Madarak csicserg�se h�vta a hajnalt, ami nem is k�slekedett sok�ig. Az �g alj�t r�zsasz�n hajnalp�r sz�nezte. Az �ce�n halk moraja hallatszott a reggeli csendben. A nyug�gyon egy p�r aludta az igazak �lm�t. Az eg�sz est�t a szabadban t�lt�tt�k hallgatva a hull�mokat. B�ke �s nyugalom t�kr�zõd�tt az arcukon.

Draco �bredt fel elsõk�nt. �vatosan kih�zta kez�t feles�ge feje al�l �s egy p�rn�t tett a hely�be, amit a k�zelben l�võ fonott sz�krõl csent el. N�zte a finom von�sait, amint a l�gy lenge sz�l gyeng�den simogatja �s olykor-olykor egy k�sza tincset f�s�l az arc�ba.

K�l�n�s �rz�sek rohant�k meg hirtelen, amiktõl egy kicsit megijedt. Nem igaz�n t�pl�lt eddig egy nõ ir�nt sem gyeng�d �rzelmeket. Ink�bb mag�ba z�rk�zott �s t�vol tartott mag�t�l mindenkit. Most pedig eg�szen a sz�ve m�ly�ig hatoltak az �rz�sek, �s elõvar�zsolt�k az elnyomott, gyenge oldal�t, amit r�gen elfojtott.

Hermione nyugodt, angyalinak tetszõ arc�nak minden r�szlet�t az eml�kezet�be akarta v�sni. Nem b�rta meg�llni, hogy ne n�zze. Nem akarta elhinni, Hermione hozz� tartozik, csak is hozz�, pedig val�j�ban õ, Draco, meg sem �rdemeln�. Ki hallott m�r olyat, hogy egy �zig v�rig mardek�ros �s egy griffend�les egym�sba szeressenek? �lljunk meg egy pillanatra- r�zta meg a fej�t Draco. Ez nem lehet szerelem. Csup�n k�t ember k�nyszerh�zass�ga, egym�sra vannak utalva �s csup�n ez lehet mindennek az oka. Akkor mi�rt is tartja a l�nyt ilyen k�l�nlegesnek?

A l�ny is lassan �bredezni kezdett. Mosolyogva ny�jt�zott egyet, majd ig�zõ csokol�d�barna tekintet�t f�rj�re emelte. Draco sz�ja szint�n mosolyra h�z�dott.
- J� reggelt!
- Neked is j� reggelt!- �s�tott Hermione. - Mennyi az idõ?
- F�l �t k�r�l lehet.
- Olyan kor�n van?
- M�g csak hajnalodik.
- Aha.
- Hogy aludt�l?
- J�l k�sz�n�m �s te?- k�rdezett vissza a l�ny.
- �n is.
- Ennek �r�l�k.
- Fura ez a besz�lget�s- �llap�totta meg Draco.
- Mert m�g nem ugrottunk egym�s tork�nak.
- Ja bocsi elfelejtettem mondani: griffend�les liba.
- Mardek�ros g�r�ny- �s�tott Hermione.
- �gy m�r m�s- nevette el mag�t Draco.
- �s mit csin�lunk ma?
- Fogalmam sincs, sose voltam m�g n�sz�ton.
- �n se mondan�m ebben szak�rtõnek magam.
- Mihez lenne kedved?- k�rdezte az ifj� f�rj.
- Mondjuk kitekerni a nyakad? Hmm most ahhoz se.
- Nekem lenn�nek �tleteim.
- El is �rulod õket?
- L�ssuk csak. Kellesz hozz� te meg �n �s egy �gy...
- �s m�g valaki, aki t�vol tartja az alkalmatlankod�kat- s�hajtott a l�ny.
- Ez nem is rossz �tlet.
- Ugye? M�zlista vagy, hogy ilyen j� eszû feles�get kapt�l a Nagyuradt�l.
- Majd k�ld�k neki k�sz�nõlevelet meg egy vir�gcsokrot. B�r lehet ink�bb egy �veg bort - gondolkozott el Draco.
- �rt�kelni fogja.
- Ebben nem is k�telkedem.
- De magabiztos valaki.
- Te nem �r�ln�l egy �veg bornak?
- �n m�r annak is �r�l�k, ha b�k�n hagynak, nincsenek nagy ig�nyeim- mondta a l�ny.
- Most hagyjalak itt?
- Nem, te maradhatsz- engedte meg nagy kegyesen a l�ny.
- Visszat�rve, mit sz�lsz az �tlethez?
- Szerintem te is tudod.
- Mondd ki!
- Nekem te ne parancsolgass! Am�gy belev�ghatn�l v�gre.
Draconak ez olyan volt, mint a v�rakoz� aut�knak a z�ld jelz�s. Felkelt a nyug�gyr�l �s egy halom var�zslatot hajtott v�gre a lakoszt�lyon, ami lehetetlenn� tette, hogy b�rki megzavarja õket. Hermione elk�pedve n�zte f�rje t�st�nked�s�t. Izgatott volt att�l, ami t�rt�nni fog, tal�n egy cseppet f�lt is.

