4. fejezet Az els� b�ntet�s   Perselus Piton most is, mint mindig, d�h�sen ment be �r�t tartani a pinc�ben tal�lhat� b�jitaltan terembe. A di�kok persze ny�g�sek, hiszen p�ntek van, �s ilyenkor m�r v�rj�k a h�tv�g�t, r�ad�sul 1 h�t m�lva itt az az ostoba b�l. Fel nem tudta fogni, mi�rt van sz�ks�g ilyen, �ltala f�l�slegesnek titul�lt dolgokra. Kiadta a feladatot, majd elkezdett j�rk�lni a padsorok k�z�tt, �s ellen�rizte a teljes�tm�nyeket. - Granger, ez micsoda? - A b�ke elix�rje. - Biztos ebben? - Igen. - Mondja, tud olvasni? - Igen. - Olvassa el a harmadik bekezd�st. – A l�ny �gy tett, majd v�r�sre gy�lt arccal n�zett tan�r�ra: - Mindent elv�gzett? - Nem, a hunyorszirupot kifelejtettem – felelte halkan, les�t�tt szemmel. - Nem �rtettem tiszt�n. - Elfelejtettem a hunyorszirupot. - Micsoda meg�llap�t�s! – sz�lt g�nyos hangon Piton. - A legfontosabb �sszetev� kimaradt. H�sz pont a Griffend�lt�l. - A kis s�rv�r� v�gre hib�zott. Meg�rdemled, a fajt�ddal egy�tt ki kellene irtani titeket. - Menj a pokolba a hal�lfal� ap�ddal egy�tt, Malfoy! - Mit mondt�l? Hogy mer�szeled bemocskolni…? - Malfoy! Granger! H�tkor az irod�mban b�ntet�munk�ra jelentkeznek! – A f�rfi n�mi el�gt�telt �rzett, hiszen ha Draco nem k�ldi el hozz� Ti�t, akkor Katie, az a fiatal, kis t�rtet� tan�rn� nem sz�gyen�tette volna meg egy m�sik n� el�tt. Soha nem gondolta, hogy sz�gyenkezni fog, �s �gy �rezte, mentem felrobban, ha nem kap el�gt�telt ez�rt... Se Draco, se Hermione nem sz�lalt meg az �ra v�g�ig, de mikor kil�ptek a teremb�l, kifakadt a l�ny: - Hogy lehet ennyire igazs�gtalan? �n… �n m�g soha nem voltam b�ntet�sben! Ezt nem mondhatta komolyan! - Att�l tartok, Hermione, hogy Piton nagyon is komolyan gondolta – v�laszolta Harry lehajtott fejjel. - De mi�rt? Tal�n t�rjem n�m�n, hogy Malfoy ilyet mondjon? - Nem, persze, hogy nem. De ugye te sem gondoltad komolyan, hogy a v�n denev�r sz� n�lk�l t�ri majd, ahogy a kedvenc di�kj�t s�rtegeted? Mellesleg ne feledd el, hogy Piton is hal�lfal� volt. S�t! Lehet, hogy m�g mindig az – folytatta Ron. - De akkor sem lehet ilyen igazs�gtalan! - Nem. B�r szerintem ezek ut�n ink�bb Malfoy gondolhatja, hogy igazs�gtalan vele a professzor. �vekig � volt a kedvence, most meg m�g b�ntet�st is kap… - �rvelt Harry. - Nem �rdekel Draco, amikor… amikor… - Sz�ja remegni kezdett, majd felzokogott, �s elszaladt. A fi�k ut�naszaladtak, de nem tal�lt�k meg. Nyilv�n egy l�nyv�c�ben, vagy a h�l�k�rletben van a l�ny. - Nem tudom, mi van vele. Soha nem szokott ennyire kiakadni – sz�lt Harry. - M�g hogy kiakadni! �gy viselkedett, mint egy eszel�s. Soha nem hallottam m�g ilyennek. J�, amikor meg�t�tte Malfoy-t, az j� volt, de ez… t�lz�s. �s ez a mai besz�l�sa