2. fejezet

A titokzatos idegen

V�gre el�rkezett a v�rva v�rt nap. A Kviddics Vil�gkupa mindig is nagy szenz�ci�nak sz�m�tott a var�zsl�k k�r�ben. Persze ez m�g most is �gy van. Izgalmas m�rk�z�snek �g�rkezett ez a mai is, hisz a rossz id� ellen�re rengetegen j�ttek el ide, a Bernt erd� melletti stadionba, ahol ma este a tavalyi gy�ztes �r csapat �s az idei �v felfedezettje, a magyar csapat j�tszik egym�s ellen.

T�bb magas rang� m�gus �s boszork�ny is megjelent, mely csak fokozta az esem�ny k�l�nlegess�g�t. Mafalda Hopkirk a Rejt�ly�gyi F�oszt�lyr�l, Kingsley Shaklebolt, Rufus Scrimgeour, Alastor Mordon �s Nymphadora Tonks az Aurorparancsnoks�gr�l. Cornelius Caramel m�gia�gyi miniszter megnyit�ja ut�n kezdet�t vette a m�rk�z�s.

A v�rakoz�soknak megfelel�en t�nyleg izgalmas �s fordulatokban gazdag vil�gkupa meccset l�thatott a k�z�ns�g, �m a k�zeli erd�b�l hirtelen hangos robban�sok zaja, �s sikolt�s t�rte meg a j�t�k menet�t. Mindenki menek�lni kezdett… mindenki, kiv�ve Lucius Malfoyt. A sz�ke, hossz� haj� f�rfit nem r�m�tett�k meg az esem�nyek, csup�n k�v�ncsis�g�t �bresztett�k fel. Elindult h�t a hangok ir�ny�ba.

a

A Bernt erd� f�i b�k�sen b�logattak a k�s� esti l�gy sz�lben, a t� t�kre ez�st�sen csillogott a telihold f�ny�n�l. �s akkor t�nt fel az az ismeretlen n�. Minden olyan hirtelen t�rt�nt. A semmib�l j�tt, r�m�lt �s izgatott volt. Az erd�t megpillantva m�r-m�r kezdett megnyugodni, amikor ugyanolyan v�ratlanul felbukkant h�rom �llarcos, s�t�t alak. Tudta, hogy b�r legyeng�lt, m�gis meg kell pr�b�lnia elmenek�lni el�l�k, mert nem akar oda visszamenni. Nem tudta pontosan, mi is az az oda, de �rezte: gonosz, s�t�t, hideg… �pp el�g, hogy teljes l�ny�vel tiltakozzon ellene. Neki iramodott h�t, bevette mag�t a rengetegbe, a h�rom gonosz alak pedig ut�na. Robban�sszer� hangok, villan�sok egym�s ut�n, de szerencs�re egyik sem tal�lta el. A t�volban f�nyek, �s… igen! Emberek hangja! – Megmenek�ltem! – gondolta mag�ban. – M�r csak p�r l�p�s, �s… - �pp siker�lt el�rnie az erd� sz�l�hez, amikor az egyik j�l ir�nyzott l�v�s eltal�lta. �jultan esett �ssze.

a

Amikor Lucius Malfoy oda�rt az erd�h�z, hogy megn�zze, mi okozta ezt a felfordul�st, legnagyobb meglepet�s�re egy eszm�letlen�l fekv� n�t pillantott meg. A hangok elhallgattak �s b�rmi, vagy b�rki is id�zte el� �ket, addigra m�r messze j�rt. Hamarosan meg�rkezett a miniszter is k�s�ret�vel.

- Mi tal�lt, Lucius? – k�rdezte zaklatottan.

- Egy n� fekszik a f�ben – v�laszolta higgadtan.

- �s �l m�g?

- M�g nem volt r� lehet�s�gem, hogy ezt meg�llap�tsam.

Odahajolt a n� f�l�, megn�zte, l�legzik-e.

- Igen, m�g �l.

- Nagyszer�! Az embereim �tkutatj�k az erd�t, maga pedig, mint „becs�letes megtal�l�”, gondoskodjon a h�lgyr�l – rendelkezett a miniszter.

