8. fejezet - A s�t�t titok

M�snap a di�kok hazautaztak. Fred teljesen maga alatt volt. M�r kezdett minden helyre j�nni k�zte �s a tan�rn� k�z�tt, erre most hazaj�ttek. Eg�sz nap kint �lt a h�ban, �s gondolkodott. Le�lt mell� George.

- M�g mindig…?

- M�g mindig…

- Mi�rt nem felejted el? Tudod, hogy id�s hozz�d.

- De annyira kedves �s aranyos. �s vicces. Olyan humora van, hogy az m�r gyilkos.

- De ezzel nem lesz jobb neked, ha erre gondolsz. Tereld el a figyelmed.

- Igyekszem.

- Gyere be, eb�did� van. – A k�t fi� bement, �s le�ltek az asztalhoz.

- Fred, kisfiam, mi ez a gondterhelt arc? – faggatta csemet�j�t Mrs. Weasley, mik�zben j�kora adag �telt szedett a fi�k t�ny�rj�ra.

- �, semmi, iskolai �gy.

- Iskolai �gy? T�rt�nt valami? M�r megint rossz f�t tettetek a t�zre? – legyintette meg fel�j�k fenyeget�en a fakanalat.

- Nem, dehogy – kapt�k egyszerre v�dekez�en maguk el� kez�ket az ikrek.

- Akkor j�. Nem szeretn�m, ha pont az utols� �vben csapn�nak ki benneteket, mekkora sz�gyen lenne… - Mrs. Weasley hangja egyre t�volodott, ahogy kiment a konyh�b�l, majd teljesen elhalt.

- T�nyleg, Fred, mi van Mendoz�val? – sz�lt Ron halkan.

- Semmi. Este megkerestem. Besz�lt�nk. M�r kezd hajlani afel�, hogy valami legyen k�z�tt�nk. Majdnem beleegyezett, de…

- De?

- De akkor j�tt Piton, �s elzavart. Mondhatni.

- Hogyhogy? Mi volt a baja?

- Semmi, csak megk�rdezte, mit keresek a pinc�ben. �n meg ink�bb elj�ttem. Magyar�zat n�lk�l.

- �rtem. �s… volt valami?

- Semmi. Pr�b�ltam k�zeledni hozz� �gy, de mindig elh�tr�lt.

- J�tszadozik veled a csaj. Ez egy�rtelm� – nevetett George.

- Nem kell kir�h�gni. Ha j�l eml�kszem, m�g egyszer sem volt�l ilyen helyzetben – torkolta le testv�r�t Fred.

- Nem, val�ban nem. De olyan vicces hallani.

- Akkor menj el egyszer helyettem, �s megtudod, milyen �rz�s.

- Ok�.

- Na azt m�r nem. �t �n l�ttam meg hamarabb.

- Egyszerre l�ttuk meg. �s most fejezd be! Kezdesz kiakasztani az �lland� Mendoza - t�m�ddal.

Fred �s George eg�sz nap nem is sz�ltak egym�shoz, �s ez aggasztotta �desanyjukat. Igyekezett kib�k�teni a fi�kat, de nem siker�lt.

- Ugyan, Fred, ne csin�ld ezt, hiszen George a m�sik feled. Ne haragudj r�.

- Ezek ut�n � nekem nem a m�sik felem. De m�g csak nem is rokonom.

- De h�t az csak egy l�ny.

- � nem egy l�ny, anya. � egy n�. Egy �rett, okos, csinos, �s sz�p n�.

- Melyik h�zhoz tartozik?

- H�zhoz? Anya! Ki besz�lt itt h�zr�l? Nem iskolat�rsunk!

- Akkor kicsoda, mondd m�r meg!

- � az �j s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�runk.

- Micsoda? Egy tan�r? Hogy h�vj�k?

- Katie Mendoza.

- Csak vigy�zz vele fiam, mert az a n� vesz�lyes – sz�lt k�zbe Mr. Weasley, aki a n�v hallat�n felkapta fej�t az �js�g lapjai m�g�l.