Mire feleszm�lt m�r az �gyon fek�dt, csup�n csipke feh�rnemûben. Draco szem�ben f�kezhetetlen v�gy t�ze l�ngolt �s m�r nem is pr�b�lta t�rtõztetni mag�t. Mi�rt is tette volna, hiszen eg�sz eddig erre v�rt. Gyeng�den cs�kolta meg a selyem�gynemûn fekvõ hitves�t, aki finoman remegett a izgalomt�l. L�gyan a f�l�be suttogott p�r kedves sz�t, s folytatta a dekorat�v nõi test felfedez�s�t. Ki akart minden egyes percet �lvezni, ez�rt egy cseppet sem akart sietni

Gyakorlottk�nt csatolta ki a csipkemelltart�t, ami azonnal megv�lt gazd�j�t�l. Az erõs f�rfikezek l�gyan simogatt�k a g�mb�lyded idomokat. Hermione becsukott szemmel �lvezte, s k�zben halkan s�hajtott. Mikor �jra kinyitotta maga elõtt l�tta a k�t t�zes, sz�rke szemp�rt, amiben �jra az a k�l�n�s csillog�s volt �szrevehetõ, mint minden pr�b�lkoz�sukkor. K�vetelõzõ, �rz�ki cs�kokat v�ltottak, amik m�g ink�bb felt�zelte benn�k a vad visszatarthatatlan v�gyat.

Hermione �rezte, ahogy Draco keze a t�rd�tõl eg�szen a combj�ig cs�szik �s egy gyors mozdulattal megszabad�tja az utols� ruhadarabj�t�l is. Hermione kezei t�tov�n simogatt�k a sz�les h�tat. Viszonozni akart mindegy egyes �rint�st �s cs�kot. Nem f�lt m�r att�l, hogy mi fog k�vetkezni. Tudta Dracoban b�zhat �s nem fog neki �rtani egy kicsit sem. Maga sem hitte el, hogy ennyire v�gyik f�rje k�zels�g�re �s ez ford�tva is �gy volt.

Cs�kokkal hintett�k egym�s test�t. Minden �rint�ssel igyekeztek felfedezni a m�sikat �s �r�met okozni egym�snak. Ebben a pillanatban csak õk ketten l�teztek ezen a vil�gon, semmi h�tr�ltat� t�nyezõ, semmi ellent�t. �rz�seik �s v�gyaik �rv�ny�be veszve, k�jes s�hajokat hallatva fek�dtek a hatalmas �gyon. A felkelõ nap f�nye bevil�g�tott a szob�ba.

