhagyhassa a vad�szkast�lyt. �sszer�ncolta a homlok�t. Mi lehet az a probl�ma, amit Lucius nem tud megoldani �s ebben az õ seg�ts�g�t k�ri, sõt meggyõzi a Nagyurat arr�l, hogy r� sz�ks�ge van?

De most ink�bb elvetette a k�ptelen �tleteket. V�gre itt az alkalom amire eddig v�rt. Mosolyra h�z�dott a sz�ja, amikor esz�be jutott feles�ge, akit m�r h�napok �ta nem l�tott. Hi�ba a levelez�s nem helyettes�ti a szem�lyes kapcsolatokat.

R�vedezve nyitotta ki az esk�või megh�v�t. Nem gondolta volna, hogy Draco ilyen hamar tal�l mag�nak �j menyasszonyt. Elkezdte olvasni a szok�sos id�zetet, s ahogy tov�bb kezdte olvasni a sz�veget szemei kit�gultak, majd kit�rt belõle a nevet�s. Aki m�g nem l�tta Perselus Pitont nevetni annak ez a l�tv�ny egyszerre lett volna ijesztõ �s mulats�gos. A volt b�jitaltan�r elvesztette minden kontaktus�t a j�zanabbik fel�vel. Az eg�szt kast�ly zengett a nevet�s�tõl.

Sosem hitte volna, hogy ezt valaha is meg�ri. A leg�jabb Malfoy feles�g Hermione Granger, nos ez nagyon mulats�gos volt. Most m�r sejtette, hogy Lucius mi�rt is akar vele besz�lni. Tal�n t�bb liternyi nyugtat�fõzetet rendel tõle. M�g mindig j�kedvûen haladt v�gig a f�kly�kkal kivil�g�tott folyos�n �s n�ha-n�ha felhangzott a nevet�se, ami visszhangot vert a csupasz falakon.

***

Reggelre elvonultak a neh�z s�t�t fellegek a Malfoy k�ria fel�l. Az az�rk�k �gbolton vid�man s�t�tt a nap. L�gy, simogat� ny�ri sz�l ringatta a harmatcseppes r�zs�kat, amik kecsesen t�ncra perd�ltek vele. A k�ria parkja z�ld volt �s eleven. Madarak csicseregtek a f�kon.

Az emeleti szoba lak�ja viszont ezt az idillt nem volt k�pes tov�bb tûrni. Draco k�cos hajjal �s m�rgesen z�rta be a nyitott ablakot egy erõs �tokkal, aminek az lett a v�ge, hogy szob�j�nak az �sszes ablaka nagy cs�r�mp�l�ssel. Morcosan a fej�re h�zta a h�feh�r paplant. Ma k�l�n�sen mogorva volt. Eg�sz este tan�cskoztak apj�val, ami kimer�tette testileg �s szellemileg egyar�nt.

Megpr�b�lt felt�p�szkodni az �gy�b�l, de belegabalyodott a takar�ba �s nem tudott belõle kikeveredni. Ha ez nem lett volna el�g le is esett az �gyr�l, ami arra k�sztette, hogy Merlin legnemesebb testr�sz�t megeml�tse. Mikor v�gre minden a hely�re ker�lt, megigaz�totta Malfoy c�meres fekete boxerals�j�t �s megfontolt arisztokratikus l�ptekkel indult a f�rdõszoba fel�, s �tk�zben volt szerencs�je belel�pni egy �vegdarabba, ami �jabb szitkoz�d�st vont maga ut�n.
- Reparo- sz�lt a m�ly, �bl�s �s irt� m�rges hang.
Draco �gy d�nt�tt, hogy egy nagyon hideg zuhanyt vesz, mert f�lõ volt, hogy hamarosan felrobban, b�r akkor legal�bb nem kell feles�g�l vennie Grangert. Tulajdonk�ppen most tudatosult benne csak igaz�n mif�le dologba is egyezett bele. De vissza�t m�r nem volt.

