Piton egy pillanatra lemerevedett, amikor meg�rezte az oldal�n�l Hermionet.
Mit csin�ljon most? Merlinre! Mibe ment bele? M�r megint nem olyan dolgok j�rnak a fej�ben, aminek nem szabadna. Nem lesz ez �gy j�!
Azt�n hossz� percek m�lt�n d�nt�tt. Oldalra fordult, arccal Hermione fel�, �s mag�hoz �lelte a l�nyt.
- Most m�r t�nyleg aludjon! J� �jszak�t – suttogta a f�rfi.
- J� �jszak�t!
Hermione elmosolyodott, �s k�nyelmesen elhelyezkedett az �t �lel� karok k�z�tt. Nem sokkal k�s�bb, m�r a b�k�s �lmok var�zslatos birodalm�ban sz�rnyalt.

***

M�snap nem v�rt fordulatok k�vetkeztek.
Reggel Piton �bredt fel el�sz�r, de nem tudott felkelni, mert nem akarta fel�breszteni a mellkas�n b�k�sen alv� l�nyt. P�r pillanatig d�bbenten figyelte Hermion�t, azt�n esz�be jutott minden. Az el�z� este, az �lel�s, az anyja napl�ja �s a besz�lget�s is. Pr�b�lta rendezni a gondolatait, amelyek m�g mindig a helytelen ir�nyba csapongtak. De h�t mit v�rnak t�le? Mikor �bredt ily m�don egy n� mellett?
Na nem! Erre nem szabad gondolnia!
Tal�n egy �ra is eltelt �gy, mire Hermione is fel�bredt. �lmosan n�zett fel a f�rfire, majd f�l�nken elmosolyodva sz�lalt meg:
- Boldog Kar�csonyt, uram!
- �nnek is, Granger!
- Nem sz�l�tana a keresztnevemen?
- Ez lenne az els� instrukci�ja?
- Vegye annak, ha szeretn�. Csup�n az�rt k�rem ezt, mert nagyon zavar az �lland� Grangerez�s.
- Ez esetben felkelne, hogy �n is fel tudjak, Hermione?
- Persze! Eln�z�st, professzor!