- Vesz�lyes? Egy tan�r, aki auror, hogy lehetne vesz�lyes?

- � nem csak egy egyszer� tan�r. � egy… - a f�rfi nagy leveg�t vett, majd folytatta: - � egy gyilkos.  – Hirtelen n�ma csend borult a szob�ra. Mr. Weasley kijelent�se m�g Fredet is teljesen megb�n�totta. V�g�l Mrs. Weasley t�rte meg a csendet.

- R�ad�sul Tudodki az unokab�tyja. Amikor fiatalabb volt, Tudjukki r�vette �t, hogy muglikat gyilkoljon. Rengeteget meg�lt. A sz�lei azt�n eltussolt�k a dolgot, mert h�t m�g fiatal volt, �s nem lehetett felel�ss�gre vonni a tettei�rt, de �n ezt nem �gy gondolom. Mindenki meg�rdemli a b�ntet�st, aki gyilkol.

- Voldemort unokah�ga?

- Ne mondd ki a nev�t! – korholta fi�t Mr. Weasley, majd folytatta. – Igen. Mikor Katie el�g nagy lett ahhoz, hogy felfogja, mit tett, h�tat ford�tott a nagyb�tyj�nak, megtagadott mindent vele kapcsolatban, m�g a rokoni sz�lat is. Ellopta a k�gy�j�t, az�ta van n�la. K�lf�ldre ment tanulni, ahol nem tudtak r�la semmit, majd amikor letette az aurori vizsg�t, visszat�rt. Jelentkezett a Miniszt�riumba, az az ostoba Caramel meg fel is vette, hogy majd vele tudjon p�ld�l�zni: „�me, aki ellent tudott mondani Tudjukkinek!”. Hidd el, fiam, ez a n� nem hozz�d val�.

- De h�t Dumbledore megb�zik benne, m�sk�l�nben mi�rt k�rte volna pont �t fel erre az �ll�sra?

- Dumbledore… - legyintett lemond�an Mrs. Weasley – tudhatn�d, hogy benne t�lteng a bizalom, �s n�ha olyanokat is a bizalm�ba fogad, akiket nem kellene. �s ha meg is b�zik benne, biztos nem az�rt h�vta a Roxforta, hogy v�gz�s fiatal fi�k fej�t csavarja el.

- Hagyjatok b�k�n – pattant fel d�h�sen Fred, �s elsietett. Eg�sz nap kint �lt az udvaron. Nem evett, nem ivott, m�g csak fel sem �lt�z�tt. Ha b�rki kiment hozz�, mogorv�n elzavarta. Mrs. Weasley agg�dni kezdett �rte. Kivitt neki n�h�ny szendvicset, majd le�lt mell�, �s mik�zben odaadta a t�ny�rt, �gy sz�lt:

- Nem k�rsz egy kab�tot, vagy valamit?

- Nem.

- N�zd. Nem mondom, hogy k�nny� lesz elfelejteni, de…

- Hagyjatok v�gre b�k�n! Besz�lni fogok vele, ak�r tetszik, ak�r nem!

a

A Malfoy birtokon a telet lesz�m�tva is igen fagyos hangulat uralkodott. Draco sokat besz�lgetett vend�g�kkel, de el�g hamar felt�nt neki, hogy a n� �s az apja egy sz�t sem sz�lnak egym�shoz. A fi� ugyan pr�b�lkozott p�rszor, hogy kider�tse, mi az oka ennek a k�l�nleges viselked�snek, de hamar bel�tta, hogy apj�t�l semmit sem fog megtudni. Sajnos Ti�n�l sem jutott el�r�bb. Azt ugyan megtudta, mi t�rt�nt a Roxfortban, de amint r�t�rt apja furcsa viselked�s�re, a l�ny egyb�l kit�rt a v�laszad�s el�l, s pr�b�lta komolytalan sz�nben felt�ntetni a dolgot.

- Ugyan, �ruld m�r el - k�rlelte Draco imm�r sz�zadszorra, de Tia tov�bbra is hajthatatlannak bizonyult. – �g�rem, nem mondom el ap�mnak.

