1.      Fejezet - Az els� nap

Fiatal, �letvid�m, hossz�, s�t�tbarna haj�, csillog� z�ld szem�, karcs� test� n� l�pett be egy �don kast�lyba. Neh�z k�nyvekkel karjaiban siet�sen haladt v�gig az ismer�s folyos�n, mik�zben gondolatai teljesen m�shol j�rtak. Furcsa volt ism�t a r�gi iskola falai k�z�tt j�rni, mely az�ta szinte semmit sem v�ltozott. Mennyi ideje is volt m�r, amikor els�sk�nt remeg� l�bbakkal el�sz�r ment v�gig az ismeretlen kast�ly l�pcs�in? Merengve gondolt vissza az �nfeledt iskol�s �vekre, majd arra, hogy milyen h�vvel vetette bele mag�t ut�na a nagybet�s �letbe. A Miniszt�riumn�l elt�lt�tt �vek alatt rengeteg mindent el�rt, de m�gis �gy �rezte, valami m�g hi�nyzik boldogs�g�hoz. Visszagondolt, mennyire meglep�d�tt, mikor egykori tan�ra szem�lyesen kereste fel, hogy felk�rje az �ll�sra. �gy �rezte, ez az a jel, amire eddig v�rt, �gy sz�m�ra egy percig sem volt k�ts�ges, hogy igent mondjon a kedves �reg�rnak, akinek annyi mindent k�sz�nhetett.

Hirtelen befordult egy sarkon, �m neki�tk�z�tt valami hatalmas, fekete dolognak, vagyis szem�lynek. Meglepet�s�ben elejtette k�nyveit, �s m�r ny�lt is fel�j�k, hogy �sszeszedje azokat, de az idegen f�rfi gyorsabb volt n�la. Felkapkodta a f�ldr�l a n� k�nyveit, �s odany�jtotta neki.

- Eln�z�st, kisasszony. Meg�t�tte mag�t?

-   Nem, nincs semmi bajom. K�sz�n�m – n�zett fel a f�rfira, aki els� l�t�sra ink�bb ijeszt�nek, mintsem bar�ts�gosnak festett. V�llig �r� fekete haja egyszer�en hullott arc�ba, fekete szemei olyanok, mint egy-egy bog�r, arca s�padt, orra g�rbe, sz�ja v�kony, de m�gis volt benne valami, ami k�l�n�s �rz�ssel t�lt�tte el a l�nyt. Egy ideig n�m�n n�ztek egym�s szem�be. M�r-m�r zavarba j�tt Katie a f�rfi pillant�s�t�l, de nem mutatta ki. A var�zsl� hirtelen fel�llt, felseg�tette a f�ldr�l a n�t.

-   Eln�z�st k�rek, m�g egyszer. Siet valahov� Miss.…?

-   Katherine Mendoza. Dumbledore professzort keresem.

-   J�jj�n, megmutatom, merre tal�lja. – Azzal elmentek az ellenkez� ir�nyba. – B�v�s Bizsere – mondta meg a f�rfi a jelsz�t, majd elsietett. Katie felment a l�pcs�n, majd kopogtatott.

-   J� napot, kedves Katherine, f�radjon beljebb! Rem�ltem, hogy ide tal�l.

-   Dumbledore igazgat� �r! – �dv�z�lte Katie kedvesen. - Tulajdonk�ppen egy f�rfi seg�tett. Fekete haja van, fekete szeme, �s hogy �szinte legyek a ruh�zata olyan, mint egy denev�r�. – Az id�s �r mosolyogni kezdett, majd �gy sz�lt:

-   Akkor m�r Perselust ismeri.

-   Ha � volt Perselus, akkor igen.

-   De hogyhogy nem ismeri r�gebbr�l? Hiszen ide j�rtak mindketten.

-   Igen, de amikor � heted�ves volt, �n akkor lehettem els�s.