- Vigyem magammal? – fakadt ki Lucius, nem titkolva a hangj�ban rejl� d�bbenetet �s felh�borod�st. – M�gis hogy gondolja, miniszter �r?

- Maga tal�lt r�, teh�t k�teless�ge gondoskodni r�la… k�l�nben sincs senki m�s itt, akire r� tudn�m b�zni a h�lgyet – z�rta r�vidre a vit�t a miniszter.

B�r nem �r�lt a dolognak, Lucius Malfoy m�gis engedett. A S�t�t Nagy�r buk�sa �ta t�bbsz�r volt k�nytelen kompromisszumokat k�tni. Musz�j volt fenntartania a l�tszatot, pl�ne most, hogy a miniszt�rium egyre gyakrabban tartott razzi�t a volt hal�lfal�k otthon�ban. Tudta, sokan k�z�l�k csak arra v�rnak, hogy egyszer okot adjon nekik a k�telyre, �s egyb�l lecsapnak r�. Megfogta h�t a n� kez�t, majd dehoppan�lt. A h�zban az egyik vend�gszob�ban helyezte el, azt�n r�b�zta h�ziman�ja gondjaira, aki �polgatta, m�g mag�hoz nem t�rt.

- Uram, m�r �bredezik – sz�lt a man�, majd magukra hagyta �ket.

- Hol… hol vagyok? Mi t�rt�nt, �s ki maga?- k�rdezte bizonytalanul az ismeretlen n�.

- Ahhoz k�pest, hogy f�l �r�ja m�g alig volt �let mag�ban, el�g sokat k�rdez – felelte a m�gus higgadt cinizmussal, mik�zben egy poh�rba vizet t�lt�tt – Csak sz�pen sorban mindent. Az �n nevem Lucius Malfoy. Jelenleg a h�zamban van. – Odany�jtotta a poh�r vizet, majd folytatta. – Egy erd� sz�l�n tal�ltam mag�ra, eszm�letlen volt. El�ruln�, hogy mit keresett ott, �s egy�ltal�n hogy ker�lt oda?

- Sajn�lom, �n… �n nem eml�kszem – v�laszolta zavartan a n�, mik�zben lassan fel�lt az �gyon.

- V�g�l is mindegy! Most, hogy fel�bredt, reggel ak�r vissza is t�rhet a csal�dj�hoz. Hol is lakik?

- �n… - kezdett bele a n�, de hamar r�j�tt, hogy m�g a nev�re sem eml�kszik.

- Nem eml�kszik? – k�rdezte kiss� meglepetten.

- Nem. Semmire.

- Tal�n ez seg�t. – �s egy igen r�gi, sz�p med�lt ny�jtott �t a n�nek. – Bizony�ra az �n�. A nyak�b�l esett le. A felirat szerint az �n neve Tia.

- K�sz�n�m. Tal�n id�vel majd az eml�keim is visszat�rnek. – �s m�lyen a f�rfi szem�be n�zett, mik�zben elvette t�le a med�lt.

- J�jj�n vacsor�zni – v�ltott t�m�t Lucius, mert kezdte mag�t k�nyelmetlen�l �rezni. Felseg�tette a n�t, �s kik�s�rte az �tkez�be. – Draco, vacsora! – Egyszer csak a f�rfira hasonl�t� tizen�ves fi� j�tt le a l�pcs�n. Sz�ke haj, k�k szem, hegyes �ll…

- Teh�t m�gis igazak a h�rek? – sz�lt Draco az apj�hoz.

- Mif�le h�rek? – k�rdezett vissza Lucius kiss� inger�lten.

- H�t, azt besz�lik a koleszban, hogy te magadhoz vett�l valakit… - v�laszolt, mik�zben v�gigm�rte a n�t: sz�ke hossz� haj, k�k szem, form�s ajkak… m�g aranyv�r� is lehet.

- Draco! – f�rmedt r� az apja. – Ezt ne most! H�t hol a j� modor, amire tan�tottalak?

- Eln�z�st – hajtotta le fej�t a fi�. – Draco Malfoy vagyok. 

- Semmi gond – felelte a n�, mik�zben neheztel� pillant�sokat vetett Luciusra. - �n pedig Tia.

- Csak Tia?