k�sz katasztr�fa volt. Piton szemsz�g�b�l n�zve �letvesz�lyes. Figyelj Harry, ha Piton m�g mindig hal�lfal�, nem gondolod, hogy egy szav�ba ker�l, �s Hermion�t meg�lik? - Nem tudom, Ron. De �vatosnak kell lennie. Piton nem a j�sz�v�r�l h�res. �s ha b�ntet�munka lesz, akkor �vja �t Merlin, hogy ne k�nozza meg nagyon. - �lete els� b�ntet�se Pitonnal van – merengett el Ron mosolyogva. - Ja – nyugt�zta mosolyogva Harry is. - Sz�rny�. A mindent tud� Hermione Granger �lete els� b�ntet�munk�j�ra k�sz�l. Kicsit ironikus, nem? – nevetett Ron, majd elhallgatott, mikor megl�tta a l�nyt k�zeledni fel�j�k. - Na mi lesz m�r? Nem megy�nk �r�ra? – mordult r�juk v�r�s szemekkel. - De, Hermione. Megy�nk. – A h�rom j� bar�t elment a s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�ra. Csendesen le�ltek hely�kre, �m nem sok�ig �r�lhettek a mag�nynak, mert megj�tt Malfoy. - Mi van, Granger? A kis bar�taid n�lk�l m�r nem is mersz k�zlekedni? F�lsz, hogy el�tkozlak? - Ne is figyelj r�, Hermione – sz�lt Harry. – Csak a hal�lfal� apj�ra b�szke, mert m�sra nincs oka. – Bel�pett a tan�rn�. - J� napot! - J� napot, Mendoza professzor! - B�r nem tartozik szervesen az �r�hoz, �s nem is akarom sok�ig h�zni vele az id�t, de szeretn�m, ha mindenki tiszt�ban lenne n�h�ny dologgal. – Azzal oda fordult Dracohoz, majd folytatta. – Az �rt�kel�setekn�l engem nem �rdekel, ki, milyen le- illetve felmen�kkel b�szk�lkedik, honnan sz�rmazik, n�lam csakis az eredm�nyeitek sz�m�tanak. Draco, hallottam, mit m�velt�l Granger kisasszonnyal. Az �n �r�mon nem akarok meghallani semmilyen szitkoz�d�st, fenyeget�z�st, �s g�nyol�d�st egyik�t�k r�sz�r�l sem. Vil�gos voltam? - Igen, professzor – v�laszolt halkan a k�t eml�tett. - Helyes. �, �s m�g valami. Hib�zt�l, amikor Ti�t Piton professzorhoz k�ldted, � ugyanis, azon k�v�l, hogy nem akar, nem is tud seg�teni neki. Most pedig gyakorolj�tok tov�bb a nonverb�lis var�zsl�st. Hermione, k�rlek, mutasd meg, hogyan kell helyesen csin�lni. K�ldj r�m egy ront�st. – A l�ny �gy tett, mire a tan�rn� kiv�dte azt. – Helyes. T�z pont a… - Ugyan m�r, tan�rn�, ezt �n is meg tudom csin�lni. - Na csin�ld, Draco. K�ldj r�m ront�st. – A fi� kiment, er�lk�d�tt, de semmi eredm�nye nem volt. Katie mosolyogva sz�lalt meg: - Sz�val ennyit �rnek az aranyv�r�, nagyk�p� sz�l�k. Rendben, Draco. Mivel Piton professzor b�ntet�munk�ra k�ld�tt, most az egyszer nem vonok le pontot a k�zbesz�l�sod�rt, �s a h�sk�d�sed�rt. De hidd el, ez nem fog �r�kk� tartani. Gyakoroljatok tov�bb. – N�m�n s�t�lgatott a di�kok k�z�tt, akik sz�ntelen�l gyakoroltak, t�bb-kevesebb sikerrel. Az �ra v�g�n Katie kiadta a h�zi feladatot: - Gyakorl�s, gyakorl�s, gyakorl�s. – Majd kiengedte �ket a