5. fejezet

Egy k�l�n�s �jszaka

Miut�n Tia lesz�llt a vonatr�l, Katie tan�cs�t megfogadva igyekezett mihamarabb visszat�rni a Malfoy-h�zba. K�s�re j�rt m�r az id�, a nap lassan elhagyta a horizontot. Az utc�n csak n�h�ny, igen k�tes kin�zet� ember k�sz�lt, ez�rt kiss� szapor�bban szedte a l�bait. Olyan �rz�se volt, mintha l�pteit s�t�t szemek figyeln�k, �m mikor h�trafordult, hogy megbizonyosodjon arr�l, hogy nem k�vetik, senkit sem l�tott. Az �rz�s viszont nem m�lt el, �gy az utols� m�tereket szinte futva tette meg. A birtokra �rve biztons�gban �rezte mag�t, hiszen oda senki nem mehet, csak akit Lucius enged be. Besietett a h�zba. Az apr� h�zi man�t�l megtudta, hogy „Lucius Malfoynak halaszthatatlan �gyben el kellett utaznia, �s csak m�snap reggel t�r vissza”. A h�r hallat�n kiss� megk�nnyebb�lt. Az el�z� esti esem�nyek m�g igen elevenen �ltek eml�kezet�ben, ez�rt nem sok kedve volt tal�lkozni ma is a m�gussal. �s persze ott van az a reggeli besz�lget�s, nem is besz�lve arr�l, amit a Roxfortban tudott meg. Mintha Lucius se tudn�, hogy viselkedjen vele. Egyszer h�v�s, rideg, egyszer meg kedves… m�r amennyire t�le telik. Ezen kiss� elmosolyodott, majd a szob�j�ba ment �t�lt�zni. Vacsora ut�n sehogy sem j�tt �lom a szem�re, ez�rt ink�bb a hatalmas nappaliban foglalt helyet. Kint a sz�l a f�k tetej�t t�pte, �s hamarosan meg�rkezett a vihar is. Csak n�zte n�m�n a kandall� t�z�t, mik�zben rengeteg gondolat kavargott a fej�ben. �r�k teltek �gy el, �m hirtelen hangot hallott a h�ta m�g�tt, �s ijedt�ben elejtette a kez�ben l�v� poharat, ami apr� darabokra t�rt a padl�n.

- Nem sz�p dolog a vend�gl�t�ja pohar�t �sszet�rni, nem gondolja?

- Ism�t megijesztett – sz�lt Tia megk�nnyebb�lten, mikor l�tta, hogy a h�z ura �ll az ajt�ban. – Nem �gy volt, hogy csak holnap j�n vissza?

- Siker�lt hamarabb elint�znem a dolgaimat, �gy f�l�slegesnek tartottam, hogy ott �jszak�zzam – felelte Lucius vontatottan, mik�zben n�zte, ahogy a n� a poh�r darabjait szedegeti a f�ldr�l. A besz�r�d� hold f�nye bearanyozta sz�ke haj�t, mely egyszer�en omlott v�ll�ra, a feh�r selyem h�l�ing pedig gyeng�den simult a n� test�hez, kirajzolva t�k�letes alakj�t. Miut�n Tia kiss� el�r�bb hajolt, hogy a t�volabb gurult szemeket is el�rje, a h�l�ing olyan helyre is bepillant�st engedett, melyt�l Lucius zavarba j�tt. L�legzete egy m�sodpercre elakadt, amint megpillantotta a n� kerek, feszes melleinek k�rvonal�t, majd miut�n r�eszm�lt, hogy mit csin�l, hirtelen elkapta tekintet�t.

- �s maga merre j�rt ma? – �rdekl�d�tt a f�rfi, k�zben pedig italt t�lt�tt mag�nak.

- A Roxfortban.

- Honnan tud a Roxfortr�l? – k�rdezte, �s a hangj�ba mintha a k�v�ncsis�g mell�, n�mi rem�ny is vegy�lt volna.

- M�g Draco eml�tette. Linky pedig elmondta, hogy jutok el oda. Fura egy hely, mit ne mondjak. Nem is besz�lve arr�l a goromba Perselus Pitonr�l.

