3. fejezet

Az �j seg�t�t�rs

A fiatal n� n�m�n l�pkedett a folyos�n, m�g bele nem botlott egy fekete haj� f�rfiba, akit nem �pp a legjobb hangulat�ban tal�lt.

- Nem tud a l�ba el� n�zni? – f�rmedt r� idegesen.

- Eln�z�st… Perselus Pitont keresem.

- �n vagyok.

- �dv�zl�m! Tia vagyok. Draco Malfoy eml�tette, hogy tal�n �n tudna nekem seg�teni, ugyanis…

- Sajn�lom, nem seg�thetek – v�gott t�relmetlen�l a n� szav�ba.

- Mi�rt nem?

- Mert kisebb gondom is nagyobb ann�l, minthogy koszos mugliknak seg�tsek eml�kezni! – �r�lt, hogy tal�lt valakit, akin v�gre minden k�vetkezm�ny n�lk�l kit�ltheti felgy�lemlett d�h�t.

- M�g j�, hogy maga csak a b�jitalokkal foglalkozik, �s nem a s�t�t var�zslatokkal – sz�lt k�zbe egy fiatal n�, j�l leh�tve a goromb�skod� Pitont.

- Maga csak ne �sse bele a picike orr�t olyan dolgokba, melyek nem mag�ra tartoznak – v�gott vissza a b�jital tan�r, t�m�ny megvet�ssel hangj�ban.

- Maga pedig ne mondja meg nekem, mit csin�ljak, �s mit nem. A s�t�t var�zslatok, �s a kiv�d�s�k az �n szakter�letem.

- Ne nagyon �lje bele mag�t a helyzetbe. Azt a posztot nekem �g�rte Dumbledore. Ha rajtam m�lna, m�r r�g nem lenne itt...

- M�g szerencse, hogy nem mag�n m�lik. Mellesleg �r�ln�k, ha nem kezdene el itt nagyk�p�sk�dni, holott kett�nk k�z�l nekem t�bb okom lenne r�.

- Ezt m�gis mire fel mondja?

- Arra fel, hogy harminck�t �vesen t�bbet �rtem el, mint maga valaha is fog! Nekem van mire vernem a mellem. – A nekem sz�t k�l�n�sen hangs�lyozta, hogy �reztesse a f�rfival a l�nyeget. – Nem �gy, mint mag�nak. Menjen ink�bb vissza a barlangj�ba, �s j�tsszon a lombikjaival! M�shoz �gysem �rt! – Azzal elh�zta a sz�ke haj� n�t. – Bocs�sson meg neki, biztos nem vette be a mai nyugtat�j�t.

- � mindig ilyen?

- Perselus? Amikor rosszul alszik. Vagyis minden nap.

- Kedves. �n…

- Katherine Mendoza. De ink�bb csak Katie. Tudja, a bennem �l� kis�rd�g…

- Ink�bb illik a Katie �nh�z. A Katherine t�l hivatalos. Egy�bk�nt k�sz�n�m, hogy megmentett az el�bb.

- Sz�ra sem �rdemes! �n…

- Tia, �s ink�bb tegez�dj�nk Sajnos a t�bbire nem eml�kszem.

- �, igen, m�r hallottam pletyk�kat r�lad. Tudod, erre gyorsan h�re megy, ha valami szokatlan dolog t�rt�nik. De menj�nk ink�bb az irod�mba. – Azzal lesiettek a pinc�be, le�ltek, �s Katie megk�rte Ti�t, hogy mindent mes�ljen el neki, amire csak eml�kszik.

- Sajnos, mint ahogy azt m�r az el�bb is eml�tettem, az elm�lt h�t kiv�tel�vel semmire sem eml�kszem. Csak annyi r�mlik, hogy szaladtam ki egy erd�b�l, k�zben fekete csukly�s alakok �ld�ztek, �s, b�r sz�momra ez m�g mindig hihetetlen, var�zsp�lc�val l�ttek r�m. Azut�n egy tiszt�son �sszeestem, �s amikor felkeltem, egy �ri�si h�zban voltam. Lucius Malfoy-n�l. Az � fia mondta, hogy keressem Perselus Pitont, mert majd � biztos seg�teni fog.

- �rtem. Sz�val semmi m�sra.

- Semmi m�sra.

- Akkor megn�z�nk valamit. – A n�re szegezte a p�lc�t.

