6. fejezet - Halloween
 

Szerencs�re a tan�rok nagyt�bbs�ge hasonl� izgalmak k�zepette v�rta a h�tv�gi esem�nyt, mint a di�kok. Binns professzor m�giat�rt�net �r�ja �gy kimondottan �rdekes volt, tal�n m�g sosem szegez�d�tt r� annyi figyelmes szemp�r, mint most.

- A kelt�k hite szerint – kezdett bele r�szletes monol�gj�ba -, ilyenkor eg�szen k�nnyen �tj�rhat�v� v�konyodik a t�lvil�g �s az evil�g k�zti hat�r, a k�ls� val�s�gunk �s bels� vil�guk k�zti f�gg�ny k�nnyed�n fellebbenthet�. �gy hitt�k, hogy ezen az �jszak�n az elm�lt �vben megholtak lelkei �sszezavarhatj�k az �l�k �let�t, mivel a lelkek ezen az �jjelen v�ndorolnak a holtak birodalm�ba. A halottak szellemei elj�nnek hozz�nk, az emberek pedig a szellemeknek �telt �s �llatot �ldoztak, hogy megk�nny�ts�k a v�ndorl�sukat. Szok�s volt az is, hogy az emberek �llatb�r�kkel �s �llatfejekkel �lc�zt�k magukat a szellemek elijeszt�s�re, valamint aj�nd�kokat k�sz�tettek az elhunyt lelkek kiengesztel�s�re. A pog�ny kelta hit szerint ez az �v legm�gikusabb �jszak�ja. Ilyenkor a csal�d k�rbe�li a t�zhelyet, �s a t�z k�r�l k�s�rtethist�ri�kkal sz�rakoztatj�k egym�st, m�g m�sutt sze�nszot �lnek, tarot-k�rty�t vetnek, vagy r�n�b�l j�solnak. Term�szetesen sz�mos m�s babona �s t�rt�net kapcsol�dik m�g a t�m�hoz, ezeknek felkutat�sa azonban az �n�k feladata lesz, m�ghozz� k�t tekercs hossz� h�zi dolgozat form�j�ban. – A h�r hallat�n el�gedetlen morajl�s hallatszott az oszt�ly fel�l, p�ntek l�v�n azonban nem sok�ig foglalkoztak vele. Szombaton m�r kora reggel �bren volt az eg�sz iskola. Szinte mindenki l�zasan k�sz�l�dni kezdett. A folyos�n �s a klubhelyis�gekben sem lehetett m�s t�m�r�l hallani. Izgatott arcok voltak minden�tt.

a

- Tan�rn�, tan�rn�, v�rjon! – csapta meg Katie f�l�t az ismer�s hang. Fred messzir�l integetve rohant fel�je. – M�g mindig meggondolhatja mag�t!

- Nem, t�nyleg igaz�n figyelmes vagy, Fred, de mondtam m�r, hogy verd ki a fejedb�l ezt a dolgot. Egy�bk�nt is m�g rengeteg dolgom van estig, �s ha �gy folytatom, nem k�sz�l�k el id�ben.

- Legal�bb azt �rulja el, hogy milyen jelmezt vesz fel.

- Nem, sajn�lom, az titok.

- �g�rem, nem mondom el senkinek.

- Ha elmondan�m, t�bb� nem lenne titok, de biztos�thatlak, hogy nagyon meg fogsz lep�dni.

- L�m, l�m, micsoda idilli hangulat… - zavarta meg besz�lget�s�ket Piton. Hangj�b�l s�t�tt a g�ny. – Weasley, mit keres maga itt ilyenkor? – Fred �pp v�laszolni akart, de Katie megel�zte.

- Nem eml�kszem, hogy b�rmi is tiltan�, hogy Mr. Weasley itt tart�zkodjon.

- Nem mag�t k�rdeztem – v�gta oda foghegyr�l, k�zben pedig sz�r�s tekintettel meredt a tan�rn�re. Fred �rezte, hogy jobb, ha od�bb�ll.

- Akkor a b�lon tal�lkozunk. Viszl�t!

- Viszl�t, Fred! – intett Katie mosolyogva a fi� ut�n. Tiszt�ban volt vele, hogy a b�jital tan�rt ez roppant m�d bosszantja, ez�rt kiss� r� is j�tszott ny�jass�g�ra.

- Igaz�n meghat�, hogy mennyire a sz�v�n viseli a di�kok sors�t – folytatta az cinikusan.