Voldemort megint kij�tszotta õket. Nem maradt m�s v�laszt�suk, meg kellett tenni�k, amit parancsolt. A legrosszabb az volt, hogy a S�t�t Nagy�r v�rszerzõd�st k�t�tt azzal az �tkozott Grangerrel �s ez nagyban bonyol�totta a helyzetet. Lucius ez�rt �rt Pitonnak, aki hamarosan meg is fog �rkezni, azt�n egy�tt elmennek Voldemorthoz, azaz a b�szke �r�map�hoz, ha �gy jobban tetszik.

Ekkora k�ptelens�g nem m�g soha nem t�rt�nt a var�zsvil�gban, vagyis Draco ezt gondolta. H�ttal a zuhanykabinnak dõlve hagyta, hogy a j�ghideg v�z mossa a test�t. Becsukott szemmel pr�b�lta ki�r�teni az elm�j�t, de most ez sem ment neki igaz�n. Hermione k�pe valahogy mindig utat t�rt mag�nak. �kl�vel r�csapott a vizes csemp�zett falra. Nem tudott megnyugodni.

Mostan�ban semmi sem �gy alakult, ahogy azt elõzõleg eltervezt�k. S�hajtott egyet, amikor arra gondolt �desanyja m�g semmit sem tud a dologr�l �s ami a legrosszabb Granger sem. Most mit kellene tennie? K�rje meg a kez�t, vagy csak k�z�lje vele? Voldemortnak igaz�n s�t�t humora van.

Egy pillanatra lehunyta a szem�t �s maga el� k�pzelte, ahogy a var�zsl�t�rsadalom elitje egy emberk�nt kineveti az eg�sz csal�dj�t. Nem is �rtette, mi�rt alakulnak ilyen szerencs�tlen�l a dolgai. Mi�ta v�ge lett a h�bor�nak csal�dja h�rneve t�bbsz�r�sen is csorb�t szenvedett. Mintha �tok �lne rajtuk.

Tov�bbra is paprik�s hangulatban elhagyta a f�rdõszob�t. Durv�n megt�r�lte vizes haj�t, amitõl a tejf�lszõke tincsek a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba szerte�gaztak. Egy pillanatra belepillantott a t�k�rbe. Elh�zta a sz�j�t, amikor esz�be jutott, hogy ez a hajviselet mennyire eml�kezteti a n�hai Potterre. M�rgesen igaz�totta meg a haj�t, majd a szekr�ny�hez l�pett, amikor is meghallotta anyja sik�t�s�t. �jabb s�haj hagyta el a sz�j�t �s biztos volt benne, hogy apja �ppen most k�z�lte vele Voldemort humoros �tlet�t.

***

A nap magasan j�rt a horizonton, amikor Piton professzor Malfoy k�ria hatalmas vaskapuja el� hoppan�lt. N�h�ny hõhûtõ bûb�j elv�gz�se ut�n, m�r nem volt melege az elmaradhatatlan fekete tal�rban. Az �vek sor�n ez az �lt�zet v�lt a v�djegy�v�, �s titkon meg�llap�totta, hogy j�l is �ll neki. Kr�tafeh�r arc�n az idõ szinte nyomot sem hagyott, holl�fekete haj�ban pedig egy �rva õszhajsz�l sem volt. Mi�ta feles�ge van sokkal jobban figyelt a k�lsej�re is.

Hossz� haj�t egy ez�st, smaragd szemû k�gy�t form�z� csattal fogta �ssze, amin megcsillant egy pillanatra a nap erõs f�nye. S�hajtott egyet, majd k�zelebb ment a kapuhoz, ami mellett egy kõszobor �llt. Val�sz�nûleg a Malfoy csal�d egyik tagj�nak szobra lehetett, de Perselust ez egy fikarcnyit sem �rdekelte. A szobor rubinv�r�s szeme a betolakod�ra szegezõd�tt, majd m�ly bangon megsz�lalt.
- Kit jelenthetek be?
- Perselus Pitont. Mr Malfoy m�r v�r- emelte fel a bor�t�kot, amit a csal�di c�mer d�sz�tett.