- Maga Perselusn�l volt? – Tia k�zben v�gzett a poh�r darabjainak �sszegy�jt�s�vel, �s most ott �llt k�zvetlen�l vend�gl�t�ja el�tt, szemmel l�that�an keresett valamit.

- Szerencs�re csak fut�lag tal�lkoztam vele… mintha l�ttam volna itt egy szemetest… persze m�g �gy is volt ideje, hogy kifejtse �ll�spontj�t a „koszos muglikkal” kapcsolatban… �, megvan! – Belesz�rta a poh�r maradv�nyait. - De nem akarom a gondjaimmal untatni. – Lucius azon kapta mag�t, hogy megint a n� mozdulatait figyeli, s k�zben k�pzeletben ism�t m�sfel� kalandozott. V�g�l siker�lt er�t vennie mag�n, �s a lehet� legk�z�ny�sebb hangon v�laszolnia vend�g�nek.

- Nem, nem untat vele. K�v�ncsi vagyok, mire jutottak az eml�kezet veszt�se ter�n. – B�zott benne, hogy szavai �szint�n csengnek, b�r amit mondott, f�lig t�nyleg igaz volt.

- Semmi biztat�t nem tudtak mondani, csak hogy nagy val�sz�n�s�ggel engem meg�tkoztak.

- Ugyan, ki akarn� meg�tkozni mag�t? – nevetett fel g�nyosan Lucius - Hisz maga csak egy…

- Egy mi?! – csattant fel Tia megel�gelve a f�rfi g�nyol�d�s�t. – Egy koszos mugli? Tudja, m�g mindig jobb muglinak lenni, mint k�z�ns�ges gyilkosnak!

- Hogy mondta?! – sziszegte meglepetten.

- J�l hallotta! �s tudja mit? Egy�ltal�n nem csod�lkozom azon, hogy elhagyta a feles�ge! Azt sem �rtem, hogy b�rt ki maga mellett ak�r egy percet is! – Lucius a d�bbenett�l sz�lni sem tudott.

- Hogy mer�szeli…?! – fujtatott d�h�sen, mik�zben szikr�z� szemekkel megragadta a n� v�ll�t. Tia ijedten n�zett vissza r�, majd akaratlanul is elkezdett h�tr�lni, de Lucius mag�hoz r�ntotta, �s miel�tt m�g felfoghatta volna, hogy mit is tesz, egy hirtelen mozdulattal megcs�kolta a n�t.

Tia mindenre sz�m�tott, csak erre nem. A f�rfi szem�ben olyan elsz�nts�g volt, amib�l arra lehetett k�vetkeztetni, hogy el�bb v�ltoztatja b�k�v�, vagy talpas poh�rr�, minthogy megcs�kolja. Pedig ha tudta volna, hogy a f�rfi enn�l kevesebb�rt is k�pes volt m�r sokkal sz�rny�bb dolgokra… K�l�nleges melegs�g �nt�tte el test�t, ahogy a f�rfi ajka az �v�hez �rt, �m hirtelen ell�kte mag�t�l, �s egy csattan�s pofonnal „jutalmazta” Lucius tett�t.

- M�gis mit k�pzel mag�r�l?! Ne higgye, hogy az�rt, mert gazdag, �s hatalma van, megtehet b�rmit, amit csak akar! – A v�laszt meg sem v�rva, k�nnyeivel k�szk�dve beszaladt a szob�j�ba, bev�gva maga m�g�tt az ajt�t. D�he er�sebb volt ann�l, hogy s�rjon, de nem tudta, most mit�v� legyen. M�g k�t hete sincs, hogy belecs�ppent ebbe a vil�gba, �s �gy �rezte, az �lete romokban hever.