teremb�l. Hermione ragyog� arccal �gy sz�lt: - T�k rendes volt ez a n� most. - Most? Nem is sz�lt semmit. – �rtetlenkedett Ron. - De majdnem megv�dett. - Igen, ez nagy sz�m egy tan�rt�l – helyeselt Harry. - Nem. T�le nagy sz�m. Soha nem v�d meg senkit. Nem hallott�tok, Fredet hogy lekoptatta? - Nem. Mi volt? – k�rdezt�k a fi�k izgatottan. - Semmi, amihez k�z�t�k lenne – sz�lt k�zbe Fred. – �s ha lehet, ne besz�ljetek r�lam a h�tam m�g�tt. – Azzal elment. - Mit�l ilyen ideges? – �rdekl�d�tt Ron. - Nem tudom. - Mindegy. Err�l ne besz�lj�nk ink�bb. Meg r�la sem, ha ennyire d�h�ti – hagyta annyiban a dolgot Hermione. - Ja. Szerintem sem. – El is hallgattak. N�m�n �lt�k v�gig k�vetkez� �r�ikat. H�t el�tt t�z perccel Hermione lassan elindult a pince fel�. Piton irod�ja el�tt pedig �pp �sszefutott Dracoval. A l�ny d�h�sen r�n�zett, majd kopogtatott: - J�jjenek – nyitott ajt�t a f�rfi g�nyos mosollyal az arc�n, majd �gy folytatta: - Egy b�jitalt kell elk�sz�teni�k. H�rom h�nap az elk�sz�t�si ideje, �s maxim�lis figyelmet ig�nyel. Mondom ezt az�rt, hogy ne a vita, hanem az elk�sz�t�s legyen az els�dleges c�ljuk. Vil�gos? El�sz�r is gy�jtsanak az �st al�… Helyes. Apr�ts�k fel a bezo�rt, rakj�k bele az �stbe. T�z perc eltelt�vel �vatosan cs�ppentsenek bele tizenk�t csepp hunyorszirupot… - Itt a l�nyra n�zett, aki sz�gyent�l elpirulva hajtotta le a fej�t. – Majd kavarj�k egy �r�n kereszt�l. Dolgozatokat kell jav�tanom. Meg ne sz�laljanak. �rthet� voltam? - Igen, professzor – sz�ltak egyszerre. Lassan elkezdtek dolgozni a b�jitalon, �s k�zben sz�r�s pillant�sokat vettettek egym�sra, de nem sz�ltak. Mikor v�geztek az �sszes aznapi teend�vel, a professzor leellen�rizte, hogy mindent rendben csin�ltak-e, majd visszak�ldte �ket a h�l�k�rlet�kbe. Hermione rohanva indult el a Griffend�l klubhelyis�g�be. Alig v�rta m�r, hogy felmehessen aludni. Ez a b�jital kik�sz�tette nagyon. �s r�ad�sul Draco… - Ez nem igaz! Hogy lehet ilyen valaki? M�g � haragszik r�m, pedig nem is az �n hib�m volt. Ha � nem kezd el piszk�lni, akkor nem lettem volna d�h�s, �s nem kaptunk volna b�ntet�st. �s r�ad�sul h�rom h�napig kell f�zni azt az �tkozott b�jitalt. – fortyogott mag�ban Hermione, majd bement a szob�j�ba, �s lefek�dt aludni.   a   Hermione az elk�vetkezend� napokban egyre d�h�sebb lett, hiszen a b�jital miatt nem volt ideje a leck�ivel foglalkozni, a Halloween napi b�l is itt volt m�r a nyakukon, �s r�ad�sul Piton p�r nap ut�n kettesben hagyta �ket, hogy egy�ttm�k�djenek. �m egyik nap Draco ezzel nyitott: - Az eg�sz a te hib�d, Granger! - Mi�rt az eny�m? Te kezdt�l el s�rv�r�zni! - Te pedig hal�lfal�nak nevezted az ap�mat! - Mi�rt, nem az? - �s ha az is, akkor sincs semmi