A szobor b�lintott egyet, s utat engedett neki. A hatalmas vaskapu kit�rult. Piton mindig is ut�lt ide j�nni, mivel legal�bb egy kilom�tert kellett m�g megtennie, mire a k�ri�hoz �rt. Persze tudta, hogy a helyet mindenf�le õsi bûb�j v�dte, amit gener�ci�r�l gener�ci�ra megerõs�tettek �s hoppan�lni sem lehetett. Term�szetesen voltak kiv�lts�gos vend�gek, akiket fi�ker vitte ezen az �ton, de �gy l�tszik Perselus Piton cseppet sem tartozott k�z�j�k.

Magas jegenyef�kat �ltettek a az �t mell�, amik tartottak egy kis �rny�kot ebben a ny�ri melegben. Z�ld leveleiket vid�m enyh�n hûs sz�l simogatta. Pitonnak mindig olyan furcsa �rz�se volt, amikor elhaladt ezek mellett a f�k mellett. Sokszor valamif�le suttog� hangot hallott, amikor a levelek zizegni kezdtek. Nem tulajdon�tott nagy jelentõs�get neki, de el�gg� bosszantotta a dolog, amit igyekezett mag�ban tartani. M�r csak azt hi�nyzott neki, hogy bolondnak tarts�k.

Lassan k�zeledett a k�ria fel�, nem akarta elsietni a dolgokat �s k�l�nben is, nagy k�r�r�mmel vette tudom�sul, hogy Lucius Malfoy egy ideje a hatalmas, k�tsz�rny� ajt� elõtt v�rta t�relmetlen�l. R��rõsen halad az �ton, am�g a Malfoy csal�d feje meg nem el�gelte a dolgot �s elindult vele szemben. Lucius szapor�n szedte a l�bait, pedig nem volt m�r olyan fiatal.
- �dv�zl�m Perselus - ny�jtotta ki a kez�t- Nagyon h�l�s vagyok, hogy ilyen hamar ide f�radt.
- �dv�zl�m Lucius. Ez csak term�szetes. De el�ruln� mirõl is van sz�?
- Hamarosan mindent meg fog tudni. Most pedig k�rem k�vessen.
- Fesz�lnek l�tszik- jegyezte meg �rtatlanul Piton- Tal�n t�rt�nt valami?
- Ugyan, �n is tud a dologr�l �s ha k�rhetem ne v�rja, hogy elism�teljem.
- Na, de Lucius, hisz ilyen megtiszteltet�sben ritk�n ad�dik r�sze egy hal�lfal�nak.
- Ha maga szerint ez megtiszteltet�s, akkor k�rem jelezze a S�t�t Nagy�rnak, hogy �n k�v�nja Ms Grangert feles�g�l venni- mondta Lucius v�rben forg� szemmel. Piton ezt l�tv�n �gy d�nt�tt, ink�bb felhagy az �rcelõd�ssel.