A f�rfi sz�tlanul n�zte a n� t�volod� alakj�t. D�bbenet�b�l mag�hoz t�rve legsz�vesebben a n� ut�n rohant volna, r�t�rte volna az ajt�t, �s sz�rny� �tkokat sz�rt volna r�, csakhogy el�gt�telt vegyen s�relmei�rt. Egy bel�lr�l j�v� hang azonban marad�sra k�sztette – Igaza van. – �rtetlen�l leroskadt a legk�zelebbi sz�kre, arc�t a tenyer�be temette. Rengeteg �rz�s kavargott benne. Egyre csak azon gondolkozott, hogy juthatott id�ig. Azt�n esz�be jutott, ahogy Tia r�n�z: a mosolyg�s, m�skor melegs�get sug�rz� �ce�nk�k szemek, melyekben most nem volt m�s, csak f�lelem, megvet�s �s gy�l�let. A Nagy�r szolg�lat�ban elt�lt�tt �vek alatt sz�mos alkalommal l�tott ilyen r�m�lt tekintetet, de egyik sem tudta k�l�n�sebben meghatni. �rzelmek n�lk�l, �lvezettel v�gezte munk�j�t. De m�g soha sem fordult el�, hogy b�ntetlen�l b�rki is �gy mert volna vele besz�lni. Maga sem �rtette, mi t�rt�nt, hogy ragadtathatta el ennyire mag�t. Mindig is b�szke volt arra, hogy k�pes hidegv�rrel kezelni minden helyzetet, erre kider�l, hogy m�gsem. A hossz� �vek alatt fel�p�tett rideg k�fal, amivel k�r�lvette mag�t �s eddig v�delmet ny�jtott minden „emberi” �rz�ssel szemben, most leomlani l�tszott… �s mindez egy mugli miatt.

Dereng� hajnalban, egy neh�z �jszaka ut�n, Luciust karossz�k�ben �lve �rte a reggel. Minden porcik�ja sajgott, a feje pedig iszonyatosan hasogatott. Tekintete a mellette hever� �res boros �vegre v�ndorolt, �s lassan visszak�sztak eml�kezet�be a tegnap �jszaka esem�nyei. Kez�t �nk�ntelen�l is az arc�ra tette, mintha m�g �rezn� a n� tenyer�nek nyom�t, majd egy k�vetkez� eml�kk�p, �s ujjai ajkaira v�ndoroltak. Szemeit lecsukva arc�t ism�t tenyer�be temette. Sz�rnyen �rezte mag�t, de t�l k�ba volt ahhoz, hogy ezen t�lmen�en b�rmit is �rezzen. Neh�zkesen, kiss� imbolyogva elbotork�lt szob�j�ba, hogy rendbe hozza mag�t. A meleg f�rd� ut�n viszonylag felfriss�lve �lt le reggelizni, b�r �tv�gya nem sok volt. Linkyt�l megtudta, hogy Tia tegnap �ta ki sem j�tt a szob�j�b�l, �s az �telt is visszautas�tja. Els� gondolata az volt, hogy beront hozz� �s kir�ngatja az asztalhoz, de r�j�tt, hogy jobb is, ha a n� nem l�tja ilyen �llapotban.

- Ink�bb haragudjon, minthogy sajn�ljon! Egyszer majd csak megenyh�l – indokolta d�nt�s�t. Gondolataib�l az ablakon berep�l� bagoly t�r�tette ki. Unottan fogott bele post�ja bontogat�s�ba. A megszokott, form�lis �zeneteken k�v�l azonban ma egy k�l�n�sen d�szes levelet is hozott a mad�r. �rdekl�dve nyitotta fel.

Tisztelt Mr. Malfoy!

Szeretettel megh�vjuk �nt �s kedves vend�g�t az okt�ber 31-�n este megrendez�sre ker�l� Halloween napi b�lra. A rendezv�ny 21 �rakor veszi kezdet�t, melynek helysz�ne a Roxfort Var�zsl�- �s Boszork�nyk�pz� Szakiskola nagyterme.  Megjelen�s jelmezben.

Nagy �r�m�nkre szolg�lna, ha jelenl�t�vel emeln� az est sz�nvonal�t.

�dv�zlettel: Albus Dumbledore

Az utols� sorokat olvasva g�nyos mosolyra h�zta a sz�j�t.