- Mit m�velsz?

- Semmi baj nem lesz. Nyugodj meg. In Memoriam. – A p�lc�b�l piros f�nycs�va j�tt ki, de nem t�rt�nt semmi.

– Na? Eml�kszel m�r valamire?

- Nem, semmire.

- Itt a baj nem kicsi. Norm�l eml�kezetveszt�sn�l ennek m�k�dnie kellett volna, �gy arra gyanakszom, hogy �tkot k�ldtek r�d, r�ad�sul nem is ak�rmilyet. Sajnos, am�g nem tudjuk meg, mi az ellen�tok, addig semmit sem tudunk tenni.

- Aha… �rtem – hajtotta le Tia elkeseredetten a fej�t. – Tudod, Katie, az a sz�rny� ebben a helyzetben, hogy m�g arra sem eml�kszem, hogy egy�ltal�n �n hova tartozom.

- Ezt hogy �rted?

- Nekem ez az eg�sz var�zsvil�g teljesen ismeretlen. Muglik �s… �s var�zsl�k, r�ad�sul azt sem tudom, hogy mi az a mugli, de biztos nem j� dolog lehet, mert Mr. Malfoy �s Piton sincsenek elragadtatva t�le.

- H�tha most m�son nem is, de ezen hamar seg�thetek. - �s nagyvonalakban felv�zolta, amit a muglikr�l, arany-, f�l- �s s�rv�r� var�zsl�kr�l tudni kell.

- Most m�r �rtem… �s azt is, hogy Luciusnak mi�rt okoz ekkora gondot a jelenl�tem. �s te, Katie? Te mivel foglalkozol?

- S�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r vagyok. �s auror.

- Auror? Az mi?

- Hal�lfal�k ellen harcolok, s�t�t var�zslatokkal, �s azoknak kiv�d�s�vel foglalkozok. Ja, �s metamorf-m�gus is vagyok. Ezt l�tnod kell. – �sszeh�zta szem�ld�k�t, mire haja lila lett.

- Ez nagyon j�! �gyes vagy!

- K�szi. De a l�nyeg nem az, hogy �n mi vagyok, hanem hogy te ki vagy, �s mi a m�ltad. Sajnos k�nytelen leszek fels�bb seg�ts�get k�rni.

- Kit�l?

- Dumbledore professzort�l. � az iskola igazgat�ja.

- Mikor besz�lsz vele?

- Majd k�s�bb, most f�radt vagyok ehhez. Tudod, sok �r�m volt ma, �s hamar le szeretn�k fek�dni.

- Nem fogod elfelejteni?

- Nem, nyugodj meg, k�rlek. Nem fogom elfelejteni, b�r nem �g�rek semmit. K�ld�k neked egy baglyot, amint megtudok valamit.

- Baglyot? – n�zett Tia furcs�n Katiere.

- Vagyis levelet, amit egy bagoly visz el neked. Rendben?

- Rendben. K�sz, Katie.

- Nincs mit. Most menj vissza Malfoyhoz, �s pihend ki magad. H�tha csak egy t�ved�s, �s pillanatnyilag vesztetted el az eml�kezetedet. J�?

- Nem fog eszembe jutni semmi. Egy hete pr�b�lok b�rmire is r�j�nni a m�ltammal kapcsolatban, de m�g mindig semmi.

- De legal�bb m�r tudjuk, hogy nem egyszer� var�zslat az, ami visszatartja az eml�keidet. Hidd el, ha r�j�v�k, ki tette, �s mi�rt, meglakol �rte. De addig t�relemmel kell lenned.

- J�. K�sz�n�m.

- �s m�g valami. Ha �sszefutn�l Perselusszal, csak sim�n menj el mellette. Ne t�r�dj vele.

- Neh�z lesz. Nem vagyok hozz�szokva ehhez a st�lushoz.

- Azt ne mondd, hogy Lucius elragad�an besz�l veled.

- Ismered?