- Minek k�sz�nhetem a l�togat�s�t, kedves professzor? – fordult oda Pitonhoz, de arc�n m�r nyoma sem volt az el�bbi ny�jas mosolynak.

-   Semminek. Sajnos a szob�mban hagytam egy fontos dolgot, de m�r l�tom, hogy �pp id�ben j�ttem erre.

-   M�gis mire c�lozgat?

-   Nem c�lozgatok semmire. Nem szok�som.

-   Nem �rtem. Kifejten� egy kicsit r�szletesebben?

-   Milyen „k�r”… Att�l tartok, ha ezt �gy folytatja, hamarosan meg kell v�lnunk �nt�l.

-   � sz�val, m�g mindig orrol r�m, ami�rt �n kaptam meg a h�n �h�tott �ll�s�t? – Katie kezdte lassan elvesz�teni a t�relm�t.

-   Ugyan m�r, ne legyen gyerekes. Tudja, az el�bbi kis k�zj�t�ka, ez a b�jolg�s egy di�kkal, az �ll�s�ba is ker�lhet… amit ugye mindketten „sz�rnyen” sajn�ln�nk. – Az utols� szavakat tagolva, k�r�rvend� mosollyal a sz�j�n mondta ki, hangja pedig minden eddigin�l g�nyosabban csengett. – �s most, ha megbocs�t, dolgom van. – Azzal tov�bbment.

Katie d�h�sen l�pett be a szob�j�ba. - Mit k�pzel mag�r�l ez az alak? – tombolt n�m�n m�rg�ben. – Ha azt hiszi, hogy ilyen k�nnyen ler�zhat engem, h�t nagyon t�ved! Majd megmutatom �n neki, milyen az, ha �n j�tszadozom valakivel. Ez az este eml�kezetes lesz sz�m�ra, azt garant�lom. Csak v�rja ki a v�g�t…

a

El�rkezett h�t a szombat. Tia ma is, mint a Luciusszal val� �sszet�z�s ut�n mindig, a szob�j�ban fogyasztotta el reggelij�t. Az�ta nem is besz�ltek egym�ssal. Tartott ugyan t�le, hogy a f�rfi bev�ltja �g�ret�t, �s nem engedi elmenni a b�lba, mivel azonban eddig semmi erre utal� jelet nem tal�lt, �gy hamar elhessegette a gondolatot. Miut�n v�gzett a reggelivel, Linky kivitte a t�ny�rj�t, � pedig neki�llt k�sz�l�dni, nehogy lek�sse a vonatot.

- Linky! – ki�ltott Lucius a man� ut�n.

- Igen, gazd�m?

- Nem tudod v�letlen�l, hogy vend�g�nk mit tervez m�ra? – hangja hidegen csengett. A man� nagyon is j�l tudta, hogy gazd�ja mi�rt k�rdezi, ez�rt kiss� habozott a v�laszad�ssal. Nagyot nyelt �s �ssz�bb h�zta mag�t.

- Elmegy a b�lra, uram – felelte halkan, mik�zben ruh�j�nak sz�l�t idegesen t�pkedte.

- Micsoda?! – Lucius d�h�sen kelt fel az asztalt�l �s egyenesen a n� szob�ja fel� vette az ir�nyt. Kopog�s n�lk�l rontott be, de meglepet�s�ben megtorpant. Tia �pp akkor l�pett ki a f�rd�szob�b�l, �s most ott �llt egy sz�ll t�r�lk�z�ben a szoba k�zep�n. Vizes haj�r�l test�n n�ha v�gig gurult egy-egy v�zcsepp. Luciust megh�kkentette a l�tv�ny, zavar�ban el is felejtette, mi�rt j�tt.

– M�gis hogy mer�szeli?! Azonnal hagyja el a szob�mat! – ki�ltotta a n� idegesen, kipirult arccal, mik�zben azon f�radozott, hogy fedetlen�l maradt testr�szeit eltakarja a f�rfi szeme el�l. Luciusnak siker�lt er�t vennie mag�n, h�tat ford�tott, majd sietve elhagyta a szob�t. Tia tudta, hogy mit akart t�le a f�rfi, ez�rt amilyen gyorsan csak tudott, fel�lt�z�tt, �s kisurrant azon a titkos j�raton, amit m�g Linky mutatott meg neki. Eml�kezett arra a t�rt�netre, amelyikben az egyik boszork�ny csal�dot pont egy ilyen j�rat mentett meg att�l, hogy a d�h�s p�sztorok meg�gess�k. Egy hirtelen �tlett�l vez�relve megk�rdezte t�le, hogy vannak-e ilyen j�ratok ebben a h�zban is, �s a man� igen lelkesen megmutatott neki p�rat. Csak rem�lni merte, hogy Lucius nem veszi �szre az elt�n�s�t. Ez a kis aff�r m�g kap�ra is j�tt most, �gy egy id�re elmegy a kedve att�l, hogy kopog�s n�lk�l berontson a szob�j�ba. Az �llom�sra minden akad�ly n�lk�l siker�lt eljutnia, izgatottan v�rta a vonat indul�s�t.