- Nem eml�kszik semmire – z�rta r�vidre a besz�lget�st Lucius, majd kiment a konyh�ba.

- �rtem – v�laszolta Draco, mik�zben j�t sz�rakozott azon a t�nyen, hogy Tia jelenl�te kiss� zavarba hozza az apj�t. Megv�rta, hogy elhagyja az �tkez�t, s �gy sz�lt halkan:

- Seg�thetek.

- Miben?

- Tegez�dhet�nk?

- Persze.

- Van egy tan�rom a Roxfortban. �n ugyan holnap visszautazom, de minden nap 11-kor indul a vonat a 9� v�g�nyr�l. Azzal k�nnyen eljutsz oda. Keresd Perselus Pitont. � biztos tud seg�teni.

- Rendben. K�sz az inf�t, Draco… de mi�rt is seg�tesz nekem?

- Nincs mit – mosolygott mag�ban a fi�, �m miel�tt v�laszolhatott volna a k�rd�sre, bej�tt Lucius.

- Mir�l besz�ltetek?

- A sulir�l mes�ltem Ti�nak – h�r�tott Draco.

- Mit is mondt�l, melyik h�zba tartozol? - folytatta Tia.

- A Mardek�rba. Apa is mardek�ros volt.

- �, igen? Gratul�lok. Biztos j� lehetett.

- J� volt. Persze mindenki a griffend�leseket szereti, de h�t…

- �rtem.

- Megyek, lefekszek. J� �jt apa. J� �jt Tia. – A fi� felment.

- Ideje �nnek is lefek�dnie. – A f�rfi visszavezette a vend�gszob�ba. A b�torok s�t�tek voltak, a szoba kiss� nyomaszt� hangulatot sug�rzott, de �r�lt, hogy legal�bb vetett �gyban alhat. Lefek�dt aludni, �m �lm�ban olyan dolgokat l�tott, amiket m�s nem akarna l�tni. Minden�tt fekete tal�ros, sz�rke �larcos emberek, akik p�lc�t el�reszegezve �llnak vele szemben, de a legr�miszt�bb m�gis az a hatalmas k�gy� volt, mely egyre csak k�zeledett fel�, balj�san sziszegve a nev�t. R�m�lm�b�l fel�bredve �szrevette, hogy csurom v�z mindene. – Biztos csak az �j hely miatt van. - Gondolta mag�ban, b�r legbel�l sejtette, hogy nem �gy van. Pr�b�lt megnyugodni, azt�n visszafek�dt aludni.

a

Mindek�zben egy t�voli �s s�t�t helyen, egy s�padt f�rfi �llt h�rom t�rdel� csukly�s alak el�tt. Az emberek lehajtott fejjel hallgatt�k a f�rfi v�kony, �m ann�l ijeszt�bb hangj�t:

- Ostob�k! Nem megmondtam, mit akarok?! Azt mondtam, felt�n�s n�lk�l �s s�rtetlen�l hozz�tok vissza! Erre ti mit tesztek? A lehet� legrosszabb helyen l�v�ld�zni kezdtek �s egyenesen Lucius karjaiba �ld�zitek �t! Ha kider�l az…

- Nagy�r, k�rlek, ne haragudj… - sz�lalt meg az egyik csukly�s. Felemelte a fej�t, �s nagy fekete szemeivel b�nb�n�an n�zett f�n�k�re.

- Nem �rdekel, Bellatrix! Hiszen megmondtam vil�gosan, nem? Vagy nem volt el�g �rthet�? �s �n m�g azt hittem, ti vagytok a legjobb hal�lfal�im! �letetek nagy es�ly�t adtam nektek, �s ti elsz�rt�tok. K�zvetlen�l annak a f�rfinak a karjaiba �ld�zt�tek, akinek tudnia sem kellene a l�tez�s�r�l!