-   �, �rtem m�r. H�t akkor… a szob�ja a pinc�ben lesz, a s�t�t var�zslatok kiv�d�se terem mellett. A csomagjait lek�ldtem.

-   �s…

-   A k�gy� is rendben van, �t a terembe vitettem le. Ott lesz.

-   Rendben. K�sz�n�m, professzor.

-   �n k�sz�n�m, hogy seg�t nekem. Tudja, mennyire neh�z j� taner�t tal�lni. Nyolckor vacsora a nagyteremben. Rem�lem, eml�kszik, merre van.

-   Rem�lem �n is. – Azzal elment. Szob�j�ban led�lt egy kicsit, majd felkelt, lezuhanyozott, fel�lt�z�tt, �s nem sokkal nyolc el�tt elindult. A folyos�n �sszefutott az igazgat�val…

-   �, kisasszony, j�jj�n, bemutatom t�rsainak, �s egyben a hely�t is a tan�ri asztaln�l. – Bementek. Perselus Piton meglepetten b�mult az igazgat� mellett �ll� ifj� h�lgyre. Felismerte, hogy � az, akivel a folyos�n �sszefutott, de �lm�ban sem gondolta volna, hogy a tan�ri asztaln�l l�tja viszont, r�ad�sul Dumbledore t�rsas�g�ban. Kellemetlen �rz�se t�madt, �s ez csak fokoz�dott, mikor az igazgat� hangos torokk�sz�r�l�ssel jelezte, hogy sz�lni k�v�n.

– H�lgyeim �s Uraim, bemutatom �j tan�runkat, Katherine Mendoza s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�rt, �s aurort.

-   J� est�t, Katherine.

-   Maradjunk a Katie-n�l, az legal�bb h�en t�kr�zi a bennem lappang� kis�rd�g�t… - sz�lt mosolyogva, mire a tan�rok t�bbs�ge hahot�zni kezdett.

-   Humoros kisl�ny. Mondja, ugye �n ide j�rt? – sz�lt egy szem�veges, kontyot visel�, id�s boszork�ny.

-   15 �ve v�geztem.

-   Melyik h�zba tartozott? – �rdekl�d�tt egy alacsony, szem�veges var�zsl�.

-   A Mardek�rba – felelte Katie.

-   Nocsak… �s nem ismerte Perselust? – k�v�ncsiskodott tov�bb az id�s boszork�ny. - � is mardek�ros volt.

-   Tudom, Dumbledore professzor eml�tette, de amikor Perselus heted�ves volt, �n akkor voltam els��ves.

-   �, �rtem. Sz�val ez�rt nem ismerik egym�st.

-   Ez�rt.

-   �, Katie, el is felejtettem bemutatni �nnek koll�g�it. � itt Minerva McGalagony, �tv�ltoz�stan, Perselus Piton b�jitaltan, Flitwick b�b�jtan, Bimba gy�gyn�v�nytan, Binns professzor m�giat�rt�net, Sinistra professzor asztron�mia, Trelawney professzor j�sl�stan, valamint Rubeus Hagrid vad�r �s legend�s l�nyek gondoz�sa tan�r. – Az eml�tettek mind fel�lltak, �s biccentettek Katie fel�, aki hasonl�an v�laszolt.

-   �rvend�nk.

-   Szint�gy.

-   �s a helye… tess�k. – A f�rfi Perselus �s Minerva k�z�tt mutatott egy sz�kre. – Eln�z�st, Perselus, de tudja, a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r mindig itt �l.

-   Tudom, nyilv�n elfelejtettem – sz�lt cs�p�sen az eml�tett tan�r.

-   Nyilv�n – g�nyol�dott Katie.

-   Hogy mondta? – v�laszolt fagyosan Perselus.

-   �… Eln�z�st, legk�zelebb hangosabban mondom. – a n� megnyomta a hangosabban sz�t, mire sokan felkapt�k a fej�ket.