a

A Nagyterem most is az alkalomhoz ill�en, narancss�rga – fekete sz�nekben pomp�zott. Az elvar�zsolt �gbolt s�t�t, felh�tlen �jszak�ba burkol�zott, a teliholdon k�v�l csak n�h�ny csillag t�voli f�nye pisl�kolt, n�ha vijjogva �trep�lt egy-egy nagy kalapos, g�rbe orr�, sepr�n �l� boszork�ny, fekete macsk�j�val a h�ta m�g�tt. T�kl�mp�sok sz�zai vil�g�tott�k be a termet, igaz�n kellemes hangulatot k�lcs�n�zve ezzel neki. Hamarosan ben�pesedett a helyis�g, a legk�l�nf�l�bb �lt�z�kekbe b�jt di�kokkal �s megh�vott vend�geikkel.

A Weasley ikrek m�g v�letlen�l sem hazudtolt�k meg �nmagukat: smaragdz�ld nadr�gban �s frakkban fesz�tettek, fej�kre pedig hatalmas, z�ld cilindert h�ztak, ez�ltal t�nyleg �gy festettek, mint a mesebeli koboldok. Term�szetesen a „vicces” meglepet�sek sem hi�nyozhattak zsebeikb�l. A klubhelyis�gb�l lefele j�vet, Friccs bosszant�s�ra felrobbantottak 1-2 tr�gyagr�n�tot, a hatalmas, cukork�kkal teli �st�kben pedig elrejtettek p�r „nyelvny�jt� nyal�nks�got”.

- Hermione! Itt vagyunk! – ki�ltotta Ron, akinek m�mia jelmeze kiss� megnehez�tette k�zleked�s�t. Harry �lt�z�k�n v�gign�zve a l�ny el�sz�r gondolkod�ba esett, majd kisv�rtatva felismerte benne Indiana Jones alakj�t. Hermione hossz�, hull�mos, s�t�tbarna haj�t laza, egyszer� copfban fogta �ssze, feje tetej�n bab�rkoszor� d�szelgett. T�rkizk�k, �g�r�g szab�s� ruh�ja a f�ldet s�rolta, karj�ban pedig apr� kosarat szorongatott, melyben egy r�zsacsokor �s 2-3 darab alma volt.

- V�rj, Hermione, kital�lom! �hm… tal�n alma�rusnak �lt�zt�l? – vigyorgott r� Ron p�ly�kba bugyol�lt fej�b�l.

- Jellemz�, hogy nem l�tsz t�l az orrodn�l. Nem alma�rus vagyok, hanem Perszephon�.

- Persze… micsoda? – n�zett �ssze a k�t fi�.

- Perszephon� a g�r�g mitol�gi�ban D�m�t�rnek �s Zeusznak a l�nya, az Alvil�g ur�nak, H�d�sznak a feles�ge. Ne mondj�tok, hogy nem hallott�tok a t�rt�net�t! – hitetlenkedve n�zett a fi�kra, de l�tva �rtetlen arckifejez�s�ket, r�gt�nz�tt kisel�ad�sba kezdett. - Perszephon� �pp vir�got szedett, mikor megd�rd�lt az �g, meghasadt a f�ld, �s a m�lyb�l el�bukkan� H�d�sz fekete, s�t�ts�get f�j� lovaival elragadta �t, �s mag�val vitte az Alvil�gba. Az anyja gy�szba borult, elhagyta az Ol�mposzt �s csak �gy volt hajland� visszat�rni, ha l�nya az �v k�tharmad r�sz�t vele t�lti. Perszephon�nak az �v t�bbi r�sz�ben a f�ld m�ly�n kellett maradnia: ugyanis evett egy gr�n�talmamagot H�d�sz kez�b�l. – �s szavai meger�s�t�sek�nt a kosar�ban l�v� alm�kra b�k�tt. - �gy lett � az Alvil�g �rn�je, aki gyakorta megengedte a j�, arra m�lt� embereknek, hogy az elhunytakat visszavigy�k a felsz�nre.