- Nagy�r, hidd el, nem lesz baj. �vek telhetnek el, mire r�j�n Lucius, hogy…

- Nem �rdekelnek a kifog�said, Monstro! Erre nincs ments�g! Aj�nlom, hogy z�ros hat�rid�n bel�l hozz�tok vissza a n�t! Most pedig takarodjatok innen! – a h�rom csukly�s elsietett…

a

- K�sz�n�m, ami�rt megengedi, hogy itt maradjak – kezdte Tia a besz�lget�st m�snap reggeli k�zben. Kiss� s�padt �s f�radt volt, mivel az �jszakai r�m�lmok rendesen meggy�t�rt�k. – Nagyon h�l�s vagyok az�rt, amit �rtem tett, �s nem tudom, hogy ny�lik-e r� lehet�s�gem valaha is, hogy viszonozzam…

- J�-j�, nem kell t�lragozni – v�gott a szav�ba Lucius. – Egy�bk�nt pedig k�sz�nje Draconak. � k�rte, hogy maradhasson. Nem is �rtem, mi �t�tt ebbe a gyerekbe…?

- � most hol van?

- Kor�n reggel elment, mert valami miatt hamarabb vissza akart �rni az iskol�ba – felelte Lucius sz�rakozottan, majd t�m�t v�ltott. – Mivel ma m�r jobban van, sz�m�tania kell arra, hogy a Miniszt�rium emberei kihallgatj�k a tegnapi esem�nyek miatt.

- Nem hiszem, hogy egy eszm�letlen n� olyan k�l�nleges eset lenne, hogy b�rmely miniszt�riumot is �rdekeln�. Ink�bb a rend�rs�gn�l kellene jelentkezem, h�tha valaki bejelentette az elt�n�semet. - Lucius kez�ben meg�llt a poh�r. Akkor szembes�lt a t�nnyel, hogy semmit sem tud vend�ge kil�t�r�l. T�nyleg semmit! Boszork�ny-e, vagy mugli? Azzal nyugtatta mag�t, hogy biztos boszork�ny, mert olyan helyen mugli nem j�rhat… de mi van, ha m�gis? �s m�g ha boszork�ny is… aranyv�r�, f�lv�r, vagy s�rv�r�? – Ugyan, csak nem gondolja, hogy a muglik hivatala b�rmiben is tudna seg�teni?! – felelt Lucius kioktat�an. - Azt mondja, m�g arra sem eml�kszik, hogy boszork�ny? – k�rdezte hitetlenkedve.

- Micsoda? Boszork�ny? Ne nevettessen! Annyit m�g �n is tudok, hogy boszork�nyok csak mes�kben l�teznek! – v�gott vissza a n� nevetve. - �, �rtem �n, most biztos csak a bolondj�t j�ratja velem. Nem sz�p dolog! �s mi az, hogy mugli? – r�n�zett a f�rfira, az viszont nem nevetett, �gy az � j�kedve is hamar elsz�llt. Valami megmagyar�zhatatlan f�lelem �lt ki az arc�ra, amin maga Lucius Malfoy is meglep�d�tt.

- Net�n valami rosszat mondtam? – k�rdezte a f�rfi �szinte aggodalommal. Hossz� percek teltek el n�m�n, mire Tia megsz�lalt:

- Hol vagyok? – k�rdezte.

- M�r tegnap mondtam, hogy a …

- Nem! Milyen vil�gba cs�ppentem, �s kicsoda maga? – t�rt ki bel�le a k�rd�s.

- Tudja, itt sok minden lehets�ges, amit emberi �sszel felfogni neh�z. �n pedig var�zsl� vagyok. – �s szavai meger�s�t�sek�nt: - Crucio! – A f�ld�n fekv� kutya vonaglani kezdett, majd a f�rfi �gy sz�lt ism�t: - Cruccio! – a kutya lefek�dt a hely�re, �s nem vonaglott t�bbet.

A l�ny megr�m�lt, hisz azok az �lomb�li alakok is hasonl� dolgokra voltak k�pesek. Nem �rtette, hova cs�ppent, n�ha azt gondolta, hogy ez csak egy rossz �lom, �s hamarosan fel�bred bel�le… de nem �gy lett.

a

A miniszt�riumi kihallgat�s igen r�vid �s unalmas volt. Miut�n meghallgatt�k Ti�t, aki ugyan nem sok r�szlettel tudott szolg�lni, hossz� id�re n�ma csend borult a teremre. Halk morajl�s hallatszott n�ha, innen lehetett tudni, hogy az �gyet t�rgyalj�k, de semmit nem lehetett kivenni abb�l, amit mormoltak. Lucius term�szetesen k�szs�gesnek mutatkozott a kirendelt bizotts�g el�tt, csup�n egy pillanatra rezzent meg az arca, mikor a bizotts�g �gy rendelkezett, hogy „biztons�gi okokb�l a d�nt�s megsz�let�s�ig a h�lgyet az � fel�gyelete al� helyezik”.