- H�nyszor mondjam m�g, hogy nem? – Tia pr�b�lt t�relmes lenni a fi�hoz, de az �lland� k�rdez�sk�d�se egyre jobban f�rasztotta, nem is besz�lve arr�l, hogy ezzel az ir�ny� igyekezet�t, hogy elfelejtse a t�rt�nteket, igencsak megnehez�tette.

- J�, akkor legal�bb b�k�ljetek ki. Itt a kar�csony. Tudod, a b�ke �s szeretet �nnepe…

- M�g mit nem?! – csattant fel a n� kiss� inger�lten.

- Na, tess�k! Most megfogtalak! – csillant fel diadalittasan a fi� szeme. – Sz�val, akkor m�gsem olyan jelent�ktelen kis apr�s�g.

- Nem mondok semmit. Majd ha ap�d j�nak l�tja, akkor elmondja – v�laszolt a n� konokul, majd �sszefonta a karj�t, �s t�ntet�en h�tat ford�tott a fi�nak. Draco erre csak lemond�an legyintett egyet. N�h�ny percig n�mas�gba burkol�zva �ltek egym�s mellett, v�g�l a fi� t�rte meg a k�noss� v�l� csendet.

- B�ntott?

- Tess�k?

- Ap�m. B�ntott t�ged? – Maga sem hitte el, hogy ezt � k�rdezi, de ha m�r kigondolta, musz�j volt megbizonyosodnia r�la. Persze �ltathatn� mag�t azzal, hogy az apja soha nem tenne ilyet, de t�ls�gosan is j�l ismerte m�r �t ahhoz, hogy a legrosszabbat felt�telezze r�la.

- Draco, m�gis hogy jut ilyesmi az eszedbe? – Tia a csod�lkoz�st�l elkerekedett szemmel n�zett r�.

- Csak erre az egyre v�laszolj, k�rlek! De �szint�n!

- Nem. (Legal�bbis nem �gy, ahogy azt te k�pzeled – tette hozz� gondolatban.) – hangja er�tlen�l csengett, ahogy annak a bizonyos cs�knak az eml�kei ism�t r�t�rtek.

- Ez nem volt t�l meggy�z�…

- Nem! Nem b�ntott! Most el�gedett vagy? – emelte fel hangj�t.

A fi� nem sz�lt semmit, csak b�lintott egyet.

- Sajn�lom – t�rte meg kisv�rtatva az ism�t k�r�j�k fon�d� csendet. – Nem akartalak megb�ntani.

- Ugyan, hagyd. Semmi gond – legyintett k�nnyed�n a n�. – Egy kicsit t�lreag�ltam a dolgot.

- �n csak azt szeretn�m, hogy j�ban legyetek.

- �rtem a sz�nd�kodat, de ez sajnos nem �gy megy.

- Tudod, j�l �rzem magam a t�rsas�godban, de olyan rossz l�tni, hogy ti ker�litek egym�st. Veled olyan dolgokr�l is tudok besz�lni, amir�l ap�mmal nem, �s el�tted �nmagam lehetek, nem kell megj�tszanom magam, egyet�rtenem olyan dolgokkal, amikkel igaz�b�l nem �rtek egyet, �s…

- Ne haragudj, hogy k�zbe v�gok, de mi�rt kellene megj�tszanod magad?

- Az�rt, mert �n egy Malfoy vagyok – v�gta r� d�h�sen a fi�, k�zben bal keze �k�lbe szorult –, �s a n�v k�telez!

