Perselus Piton nem akart hinni a f�l�nek. Hermione Grenger az el�bb val�ban azt mondta, hogy akar t�le valamit? T�bbet egy �lel�sn�l? M�gis mit? A figyelm�t? A meg�rt�s�t? Net�n a lelk�t? A sz�v�t? A test�t?
- Ezzel mit akart mondani, Granger? Nem teljesen tiszta sz�momra a sz�nd�ka.
- Nos… azt hiszem… �gy �rtem, ahogy mondtam.
- Mit jelent az, hogy t�bbre? – k�rdezte Piton most m�r teljesen meglep�dve.
- Szeretn�m azt �rezni, mint r�gen. Azt, hogy tartozok valahova, valakinek fontos vagyok, illetve, most m�r azt szeretn�m, ha mag�nak lenn�k fontos, professzor – suttogta Hermione.
- Mi�rt kellene, hogy fontos legyen nekem? – k�rdezte Piton egyik d�bbenetb�l a m�sikba esve.
Hermione kezdett elbizonytalanodni. Term�szetesen nem arra sz�m�tott, hogy a f�rfi sz�tt�rja a karjait, hogy ism�t mag�hoz �lelhesse, de ezt a megr�k�ny�d�st, amit Piton arc�n l�tott, nem akarta. Enn�l m�g az is jobb lett volna, ha mag�b�l kikelve ord�t vele, hogy m�gis hogy mer�szelte ezt, vagy egyszer�en kineveti.
Nem tudta mit felelhetne. Mi lenne most a helyes v�lasz? A sz�nd�kait hat�rozottan tudta, de most nyilv�nval�v� v�lt, hogy a f�rfit is r� kell �bresztenie arra, amit � m�r felfedezett.
- Azt szeretn�m, ha meg�rtene, ha t�r�dne velem, ha mindig �rezhetn�m azt a biztons�got, a nyugalmat �s b�k�t, amit ma este a karjai k�z�tt. Nem szeretn�k t�bb� egy tan�tv�nya lenni a t�bbi k�z�l, �s azt szeretn�m a legjobban, hogy �n is fontosnak �rezze mindezt, ha nem kellene k�rnem t�bbet, hanem minden mozdulata �s mondata �szt�n�s lenne, nem elv�rt, �s nem el�re eltervezett. – Hermione fenntartva a szemkontaktust, fel�llt �s �vatosan elindult a kanap� fel�.

Piton �that� tekintettel vizsg�lta a l�nyt. Mit tegyen most? Felaj�nlottak neki valamit, s�t, k�rt�k valamire. Nem er�szakkal k�nyszer�tett�k, hagytak v�laszt�si lehet�s�get, es�lyt az �n�ll� d�nt�sre, amire eddig nem volt lehet�s�ge.
De ez nem csak egy egyszer� d�nt�s volt.
Mi lenne a t�le elv�rt? Ezt j�l tudta. G�nyosan ki�br�nd�tani Grangert, �s lehet�leg j� sokszor az orra al� d�rg�lni a mai mondatait.
Mi lenne az el�re eltervezett? Lehet ilyet el�re eltervezni? Meg sem fordult a fej�ben, hogy Granger ak�rmit is akarhat t�le.
Mi lenne az �szt�n�s? Merlinre! Mikor cselekedett � utolj�ra �szt�n�sen? Tal�n soha…
Most m�gis az lenne a legjobb.
Vagy m�gsem?
Nem.
Nem engedheti, hogy Hermione fontoss� v�ljon a sz�m�ra! Nem teheti �t t�nkre. Ha most enged, akkor Isten tudja csak, hogy hova fajulnak a dolgok. Biztosan nem abba az ir�nyba, amerre Hermione akarja.
Tudja ez a l�ny, hogy mit k�r? Ebben az Isten h�ta m�g�tti kis faluban senkihez sem menek�lhet, pedig, ha � egyszer a karmai k�z� kaparintja a l�nyt, akkor soha t�bb� nem engedi el.
Merlinre! Mi j�r a fejedben Piton? A karmaid k�z� kaparintani? Ez a l�ny nem arra k�rt, hogy tedd a szeret�dd�, csak egy t�maszt keres!
T�maszt? Ezek ut�n?
A karjai k�zt tartotta, �s a l�ny most oda v�gyik vissza.
De az el�bb is mi j�rt a fejedben?