- M�g hogy „nagy �r�m�kre szolg�lna”… k�v�ncsi vagyok, mennyire �r�ln�nek, ha t�nyleg megjelenn�k. – Hanyagul f�lrel�kte a levelet, majd nekil�tott reggelij�nek. Term�szetesen esze �g�ban sem volt elmenni az est�lyre. Sz�mos �gyet el kellett m�g int�znie aznap, �gy p�r perc m�lva sietve t�vozott.

a

Tia, meg�rkez�se �ta tal�n el�sz�r, nem r�m�lm�b�l felriadva �bredt aznap. Az el�z� nap �s f�leg az �jszaka esem�nyei annyira kimer�tett�k, hogy �lmodni sem volt ereje. Nagyot ny�jt�zott a puha p�rn�k k�zt, majd kin�zett az ablakon. A nap m�g �ppen csak felkel�ben volt, els� sugarai megcsillantak a harmatos z�ld f�v�n. Valahol a t�volban, mintha madarak csiripeltek volna. Az eg�sz olyan kellemes �rz�ssel t�lt�tte el, egy pillanatra elfeledtetve vele minden b�nat�t. Kopog�s zaja t�rte meg az idilli hangulatot, �m a hang, mintha nem az ajt� fel�l hallatszott volna. Kis ideig f�lelt, majd oldalra pillantva megl�tta a p�rk�nyon v�rakoz� madarat. Kinyitotta neki az ablakot, aki menten beljebb is r�ppent. Egy levelet szorongatott a cs�r�ben.

- Nocsak, Katie ilyen hamar tal�lt volna valamit? – A levelet felbontva azonban egyszerre volt csal�dott �s meglepett is, azt ugyanis nem Katie, hanem Draco �rta.

Kedves Tia!

Ne haragudj, hogy levelemmel h�borgatlak, de egy igen k�nyes �gyben k�rn�m a seg�ts�ged.

Halloween napj�n az iskol�ban b�lt tartanak, amire minden di�k k�t f�t h�vhat meg. Ap�m nagy val�sz�n�s�ggel m�r megkapta a megh�v�t, �s amennyire ismerem, nem lesz kedve elj�nni. K�rlek, pr�b�ld meg r�venni, hogy most az egyszer tegyen kiv�telt. Term�szetesen nagyon �r�ln�k, ha Te lenn�l a k�s�r�je. A jelmez miatt pedig ne agg�dj.

Draco

UI: Ha azonban ap�m m�gis hajthatatlannak bizonyulna, k�rlek, engedd meg, hogy �n legyek azon az est�n a Te k�s�r�d. A roxmortsi �llom�son v�rlak.

Meglepet�s�ben nem is tudta, hogy mit gondoljon. Tal�n, ha tegnap �rkezett volna a lev�l, r� tudta volna venni Luciust, ma azonban semmi es�ly�t sem l�tta siker�nek. Nem akart Draconak csal�d�st okozni, hisz � volt az els�, aki seg�teni pr�b�lt neki. M�g egyszer v�gigfutott a sorokon. Nincs m�s v�laszt�sa, meg kell pr�b�lnia… csak egyszer.

a

A nap csigalass�s�ggal haladt, mintha valaki meg�ll�totta volna az id�t. Szob�j�ban �lve Tia egyre csak az �r�t b�multa, s k�zben azon t�prengett, hogy mik�nt kezdjen bele a besz�lget�sbe. Helyzet�n nehez�tett az a t�ny is, hogy Draco gyan�ja, miszerint apja nem k�v�n elmenni a b�lba, nem volt alaptalan. D�lben Linky unszol�s�ra k�nytelen volt enni egy keveset, �s akkor tal�lt r� a f�lredobott megh�v�ra. Nem sok kedve volt ahhoz, hogy a f�rfi t�rsas�g�ban ak�r egy percet is elt�lts�n, de �gy �rezte, tartozik ennyivel Draconak. Ajt�csap�d�s, majd l�ptek zaja.

- Teh�t haza�rt – gondolta mag�ban. Tekintete ism�t az �ra sz�mlapj�ra v�ndorolt. – Nem siette el a dolgot. – Halk kopog�s, majd Linky jelent meg az ajt�ban, hogy k�z�lje, a vacsora t�lalva. – H�t legyen – suttogta halkan ink�bb csak mag�nak. Lassan fel�llt a karossz�kb�l, �s k�vette a man�t.