P�r perccel k�sõbb, m�r a Hermione Granger cell�ja elõtt �lltak. A l�ny eszm�letlen�l fek�dt matracon. Jobb karja be volt k�tve, de l�tszott, hogy a k�t�s m�r �tv�rzett. Piton ahogy a hom�lyos f�nyben meg tudta �llap�tani, a l�nynak igencsak magas l�za van. Nem �rtett semmit sem. K�rdõ tekintettel n�zett Luciusra, akinek kifejez�stelen volt a tekintete.
- Tegnap �ta ebben az �llapotban van- mondta.- A Nagy�r tette ezt vele.
- M�gis mit?
- Ugyan m�r Perselus maga mint a s�t�t var�zslatok egyik mestere, nem veszi �szre?
Piton azonnal r�j�tt mirõl van sz�. Egy�rtelmû volt, csak hirtelen nem is gondolt erre.
- V�rszerzõd�s, az egyik legszentebb k�tel�k k�t var�zsl� k�z�tt.
- Pontosan.
- De nem tudom mit tehetn�k- mondta tan�cstalanul.- Ez nem lehet megford�tani, semmis� tenni.
- �n is tudom nagyon j�l.
- Akkor mi�rt hivatott?
- Az�rt, hogy vizsg�lja meg a l�nyt.
- Lucius, ennek maga is tudja, hogy semmi �rtelme sincs. Sz�ljon ink�bb egy gy�gy�t�nak- mondta g�nyosan a professzor, aki nagyon is furcs�llotta a l�ny �llapot�t.
- Perselus, nem v�letlen k�rtem, hogy maga foglalkozzon az esettel. A gy�gy�t�k pedig nem tudnak semmit sem tenni �rte.
- Mi�rt nem hagyja meghalni?�gy a csal�dj�nak v�re tiszta marad.
- Nem hagyhatom, hogy meghaljon.
- Mi�rt nem?
- Nagyurunk- kezdte undorodva- p�rtfogoltjak�nt tekint Ms Grangerre. Ne k�rdezze mi�rt, tal�n tud valami olyasmit, amit mindenk�ppen titokban akar tartani.
- Egyszerûbb lett volna ha meg�li a l�nyt- vonta meg a v�ll�t Piton.
- Val� igaz. De elõsz�r foglalkozzunk a l�nnyal, azut�n az elm�letekkel.
- El�ruln� pontosan mit v�r tõlem?
- Vizsg�lja meg Granger v�r�t. Tudni akarom milyen ember h�zasodik be a csal�dunkba. �s nem feledkezem meg a jutalm�r�l sem ne agg�djon.
- Rendben van- b�lintott �s kinyitotta a cellaajt�t.

Suhog� fekete tal�rja n�mi port kevert fel a cella padl�j�n. Az egyik zseb�bõl egy kis �vegcs�t majd a p�lc�j�t vette elõ. Maga fel� ford�totta a l�ny arc�t, aki egy r�pke pillanatra kinyitotta a szem�t. Piton egy r�pke pillanatra mozdulatlann� merevedett. V�r�sen izz� szemek l�tott, hajsz�l pontosan ugyan olyat, mint amilyen mag�nak Voldemortnak van. Azt�n az izz�s eltûnt �s �jra egy mogyor�sz�nû szemp�r n�zett fel Pitonra, majd a fej lassan oldalra fordult �s szemek �jra lecsuk�dtak.

Piton elgondolkodva vonta �ssze a szem�ld�k�t. Most m�r biztos volt benne, hogy ami a l�nnyal t�rt�nik azt Voldemort v�re id�zi elõ. Tudta, hogy a var�zsl�k �ltal k�t�tt v�rszerzõd�sek t�bbnyire tisztav�rû m�gusok k�z�tt k�ttetnek. M�gis ilyen mell�khat�sokr�l nem is l�tott. V�g�l is annyira nem �rdekelt�k az eff�le dolgok, de itt volt az ideje, hogy kider�tse val�j�ban mi is t�rt�nik itt.

Abban biztos volt, hogy Voldemort int�zked�sei csup�n a Malfoy csal�d b�ntet�se volt. A fekete humor�nak k�sz�nhetõen bossz�t �ll rajtuk. Piton agy�ban egyre m�sra keletkeztek a jobbn�l jobb elm�letek, mik�zben v�rt vett a tov�bbra is eszm�letlen l�nyt�l. Voldemort valami�rt nagyon neheztel a Malfoyokra, vagy csak j�l akar sz�rakozni. K�v�ncsi volt, hogy a Reggeli Pr�f�ta mit �r majd errõl. Mikor v�gzett, az �vegcs�t tal�rja zseb�be rejtette �s kis�t�lt a cell�b�l.
- Hamarosan t�j�koztatom a fejlem�nyekrõl- mondta kifejez�stelen hangon.
- Rendben van- b�lintott Lucius. - Mit gondol, megmenthetõ a l�ny?
- Rem�nykedjen benne Lucius, hogy igen. A S�t�t Nagy�r nem �r�lne, ha...
- Tudom.
- Most pedig ha megbocs�t.
- Viszont l�t�sra Perselus.
Piton biccentett, majd kis�t�lt a cell�b�l.