-   J�nnek a di�kok – sz�lt Dumbledore. Megv�rta, m�g mindenki helyet foglal, majd belekezdett szok�sos �vnyit� besz�d�be. - �dv�zl�k mindenkit ism�t a Roxfort falai k�z�tt! Mint l�tj�tok �jra elj�tt a tan�vnyit�. Nyilv�n nem �r�lt�k ennek, de sz�, ami sz�, ennek �gy kell lennie. Az els�s�ket �dv�zl�m itt, a fels�bb �veseket �dv�zl�m �jra itt. Szem�lyi v�ltoz�s t�rt�nt ism�t. Szeretett Umbridge professzorotok elment az iskol�b�l, �gy a hely�t Katherine Mendoza veszi �t a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tant�rgy oktat�s�ban. Fiatal kora ellen�re igen sz�p eredm�nyek �llnak m�g�tte, b�zom abban, hogy, megtal�lj�tok vele a k�z�s hangot. Most pedig rem�lem, mindenki sz�v�b�l sz�lok: J� �tv�gyat! – Mindenki enni kezdett, azut�n nyugov�ra t�rtek, ki-ki a saj�t �gy�ban…

a

M�snap Katie sz�rny� fejf�j�sra �bredt. Bevett gyorsan egy f�jdalomcsillap�t�t, majd fel�lt�z�tt, �s lement reggelizni. McGalagony professzor azonnal oda is l�pett hozz�.

-   Katie, itt az �rabeoszt�sa. Az els� �r�ja a hetedikesekkel lesz, r�ad�sul �sszevont oszt�ly: a Griffend�l �s a Mardek�r. Tudom, nem a legjobb p�ros�t�s, de a tant�rgyak sokas�ga �s a tan�ri �llom�ny cs�kken�se �ta k�nytelenek vagyunk hasonl� m�dszerekkel k�nny�teni a tan�t�s menet�n. B�zom benne, hogy nem lesz semmi gondja az egyik oszt�llyal sem.

-   Rendben. K�sz�n�m, pro…

-   Csak semmi professzor. Legyen Minerva.

-   K�sz�n�m, Minerva.

-   Nincs mit. J� �tv�gyat. – A fiatal n� hozz�fogott a reggelihez. M�st nem tudott enni, csak egy szelet pir�t�st egy f�l cs�sze te�val, de az is soknak bizonyult. F�j� gyomorral, izgatottan indult el az els� �r�j�ra. Mikor bej�ttek a heted�vesek a terembe, azonnal k�sz�ntek. Meg is lep�d�tt, hogy milyen j�l neveltek ezek a fiatalok.

-   J� napot, Mendoza professzor.

-   J� napot. Ma a patr�nus b�b�jjal foglalkozunk.

-   Tan�rn�, lehet egy k�rd�sem? – sz�lt egy csokol�d�barna b�r�, afro-fonatos l�ny.

-   Persze… Mondd, Angelina.

-   Mi az ott? – mutatott a hatalmas terr�rium fel�.

-   �? Csak a k�gy�m, M�dea.

-   De h�t � hatalmas! Nem f�l t�le tan�rn�?

-   Ugyan, ha a gyilkos �tkokkal tudok b�nni, pont egy k�gy� fogna ki rajtam? Ne nevettessetek. Na! Sz�val, mit tud a… igen, Fred?

-   A patr�nus b�b�j leggyakrabban a dementorokt�l v�d meg minket.

-   Helyes! Mik azok a dementorok? George?

-   A dementorok a var�zsl�b�rt�n, az Azkaban �rei.

-   Igen, �s mi a var�zsige, amit haszn�lnunk kell? Flint? – a fi� hallgatott. – J�. Montague? - Semmi. Csendesen j�rk�lt a teremben, majd ism�t megsz�lalt: - Warrington? – Szint�n zen�sz. - Pucey? Tudj�tok, nem szoktam kem�nykedni, se fenyeget�zni, de azt hiszem, itt az ideje elkezdenetek a b�ntet�munk�kat. M�ris sok id�t pazaroltam r�tok. Oliver, k�rlek, mondd meg a var�zsig�t.