- Ezt nem nagyon �rtem, m�r megbocs�ss. Att�l, mert ap�d olyan dolgokban hisz, amikben te nem, m�g nem kell azt a k�vetend� �tnak tekintened.  – A fi� �rtetlen�l n�zett r�, ez�rt Tia megpr�b�lt min�l �rthet�bben fogalmazni, hogy Draco tudat�ig is eljusson: - Pr�b�lj meg az lenni, aki val�ban lenni akarsz, mert csak egy �leted van, s ut�lag m�r k�nny� okosnak lenni. Tudom, nem vagyok az any�d, nincs jogom ilyeneket mondani, de az �let hamar elsz�ll, �s ha folyamatosan egy olyan ide�lnak akarsz megfelelni, ami t�vol �ll t�led, az �leted csak lemond�ssal �s megalkuv�ssal lesz teli. �s mikor majd belef�radsz ebbe a k�zdelembe, akkor j�ssz r�, hogy val�j�ban milyen keveset is �lt�l. - Lassan a fi� lehajtott feje al� tette a kez�t �s felemelte, hogy az egyenesen a szem�be n�zzen, majd folytatta:

- Draco, az �letet nem a l�legzetv�telek sz�ma hat�rozza meg, hanem azoknak a pillanatok�, melyek el�ll�tj�k a l�legzeted. – Az ifj� Malfoyt valami megmagyar�zhatatlan, ismer�s �rz�s j�rta �t, ahogy a n� csillog� k�k szemeibe pillantott. Olyan volt, mint egy r�g elfeledett eml�k. Mindig is tudta, hogy valami, vagy ink�bb valaki hi�nyzik az �let�b�l, s most �gy �rezte, hogy megtal�lta.

- Ha meg�g�red - kezdett bele a fi�, miut�n kicsit �sszeszedte mag�t -, hogy nem mondod el neki, akkor el�rulom, hogy ap�mmal ellent�tben, engem teljess�ggel hidegen hagy, hogy mugli vagy-e, vagy sem. �s nagyon �r�l�k, hogy akkor �jjel ap�m �tj�ba sodort a sors.

- K�sz�n�m, de szerintem neki err�l nagyon m�s a v�lem�nye – mosolyodott el sokat sejtet�en Tia. Draco is �rtette a c�lz�st, ez�rt � is mosolyra h�zta a sz�j�t. – �s ha minden j�l megy, akkor az a tan�cs, vagy micsoda janu�rra eld�nti, hogy mi is legyen velem, �s akkor v�gre megszabadulhat t�lem.

- Ne mondj ilyet! Nem fogom hagyni, hogy csak �gy kidobjon.

- Ugyan, Draco. Nem akarom, hogy miattam romoljon meg kett�t�k kapcsolata. Majd megl�tod, p�r h�t, �s te is elfelejtesz.

- Ez nem �gy lesz!

- Nah�t, nah�t, milyen megind�t� jelenet… - Lucius Malfoy hangja fagyos ny�lk�nt f�r�dott k�z�j�k. Mindketten riadtan kapt�k fel a fej�ket. – Net�n megzavartam valamit? – k�rdezte az aggodalom leghalv�nyabb jele n�lk�l, len�z�en m�regetve a n�t.

- Azt hiszem, jobb, ha �n most visszavonulok, Draco. Gondolkodj el azon, amit mondtam. J� �jszak�t. – Tia elindult az ajt� fel�. A sz�ke m�gus mellett elhaladva vetett r� egy neheztel� pillant�st, majd bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, mag�ra hagyva ezzel a k�t Malfoyt.

- Mi�rt b�nsz �gy vele? – t�madt r� apj�ra a fi�.

- Nem hiszem, hogy b�rmif�le magyar�zattal is tartozn�k, fiatal�r. De mi�rt is vitatkozunk egy�ltal�n egy mugli miatt?

- Ugyan apa! M�g az sem biztos, hogy az. Es�lyt sem adsz neki. Ha jobban megismern�d…

- De �n nem akarom jobban megismerni! �s nagyon �r�ln�k, ha te is t�vol tartan�d magad t�le. Err�l nem nyitok vit�t – sarkon fordulva gyors l�ptekkel elhagyta a szob�t.

Lucius b�szkes�g�t sz�rnyen piszk�lt�k az elm�lt h�napok esem�nyei, de legjobban az, hogy egy k�z�ns�ges mugli mi mindent mer�szelt megengedni mag�nak vele szemben. Mikor m�r azt hitte, hogy siker�lt kiismernie a n�t, mindig t�rt�nt valami, ami az ellenkez�j�r�l tan�skodott.