***

Az �jszaka �v�n betakargatta sz�rnyaival a vid�ket. Az �gbolton megjelentek az elsõ csillagok, amik dr�gak�veket megsz�gyen�tõ ragyog�sukkal �kes�tett�k az eget. Egy lev�l se rezzent a hatalmas, sok mindent meg�rt f�kon. Buja n�v�nyzet �rulkodott r�la, hogy ezen a helyen m�r r�g nem j�rt senki. A vadr�zsabokrok egym�sba fon�dtak, ezzel megg�tolt�k azt, hogy b�rki is �tjusson rajtuk, mint Csipker�zsika mes�j�ben.

K�t tal�ros f�rfi bontakozott ki az erdõ sûrûj�bõl. Hat�rozott l�ptekkel t�rt�k maguknak az utat. A n�v�nyzet egy var�zs�t�sre, mintha engedelmeskedett volna neki, hiszen a bokrok eleg�nsan elh�z�dtak, m�g v�letlen sem s�rtett�k meg az idegenek ruh�zat�t.

Lenge sz�l t�madt, ami kicsit megmozgatta a csukly�jukat, a hold �lmos f�nye egy r�pke pillanatra megvil�g�totta kr�tafeh�r arcukat. Apa �s fia, pontosabban Lucius �s Draco Malfoy r�tt�k �tjukat ebben a k�sõi �r�ban. Hallgat�sba burkol�zva haladtak egym�s mellett, nem volt mirõl besz�lni�k, vagy legal�bbis nem akart�k sz�ba hozni.

Voldemorthoz igyekeztek. Nem sz�vesen j�ttek ide, fõleg most nem. Valahogy nem fûl�tt hozz� a foguk, hogy vid�man elcsevegjenek egy esk�võrõl, aminek semmi haszna nincsen, vagy legal�bbis õk ketten �gy gondolt�k.

A sûrû n�v�nyzetbõl �s �don kast�ly fekete falai bontakoztak ki. �vsz�zadok �ta lakatlan volt, m�gnem Voldemort ide nem k�lt�z�tt, b�r sokat õ sem t�rõd�tt a lakhely�vel. A vastag falakat j�csk�n benõtte a repk�ny �s itt-ott a vadr�zsa is. Draco �s Lucius egy hatalmas kapu el� �rtek, ami elõtt k�t hal�lfal� str�zs�lt.
- J� est�t!- k�sz�nt az egyik õr, majd elõvette a p�lc�j�t �s n�h�ny var�zsiga seg�ts�g�vel alaposan �tvizsg�lta õket .
- Nagy�r m�r v�r minket- sz�lalt meg k�sz�n�s n�lk�l Lucius.

Az õr�k b�lintottak, majd utat engedtek nekik. Egy hossz� folyos�n kereszt�l vezetett az �tjuk, amin gyenge f�nyû f�kly�k gy�ltak. L�tszott rajtuk, hogy hamarosan a var�zslat is kialszik benn�k. Draco elgondolkozott, pont olyanok ezek mint Voldemort. Ny�lt titok volt, hogy m�r �vek �ta Piton erõs�tõfõzeteit fogyasztva v�szeli �t a nehezebb idõszakokat.

Hamar kisziv�rgott ez a kis titok, itt ebben a kast�lyban a falnak is f�le van. Sokan p�ly�ztak Voldemort hely�re. Ki �gy, ki �gy, de pr�b�ltak min�l kedvesebben viselkedni vele vagy legal�bbis nem d�h�tett�k fel.