-   Expecto patronum.

-   Helyes. Van valakinek patr�nusa?

-   Nekem van! – ki�ltottak fel a Weasley-ikrek.

-   Ki tudja megmondani, milyen az inkarn�l�dott patr�nus? Alicia?

-   Alakot �lt�tt. �ltal�ban �llatok alakj�t veszi fel.

-   Helyes. Sz�val fi�k! Inkarn�l�dott?

-   Igen. Nekem P�rduc. – sz�lt Fred.

-   Na �s neked, George?

-   Tigris.

-   Sz�val a vadmacsk�kra buktok? – sz�lt Katie rejtett mosollyal az ajk�n.

-   Nyilv�n. – nevetett Fred.

-   A h�zi feladat �tven centis dolgozat a patr�nus b�b�j alkalmaz�s�r�l. Flint, Warrington, Pucey �s Montague nyolckor az irod�mban jelentkezik b�ntet�munk�ra. – Azzal elindult, de megtorpant. �sszeh�zott szem�ld�kkel fordult vissza a di�kokhoz, akik – miut�n r�juk n�zett – meglepetten n�ztek r�.

-   Ezt hogy csin�lta, tan�rn�? – ki�ltottak fel t�bben is a meglepet�st�l.

-   Mit? – k�rdezett vissza Katie �rtetlen�l.

-   A haj�t! Az el�bb m�g hossz� s�t�tbarna volt a haja, most meg t�sk�s, �s r�zsasz�n�! – �rdekl�d�tt Angelina.

-   Oh, mindig elfelejtem, hogy ne h�zzam �ssze a szem�ld�k�m. – kapott a tan�rn� sz�rakozottan a fej�hez.

-   Sz�val nemcsak auror, hanem m�g metamorf m�gus is, tan�rn�?

-   Igen, helyes �szrev�tel, Alicia.

-   Mi�ta? – k�v�ncsiskodtak tov�bb a t�bbiek.

-   Ami�ta megsz�lettem. P�r h�napos koromig �lland�an v�ltoztattam a hajam sz�n�t, persze akaratomon k�v�l. De amit el akartam mondani: Angelina, Alicia, Fred, George �s Oliver t�z pontot kap fejenk�nt. �gy l�tom, a Griffend�l m�ris gyarapodott 50 ponttal. A Mardek�r ezzel szemben n�gy t�kfilk�val – folytatta cseveg� hangon, majd kis�t�lt a teremb�l.

-   Ap�m, micsoda n�! – szaladt ki Fred sz�j�n a mondat, miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy a tan�rn� m�r hall�t�vols�gon k�v�l van.

-   Micsoda? Ne bomolj m�r! – feleselt vele George, mik�zben azon mesterkedett, hogy k�nyveit visszatuszkolja „meglepet�sekkel” teli t�sk�j�ba. – Ugyanolyan tan�r, mint a t�bbi! �s a mai �ra alapj�n igencsak fel kell k�tn�nk a gaty�nkat, ha �v v�g�n �t akarunk menni a vizsg�n. – De Fred ezeket a mondatokat m�r nem is hallotta, teljesen mag�val ragadta a tan�rn� sz�ps�ge, hat�rozotts�ga.

a

Katie els� napja igaz�n mozgalmasnak bizonyult, �m kor�ntsem �rezte terhesnek a tan�t�st �s az azzal j�r� egy�b teend�ket. Munk�val elt�lt�tt �vei alatt sosem �rzett ennyi energi�t �s lend�letet mag�ban, mint most. A vacsor�hoz f�radtan ment le, �s alig foglalt helyet, Piton professzor m�ris r�t�madt:

-   J�kedvb�l k�ldi b�ntet�munk�ra a mardek�rosokat?

-   Mondja, ott volt az �r�mon? – v�gott vissza Katie hasonl� hangnemben.

