Hermione nem akart hinni a f�l�nek. Azt sem tudta, hogy maga a f�rfi mondata, vagy annak higgadt, t�rgyilagos hangs�lya d�bbentette-e meg jobban.
Majd egyszer csak arra lett figyelmes, hogy eg�sz test�ben reszket.

- Ezt nem hiszem el… Nem ennek kellene benne lennie… - suttogta maga el�.

- Mi�rt, mire sz�m�tott? – k�rdezte a f�rfi, de v�laszt nem v�rt, �s nem is kapott.

- De h�t… mi�rt? Hogyan? – fakadt ki a l�nyb�l.

- Err�l a j�slat nem mond semmit. Csak annyit, hogy az �n kezem �ltal fog meghalni – mondta halkan Piton

Hermione feln�zett a f�rfi s�padt arc�ra. N�zte az – �ll�t�lagos - leend� gyilkos�t. Furcsa, de a f�lelem �s harag, amit az elm�lt napokban �rzet, mintha elsz�llt volna. Meg azt�n, Piton egyszer m�r, harmadikban, megmentette az �let�t… nem, nem lehet, hogy b�ntsa. Nem tudta r�la elk�pzelni, most m�r, hogy a bizonytalans�g nyom�sa elm�lt a lelk�r�l.

- Nem fog meg�lni engem – cs�v�lta meg a fej�t a l�ny. – Sosem b�ntana engem. Tudom.

Piton nem felelt, viszont olyan hirtelen ugrott talpra �s r�ntotta el� a p�lc�j�t, hogy Hermion�nak m�g moccanni sem volt ideje; azt�n meg az �tok miatt m�r nem is tudott. Csak annyit l�tott, hogy a f�rfi p�lc�j�nak hegye izz� vasdarabk�nt v�r�slik, �s egyenesen a Piton �ltal szorosan fogott, nyitott tenyere fel� tart.

- Sajn�lom, hogy sz�p sz�val nem mentem mag�n�l semmire. Viszont j�l jegyezze meg, ami most k�vetkezik, mert ebb�l kital�lhatja, mire sz�m�that t�lem – sziszegte a f�rfi, �s lassan hozz��rintette az izz� p�lc�t Hermione tenyer�hez.

Nem tudott sik�tani, �s tal�n ez volt a legborzaszt�bb: nem maga a f�jdalom, hanem annak n�mas�ga… Szemeivel pr�b�lta k�rlelni a f�rfit, de az nem n�zett r�, elford�totta a fej�t.
Hermion�nak v�g�l kicsordult a k�nnye. Agy�nak azon a par�nyi r�sz�n, amit �ppen nem a k�nz� f�jdalom t�lt�tt ki, �tfutott a felismer�s, hogy a f�rfi rezzen�stelen arca �pp olyan merev, mint egy �larc… Meglehet�sen szembe�tl� �larc, az igaz, de j�l takar, nem l�tni m�g�.
Mi�rt csin�lja ezt Piton? Hiszen ha Dumbledore tudom�s�ra jut… Persze Hermione maga is nagyon j�l tudta, hogy ez kett�j�k titka marad, nem fog rohanni �rulkodni m�g egyszer az igazgat�hoz.

Mikor a f�rfi v�g�l feloldotta a s�b�lv�ny-�tkot, Hermione dacosan felszegte a fej�t.

- Akkor sem fogok f�lni mag�t�l, Piton professzor, b�rmennyire szeretn� is – v�gta a tan�ra arc�ba.

- Nem kell f�lnie, Miss Granger. Csak ker�lj�n el olyan messzire, amennyire csak lehets�ges – mondta hidegen a f�rfi, �s kiviharzott az irod�b�l.

Visszafel� menet a Griffend�l-toronyba az j�rt a fej�ben, hogy vajon nem �rtelmezi-e f�lre Piton viselked�s�t, ha az im�nti sz�nj�t�kot az � megijeszt�s�re, �s ez�ltal meg�v�s�ra tett k�s�rletnek tekinti.
Arra jutott, hogy a tan�rt�l val�sz�n�leg ez a maximum, amire k�pes az egyik legink�bb gy�l�lt di�kja v�delm�ben, f�leg, ha � maga az, akit�l meg kell v�denie.
Egyed�l a f�rfi higgadt, belenyugv� hangs�lya, amivel azt mondta, „meg fogom �lni”, egyed�l ez nyugtalan�totta Hermion�t. Tal�n Dumbledore professzor Pitonnak is elmondhatn�, hogy az ember maga ir�ny�tja az �let�t…
Azt�n, ahogy jobban ut�nagondolt, bel�tta, hogy b�rkinek k�nnyen kialakulhat az az �rz�se, hogy az �lete nem a saj�t kez�ben van, ha Piton professzorhoz hasonl�an a kor k�t leghatalmasabb m�gusa marionett-b�buk�nt r�ngatja ide-oda.