Felid�zte mag�ban azt a p�r pillanatot, amikor Hermione hozz�b�jt, az illat�t, a l�legzetv�teleket, amelyeket a nyak�n �s a mellkas�n �rzett, a l�ny �lel�s�t.
Soha senki nem �lelte �gy.
Az anyja �lel�s hasonl� volt, de m�gis m�s. Hermion�re most n�k�nt gondolt. A l�ny olyan dolgokat mozgatott meg benne, amiket nem szabadott volna.
- Olyan l�ngokkal j�tszadozik, amelyekkel nem volna szabad! Ezeket a l�ngokat m�r nagyon r�gen piszk�lt�k. Ne akarja mag�t meg�getni, Granger! – t�rte meg a csendet Piton.
- Sosem f�ltem a t�zt�l - mondta Hermione, �s le�lt a f�rfi mell�, majd fel� fordult. – Akkor t�g�tom a fogalomk�rt. Nem sz�m�t, hogy milyen form�ban, de biztos�tson r�la, hogy figyel r�m, �s velem van. Cser�be �n is ugyan�gy teszek majd. B�zom �nben, professzor! Sohasem er�ltetne r�m olyan dolgokat, amiket �n nem akarok.
- Ebben ne legyen olyan biztos! Most a napl�ban olvasott Perselusra �p�t, ugye? Az egy kisfi� volt, Granger! Egy szerencs�tlen kisfi�, akinek az �lmait darabokra t�rte a val�s�g, akit az �desanyj�val egy�tt eltemettek.
- Ez nem igaz! Nem szabad csak �gy feladni az �lmokat! M�g biztosan eml�kszik a kisfi� �lmaira! H�t val�s�tsa meg! – Hermione ragyog� szemiben eddig nem ismert rem�nyek �s �g�retek l�tszottak. – Lehet, hogy m�r nem t�rhet�nk vissza a var�zsvil�gba, lehet, hogy m�r holnap a nyomunkra akadnak, �s meg�lnek minket. Most �gy kell �lnie, hogy minden perc az utols�. Arra kell t�rekednie, hogy a legjobbat hozza ki a helyzetb�l! Sajn�lom, hogy nem egy mardek�ros l�ny van �n mellett! Parkinsont biztosan sz�vesebben �lelgetn�, de �n egy griffend�les vagyok, ez jutott! �s, ha azt mondja, hogy csak az az egyetlen m�dja, hogy fontoss� v�ljak az �n sz�m�ra, akkor csakaz�rtis megpiszk�lom azokat a l�ngokat. Nem akarom, hogy teljesen t�nkre menjen az �letem. Foggal-k�r�mmel fogok harcolni, ha kell, akkor �n�rt is!
- Sz� se r�la, j� r�gen volt m�r, mikor �gy kiosztottak – mondta Piton felh�zott szem�ld�kkel.
- Nem kioszt�snak sz�ntam!
- T�nyleg �gy gondolja a dolgokat?
- Most j�nnek a keresztk�rd�sek?
- Igen! V�laszoljon a k�rd�semre! �gy gondolja a dolgokat, ahogy elmondta?
- Mindent, amir�l eddig besz�lt�nk.
- Igen!
- �szrevette, hogy mir�l besz�l�nk ahelyett, hogy a kiutat keresn�nk ebb�l a helyzetb�l?
- �n pont azt keresem!
- Ha p�r nap m�lva betoppan a felment� serege Potterel az �len, �s mag�t visszaviszik a Roxfortba, a r�gi �let�be, a bar�tai k�z�, akkor mi lesz? Most azt mondja, hogy sz�ks�ge van r�m. S�t! Azt mondta, hogy r�m van sz�ks�ge. Akkor mit fog csin�lni? Elfelejti? Titkol�zni fog? Net�n hazudozni, nehogy kider�lj�n, hogy a v�n denev�rrel volt �sszez�rva napokig?
- Semmi sem lesz m�r a r�gi. �s val�ban mag�ra van sz�ks�gem. Ne k�rdezze, hogy mi�rt! Tal�n m�g azt sem tudom, hogy hogyan jutottam erre, de azt �ll�thatom, hogy nem most kezd�d�tt a dolog, �s nem szeretn�m, ha valaha is v�ge lenne. F�l �ve egy �lomk�pet kergetek mag�r�l. Ez alatt a p�r nap alatt azonban siker�lt annyira megismernem, hogy bizton �ll�thatom, sosem hagyn�m, hogy minden olyan legyen k�zt�nk, mint volt. Most is arra t�rekszem, hogy m�s legyen a kapcsolatunk. T�bb, mint volt.