A k�t Malfoy hamarosan egy �jabb ajt�hoz �rkezett, ami azonnal felt�rult elõtt�k. Egy el�g bar�ts�gtalan szob�ba �rkeztek, alig vil�g�totta be n�mi f�ny. A kandall�ban m�r �r�k �ta nem �gett a tûz, �s el�g hideg volt ebben a szob�ban, val�sz�nûleg Voldemort jelenl�te, miatt volt. A hatalmas fotelben a S�t�t Nagy�r �lt n�m�n, a s�t�tbe burkol�zva.
- J� est�t Nagyuram- k�sz�nt egyszerre a k�t Malfoy �s tiszteletteljes meghajl�st mutattak be.
- Foglaljatok helyet - sz�lalt meg Voldemort –, �s �rezz�tek otthon magatokat. Nos hallottam, hogy Perselus a k�ri�ban volt.
- Igen Nagy�r- b�lintott Lucius.
- Megtudhatom mi okb�l?- k�rdezte vagyis ink�bb parancsolta.
- Granger kisasszony miatt h�vtam. Sz�ks�g lenne p�r b�jitalra.
- �rtem- mondta Voldemort kifejez�stelen hangon, b�r bel�l megk�nnyebb�lt, tudta, hogy Lucius csup�n a l�ny v�r�t vizsg�ltatta meg Pitonnal.- Nos akkor t�rj�nk a t�rgyra. M�r elõk�sz�tettem szerzõd�st.
- Nem volt sz� szerzõd�sk�t�srõl- sz�lalt meg Draco.
- Ez csak formalit�s ifj� Malfoy, a sz�ban k�ttetett egyess�gekrõl te is tudod mit gondolok. Ebben minden felt�tel benne van �s a hozom�ny, amit nagylelkûen felaj�nlok a Malfoy csal�dnak.

A k�t Malfoy egym�sra n�zett majd a gyenge f�nyn�l megpr�b�lta elolvasni a szerzõd�st. Hi�ba nem tehettek semmit, ha nem fogadj�k el az aj�nlatot, akkor igencsak rossz helyzetben lesznek. V�g�l is a csal�d nyer az aj�nlaton. Voldemort igencsak bõkezû volt vel�k, m�r ami a s�rv�rû Granger hozom�ny�t illette.

Megkapt�k Rookwood csal�d birtokait, akiket a h�bor� idej�n mind egy sz�lig kiirtottak �s minden vagyonuk term�szetesen Voldemort� lett. Luciusnak m�r r�g�ta f�jt r�juk a foga, de a S�t�t Nagy�r nem volt hajland� nekik adni. Hozom�ny r�sz�t k�pzete m�g egy jelentõ p�nz�sszeg, ami szint�n el�g vonz� volt a Malfoyok sz�m�ra. A szerzõd�st a legnagyobb gonddal �ll�tott�k �ssze �s semmi buktat� nem volt benne. Voldemort ir�ny�ba pedig csak annyit kellett teljes�teni�k, hogy nem hagynak semmit sem kisziv�rogni r�la, amit Granger elmond nekik. Lucius �gy gondolta ennyit megtehet �s megtett eddig is Mardek�r utols� tisztav�rû lesz�rmazottj�nak. �gy h�t mit volt mit tenni mind a ketten tollat ragadtak �s al��r�sukkal szentes�tett�k a szerzõd�st.
- Akkor tal�lkozunk az esk�võn- vigyorgott hidegen Voldemort �s mikor mindk�t Malfoy kil�pett az ajt�n kit�rt belõle a hideg nevet�s.

***

A nap �lmosan ny�jt�zott egyet �s lassan elindult felfel�, hogy �jra munk�ba �llhasson. A k�k eget r�zsasz�n hajnalp�rral sz�nezte, ami olyan volt ak�r egy szem�rmes kisasszony, aki �lete elsõ arcpir�t� b�kj�t hallotta. A huncut sugarak alattomosan bek�sztak a pince kicsiny ablak�n �s megvil�g�tott�k az asztalra borult �desdeden szundik�l� Perselus Piton fekete hajf�rtjeit.