- Csak azt ne mondd, hogy m�ris meg�rtad Binnsnek a h�zi dolgozatod – n�zett r� rosszall�an Harry, mik�zben m�fegyver�vel feljebb tolta a kalapj�t. A l�ny pironkodva lehajtotta a fej�t, de szerencs�re nem kellett v�laszolnia, mert a fi�k m�r m�sfel� figyeltek. K�vette tekintet�ket �s bar�taihoz hasonl�an neki is t�tva maradt a sz�ja. Az ajt�ban egy igencsak leng�n �lt�z�tt n� �llt. A d�s kebl� h�lgy igaz�n d�moni �lt�zetben jelent meg; feket�re festett haj�ban n�h�ny l�ngv�r�s tincs �s k�t �rd�gszarv volt. Fekete, t�rdig �r�, t�sark� csizm�ja, ugyancsak fekete b�r, el�l a hasa k�zep�ig v�r�s f�z�s, testhez �ll� mini ruh�csk�ja, valamint v�rv�r�sre kifestett ajkai m�gnesk�nt vonzott�k a f�rfiszemeket.

- T… t… tan�rn�? – k�rdezte bizonytalanul Fred Weasley, aki az �mulatt�l kiejtette kez�b�l t�kleves pohar�t.

- Szia Fred! – fordult oda hozz� a n�. - Mondtam, hogy meg fogsz lep�dni. – Meg sem v�rva a fi� reakci�j�t, elindult. Igazi, v�gykelt� szajhak�nt vonult v�gig a termen. Megjelen�s�vel a teremben uralkod� hangzavar al�bb hagyott, t�bben l�legzetvisszafojtva k�s�rt�k l�pteit. McGalagony professzor a sz�ja el� tette kezeit, d�bbenet�ben nem tudott sz�lni sem, csak n�m�n forgatta szemeit. Az apr� Flitwick professzor szem�veg�t orrnyerg�re eresztve, homlok�t t�r�lgetve �llt mellette. M�g Piton professzor is el�b�jt rejtek�b�l, aki id�ig unott arccal �s megvet� pillant�sokkal a terem sark�b�l figyelte az esem�nyeket.

- Katie, el kell ismernem, igen… hogy is mondjam… igen eredeti a jelmeze – sz�lalt meg Dumledore, zavart mosollyal az arc�n.

- K�sz�n�m igazgat� �r! Eln�z�st a k�s�s�rt. Nem igaz�n tudtam eld�nteni, hogy mit vegyek fel, csak az utols� pillanatban k�sz�ltem el. Rem�lem, nem maradtam le a megnyit�r�l – mondta tettetett �rtatlans�ggal, k�zben pedig ig�z� pillant�sokat vetett Perselus fel�, teljesen �sszezavarva a f�rfit.

- Nem, �pp id�ben j�tt. – A hangzavar lassan kezdett vissza�llni eredeti szintj�re. A k�l�n erre az alkalomra megh�vott szellem zenekar l�zasan hangolt, a vend�gek �nfeledten csever�sztek, mik�zben a di�kok egym�s jelmezeit csod�lt�k.

- Odan�zzetek! – mutatott Ron a mardek�rosok fel�.

- �gy l�tom, Crak �s Monstr� v�gre megtal�lt�k �nmagukat – mosolyodott el Harry, mikor megl�tta a farkasembernek �lt�z�tt fi�kat. Arcukat rengeteg sz�r bor�totta, a sz�jukba helyezett hatalmas agyarok azonban igencsak megnehez�tett�k sz�mukra a sok �ncsiklandoz� finoms�g elfogyaszt�s�t. L�tv�nyuk ez�ltal ink�bb volt vicces, mintsem ijeszt�. – De hol van Malfoy? Mindig a nyom�ban loholnak.

- Azt hiszem, ha a bej�rat fel� n�ztek, megkapj�tok a v�laszt – b�kte h�tba bar�tait a csod�lkoz�st�l elk�pedt arccal Hermione. Az ajt�ban ott �llt Draco Malfoy v�mp�r koszt�mben, kart karba �ltve egy n�la f�l fejjel alacsonyabb, sz�ke haj�, gy�ny�r� n�vel. A n� f�ldig �r�, h�feh�r selyemruh�ja tele volt k�l�nf�le ez�st�s jelekkel, f�ld�nt�li sz�ps�get k�lcs�n�zve visel�j�nek. Fel�l l�tni engedte v�llait, melyre egyenesen hullott hossz� sz�ke haja, homloka k�zep�n pedig egy ez�st f�lhold d�szelgett.