Draco f�jdalmasan sz�pnek tal�lta ebben a f�nyben a l�nyt, aki õt n�zte csak is õt �s ez a csillog�s, amit a csokol�d�barna szemp�rban l�tott eg�szen megig�zte. Elveszett ebben a tekintetben, s a sz�ve nagyot dobbant. Hermione teljess�ggel megadta mag�t neki, nem k�zd�tt ellene, akarta õ mindenn�l jobban. A v�gy t�z�ben �gtek mind a ketten �s m�r nem volt vissza�t, nem is akart�k, hogy legyen.

Hermione izz� cs�kokat �rzett a test�n, amitõl halk s�hajok t�rtek fel belõle. A levegõ szinte vibr�lt a helyis�gben. A l�nynak melege volt �s rettenetesen sz�d�lt, a v�gy olyannyira mag�val ragadta, hogy szinte nem evil�ginak k�pzelte a vele t�rt�nõ dolgokat.
- Draco- ny�gte f�rje nev�t �s erõsen szor�totta mag�hoz.
Draco forr� cs�kokkal bor�totta a kecsesen �velt nyakat, majd izz� tekintet�k egy �vezrednek tûnõ percben �sszekapcsol�dott. Mindketten a m�sik lelk�be l�ttak hirtelen, nyitott k�nyvk�nt hevertek egym�s mellett. Draco gyeng�den sim�totta v�gig a selymes feh�r arcot, amin p�r halv�ny szeplõ foglalt helyet. Hermione minden egyes �rint�srõl reszketett, ami hamvas bõr�t �rintette. A tûz, ami mindkettõj�k test�t �tj�rta, cseppet sem akart elm�lni sõt minden egyes egy�tt t�lt�tt perctõl csak n�vekedett. Nem �rdekelte egyikõj�ket sem ha el�gnek ebben a forr�s�gban, csak az sz�m�tott, hogy egym�s mellett legyenek.

Hermione k�ny�rgõ tekintettel n�zett a f�rfire �s h�vogat�an engedett utat neki. K�jes ny�g�s visszhangzott a feh�r falakon. Az �des k�bulatban egym�s nev�t suttogt�k a reggeli napf�nyben. Tekintet�k sokszor tal�lkozott. Hermione nem b�rta visszatartani a k�jes ny�g�seket �s ez Draco cseppet sem zavarta, ink�bb m�g gyorsabb temp�ra �szt�n�zte. A kecses nõi kezek erõsen markolt�k a sz�les h�tat, s k�rmei minden egyes l�k�sn�l belev�jtak f�rfibõr�be.

A szenved�lytõl megr�szeg�lve adt�k �t magukat a felemelõ �rz�snek. Nem csak test�k, de lelk�k is eggy� v�lt. Mintha ebben a pillanatban lelte volna meg egym�st a k�t nyughatatlan l�lek, akik �veken �t sz�ntelen a m�sikat kutatva bolyongtak a vil�gban. �sszetartoztak �s ezen semmi sem v�ltoztatott. Ez volt a sorsuk.

Remegve szor�totta mag�hoz a f�rfi a l�nyt, nem akarta egy percre sem elengedni. Az �nk�v�let hat�r�t s�rolt�k mind a ketten. A l�ny szemei lecsuk�dtak, s fej�t h�trahajtotta. �tadta mag�t teljesen az �des �rz�snek.

Draco teljes b�dulatban �zlelgette a piros ajkakat, amik nem tiltakoztak, hanem szenved�lyes �rz�ki t�ncba kezdtek az �v�ivel. Mindkettõj�k szem�ben elpuszt�thatatlan tûz lobogott, amit semmi sem tudott volna csillap�tani. Egy�tt voltak �s csak ez sz�m�tott. S egy�tt �rt�k el a r�g�ta v�gyott beteljes�l�st. Kimer�lten fek�dtek egym�s karjaiban �s �gy aludtak el �jra.

