Szerettem �t �s m�g most is szeretem, de megb�ztak ezzel a feladattal. Meg kell �t �ln�m, � a kulcs a gy�zelemhez, csak �gy gy�zhetj�k le �ket. �n vagyok az egyik legjobb, ez�rt nekem jutott ez a feladat, �s az se volt h�tr�ny, hogy n�nek sz�lettem. �gy teljes�tenem kell a parancsot. Meg kell �t �ln�m. De mit tegyek akkor, ha id�k�zben beleszerettem? Vagy mindent az emberis�g�rt? �s akkor velem mi lesz? �n, hogy tudn�k �gy �lni, hogy tudnom kell, �n is r�szese voltam a gy�zelemnek, de magamt�l tagadtam meg a boldogs�got? Tal�n egy jobb �let lehet�s�get? Erre k�ptelen lenn�k. Ez egyszer�en nem menne, de m�gis meg kell tennem, hiszen parancsba kaptam. Ezen munk�lkodunk m�r r�g �ta �s ez ker�lt sokak �let�be �veken kereszt�l, hogy most mi itt tartsunk. Itt �llunk a gy�zelem kapuj�ban, �s �n h�tr�ljak meg? Legyek gy�va, �s, miattam vesz�ts�nk? Ne azt m�r nem. Nem leszek �rul� �s h�tlen. A bar�taimhoz, az elveimhez… De mi van a szerelemmel? Az �n szerelmemmel? Vagy az nem �rdekes? Nem �rdekel senkit, hogy �n mit �rzek? Az �n �rz�seimmel mi van? Velem senki nem foglalkozik? De akkor is meg kell tennem. Nekem kell meg�ln�m. Hiszen ez a parancs.

Nem �rtem, hogy t�rt�nhetett, de beleszerettem, pedig csak egy kis senki, egy kis s�rv�r�. De m�gis szeretem, �s pont �t kell meg�ln�m. � a gy�zelm�nk kulcsa, �s am�g � �l, addig mi nem gy�zhet�nk. �s nekem engedelmeskednem kell. A v�rem, a csal�dom, a nevem k�telez r�. Malfoy…retteg�s, gy�l�let, fekete m�gia, hal�l. Nekem ezzel kell �lnem, ezzel vagyok megb�lyegezve. Csak egy gyilkos vagy, �s most �jra azz� kell lennem, �s azt vagyok k�teles meg�lni, akit felt�tel n�lk�l szeretni tudtam, eg�sz eddigi �letem sor�n, de ez a parancs, meg kell �t �ln�m. De mi�rt nem tagadom meg? Egyszer�. F�lek. F�lek att�l, hogyha nem teszem meg, �s ez�ltal el�rulom a Nagyurat, akkor � fog engem meg�lni. Gy�va vagyok, �s f�lek t�le. De akkor is, az elveimet �n sem tagadhatom meg. De ezek t�nyleg az �n elveim? Igen, azok. Ezekben hittem, ezekre neveltek, �s m�g most is vallom �ket. Hogy az �sszes s�rv�r�t, �s muglit ut�lni kell. �s �n m�gis beleszerettem egybe, de az elveim miatt teljes�tenem kell a parancsot, �s meg kell �t �ln�m. Nem fogunk miattam megbukni. Nyerni fogunk. Tudom, �rzem. �s �n hatalmas jutalmat fogok kapni, csak szerelmet nem… De ez parancs, nekem kell �t meg�ln�m.

Itt �llok ebben a rohadt kapuban, �s magammal veszekszem, mik�zben szakad a h� �s � r�m v�r. De m�r nem kell sok�ig egyed�l lennie, nemsok�ra megyek. Annyival is t�bb van m�g az �let�b�l…. Vajon tudja, vajon sejti? ���, honnan tudn�, hiszen mind b�znak bennem, t�k�letes az �lc�m. Semmi hiba, egyetlen-egy sem. Szinte m�r t�ls�gosan is t�k�letes. Rem�lem, meg�rti majd, �s meg tud majd bocs�tani, mivel csak parancsot teljes�tek. D mi�rt pont mi? Mi�rt pont � �s �n? Mert ellens�gek voltunk? Vagy m�g most is azok vagyunk? Egyszer�en nem tudom mik a v�laszok, de lehet, hogy jobb is �gy. �gy k�nnyebb. Lehet. M�r nem kell sokat v�rnod, j�v�k. De tudd, �n csak parancsot teljes�tek.

M�r vagy t�z perce ott �ll lenn a kapuban �s t�tov�zik. Mi a baj? Lehet, hogy sejt valamit? Biztos, hogy nem, b�zik bennem, r�m nem is gyanakodna. Annyira gy�l�l�m ez�rt azt a f�rget. Mi�rt nem volt k�pes d�gl�tt maradni, vagy legal�bb olyan nyomorult �llapotban, mint amilyenben 13 �vig �lt? Mi a j� b�d�s franc�rt kellett neki felt�madnia? Mert akkor esetleg �n boldogan is �lhetn�k, azzal, akit val�ban szeretek, �s nem valami h�lye, aranyv�r� frusk�val? De h�t nem, ugyeb�r… neki fel kellett t�madnia, �s nekem most parancsb�l meg kell �t �ln�m.