- H�lgyeim �s Uraim! – emelkedett sz�l�sra Dumbledore. – Szeretettel k�sz�nt�m minden kedves vend�g�nket, akik elfogadt�k megh�v�sunkat. Nem szeretn�m f�l�slegesen szapor�tani a szavakat, �gy engedj�k meg, hogy mindenkinek j� sz�rakoz�st k�v�njak! Kezd�dj�k h�t a b�l! – Szavait kisebb �r�mujjong�s �s tapsvihar k�vette, majd a zenekar a h�rok k�z� csapott. Az igazgat� McGalagony professzort k�zen fogva a t�ncparkett k�zep�re vezette, �s megkezdt�k a nyit�t�ncot. P�ld�jukat t�bben k�vett�k, �gy az addig �res t�nct�r hamar megtelt p�rokkal.

- Nah�t, Tia, igaz�n �r�l�k, hogy ilyen hamar viszont l�thatlak – sz�l�totta meg egy ismer�s hang.

- Katie? Bocs�ss meg, alig ismertelek meg… huhh, igaz�n j�l n�zel ki! L�tom, siker�lt azt a kis�rd�g�t szabadj�ra engedni.

- Igen – kuncogott huncutul. - �s hol hagytad Luciust? – n�zett k�r�l k�v�ncsian.

- Dracoval j�ttem. Lucius, hogy is mondjam, nem szeretne egy, ahogy � fogalmazott, magamfajt�val mutatkozni.

- �s hogyhogy megengedte, hogy a fi�val gyere?

- H�t… az az igazs�g, hogy nem engedte meg…

- Elsz�kt�l? – Csod�lkoz�st�l nagyra ny�lt szemekkel meredt a n�re, majd elismer�en mosolygott r�. - Nah�t, �s m�g te szabadkozt�l, hogy nem fogsz tudni ellent mondani neki.

- Szabad egy t�ncra, tan�rn�? – l�pett oda Fred Katiehez.

- H�t persze – ny�jtotta mosolyogva a kez�t a fi�nak. – Ha nem haragszol… - fordult Tia fel�.

-   Nem, persze, menj csak. – Katie �s Fred alig l�ptek be a t�nct�rre, m�ris m�s lett a zene st�lusa. Az addigi nyugodt, m�gis p�rg�s dalok most vad zen�v� v�ltoztak. N�h�ny percig csak l�ty�gtek a fiatalok, �m mikor felgyorsult egy dal, mindenki tombolni kezdett. M�g Katie is felengedett, �s m�sk�nt t�ncolt, mint el�tte. R�zta a fenek�t, cs�bosan mosolygott, �s k�zben Fred szemeibe b�mult. Egy hirtelen �tlett�l vez�relve megfordult, �s megl�tta Piton professzort, amint l�ngol� tekintettel figyeli az � mozg�s�t. Ekkor sz�letett meg fej�ben a t�k�letes bossz� terve. El�sz�r �gy gondolta, hogy az �lt�z�ke b�ven el�gt�telt szolg�ltat neki a f�rfival szemben, de most valami eg�szen m�s motoszk�lt benne. T�nca ism�t megv�ltozott. �rz�kien hozz�simult Fredhez, simogatta a mellkas�t, �s k�zben a fi� h�ta m�g�tt �ll� Pitont n�zte.

-   T… Tan�rn�!

-   Igen, Fred?

-   Ez a t�nc… Nem mintha nem �lvezn�m…

-   Ne �rtsd f�lre. M�s oka van, ami�rt �gy t�ncolok. A zen�hez pedig illik is, kis koboldom – nevetett, majd elengedte a fi�t, �s az italos pulthoz l�pett. T�lt�tt mag�nak egy poh�r t�klevet. Mik�zben ivott bel�le, k�l�n�s melegs�get �rzett bal oldal�n�l. Piton professzor �llt mellette, akit szemmel l�that�an majd’ sz�tvetett a d�h.

-   Tan�rn�! Azt hittem, el�g �rthet�en elmagyar�ztam �nnek d�lut�n, hogy tart�zkodj�k az eff�le viselked�st�l. Mind az �lt�z�ke, mind pedig a magatart�sa felett�bb felh�bor�t�.