– Keresve se tal�lhatn�nk �nn�l megfelel�bb embert erre a feladatra – �rvelt a bizotts�g vezet�je. – �nn�l nagyobb biztons�gban lesz. A d�nt�s meghozatal�nak v�rhat� id�pontja pedig… l�ssuk csak… j�v� �v janu�r.

- Tess�k, janu�r? Mi�rt olyan k�s�n? – engedett utat Lucius felh�borod�s�nak.

- A Vil�gkupa D�nt�n t�rt�ntek kinyomoz�sa els�bbs�get �lvez, ezt nyilv�n �n is meg�rti. A h�lgy kil�t�vel �s sors�val kapcsolatos nyomoz�sokra csak ezut�n lesz lehet�s�g�nk. Term�szetesen elv�rjuk, hogy amennyiben �j inform�ci� jut a tudom�sukra, t�j�koztassanak benn�nket – nyilatkozta az id�s hivatalnok, �reztetve, hogy a t�m�t lez�rtnak tekinti.

�gy teh�t k�nytelen, kelletlen, de Luciusnak janu�rig el kell viselnie a n� jelenl�t�t. Tia is �rezte, hogy a f�rfi csak k�teless�gb�l t�ri meg maga mellett, ez�rt pr�b�lt nem a terh�re lenni. Megismerkedett a Malfoy - csal�d megmaradt, �s igen besz�des h�zi man�j�val, Linkyvel. Lucius persze mindig leteremtette a l�b�r�l, ha az t�lz�sba vitte a fecseg�st, de a man� nem sok�ig tudott lakatot tenni a sz�j�ra. A d�lel�tt�k viszonylag j� hangulatban teltek, Lucius nem volt otthon, �gy Linky kedv�re cseveghetett, Tia pedig j� hallgat�s�gnak bizonyult. �mulattal hallgatta a k�l�nb�z� boszork�nyok �s m�gusok izgalmas kalandjait. Volt azonban 1-2 olyan t�ma, amit a man� sz�nd�kosan ker�lt, a n� pedig nem akarta, hogy k�v�ncsis�ga miatt bajba ker�lj�n az apr�cska teremtm�ny. Eleinte m�g pr�b�lkozott azzal, hogy seg�t neki a h�z k�r�li teend�kben, de a man� ezt hat�rozottan visszautas�totta.

A napok m�l�s�val Tia �jszak�i azonban egyre gy�trelmesebbek lettek. A k�gy�t mindig l�tta, �m m�s-m�s helyen, m�s-m�s pillanatban, m�s-m�s emberek k�z�tt. A csukly�s, maszkos alakok visszat�rtek n�ha, � pedig nem tudott nem gondolni arra, kik lehetnek ezek az emberek, akik annyira meg akarj�k �lni. Soha nem gondolta ezt, de kezdett f�lni az ismeretlenekt�l.

Egy s�t�t, viharos �jjel sz�rny� r�m�lm�b�l �bredve, azonban nem b�rt tov�bb az �gyban maradni. Teste remegett, �rezte, hogy a f�lelem kezd elhatalmasodni rajta. Kiment a konyh�ba egy poh�r v�z�rt, p�r j�gkock�t is dobott bele, az egyiket v�gigsim�totta a homlok�n, �s mikor megfordult, hogy le�lj�n, szembe tal�lta mag�t Luciusszal, aki egy hatalmas b�rfotelben �lve, kez�ben egy poh�r borral, �t n�zte.

- Megijesztett!

- Igen, t�bbekb�l v�ltok ki hasonl� hat�st. Csak nem megszomjazott, kisasszony?

- Rosszat �lmodtam.

- Nocsak. Tal�n megijedt az �gyt�l, hogy ki kellett j�nnie?

- Csup�n inni szerettem volna, de ha ennyire zavarja a jelenl�tem, m�r itt sem vagyok… - �s azzal a lend�lettel sarkon fordult, �m a f�rfi el�llta az �tj�t.