***

J�csk�n d�l fel� j�rt az idõ, amikor Hermione fel�bredt. R�vedezve n�zte a feh�r plafont, amire apr� k�k csillagokat festettek. Csak egy lepedõ volt rajta semmi m�s, ez egy kicsit zavarta. Mellette Draco fek�dt, aki m�g mindig m�lyen aludt. A l�ny felh�zott t�rdekkel �lt az �gyon �s kifejez�stelen arccal megrengett a t�rt�nteken. Valahogy nem tudta hova tenni ezt az eg�szet.

Egy kicsi bûntudatot �rzett, hogy odaadta mag�t �s hihetetlen�l �lvezte a szeretkez�st Dracoval. De tudta ez elker�lhetetlen volt �s nincs ebben semmi rossz, hiszen h�zasok, m�g akkor is, ha nem �nsz�ntukb�l. M�r nem is kellene ezzel foglalkoznia, hiszen egy�ltal�n nem rossz Draco feles�gek�nt. Ezt term�szetesen soha nem ismerte volna be f�rj�nek. Viszont t�nyleg �gy volt ez.

Nem �rtette, mi�rt nyugtalan ettõl az �rz�stõl. Kicsit tal�n f�lt is mi fog k�vetkezni. Var�zslatos pillanatokra visszagondolva teljesen el�nt�tte a forr�s�g �s mikor lehunyta a szem�t Draco szemei r�mlettek fel benne, amikben a tombol� szenved�ly kiolthatatlan t�z�t v�lte felfedezni. Mi lesz ebbõl, ha a szenved�ly eltûnik? Õ is csak egy kitartott Malfoy feles�g lesz? Egy�ltal�n mi�rt �rzi azt, hogy k�tõdik Dracohoz? Hiszen nem akarta elhagyni, amikor lehetõs�ge lett volna r�.