Lucius meglep�d�tt azon, hogy a n�t az asztaln�l l�tja. A form�lis k�sz�n�sek ut�n a vacsor�t n�ma cs�ndben fogyasztott�k el. Mikor az utols� fog�s is elt�nt az asztalr�l, Tia el�rkezettnek l�tta az id�t, hogy felhozza a t�m�t.

- Mr. Malfoy, tudna r�m sz�nni n�h�ny percet? – sz�l�totta meg kim�rten a f�rfit. K�ls� szeml�l� sz�m�ra f�l�slegesnek t�nhetett a k�rd�s, hisz a f�rfinak szemmel l�that�an semmi m�s elfoglalts�ga nem volt. Lucius meglep�d�tt a megsz�l�t�son. Kutatni kezdett eml�kezet�ben, hogy h�nyszor sz�l�totta a n� id�ig a vezet�knev�n, de egy ilyen alkalom sem jutott az esz�be.

- Ha annyira fontos, hogy nem v�rhat holnapig… – Pr�b�lt min�l unottabb arcot v�gni, de legbel�l majd meg�lte a k�v�ncsis�g, hogy vajon mit akarhat t�le.

- Igen, annyira fontos – v�gta r� haboz�s n�lk�l a n�.

- Ez esetben akkor tal�n f�radjunk �t a nappaliba, ott k�nyelmesebben tudunk besz�lgetni. – Tia ink�bb maradt volna, csakhogy min�l hamarabb szabaduljon, de nem �rezte mag�t abban a helyzetben, hogy visszakozzon, hisz � az, aki k�rni szeretne. �tvonultak a nappaliba, ahol addigra m�r hangosan ropogott a t�z a kandall�ban.

- T�lthetek valamit?

- Nem, k�sz�n�m, t�nyleg csak p�r perc az eg�sz. – B�r igyekezett min�l nyugodtabbnak l�tszani, hangja m�gis idegesen csengett. – Dracor�l lenne sz�. – A f�rfi k�rd�n h�zta fel szem�ld�k�t, nem is pr�b�lta leplezni meglepet�s�t. – A h�tv�g�n b�lt rendeznek az iskol�ban, �s � szeretn�, ha �n…

- Ne is folytassa – v�gott a n� szavaiba idegesen. – Eszem �g�ban sincs elmenni. Honnan tud maga egy�ltal�n err�l? Elolvasta a post�mat?

- Ne s�rtsen meg! – emelte fel Tia is a hangj�t. – A fia levelet k�ld�tt nekem, amiben arra k�r, hogy gy�zzem meg. Nem �rtem, mib�l gondolta, hogy �n b�rmit is el tudok �rni, mindenesetre megpr�b�ltam. Egy�bk�nt pedig sejtette, hogy ez lesz a reakci�ja, �s �gy engem is megh�vott.

- Micsoda?! – csattant fel Lucius d�h�sen. - Megtiltom, hogy a fiammal egy�tt mutatkozzon! � m�g bizony�ra nem tudja, hogy mif�le maga, de biztos�thatom…

- Tegnap este mag�t sem �rdekelte, hogy mif�le vagyok! – Most m�r a n� sem fogta vissza indulatait, szem�ben vad t�z lobogott. – �s nem a b�rt�n�r�m, nem tilthat meg nekem semmit!

- Figyelmeztetem… - De a mondatot m�r nem volt lehet�s�ge befejezni, ugyanis Tia ism�t sz� n�lk�l elt�nt. Szob�j�ba �rve igyekezett megnyugodni, majd a lehet� legtapintatosabban megfogalmazta Draco sz�m�ra a v�laszt. Ebben Lucius „bokros teend�ire” hivatkozott, b�r sejtette, hogy a fi� �tl�t a gyenge kifog�son, viszont biztos�totta r�la, hogy �r� sz�m�that. Odaadta a bagolynak, aki sietve r�ppent ki az ablakon.

a

Oldal tetej�re