- �, nem, az isten�rt sem akarom �n visszazavarni, csup�n �rdekel, mi lehetett annyira borzaszt�, ami miatt �jnek �vadj�n kij�tt a szob�j�b�l. – Tia hossz� m�sodpercekig f�rk�szte a f�rfi tekintet�t, h�tha tal�l egy apr� nyomot, mely el�rulja sz�nd�k�t, de az olyan sz�rke �s �rzelem n�lk�li volt, hogy felhagyott a pr�b�lkoz�ssal.

- �rulja el, mi baja van velem? – fakadt ki v�g�l. - Mi�rt viselkedik �gy?

- Hogy viselkedem? – k�rdezte Lucius, mik�zben megszor�totta a l�ny karj�t.

- H�t… - habozott a l�ny.

- Igen? – vonta fel a szem�ld�k�t k�rd�n a f�rfi.

- H�t ilyen hidegen, gonoszan, ennyire…

- �, de �rz�keny valaki – g�nyol�dott a f�rfi. - Sajn�lom, ha beletiportam a lelki vil�g�ba kedvesem, de engem �gy kell elviselnie.

- Egy�ltal�n mi�rt mentett meg, ha most meg �gy b�nik velem?

- Higgye el, nem j�kedvemb�l tettem! Ha akkor tudom, hogy maga csak egy mu…

- Nem �rtem, mi�rt okoz ez ekkora probl�m�t �nnek!?

- Nem is kell, hogy �rtse! – v�gott vissza d�h�sen. A n� erre nem tudott mit v�laszolni. Letette a poharat, �s visszament a szob�ba. V�gigfek�dt az �gyon, majd gondolataiba m�lyedt. – M�gusok, muglik, var�zslat… Mi�rt pont velem t�rt�nik mindez? Mi�rt pont � tal�lt meg? Ha nem lenne ennyire… - gondolatait azonban m�r nem fejezte be. Lehunyta a szem�t �s elaludt.

a

M�snap m�r kora hajnalban felkelt, csendben leosont a l�pcs�n, nehogy felverjen b�rkit is, a konyh�ban pedig neki�llt reggelit k�sz�teni mag�nak. Persze azt is csak finoman. Egy kis r�ntotta szalonn�val, �s m�ris fens�ges reggelit t�lalt. B�r kiss� bossz�s volt az esti besz�lget�s miatt, de Luciusnak is f�lretett egy adagot. Miut�n megette, bement a szob�ba, hogy fel�lt�zz�n. Meglepet�s�re egy nagy t�ska v�rta az �gy�n. K�zelebb ment, �s belen�zett. Igen, Lucius legal�bb ebben seg�tett neki: vett ruh�t �s cip�t, amiben el tud menni a birtokr�l. Fel�lt�z�tt, majd kiment a szob�b�l. A folyos�n �sszefutott Luciussal.

- Nocsak! Milyen friss ma reggel, csak nem megy valahov�?

- De igen.

- �s hov�, ha szabad tudnom?

- Nem mintha �nre tartozna…

- De igenis r�m tartozik, mivel ha akarja, ha nem, most az �n fel�gyeletem alatt van – mordult r� a f�rfi. - Teh�t hov� megy?

- Seg�ts�get k�rek valakit�l.

- Kit�l?

- Eln�z�st, de az hadd legyen az �n gondom – v�laszolta dacosan Tia, �s sarkon fordult.

- Legal�bb a p�nzt fogadja el. – azzal odaadott p�r arany galleont.

- K�sz�n�m – felelte Tia, �s elejtett egy halv�n mosolyt.

- Visszaj�n? – k�rdezte Lucius, maga is meglep�dve a k�rd�sen.

- Amint tudok. Viszl�t. – azzal elment. Felsz�llt az els� metr�ra, majd a King’s Cross-on megkereste a 9� v�g�nyt, �s fel�lt a vonatra. Unalmasan telt az id�, szinte egyed�l utazott a vonaton. Csak n�h�ny el�gg� k�l�n�s kin�zet� alak l�zengett, �s amikor els�t�ltak a kabin el�tt, k�v�ncsian meresztgett�k a nyakukat r�.