Els� �jszakai tal�lkoz�suk alkalm�val �gy viselkedett, mint egy s�rtett, de megszeppent kisl�ny, akinek ugyan van b�tors�ga ellent mondani, de az �rzelmei t�ls�gosan befoly�solj�k. Ezt egy�rtelm�en a gyenges�g jelek�nt �rtelmezte, s �gy gondolta, hogy kellemes id�t�lt�s lesz azt a p�r h�napot a riogat�s�val t�lteni.

A m�sodik �jszakai kaland sor�n azonban saj�t b�r�n volt k�nytelen tapasztalni, hogy az �rzelmek ilyen m�rt�k� megnyilv�nul�sa mi mindenre teszi k�pess� az embert. Gy�l�lte mag�t, ami�rt a n� k�zel�ben egyszer�en k�ptelen uralkodni mag�n; gy�l�lte mag�t, ami�rt nem tudja kiverni a fej�b�l, �s gy�l�lte a n�t is, ami�rt tiltott, b�n�s v�gyakat �bresztett benne.

Gy�l�lte �s egyben im�dta a mag�nyos t�li �jszak�kat*. Valah�nyszor csak lehunyta a szem�t, �jra ott volt a szob�ban, el�tte az apr� t�r�lk�z�be bugyol�lt n�, amint kipirult arccal, remeg� ajkakkal, zavartan pr�b�lja eltakarni vonz� idomait az � szeme el�l. Sz�zszor is el�tkozta m�r a percet, amikor meggondolatlanul benyitott, de �lm�ban mindig ott maradt a szob�ban; a t�r�lk�z� nesztelen�l hullott a f�ldre, szinte �rezte a n� selymes b�r�nek tapint�s�t, az illat�t, test�nek meleg�t, ajkainak �z�t…

Egyre t�bbsz�r kapta azon mag�t, hogy s�v�rg� tekintettel figyeli �t. Nemegyszer kalandoztak el gondolatai, �s veszt�re �ltal�ban a leglehetetlenebb helyzetekben.

Egyszer p�ld�ul, amikor eb�d k�zben n�zte, ahogy a n� iszik, �s egy csepp a sz�ja sark�n t�lcsordulva �n�ll� �tra kelt, leg�rd�lve az �ll�r�l, v�gigfutva a nyak�n, ugyanolyan libab�r�s nyomot hagyva maga ut�n, mint �lm�ban… csak a v�letlennek k�sz�nhette, hogy el�t�r� halk s�haj�t senki nem hallotta, mert hangos pukkan�s k�zepette pont akkor jelent meg Linky a desszerttel.

Ugyanakkor b�rmennyire is pr�b�lta tagadni, sz�rnyen sz�gyellte mag�t, ami�rt b�ntotta, s ez az �nv�d csak fokoz�dott, mikor esz�be jutott, hogy els� gondolata akkor este nem a k�b�t� �tok volt…

a

- Fred, gondolkozz m�r! Ezzel nem m�sz semmire!

- Nem �rdekel, fogd m�r fel! �ssze fogunk j�nni! Tudom. �s k�rlek, George. Ne sz�lj bele. Ez az �n �gyem.

- J�. De ha lepattint, ne gyere hozz�m s�rni.

- Nyugodj meg, nem fogok.

- Rem�lem is.

- Menjetek m�r! – sz�lt r�juk az anyjuk. �s azzal elhoppan�ltak a fi�k. Az iskola el� �rkeztek, mivel a Roxfort birtok�n nem lehet se hoppan�lni, se dehoppan�lni. �gy sz�pen lassan bes�t�ltak az iskol�ba, hogy m�snapra el tudjanak k�sz�lni.

* Hogy pontosan mit is takartak ezek az �jszak�k, hasonl� c�mmel �r�dott m�vemb�l megtudhatj�tok. (Tia J)

Oldal tetej�re