k�z�d hozz�! - M�g hogy semmi k�z�m hozz�?! Az ap�d egy hidegv�r� gyilkos, �s te sem vagy k�l�nb n�la! - �n nem vagyok olyan, mint az ap�m! – fakadt ki v�g�l Draco, amin mindketten meglep�dtek. P�r m�sodpercig hallgattak, v�g�l Hermione t�rte meg a csendet. - H�t persze… Nem tudom, kit akarsz err�l meggy�zni, de tal�n el�bb magadat kellene. - L�tod? Ez az! Senki nem hisz nekem. - Draco, �n szeretn�k hinni neked, igaz�n, de sajnos ezt az �ll�t�sodat eddig semmivel sem t�masztottad al�. A folyamatos g�nyol�d�sod a s�rv�r�eken, ez a p�ffeszked� modor, ahogy besz�lsz az emberekkel… - N�zd, nem fogok bocs�natot k�rni, ha erre gondolsz – v�gott inger�lten a l�ny szav�ba - Nem is kell, de ha nem akarod, hogy ap�dhoz hasonl�tsanak, akkor…  - Hagyjuk a t�m�t, ink�bb folytassuk a munk�t. – N�m�n k�sz�tett�k tov�bb a b�jitalt. A munka v�gezt�vel mindketten sietve t�rtek vissza h�l�k�rlet�kbe. A d�lut�ni besz�lget�s azonban nem m�lt el nyom n�lk�l. Hermione nem eg�szen �rtette, mit is akart Draco azzal a „nem olyan vagyok, mint az ap�m” sz�veggel, de annyi hat�sa m�gis volt, hogy fel�bresztette k�v�ncsis�g�t. Elhat�rozta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot.   A k�vetkez� alkalommal mindketten feszengve hallgatt�k v�gig, amint Piton kiadja az aznapi teend�ket. A professzor l�tta rajtuk, hogy valami nincs rendj�n, ez�rt gyanakodva r�k�rdezett: - T�rt�nt net�n valami, amir�l tudnom kellene? - Nem… semmi – felelt�k egyszerre. - Akkor j�. Nem szeretn�m, ha �jabb galib�t okozn�nak. L�ssanak neki a munk�nak. – Majd t�vozott a helyis�gb�l. A k�t fiatal l�zasan dolgozni kezdett. Sz�tlanul haladtak, mindent a legjobban szerettek volna csin�lni. - �s tudod m�r, hogy minek �lt�z�l be a b�lra? – t�rte meg Hermione a k�nos csendet. - Nem sokat t�prengtem rajta, de szerintem a v�mp�r t�k�letesen illik hozz�m. Nemde? – ironiz�lt Draco, �s m�g egy halv�ny mosolyt is elengedett a l�ny fel�. – �s te? Te mi leszel? - M�g nem tudom. Felmer�lt t�bb �tletem is, de egyiket sem tal�ltam t�l eredetinek, �gy m�g gondolkoznom kell rajta. - Akkor sietned kell, mert nem sok id�d van szombatig. - Igen, tudom… �s ap�d is elj�n a b�lra? – k�rdezte kicsit f�lve Hermione. - Nem tudom. Persze a megh�v�t biztosan megkapta, de nem nagyon rajong az eff�le t�rsas�gi esem�nyek ir�nt. - Ha j�l l�tom, m�r csak a mandrag�ra hi�nyzik, �s m�ra befejezt�k – nyugt�zta �r�mmel a l�ny. – Nem tudod, hol tartja azt Piton? - Mindj�rt k�r�ln�zek… M�r meg is van. – �s a l�ny kez�be nyomta a kis t�gelyt. Mik�zben �tadta neki, �ssze�rt a kez�k, aminek k�vetkezt�ben zavartan n�ztek egym�s szem�be. Egy pillanat volt csak az eg�sz, m�gis �gy �rezt�k, hogy valami megv�ltozott.       Oldal tetej�re