Ezalatt, a p�r h�nap alatt, am�g vele dolgoztam, teljesen �t�rt�keltem magamban. � m�s ember. Hasonl� ahhoz, akit a suliban ismertem, de m�gsem. Igaz�b�l nem is ismertem. De most kider�lt, hogy nem is olyan egoista g�r�ny, �s m�g �rz�sei is vannak. De ami a legfontosabb, tud szeretni. Mindemellett l�ttam harc k�zben. Az elsz�nts�g, az �lni akar�s, a t�l�l�s t�kr�z�d�tt a szem�ben. �s amikor engem v�dett…azt a v�gyat, azt az �leter�t, �n fogom elvenni t�le, hiszen… ez a parancs.

Mellette �reztem valamit, amit eddig m�g sohasem. � tan�tott meg szeretni. �szint�n Pedig milyen egyszer�. V�gre volt mi�rt �lnem, k�zdenem, v�gre volt c�lom. Hogy megv�djem, hogy meg�vjam, vigy�zzak r�. Nem engedtem, hogy b�rmi baja essen, mindent�l f�ltettem. Erre most nekem kell v�get vetnem a szeretett �letnek, de hiszen…ez a parancs.

Amikor megl�tom, �sszeszorul a gyomrom, �s csak �llok n�m�n, mik�zben � ott �ll az ablak el�tt, kezeit zsebre t�ve. Figyel engem, �s �n is �t. Tudom, hogy itt az id�…. most vagy soha. Szeretn�m tudni, mi j�r a fej�ben. A gondolatra, hogy esetleg legiliment�ljam, elmosolyodok. �gyse menne. Lassan l�pkedek fel�, nem akarok elsietni semmit sem. Mikor m�r csak egy l�p�snyi t�vols�g van k�z�tt�nk, feln�zek, egyenesen bele a szemeibe, hogy m�g egyszer utolj�ra l�thassam �ket, �s j�l az eszembe v�shessem, hogy �r�kk� eml�kezzek r�juk. Odal�pek hozz�, karomat a nyaka k�r� fonom, �s lassan megcs�kolom, v�rva, � hogyan reag�l. Tudom ez az utols�, nem akarok semmit sem elkapkodni. �s ekkor v�gre visszacs�kolt. Olyan t�zzel, olyan szenved�llyel, mintha tudn� mi fog t�rt�nni, mintha bizony�tani akarn�, menyire szeret. K�zben a ruh�m ujj�b�l kics�sztatom a p�lc�mat �s fel� ford�tom. K�rlek tudd, hogy csak parancsot teljes�tek. Szeretlek!
Megszak�tom a cs�kot �s halv�nyan, de keser�en elmosolyodok. N�zem p�r pillanatig az arc�r, m�g utolj�ra, majd:
- Boldog Kar�csonyt, Draco! – suttogom, mik�zben arcomat a v�ll�ra hajtom, �s tudom, most j�tt el az id�.

Mikor bel�pett a szob�mba egy pillanatra el�llt a l�legzetem, olyan csod�san n�zett ki, ahogy a lemen� nap sugarai megcsillantak a haj�n, �s aranyl� f�nybe vont�k az eg�sz test�t. Gy�ny�r� volt, �s �n tudtam, most mindennek v�ge. Az � �let�nek, �s az �n boldogs�gomnak. Lassan k�zeledik, mintha b�cs�zni j�nne. Mikor oda�r el�m, k�rbefonja a nyakamat, m�g �n a derek�t �lelem �t. K�nz� lass�s�ggal cs�kol meg, mintha tudn�, �rezn�,… hogy ez az utols�. De nem tudhatja. Vadul cs�kolok vissza, hogy �reztessem vele, mit �rzek ir�nta, �s most m�r � is �gy cs�kol. K�zeledik az id�, de nem vagyok r� k�pes. Hiszen olyan fiatal, olyan kedves, olyan sz�p, �s olyan szerelmes. Bel�m, �s �n is szeretem �t. Nem akarom, hogy meghaljon, f�leg nem miattam. De m�r k�s�, ezt meg kell tennem. A ruh�m ujj�b�l kics�sztatom a p�lc�mat �s fel� ford�tom. K�rlek tudd, hogy csak parancsot teljes�tek. Szeretlek!
Megszak�tja a cs�kot, tudom, most j�tt el az id�. �n is n�zem m�g az arc�t, hogy mindig eml�kezzek r�, majd:
- Boldog Kar�csonyt, Hermione! – suttogom �n is, �s a fejemet a v�ll�ra hajtom.

"Avada Kedavra"