- Egyik megd�bben�sb�l a m�sikba esek, Granger! Maga �lomk�peket kerget r�lam? Hogy jutott ilyen m�lyre?
- Tess�k?
- Az Isten�rt! Hal�lfal� vagyok. Egy agressz�v, szadista denev�r. M�sok szenved�s�ben lelem az �r�m�m! M�gis mit v�r t�lem?
- Csak azt, hogy foglalkozzon velem, engedje, hogy megismerjem. Nem az �lc�j�t, mert azt m�r ismerem. �n az igazi Perselus Pitont akarom megismerni!
- Istenem! Hogy lehet ilyen makacs?
- Csup�n elsz�nt vagyok, nem makacs!
- Kital�lta m�r, hogy mik�nt akarja megval�s�tani ezt az �r�lt �tlet�t?
- Akkor ad nek�nk egy es�lyt? – k�rdezte Hermione rem�nykedve.
- Nek�nk egy es�lyt? Merlinre? Hallja, hogy mit mond?
- M�rmint nem �gy gondoltam – mondta Hermione kiss� elpirulva, �s gyorsan lehajtotta a fej�t, hogy elrejtse a zavar�t.
- �s ha �n �gy gondoln�m? – k�rdezte Piton provokat�van. Musz�j tudnia, hogy mik az es�lyei. Tal�n terelhetn� a dolgokat ilyen ir�nyba. Mi? Te teljesen megbolondult�l Piton? Mit akarsz te ett�l a kisl�nyt�l. Az el�bb m�r meg�llap�tottad, hogy n�, �s nem kisl�ny. De akkor is, ezt verd ki a fejedb�l!
Hermione szemei elkerekedtek, egy pillanatig a f�rfi arc�t vizsg�lta, majd ism�t lehajtotta a fej�t.
- Nos… �n… nem tudom. M�rmint… sz�val… nem eg�szen erre gondoltam, meg azt�n nekem m�g… sz�val �n m�g…
Piton �that� tekintettel vizsg�lta Hermion�t, azt�n megragadta a karj�t, �s maga fel� ford�totta.
- Tudom, hogy nem �gy gondolta! Akkor k�ss�nk alkut! Maga eleinte megmondja, hogy mikor mit v�r t�lem, �n megpr�b�lok alkalmazkodni. �t napot kap! Ha addig nem j�v�k bele, �s nem �gy m�k�dnek a dolgok, ahogy szeretn�, illetve, ahogy �n akarom, akkor visszat�r�nk a tan�r-di�k viszonyhoz. Rendben?
Hermione bizonytalanul b�lintott.
- Remek! Akkor �n most elmentem aludni. Holnap pedig elkezd�nk valamit kital�lni. �letfogytig nem maradhatunk a sz�lei h�z�ban. J� �jszak�t – mondta Piton, majd felkelt a kanap�r�l, �s ott hagyta Hermion�t.

Hermione boldogan n�zett Piton ut�n, am�g az el nem t�nt a f�rd�ajt� m�g�tt. M�gis el�rte a c�lj�t! Harcolni fog! Ha eddig m�r eljutott, akkor minden eszk�zt bevet majd.
�s akkor mi lesz, ha Piton t�nyleg t�bbet akar? – k�rdezte egy kis gonosz hangocska.
Nem akar t�bbet! – bizonygatta Hermione.
Azt sosem tudhatod! Nem ismered �t!
Akkor… tal�n… lehet, hogy �n sem b�nn�m… - vallotta be Hermione mag�nak. Ekkor l�pett ki a f�rd�b�l Piton, ez�rt az el�bbi gondolatai miatt a l�ny r�gt�n meg is dorg�lta mag�t. – Hogyan gondolhatsz ilyenekre? Merlinre! Mit akarhatna t�led Piton?
Amilyen gyorsan csak tudott, � is elt�nt hossz� percekre a f�rd�ben, majd miut�n kij�tt, bem�szott az �gyba, �s Piton fel� fordult, majd lassan bef�szkelte mag�t a f�rfi oldal�hoz. Tudta, hogy a professzora m�g �bren van, �gy l�legzetvisszafojtva v�rta a reakci�t.