- Szem�lyesen nem, de hallottam h�r�t a Miniszt�riumban. Sokf�le pletyka kering �m ott. �s r�la nem �pp t�nd�rmes�ket reg�lnek. M�g tizen�t �vvel ezel�tt, alighogy megsz�letett a fia, Lucius feles�ge nyom n�lk�l elt�nt. B�r az igazs�got senki sem tudja, de azt besz�lik, hogy egy m�sik m�gus miatt hagyta el. Otthagyta Luciusra a kicsit, � pedig elt�nt, senki sem tudja, hogy hov�. Az�ta egyetlen n�t sem t�r el maga mellett huzamosabb ideig. Tudod… Luciusnak a feles�ge volt a mindene. �ll�t�lag � volt a jobbik fele. Am�g mellette volt, Lucius eg�sz „norm�lis” ember volt. Miut�n � elhagyta, Malfoy teljesen megv�ltozott, �s �t�llt Voldemort oldal�ra, a hal�lfal�k k�z�. Nem lehetett vele besz�lni. Eszel�s lett. Rengeteg sz�rny� dolgot m�velt a S�t�t Nagy�r parancs�ra: embereket k�nzott, s�t meg is �lte �ket… b�r erre a Miniszt�rium sosem tal�lt bizony�t�kot. De valahol meg�rtem. Nagyon cs�ny�n elb�ntak vele… - Tia elk�pedve hallgatta Katie el�ad�s�t, aki igencsak belemer�lt a mes�l�sbe, megfeledkezve arr�l, hogy hallgat�s�ga sz�m�ra a Voldemort, a S�t�t Nagy�r, vagy a hal�lfal� kifejez�sek nem sokat mondanak. B�r ez ut�bbir�l volt n�mi sejt�se. Igaz�b�l nem is volt benne biztos, hogy t�bbet is szeretne tudni.

- �s sz�p volt? M�rmint a feles�ge… - Katie kicsit meglep�d�tt a k�rd�sen, de l�tva Tia kiss� s�padt arc�t, meg�rtette a n� sz�nd�k�t. Egy pillanatra el is sz�gyellte mag�t, ami�rt ennyire elragadtatta mag�t.

- Nem tudom. Azt mondj�k, k�t �vvel j�rt f�l�ttem a Roxfortban, de nem eml�kszem, ki volt az, hiszen mire �n odaker�ltem, Lucius m�r elment innen.

- �rtem. De akkor… mi�rt nem keresett m�s n�t?

- Ez kicsit m�sk�pp megy a var�zsvil�gban. Itt a v�l�s igen s�lyos dolognak sz�m�t. Ha valaki elv�lik, azt megb�lyegzik, folt esik a becs�let�n, a Malfoy – csal�d pedig m�lt�n b�szke makul�tlan, nemesi nev�re. Lucius pedig egy�bk�nt sem t�ri, hogy megal�zz�k. Az � �nbecs�l�s�nek m�r az is sok, ha valaki nemet mond neki, mert ugye egy var�zsl�t nem utas�tanak csak �gy vissza. Itt az aranyv�r� var�zsl� az olyan elit, mint az auror a M�gia�gyi Miniszt�riumban.

- Sz�val te egy elit csapathoz tartozol?

- Igen, de nem ez a fontos.

- Akkor kezdem �rteni, mi�rt olyan keser�. De az �lland� g�nyol�d�sa… kibor�t�.

- Hossz� t�von nem. Meg lehet szokni. De aki nem ismeri, az el�g nehezen viseli az els� napokban.

- �s hogyan viselhetn�m el?

- L�gy vele cinikus, �s rettent�en makacs. � ilyen. Ha ilyen leszel vele, �s j� tal�latokat viszel be, akkor egy-kett� felhagy a bosszant�soddal.

- �n nem tudok olyan lenni – ellenkezett Tia.

- Dehogynem. Kis odafigyel�ssel �s �nuralommal menni fog. K�l�nben sem tudhatod, nem volt�l-e ilyen az el�z� �vekben.

- Nem, ezt t�nyleg nem tudhatom.

- Egyszer�. Nyugodj meg, �n megteszem, amit csak tudok. De ehhez a te seg�ts�ged is kell. Els�sorban. Ne t�gy semmit. Ha Luciusn�l maradsz, biztons�gban leszel. Amint elhagyod a h�z�t, a baj nem lesz ennyire kicsi, mint egy kis eml�kezet kies�s.

- Rendben.

- Most menj.

- Ok�. Szia. �s… m�g egyszer k�szi.

- Nincs mit. Szia. – Tia megk�nnyebb�lve l�pett ki a szob�b�l. Halkan ment v�gig a folyos�n, majd amint elhagyta a birtokot, sietni kezdett a vonathoz, ami – alighogy felsz�llt r� – elindult.