***

Reggeli ut�n Piton kis�t�lt az erd�be, hogy fogjon egy baglyot, amivel hozathat n�h�ny �js�got. K�v�ncsi volt, hogy mik�nt alakultak a dolgok az elt�n�s�k k�r�l a var�zsvil�gban.
A bagoly egy �r�n bel�l meg is jelent a Reggeli Pr�f�t�val �s n�h�ny kev�sb� sz�nvonalas var�zsl� napilappal, amelyek t�bbnyire pletyk�kr�l sz�ltak. Eset�kben azonban m�g a Pr�f�ta is csak pletyk�kr�l �rhatott, mert Hermion�n �s rajta k�v�l senki sem tudhatta, hogy mi is t�rt�nt igaz�b�l.
Nem t�vedett. Az �sszes �js�g tele volt hazugs�gokkal. A legjobban m�gis az d�bbentette meg, hogy a t�nyszer� k�zl�sen t�l, a Pr�f�ta is �tl�tsz� hazugs�gok fejteget�s�be bocs�tkozott. Mag�ban szitkoz�dva indult vissza a h�zhoz.
Az erd�b�l ki�rve r�fordult arra a kis �sv�nyre, amely a h�ts� kertkapuhoz vezetett. F�l�ton azonban megtorpant. A h�zhoz k�zeli mez�n egy n�gy emberb�l �ll� t�rsas�gra figyelt fel, akik k�v�ncsis�gukat kicsit sem leplezve tekintgettek a h�zik� fel�.
A hossz� id� sor�n rendk�v�l kifinomult k�vetkezet�sei most sem csaltak. Biztos volt benne, hogy a falubeliek r�j�ttek, a Granger-h�zban lakik valaki. Val�sz�n�leg m�r azt is l�tt�k, hogy ketten vannak, �s most az egyik f�rfi pont fel� n�z…
A francba is! – d�h�ng�tt mag�ban.
Elt�nni m�r nem volt ideje, r�g �szrevett�k, �gy h�t maradt a j�l megszokott viselked�s. Szigor� �s hat�rozott tekintet �lc�j�val m�lt�s�gteljesen bevonult a h�zba.
Hermion�t a nappaliban tal�lta egy b�jitalos k�nyv f�l� g�rnyedve. A l�ny feln�zett az olvasm�ny�b�l, hogy k�sz�ntse a f�rfit.
- Sikerrel j�rt, professzor?
Piton v�laszk�nt csak morgott egyet, amit csak a legnagyobb j�indulattal lehette igennek �rteni, majd Hermione el� haj�totta az �js�gokat.
- Csak akkor olvassa el, ha fel van k�sz�lve a kett�nkr�l kering� legabszurdabb pletyk�k feldolgoz�s�ra, amit minden bizonnyal m�g majd fokozni is fognak a k�zelj�v�ben, ugyanis a falusiak r�j�ttek, hogy itt vagyunk.
- Tess�k? Hogyan? Mib�l? M�rmint ezt honn�t veszi? – k�rdezte Hermione d�bbenten.
- Micsoda meghat� jelenet! Sosem gondoltam volna, hogy Kegyed tud �sszef�gg�stelen�l besz�lni. Ennek a tulajdons�g�nak azonban az elm�lt id�szakban �kes tan�bizonys�g�t adta.
- Akkor az els� instrukci�m az lenne, uram, hogy a k�zelj�v�ben pr�b�lja �gy megfogalmazni a mondanival�j�t, hogy azt �n is meg�rtsem. Mindezt �gy tegye, hogy k�zben megpr�b�l nem megs�rteni.
Piton �sszeh�zott szemekkel n�zett Hermion�ra, mik�zben pr�b�lt lehiggadni �s eleget tenni a k�r�snek.
- Rendben! Akkor pr�b�ljuk meg �jra! Siker�lt �js�gokat szereznem, amiket �n is elolvashat, ha k�pes elviselni a gyomorforgat� hazugs�gokat. A m�sik dolog pedig az lenne, hogy az �sv�nyr�l l�ttam n�h�ny embert, aki a h�zat figyelte. – Hermione k�zbe akart v�gni, de Piton megel�zte. – Tudom! Meg se sz�laljon! Lehet ak�r v�letlen is, de biztos vagyok benne, hogy nem az. Azt hiszem elfelejtettem mondani, hogy mikor lent voltunk a faluban, akkor hallottam egy besz�lget�st, amib�l kider�lt, hogy tudnak a lakosok a sz�lei hal�l�r�l, �s mag�t gyan�s�tj�k.
- Micsoda? Engem? M�gis hogyan jutottak erre a k�vetkeztet�sre? – k�rdezte Hermione d�bbenten.
- Nos azt hiszem mindenki �nre gyanakszik. A var�zsl�k is. Err�l sz�lnak az �js�gok, meg m�g egy rak�s s�letlens�gr�l, f�k�nt a kett�nk k�z�tt lev� szerelmi kapcsolatr�l, ami ugyeb�r nem l�tezik. Fogalmam sincs, hogyan juthattak ilyen k�vetkeztet�sre!
Hermione b�ntudatt�l �g� arc�t lehajtotta, h�tha azzal elrejtheti Piton el�l a sejt�s�t.