Meleg f�rfikezeket �rzett a derek�n, amik visszah�zt�k a k�nyelmes �gyba. F�rje egy cs�kkal minden k�tely�t els�p�rte. A karjai k�z�tt megnyugv�st tal�lt �s m�ly b�k�t. Nem akart megszabadulni ettõl az �rz�stõl. Sz�ks�ge volt Dracora �s biztos volt benne, hogy a sz�ve m�ly�n szereti a f�rfit. Nem szerelemmel, de szereti. B�r a jelen helyzetben nem tudta volna pontosan megnevezni, mif�le kapcsolat lehet k�zt�k.
- Csod�latos vagy- suttogta a f�l�be a f�rfi, majd egy l�gy k�zcs�kot lehet a l�ny apr� k�zfej�re.
- Ugyan m�r- pirult el Hermione teljesen �s zavartan h�zta �ssze a lepedõt maga k�r�l.
- Ne vitatkozz velem folyton!- cir�gatta meg a l�ny arc�t.
- �n? Nem is vitatkozom veled.
- De.
- De nem.
- Ne csin�ljunk ebbõl �rd�gi k�rt!
- Felõlem.
- �s mit �rzel?- k�rdezte Draco.
- �hes vagyok.
- �gy �rtem az elõbbiek ut�n?
- Õszint�n?
- Igen.
- Fogalmam sincs.
- Az meg, hogy lehet?- k�rdezte a f�rfi �s r��rõsen Hermione haj�val kezdett el j�tszani.
- Nem tudom. Kicsit fur�n �rzem magam.
- �n is. De j� �rtelemben fur�n. Nem akarok elszakadni tõled.
- Csak azt ne mondd, hogy szerelmes lett�l bel�m- n�zett a sz�rke szemp�rba.
- Nagy baj lenne, ha megt�rt�nne?
- Nem tudom, de szerintem nem igaz�n.
- Ugye nem kell elkezdenem udvarolni?
- H�t ha ez azt jelenti, hogy adj nekem szeren�dot �s �rj szerelmes verseket, akkor ink�bb hagyd ki.
- Pedig csod�s hangom van.
- Nyilv�n neked olyan van. Legink�bb a sellõk csod�latos hangj�hoz tudn�m hasonl�tani.
- Hehe nagyon vicces. Ne mondd, hogy te szebben �nekelsz.
- Nem mondom, de nem is �neklek.
- Mi�rt?
- Mert nem akarom elhom�lyos�tani a neml�tezõ mûv�szeted.
- De rendes, melegsz�vû �s t�zes feles�gem van nekem.
- Csak nem elkezdt�l megõr�lni?
- Ugyan m�r. Sosem adn�m meg neked azt az �r�m�t, hogy a St Mungo elmeoszt�ly�n l�ss.
- Pedig amilyen õr�lt vagy ott lenne a helyed.
- Mi�rt lenn�k �n õr�lt?
- Tiszt�ra �gy n�zel ki, mint egy õr�lt.
- �n?- r�ncolta �ssze a homlok�t Draco.
- Aha.
- Szerintem t�vedsz.
- Ha te mondod...
- Hagyd abba �s ink�bb teljes�tsd asszonyi k�teless�geidet!
- Menjek el v�s�rolni?
- Nem pont erre gondoltam.
- Mossam ki a ruh�idat?
- Nem eg�szen.
- Szidjam le a f�rjecsk�met?
- Nem.
- H�t akkor mire gondolsz?- erre a k�rd�sre csup�n egy sokat mond�, ravasz mosoly volt a v�lasz- Gondolhattam volna.
- Hiszen kell az �r�k�s nem?
- Ha teljes�teni akarjuk a szerzõd�st akkor igen.
- Akarsz egy�ltal�n gyereket tõlem?
- Ezt tal�n p�r �r�val ezelõtt kellett volna megk�rdezned.
- Mi�rt m�r is terhes vagy?
- Ne b�zd el �gy magad. Honnan veszed, hogy egyszeribe siker�lt is �sszehoznod egy kis Malfoyt?
- B�zom a k�pess�geimben.
- �h sz�val m�r van legal�bb t�z gyereked.
- Dehogy van.
- Akkor mif�le k�pess�gekrõl besz�l�nk?- csipkelõd�tt a l�ny.
- Mondd csak m�sokat is szokt�l ideges�teni?
- Nem mondhatn�m.
- Akkor az õstehets�g keresi a kiutat- mondta g�nyosan a f�rfi.
- J�l van, nem akartam g�nyt ûzni belõled.
- Hagyom, hogy kiengesztelj.
Hermione elmosolyodott, majd l�gy cs�kot nyomott a f�rfi ajkaira.
- Nem rossz, de �n nem erre gondoltam.
- Ne l�gy telhetetlen!
- �n? Soha.
Draco egy h�rtelen �tlettõl vez�relve, m�g k�zelebb h�zta mag�hoz a l�ny, majd �jra Hermione t�r�keny test�nek felfedez�s�be kezdett. Maga sem tudta, mit is �rez val�j�ban a l�ny ir�nt, de egy�ltal�n nem k�teless�gbõl tette, amit tett. V�gyott a l�ny k�zels�g�re, �rint�s�re �s �des cs�kjaira. Nem �rezte k�nyszernek, hogy vele legyen. Tal�n m�gis meg�rintette sz�v�t a szerelem? Vagy ez csup�n csak erõs v�gy�d�s? Ez most egy�ltal�n nem �rdekelte �s a legkev�sb� sem zavarta. A l�ny k�r� csavart lepedõt egy mozdulattal f�lrehaj�totta. A feh�r lepel l�gyan, erõtlen�l hullott a padl�ra.

A szob�ba belibbenõ sz�l meglobogtatta a f�gg�ny csipkeredõit. Kint a a d�li naps�t�sben a hull�mokon l�gyan ringat�ztak az az�rk�k �gbolt alatt az apr� vitorl�sok. V�gtelennek tûnt az �ce�n, s horizonton �gy tûnt az �g �s a v�z egybe olvad. T�volr�l sir�lyok hangja hallatszott �s vid�m f�rdõz�k nevet�s�t vitte tova a lenge szellõ.