-   Felh�bor�t�? – k�rdezte Katie tettetett �rtatlans�ggal. - Azt ugyan �szrevettem, hogy fel…, na de hogy h�borodott volna…? – mondta pajkosan, jelent�s�g teljes pillant�sokat vetve a f�rfi �gy�ka t�j�k�ra - Vagy errefel� ezt �gy mondj�k? – Diadalittas mosollyal fordult el a megr�k�ny�d�tt f�rfit�l, aki lepillantott nadr�gj�ra, �s mikor l�tta, hogy nem igaz, amit a n� mondott, m�g d�h�sebb lett. �pp arra k�sz�lt, hogy j�l visszav�gjon neki, de mozdulata abba maradt, ugyanis Katie elejtette a szalv�t�j�t, �s pont el�tte hajolt le �rte. A fekete b�r mini ruha izgat�an fesz�lt form�s fenek�n, a v�r�s f�z�k, pedig nem sokat takartak kebleib�l. Ahogy felvette a szalv�t�t a f�ldr�l, kibillent egyens�ly�b�l, ez�rt h�tr�bb l�pett, �s combj�val akaratlanul is hozz��rt a f�rfihoz. Az �rint�s miatt keltett reakci� nem maradt el. Katie �rezte, ahogy a b�jital tan�r nadr�gja egy ponton kidudorodik. Lassan fordult vissza a f�rfihoz, �s ism�t mosolyra h�zta a sz�j�t. - Ugyan, professzor, igaz�n k�r szabadkoznia, meg�rtem… hisz mind emberek vagyunk – mondta sejtelmesen, majd azzal a lend�lettel visszat�rt a t�nct�rre. Perselus Piton megsemmis�lve �llt az asztal mellett.

Az asztal m�sik v�g�n Hermione n�zel�d�tt mag�nyosan. Gondterhelt arccal b�mult a t�megbe. L�tszott rajta, hogy gy�tri valami. Gondolataib�l egy ismer�s hang z�kkentette ki.

- Nem is gondoltam volna, hogy egy h�zi dolgozat ennyire �szt�nz� tud lenni, Perszephon�… - Hermione oldalra fordult, hogy l�ssa a hang tulajdonos�t. Egy pillanatra �sszerezzent, mikor megl�tta, hogy a v�mp�r jelmezbe �lt�z�tt Draco �ll mellette. Sz�ke, m�skor kisfi�san h�traf�s�lt haja, most egyszer�en l�gott arc�ba, k�k szemei k�l�n�sen csillogtak, eg�szs�gtelen�l feh�r b�re, v�kony arca, hegyes �lla, �s p�tfogai azonban ijeszt�en hatottak. De mindennek ellen�re m�gis van valami benne, ami �gy vonzza. - �, te j� �g, Hermione, mi jut eszedbe!

– Att�l, mert ki�llhatatlan vagyok, m�g nem jelenti azt, hogy m�veletlen is - folytatta Draco l�tva a l�ny meglepet�s�t.

-   �, �n igaz�n nem gondoltam azt, hogy te… de tudod, eddig mindenki vagy alma-, vagy vir�g�rusnak n�zett. – Hermione t�nyleg sosem tartotta sokra Malfoyt, az pedig egyenesen meglepte, hogy k�pes az �nir�ni�ra. - L�tom, j�l sz�rakozol – terelte m�sra a t�m�t.

-   Igyekszem.

-   Nem is eml�tetted, hogy k�s�r�d is lesz.

-   Nem teljesen voltam benne biztos, hogy elj�n – intett a fi� der�sen a n� fel�.

-   Ki �?

-   Csup�n egy ismer�s�m, de ne haragudj, most mennem kell. V�rnak. – Azzal sietve otthagyta a l�nyt. Hermione let�rten n�zte, amint Draco felk�ri t�ncolni a gy�ny�r� n�t, aki nevetve mondott neki igent. P�r perc m�lva ism�t v�ltozott a zene �teme, �s az id�ig p�rg�s sz�mok hely�t most a lassabbak vett�k �t. Draco �s Tia kiss� zavartan k�zelebb l�pett egym�shoz. A fi� �t�lelte a n� derek�t, a n� pedig a fi� v�llaira tette a kez�t. Ez volt az a pont, amikor Hermione �gy �rezte, sz�ks�ge van egy kis friss leveg�re. Kisietett az erk�lyre, hogy ne is l�ssa �ket. �m hirtelen felgyorsultak az esem�nyek. Az erk�lyr�l egy magas, sz�ke, hossz� haj� f�rfit l�tott k�zeledni a kast�ly fel�, aki �gy messzir�l igencsak feld�ltnak t�nt. Azonnal felismerte, hogy Lucius Malfoy az, �s a bent t�ncol� p�rra n�zve hamar �sszerakta a mozaik darabk�it.