Gondolatmenet�t megszak�totta a K�v�r D�ma, majd a klubhelyis�gben ork�nk�nt kit�r� tapsvihar, mikor bem�szott a portr�lyukon.

- Ez egyszer�en hihetetlen volt, Hermione – lelkendezett Neville.

- L�tnod kellett volna Piton arc�t, mikor bev�gtad az ajt�t – mondta f�lig �r� vigyorral Harry.

Egyed�l Ginny nem sz�lt semmit, csak intett a fej�vel, hogy lehet�leg n�gyszemk�zt szeretne vele besz�lni. „K�s�bb”- t�togta neki Hermione, mire a v�r�s haj� l�ny s�rt�d�tten h�tat ford�tott, �s felvonult az �t�d�vesek h�l�term�be. Hermione t�l f�radt volt, hogy megpr�b�lkozzon a kiengesztel�s�vel, s�t, igaz�b�l ahhoz is t�l f�radt volt, hogy sz�lesen mosolyogva hallgassa a bar�tai �radoz�s�t.

- Ne haragudjatok… Ez a besz�lget�s Dumbledore-ral teljesen kik�sz�tett, felmegyek pihenni – mentette ki mag�t n�h�ny perc m�lva.

�gy is tett, h�trahagyva az �rtetlen�l, elk�pedve t�tog� bar�tait. Tudta, hogy ezzel a h�z�s�val csak m�g egy l�p�ssel n�velte a k�zt�k kialakult, m�r am�gy sem kicsi t�vols�got.

Nyugtalanul aludt aznap �jjel. Nem is aludt, ink�bb csak lebegett valahol az �lom �s �brenl�t hat�r�n, a legapr�bb neszre is fel-felriadva.
�gy kora hajnal fel� m�gis csak siker�lt m�ly �lomba mer�lnie…

A pinc�ben volt, Pitonnal, a b�jitaltan-termet azonban m�g nem bor�totta be a Lumpsluck professzort �lland�an k�r�lvev� b�rsony- �s selyemrengeteg; a helyis�g m�g �gy n�zett ki, mint Piton idej�ben.
Halv�nyan fluoreszk�ltak a lombikok, z�ldes f�ny�k sejtelmesen remegett a falakon. Rajtuk k�v�l csak n�h�ny le�gett gyertya b�tortalan f�nye adott egy kev�s vil�goss�got.
Egyed�l �lldog�lt a teremben, �t v�rta.
V�rakoz�s k�zben k�rbe k�rbej�ratta a tekintet�t az �vegeken, �s meglepve, ijedten sikoltott fel, mikor az egyik lombikban felfedezte Ront: a fi� eg�szen apr�ra zsugorodva, fejjel lefele lebegett az �ttetsz� oldatban.
K�zelebb akart l�pni a polchoz, hogy jobban szem�gyre vegye, de ekkor egy j�l ismert hang reccsent r�:

- Nem seg�thet rajta – sz�lt Piton.

- De h�t mi t�rt�nt vele? – k�rdezte k�ts�gbeesetten, a f�rfi fel� fordulva.

- Nem tudja? Hiszen maga z�rta oda. Persze nem is tehetett volna m�sk�nt. Ez volt a sorsa – mondta a tan�r, de k�zben nem n�zett Hermione szem�be, tekintete a semmibe r�vedt, mint a megig�zettek�.

A l�nyba hirtelen belehas�tott a felismer�s: persze, hiszen Piton v�mp�r, hogyan is felejthette el, nem lett volna szabad lej�nnie ide a pinc�be…
P�nikszer�en keresni kezdte a menek�l�s �tvonal�t, de az ajt� eg�sz egyszer�en elt�nt a falb�l. Teljesen le volt z�rva a szoba.
Furcs�n imbolygott minden a lombikokr�l visszaver�d� f�nyben, furcs�n, de valahogy megnyugtat�an. M�r nem is akart elmenek�lni, eg�szen ellazult.
Piton r�n�zett, �s Hermione ekkor meg�rtette, hogy meg fog halni; behunyta a szemeit.
A f�rfi mag�hoz h�zta, majd belecs�kolt a nyak�ba, nem v�rt, nem ismert gyeng�ds�ggel �s �rz�kis�ggel.
Elolvadt k�r�l�tte a szoba. Piton fojtatta a cs�kot, imm�r egy vil�gb�l kiszakadt t�rben, lecs�szva a v�ll�ra, v�gigcs�kolva a karj�t, majd elid�z�tt a csukl�j�n�l, azon a ponton, ahol d�lut�n megszor�totta.
V�ratlanul �rte a harap�s, �s m�g l�tta sz�tfr�csk�lni a saj�t v�r�t, miel�tt csuromvizesen, zih�lva fel�bredt volna. Odakint m�r pirkadt.