Piton d�bbenten n�zte a l�nyt. Tiszt�n l�tta az arc�n t�kr�z�d� b�ntudatot. M�gis mi�rt lenne a l�nynak b�ntudata? Azt�n r�j�tt, hogy Hermione titkol el�le valamit.
- Mi az amir�l tudnom kellene, Granger? – k�rdezte szigor�nak.
Hermione a j�l ismert hanghordoz�s hat�s�ra �sszerezzent, �s f�l�nken, szinte suttogva sz�lalt meg:
- Reggel meg�g�rte, hogy Hermion�nak fog sz�l�tani, �s m�g azt is, hogy nem fog velem t�bbet ilyen hangnemben besz�lni. K�rem! – n�zett k�ny�rg� tekintettel Pitonra.
- Akkor lesz sz�ves elmondani nekem, hogy mit titkol! Merlinre, Hermione! Legilimentor vagyok, �s k�m!
- Azt hiszem, hogy a bar�taimt�l sz�rmazhatnak az ilyen ir�ny� pletyk�k. Ginny �szre vette rajtam az �rdekl�d�st, amivel �n fel� fordultam. Sokat viccel�d�tt azzal, hogy beleszerettem mag�ba – mondta Hermione s�padtan. – A bar�taim el�rultak, �s nem hisznek bennem! – fakadt ki hirtelen. – Hogy hihetik el azt, amit az �js�gok �rnak? – k�rdezte k�nnyes szemmel.
- Nem csak elhitt�k, hanem tov�bb is b�v�tett�k az agysz�lem�nyeikkel. Mindig is tudtam, hogy Potter �s Weasley k�t nagy t�kkel�t�tt barom!
- Ezzel most nem seg�tett – mondta Hermione haragos tekintettel.
- Nem is �llt sz�nd�komban! – cs�szott ki meggondolatlanul a mondat Piton sz�j�n.
Hermione esetlen�l lerogyott a sz�kre, amir�l az el�bb �llt fel, �s a kezeibe temette az arc�t.
- Minek kell m�g megt�rt�nnie velem? Minek kell m�g elromlania? Vessen m�r valaki v�get ennek a r�m�lomnak! – motyogta a kezei k�z�.
- Esetleg lenne egy megold�s – mondta Piton halkan.
Hermione rem�nykedve n�zett fel.
- Feladhatn�m magam az auroroknak, ezzel tiszt�zva �nt. Azonnal visszaker�lne a Roxfortba Dumbledore v�delme al�, �s a bar�tai is elfelejten�k egy id� ut�n a sok s�letlens�get.
- Ezt most nem gondolja komolyan, ugye?
- Val�ban nem egy le�ny�lom az aurorok vallat�sa, de a m�ltamat, �s az el�z� vallat�s k�r�lm�nyeit figyelembe v�ve, tiszt�zni tudn�m �nt.
- �n nem akarom, hogy tiszt�zzon. F�leg nem a saj�t �lete �r�n! B�n�s vagyok, meg�ltem Malfoyt. De m�gis, hogy jutottak arra, hogy �n v�geztem a sz�leimmel?
- Ezt nem tudom. Egyik ostoba cikkben sem �rnak err�l.
- Egy�bk�nt most mit fogunk csin�lni? – terelte el a t�m�t Hermione. Nem akart t�bb veszeked�st arra ir�nyul�an, hogy sz�ks�ge van Pitonra.
- Ez hogy �rti?
- Azt mondta, r�j�ttek a falusiak, hogy itt vagyunk. Az aurorok vagy a hal�lfal�k is b�rmikor megtudhatj�k a tart�zkod�si hely�nket. Hova menj�nk?
- Nem tudom – mondta Piton lemond�an.
- Ki kellene tal�lnunk valamit. Nem mehetn�nk a Fon� sorra?
- Biztosan az volt az els�, ahol kerestek minket. Az a hely nem biztons�gos.
- Akkor csak legy�nk mindig k�szenl�tben, �s ha r�nk t�madnak, akkor majd elt�n�nk.
Hermione nem v�rta meg Piton beleegyez�s�t. Azonnal a szob�ba ment, hogy minden sz�ks�geset �sszecsomagoljon, hogy egy esetleges menek�l�s alkalm�val k�zn�l legyenek az �sszezsugor�tott l�d�k.