-   Sosem gondoltam volna, hogy egyszer �r�lni fogok ennek a pasasnak – nyugt�zta mag�ban, k�r�rvend� mosollyal az arc�n. - Azt hiszem, innent�l lesz azt�n igencsak izgalmas ez az este.

a

Lucius Malfoy zaklatottan l�pett be a nagyterembe.

- Lucius! Micsoda meglepet�s – sz�l�totta meg kim�rten egy r�gi ismer�s hang.

- Perselus – b�lintott fel�.

- Csak nem meggondoltad magad? – k�rdezte az unottan.

- Hagyjuk a felesleges k�r�ket, a fiamat keresem. Nem l�ttad?

- Az el�bb m�g az asztaln�l volt… ott van – mutatott a t�nct�r fel�. – Ha j�l l�tom, �pp az �j h�zi kedvenceddel t�ncol. – Lucius elengedte f�le mellett Piton ep�s megjegyz�s�t, szem�vel k�vette a professzor mozdulat�t, �s akkor l�tta meg �ket.

- Ez m�r az�rt m�gis t�bb a sokn�l! – morgol�dott f�lhangosan, �s d�h�sen, lebeg� tal�rj�val a nyom�ban a p�r fel� vette az ir�nyt. Nem jutott azonban t�l messzire, mert p�r l�p�s ut�n �tj�t Dumbledore �llta el, aki der�sen mosolygott f�lholdszem�vege m�g�l. – Remek id�z�t�s! – gondolta mag�ban. – Ez a v�n bolond mindig tudja, mikor van �pp �tban. �s r�ad�sul m�g �lvezi is. - K�nytelen kelletlen, de ha m�r �gy alakult, felsz�nes besz�lget�sbe elegyedett az igazgat�val, mik�zben tekintet�t egy pillanatra sem vette le a p�rr�l.

Tia, mintha csak meg�rezte volna, hogy figyelik, fej�t a bej�rat fel� ford�totta. Meglep�d�tt, hogy a f�rfit itt l�tja. Nem gondolta volna, hogy a m�gus k�pes ut�na j�nni. Rossz �rz�se t�madt.

- Draco, azt hiszem, valamit el kell mondanom. Kimehetn�nk kicsit az erk�lyre?

- Persze, gyere – Karonfogva kivezette a n�t. Nem vett�k �szre, hogy rajtuk k�v�l van m�g valaki m�s is ott. Hermione beb�jt egy s�t�t, f�lrees� helyre, hogy ne l�ss�k meg, �s csendben f�lelt.

- Tudod, Draco, nem eg�szen voltam �szinte… - kezdett bele sz�nvall�s�ba a n�.

- Ne is folytasd! Ap�mnak semmi fontos elint�zni val�ja nincs, �s az arckifejez�sedb�l �t�lve, a tilt�sa ellen�re j�tt�l el ide velem. J�l tippeltem? – �sszegezte higgadt magabiztoss�ggal a fi�.

- Igen – s�t�tte le a n� a szem�t. – Rem�lem, nem vagy nagyon m�rges r�m.

- Ugyan, mi�rt lenn�k? – legyintett sz�rakozottan. – �n er�sk�dtem, hogy gyere el, �s nagyon �r�l�k, hogy itt vagy.

Lucius t�volr�l figyelte a jelenetet. Nem hallotta, mir�l besz�lnek, csak azt l�tta, hogy kis id� m�lva Draco lehajtja a fej�t, a n� gyeng�den v�gigsim�t az arc�n, a fia pedig zavartan kap a n� keze ut�n. E gesztus l�tt�n Luciust pillanatok alatt ism�t el�nt�tte a m�reg.

- Ne haragudjon, Dumbledore, de mennem kell – v�gott az igazgat� szav�ba. Nagy nehezen v�gre �tverekedte mag�t a t�megen, �s f�jtatva �llt meg a fia mellett.

- Apa, te itt? Azt hittem… – csod�lkozott Draco, de Lucius bel� fojtotta a sz�t.

- Kisasszony, menj�nk – mondta ellentmond�st nem t�r� hangon.

- Ha nem haragszol, Draco… – fordult Tia a fi� fel�.