-   Nem.

-   Akkor legyen sz�ves, ne sz�ljon bele. A fi�k egy egyszer� var�zsig�t nem tudtak megmondani nekem.

-   Hallottam r�la. Azt k�rdezte, amit nem tanultak.

-   Mondja, professzor! Ha a griffend�lesek tudt�k a v�laszt, akkor a…

-   Nem �rdekel, ki tudta a v�laszt! – ki�ltotta d�h�sen a b�jital tan�r.

-   Megvannak a tan�t�si m�dszereim. Ha nem tetszik, sz�ljon az igazgat� �rnak! �llok el�be! De a fi�k nyolckor b�ntet�munk�n lesznek! – Azzal fel�llt, �s elsietett a szob�j�ba. D�h�s volt mag�ra, ami�rt hagyta, hogy a f�rfi kihozza a sodr�b�l. - De mit tehettem volna? T�rjem n�m�n a megal�z�st? H�t nem fogom! Neki nem. B�rkinek, de neki nem. Egy �ntelt h�lyag, �s elv�rja, hogy ugr�ljam k�rbe. Ilyet! – gondolta mag�ban, majd mikor kopogtattak, kinyitotta az ajt�t: - J�jjenek csak. – A fi�k bementek. � el�var�zsolt n�gy padot n�gy sz�kkel, azokra n�gy pap�rt n�gy penn�val, majd a t�bl�ra egy �sszef�gg� sz�veget n�h�ny hellyel.

- Ezt egy �ra alatt t�lts�k ki.

-   De tan�rn�, ezt…

-   Nem �rdekel, Flint. Kezdjen neki, mert nem lesz el�g az ideje. – azzal elkezdett k�rbe j�rk�lni a fi�k k�z�tt. Egy �ra eltelt�vel �sszeszedte a lapokat, lassan v�gign�zte mindet, majd �gy sz�lt: - �gy l�tom Flint, �s Pucey, magukra nem hatott a b�ntet�s. Rendben. Velem lehet besz�lni. Holnap nyolckor ugyanitt. Warrington, Montague, maguk nem j�nnek holnap. Viszl�t. – A fi�k elsiettek. Katie pedig �t�lt�z�tt, �s v�gigfek�dt az �gy�n. M�g mindig a vacsor�n�l t�rt�ntek k�r�l forogtak gondolatai. Nem �rtette, vajon direkt csin�lja-e ezt vele a professzor, vagy csup�n ennyire �rz�keny lenne a tan�tv�nyaira… Rosszul esett neki, hogy m�r az els� napon �sszet�z�sbe kellett keverednie egy kolleg�j�val. Persze a Miniszt�riumban sem ment mindig minden z�kken�mentesen, de ottani kolleg�i legal�bb tisztelettud�an besz�ltek vele. Mindenki tudta, hogy mennyire tehets�ges, �s hogy igen nagy lehet�s�gek �llnak m�g el�tte, ez�rt sokan ker�lt�k is a vele val� �sszet�z�st. Most sem maga a helyzet zavarta, de ezt a hangnemet, amit a professzor engedett meg mag�nak vele szemben, az�rt m�gis csak kik�ri mag�nak. Hosszasan t�prengett, v�g�l d�h�sen az oldal�ra fordult, �s elaludt.

a

A kezdeti neh�zs�gek ut�n Katie napjai a Roxfort Var�zsl�- �s Boszork�nyk�pz� Szakiskol�ban viszonylag der�sebben �s z�kken�mentesen teltek. Elhat�rozta, hogy b�rmennyire is szeretn�, m�gsem fogja hagyni, hogy Perselus Piton, a rettegett b�jitaltan tan�r, vagy ahogy a di�kok h�vt�k, a „pince r�me” megnehez�tse napjait. Nem k�v�nt semminem� besz�lget�sbe keveredni vele, ker�lte a vele val� �rintkez�s minden form�j�t, di�kjai t�rsas�g�ban viszont k�l�n�sen j�l �rezte mag�t. Hamar h�re ment az iskol�ban, hogy az �j s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r �r�i igen vid�m hangulatban telnek, melyet a gyerekek nagyon szeretnek. M�g a Mardek�rosok is k�nytelenek voltak beismerni, hogy ezekre az �r�kra sz�vesen j�rnak.