Kimer�lt volt att�l a sok teszttõl, amit az �jjel elv�gzett teljesen kimer�lt. M�g arra sem maradt el�g ideje, hogy felv�nszorogjon a h�l�szob�ba a feles�g�hez. Ink�bb itt aludt az �r�asztala mellett, ami nem volt �ppen k�nyelmes, �s minden val�sz�nûs�g szerint hõs�nk az �bred�s ut�n igencsak f�jlalni fogja a derek�t.

A pinceajt� egyszer csak halkan kiny�lt �s egy fekete haj� �s barna szemû boszork�ny l�pett be a helyis�gbe. L�gy mosollyal n�zett f�rj�re, akivel m�r egy j� ideje nem volt alkalma tal�lkozni. �vatosan v�gigsim�totta a kez�t a f�rfi h�t�n, aki valami olyasmit motyogott, hogy m�g nem akar felkelni.
- �desem kelj fel- mondta finom hangon, aminek olyan volt a lejt�se, mint a l�gy tavaszi szellõnek. Piton im�dta ezt a hangot, igaz�b�l ez volt az egyik ok ami�rt beleszeretett ebbe a boszork�nyba, akin�l szebbet el sem tudott volna k�pzelni.
- Mindj�rt felkelek- sz�lalt meg a b�jitalok mestere, majd felemelte fej�t �s feles�ge szem�be n�zett, egy szeretetteljes mosoly jelent meg az arc�n, amit ha m�sok l�ttak volna, tal�n teljesen ledermedtek volna, mivel egy mogorva professzork�nt ismert�k.- J� reggelt dr�g�m!
- Neked is j� reggel!Siker�lt elv�gezni a teszteket, amiket Malfoy�k k�rtek?
- Mind a harminck�t tesztet elv�geztem �s ha j�l l�tom valamennyi eredm�ny m�r ki�rt�kelhetõ.
- Ez nagyon csod�latos- mondta a feles�ge �s egy jelentõs�gteljes mosolyjelent meg az arc�n.
- Mit forgatsz a fejedben Bianca?
- Ha v�gezt�l tudod hol tal�lsz meg- v�laszolta �s egy �rz�ki cs�kot nyomott Perselus ajkaira.

Piton nagyon boldog volt �s ha nem lett volna k�teless�gtudatos akkor m�g azelõtt leteperte volna a feles�g�t az asztalra, mielõtt m�g kil�pett volna a pinceajt�n. Most ezt musz�j volt befejeznie. �gy k�nytelen kelletlen v�gign�zte a teszt eredm�nyeket. Valami furcs�t vett �szre, ami egy�ltal�n nem volt szokv�nyos egy nem tisztav�rû m�gusn�l.

�sszer�ncolta a homlok�t, majd esz�be jutott valami �s azonnal elõvette a l�tr�t, majd a falnak melletti j� magas polc mell� tette �s felm�szott rajta. Egy el�gg� undor�t� �veget emelet le a felsõ polcr�l, amitõl rajta k�v�l egy ember se j�tt volna l�zba. Amikor letette az asztalra kinyitotta az �veget, amibõl a friss f�ld illat �radt ki. S�hajtott egyet, majd beleny�lt a k�tes eredetû massz�ba �s hamarosan egy feh�r halv�ny k�k f�nyben berengõ goly� szerû k�pzõdm�nyt h�zott elõ onnan. Letette azt egy tiszta pap�rra, elõkereste Hermione Granger v�rmint�j�t �s �vatosan r�cseppentette a marad�k v�rt.

A goly� v�r�sen felizzott, majd l�ktetni kezdett v�g�l kir�lyk�k sz�nûv� v�lt. A sokat meg�rt professzor szeme elkerekedett �s nem sok kellett volna neki, hogy elt�tsa a sz�j�t. De persze mint mindig hidegv�re nem hagyta cserben.
- Ez mindent megmagyar�z- mondta ki hangosan is.- Grangert aranyv�rûv� tette a S�t�t Nagy�r.