- Nem, persze. Menjetek csak – hajolt meg udvariasan, majd m�g gyorsan hozz�tette: - �s Tia, k�sz�n�m a sz�p est�t! – Lucius a v�laszt meg sem v�rva karon ragadta a n�t, �s megindult vele a kij�rat fel�. Sz�tlanul l�pkedtek a s�t�t udvaron, majd mikor el�rt�k a nagykaput, Lucius megfogta a n� kez�t, �s dehoppan�lt.

a

Mikor Hermione megbizonyosodott r�la, hogy rajta k�v�l m�r senki sincs az erk�lyen, �vatosan el�j�tt rejtekhely�r�l, majd megt�maszkodott a korl�ton. - Sz�val ez a n� meg Draco… Na neee. M�g a felt�telez�s is nevets�ges. – Gondolatait hamar el kellett hessegetnie, ugyanis �jabb p�rok igyekeztek az erk�ly fel�. Megigaz�totta ruh�j�t, majd visszat�rt a nagyterembe.

a

- Ez�ttal t�ll�tt a c�lon! – kezdett bele mondand�j�ba az id�sebbik Malfoy fojtott hangon, mik�zben pr�b�lta egyre fokoz�d� d�h�t visszatartani. – Vil�gosan megtiltottam, hogy elmenjen oda, �s a fiammal mutatkozzon, de �gy l�tszik olyan, mintha a falnak besz�ltem volna. Nem fogom elt�rni, hogy m�g egyszer megsz�gyen�tsen, vagy ellent mondjon nekem, meg�rtette? Am�g az �n h�zamban van, azt teszi, amit �n mondok! Nem tudom, mit m�velt a fiammal, de jobban tenn�, ha t�vol tartan� mag�t t�le! – Tia eddig �sszefont karral �llt el�tte, �s t�le szokatlan m�don, n�m�n hallgatta a f�rfit. Az utols� mondat hallat�n, azonban m�r � sem b�rta tov�bb. L�gyan nevetett fel, kiss� h�travetve fej�t. Lucius megd�bbenve figyelte �t. Nem �rtette, mi lehet olyan mulats�gos, �s ez az �rtetlens�g ki�lt az arc�ra is.

-   Maga azt hiszi… t�nyleg azt hiszi, hogy Draco �s �n…? – sz�lt a n� nevet�st�l elf�l� hangon. – Persze, az t�ny, hogy figyelmes, kedves, udvarias �s sz�zszor norm�lisabb mag�n�l, de ezt maga sem gondolhatja komolyan! �gy l�tom, az a pofon igen komoly k�rokat okozott, ha m�r k�pzel�dik is… - Ezt a mondatot tal�n m�gsem kellett volna kimondania. Lucius idegesen kapta el a csukl�j�t, �s nagyot szor�tott rajta.

- Nem t�r�m, hogy g�nyt �zz�n bel�lem! – mondta fenyeget� hangon, �s hogy kijelent�s�nek nyomat�kot is adjon, k�zelebb h�zta mag�hoz a r�m�lt Ti�t. Magabiztoss�ga csak fokoz�dott, ahogy meg�rezte a n� test�nek remeg�s�t. – Azt hiszem, itt az ideje - kezdett bele lassan, mik�zben g�nyos mosolyra h�zta a sz�j�t -, hogy egy kis al�zatot tanuljon. – Nagyot tasz�tott a n�n, aki elvesztve egyens�ly�t a padl�ra esett. K�ts�gbeesetten pr�b�lt h�tr�lni, de a sz�ke m�gus el�r�ntotta p�lc�j�t, �s egy k�b�t� �tkot sz�rt r�. Ti�nak ideje sem volt felfogni, hogy mi t�rt�nik vele, n�m�n zuhant bele a s�t�t �ntudatlans�gba.

Lucius p�r m�sodpercig m�g mindig zih�lt a felgy�lemlett indulatt�l, azt�n ahogy v�gign�zett az eszm�letlen�l fekv� n�n, olyan �rz�s ker�tette hatalm�ba, amit m�g tal�n soha sem �rzett. – B�ntudat? Ugyan m�r, badars�g! Meg�rdemelte! Senki sem viselkedhet �gy velem b�ntetlen�l! – V�g�l azonban m�gis a b�ntudat gy�z�tt, b�r ezt a f�rfi nem ismerte be. Lehajolt a n��rt, felvette a karjaiba, �s elvitte a szob�j�ba. Miut�n betakarta, m�g az ajt�b�l visszafordulva elmormogott egy Exmemoriam-ot. Nem volt b�szke tett�re, �s nem akarta, hogy a n� �gy eml�kezzen r�.