�m az �sszes di�k k�z�l volt egy, aki mindenkin�l jobban v�rta ezen �r�k kezdet�t. Att�l a pillanatt�l, hogy Fred Weasley megpillantotta a fiatal �s gy�ny�r� tan�rn�t, nem l�tezett m�s a sz�m�ra. R�la �br�ndozott, mindig izgatottan k�sz�lt az �r�ira, ut�na pedig egyfolyt�ban r�la besz�lt. Nem tudott betelni vele. Testv�re, George persze el�szeretettel ugratta emiatt, de Fredet ez sem tudta kibillenteni b�ket�r�s�b�l. Az �r�kon folyamatosan pr�b�lta felh�vni mag�ra a tan�rn� figyelm�t, t�bb - kevesebb sikerrel.

a

A szeptember vill�mgyorsas�ggal telt el, �tadva hely�t az id�n hatalmas izgalmakat rejt� okt�bernek. Az idei okt�ber k�t, igen nagy jelent�s�g� esem�ny miatt is k�l�nlegesnek sz�m�tott. Eg�sz ny�ron szakadatlanul folytak a Kviddics Vil�gkupa v�logat�i �s el�d�nt�i, de a rengeteg csapat, �s n�h�ny igen hossz�ra sikeredett m�rk�z�s miatt, a d�nt� id�pontj�t okt�ber m�sodik h�tv�g�j�re t�zt�k ki. M�r �nmag�ban ez is el�g okot adott volna az �nnepl�sre, az �r�m�t viszont csak fokozta az a t�ny, hogy Halloween est�j�n a gy�ztes csapat tisztelet�re �nnepi b�lt rendeznek, melynek helysz�n��l a Roxfortot v�lasztott�k.

a

- Most l�tom csak, mennyire elszaladt az id�. Sz�val, akkor rem�lem, mindenkinek vil�gos, a mai anyag – fejezte be Katie p�nteki utols� �r�j�t. – A Vil�gkupa D�nt�re val� tekintettel most nem kaptok h�zi feladatot, de ez nem jelenti azt, hogy amit eddig tanultunk, azt el kell felejtenetek. J� h�tv�g�t mindenkinek! Most pedig menjetek, nehogy lek�ss�tek a k�vetkez� �r�t. – A di�kok, akik ugyan �r�ltek az engedm�nynek, nem sz�vesen, de lassan m�gis neki�lltak a pakol�sz�snak. Ink�bb maradtak volna m�g egy dupla �r�ra, minthogy b�jitaltanra menjenek Piton professzorhoz. Mikor m�r csak p�ran maradtak a teremben, Fred el�rkezettnek l�tta az id�t a cselekv�sre. Lassan odal�pett tan�r�hoz, �s �gy sz�lt:

- Tan�rn�…

- Igen, Fred? – fordult meg Katie.

- Maga nagyon sz�p n�, �s csinos, �s… ���… okos is.

- Ezt most b�knak sz�ntad?

- Nem. Igazs�gnak.

- N�zd, Fred, ez kedves dolog t�led, de…

- Mi lenne, ha a h�tv�g�n m�g a meccs el�tt tal�lkozn�nk Roxmortsban? – Katie hangosan felnevetett. Erre a bennmaradtak felkapt�k a fej�ket, �s figyelmesen hallgatt�k a besz�lget�st.

- Te most randira h�vt�l? Engem? – nevetett fel �jra, de mikor l�tta Fred arc�t, �gy sz�lt: - Ugyan, Fred! Ezer csaj van m�g, akit elh�vhatn�l, de neked pont egy tan�r kell?