Dolga v�gezt�vel visszament a nappaliba, ahol Piton a kandall� p�rk�ny�nak t�maszkodva b�mult a t�zbe. �vatosan a f�rfi mell� l�pett, majd megsz�lalt:
- �sszepakoltam mindent. A l�d�k az �jjeliszekr�nyen vannak lekicsiny�tve.
Piton sok�ig nem reag�lt, v�g�l v�ratlanul sz�lalt meg.
- Sajn�lom, Hermione! Most m�r nagyon sajn�lom, hogy �nt is beler�ngattam ebbe az eg�szbe.
- �n m�r nem sajn�lom! – suttogta a l�ny, majd Piton �rtetlen tekintet�t l�tva gyorsan folytatta. – M�rmint, az nagyon f�j, hogy a sz�leimnek meg kellett halnia, na meg, hogy r� kellett d�bbennem, a bar�taim nem azok, akiknek, hittem �ket, de j� itt lenni �nnel. Mindezzel egy �j es�lyt kapott az �letre.
- Milyen es�ly ez? �s milyen �ron?
- Nekem mindig azt mondt�k a sz�leim, hogy mindegy milyen helyzetbe ker�l�k, de abb�l
pr�b�ljam meg a legjobbat kihozni. Most �pp azon vagyok.
- Mennyire f�lre ismertem �nt, Hermione!
A l�ny erre a v�ratlan kifakad�sra halv�nyan elmosolyodott, majd percekkel k�s�bb ism�t megsz�lalt.
- J�jj�n, egy�nk valamit, azt�n tal�ljuk ki, hogy hova hoppan�ljunk, ha kell!

A felkel� hold a nappali kanap�j�n tal�lta Pitont �s Hermion�t, amint arr�l vitatkoztak, hogy k�lf�ldre menjenek, vagy vissza Angli�ba, esetleg megpr�b�lkozzanak-e egy interkontinent�lis hoppan�l�ssal?
- Szerintem mindenk�ppen Angli�ba kellene visszat�rn�nk, �s az lenne a legjobb, ha kapcsolatba tudn�k l�pni az igazgat�val – mondta Piton.
- J�! Most m�r feladom. �gy sem tudom meggy�zni, igaz? Pedig nagyon k�v�ncsi lenn�k Florid�ra – mondta Hermione vigyorogva.
- Ostoba griffend�les! M�gis mit csin�ln�nk Florid�ban? – k�rdezte Piton mogorv�n.
- F�r�dn�nk a tengerben, gy�ny�rk�dn�nk a p�lmaf�kban, �s s�tk�rezn�nk a napon.
Piton v�lasza egy t�m�ny undort t�kr�z� horkant�s volt. Hermione most m�r nem b�rta tov�bb, kit�rt bel�le a kacag�s.
- Csak vicceltem – mondta nevet�st�l k�nnyes szemekkel, �s odad�lt Pitonhoz, aki megad�an �tkarolta a l�ny v�ll�t.
A f�rfi �pp meg akart sz�lani, amikor a h�z egyik fal�t berobbantott�k. Mindketten ijedten ugrottak fel, �s kapt�k a fej�ket a hang ir�ny�ba. Alastor Mordonnal �s n�h�ny m�sik aurorral tal�lt�k magukat szembe. Mordon undorodva sz�lalt meg.
- H�t m�g is igazak a pletyk�k! Undor�t�ak vagytok mindketten!
- Hermione, a szob�ba! Most! – ord�totta Piton, mik�zben egy er�s pajzsot vont maguk k�r�, �s � is h�tr�l�sba kezdett.
Hermione engedelmeskedett, gyorsan a szoba fel� indult. �rezte, hogy a pajzs gyeng�l a becsap�d� �tkok miatt.
- Milyen pajzs ez? Mondja a var�zsig�t, �n is meger�s�tem.
- Csak hozza a csomagokat, �s m�r itt sem vagyunk – mondta Piton.
Amikor be�rtek a szob�ba, Hermione az �jjeliszekr�nyhez rohant, a zseb�be s�llyesztette az apr� l�d�kat, de mindek�zben nem vette �szre, hogy egy auror a h�tuk m�g� lop�zott. M�r Pitonhoz l�pett, hogy hoppan�lhassanak.
Csup�n n�h�ny m�sodperc volt az eg�sz. �rezte, hogy Piton szorosan mag�hoz �leli, hallotta az aurorok hangj�t, azt�n v�ratlanul a h�t�ba csap�dott egy �tok, amit�l megrogytak a l�bai, azt�n egy pillanattal k�s�bb els�t�t�lt k�r�l�tte a vil�g.