Fred teh�t d�nt�tt: megh�d�tja tan�rn�j�t, b�rmi �ron. Els� �r�j�n, ami Pitonnal volt, azonnal munk�hoz is l�tott. L�zas lev�l�r�sba kezdett. A f�rfi d�h�s volt az oszt�lyra, mert nem tanultak semmit, �s amikor �szrevette a buzg�n �r� fi�t, m�g enn�l is d�h�sebb lett. Odal�pett, �s kikapta kez�b�l a levelet. Beleolvasott, majd zsebre tette, �s miut�n levont ez�rt a kis k�zj�t�k�rt 20 pontot a Griffend�lt�l, tov�bb besz�lt. Eg�sz nap nem foglalkozott a lev�llel, de a vacsor�n�l �gy fordult Katie-hez:

- Kisasszony, r��rne vacsora ut�n?

- Mire?

- J�jj�n le az irod�mba. Mutatnom kell valamit.

- J�. – Elfordult, �s tov�bb evett. Piton hamar elt�nt az asztalt�l, Katie azonban nem kapkodta el a dolgot. Lassan bement a szob�j�ba, majd miut�n felvett egy meleg�t�t, egy atl�t�t, �s egy sportcip�t, tal�r n�lk�l ment �t a f�rfihoz. Bekopogott.

- J�jj�n be. – A n� bement, �s v�rta, mit akar mutatni neki koll�g�ja.

- Igen, professzor? Mi az a halaszthatatlan dolog, ami miatt ider�ngatott?

- Tess�k – ny�jtott oda egy pap�rfecnit a f�rfi. Katie mosolyogva vette el, �s olvasta �t.

Kisasszony,

K�rem, bocs�sson meg nekem! Sz�rnyen sajn�lom a kor�bbi viselked�semet. Amit a sz�net el�tti est�n, a folyos�n mondott… nos, igaza volt. A sz�netben volt r� id�m, hogy �tgondoljam ezt az eg�sz helyzetet. Sajnos nem tudom tov�bb titkolni a dolgot: szeretem mag�t, �s b�rmit megtenn�k az�rt, hogy velem legyen. K�rem, vegye v�gre �szre az �rz�seimet, �s hogy �n nem b�ntani akarom mag�t, hanem szeretni, tisztelni �s megbecs�lni. Term�szetesen nem v�rom el mag�t�l, hogy azonnal d�nts�n, de legal�bb gondolja meg a dolgot, �s adjon nekem egy es�lyt.

- Nos, mi a v�lem�nye? – �rdekl�d�tt Piton, mikor l�tta Katie elk�pedt arc�t.

- Mi lenne? M�gis mi ez? – szedte �ssze mag�t a tan�rn� els� d�bbenet�b�l.

- Egy lev�l. Tal�n nem el�g nyilv�nval�?

- De az. Csak tudja el�g furcsa ezt olvasni… �n sosem gondoltam volna, hogy maga…

- Te j� �g! Maga… maga azt hiszi… maga azt hiszi, hogy �n �rtam? – b�kte ki nagy nehezen Piton.

- M�sk�l�nben mi�rt adta volna ide? Ha nem �rja al�, hanem szem�lyesen adja ide, akkor egy�rtelm�, hogy maga �rta.

- Nem, nem, f�lre�rtett. Fred Weasley-t�l vettem el az �r�mon.

- Ez… - a l�ny elpirult.

- Hogy gondolta, hogy �n �rtam ezt a levelet?

- �n… nem hittem, hogy maga… mi�rt is �rt volna nekem levelet? – menteget�z�tt Katie zavar�ban. Meg sem v�rta a f�rfi v�lasz�t, ink�bb gyorsan t�vozott a szob�j�b�l.

– Ezt nem hiszem el! Hogy a fen�be gondolhattam erre! M�g hogy Piton… szerelmes levelet �r… nekem? Ilyen k�nos helyzetet! De ez�rt meg�l�m Fredet. Csak ker�lj�n a szemem el�! Most bizony�ra azt gondolja, hogy �n azt hittem, hogy tetszek neki… Csak tal�lkozzak Freddel, ezt nem �ssza meg sz�razon. – D�h�sen v�gta be maga m�g�tt az ajt�t, �s minden v�gya csak egy meleg f�rd� volt.  A f�rd� hat�s�ra indulatai ugyan csillapodtak, de sok�ig nem j�tt �lom a szem�re.

�m azon az est�n nem csak � nem tudott elaludni. Pitont annyira megd�bbentett�k a vacsora ut�ni esem�nyek, hogy csak �lmatlanul forgol�dott �gy�ban. Valah�nyszor csak lehunyta a szem�t, Katie arc�t l�tta, amint elolvasta a levelet, �s mikor megtudta, hogy nem � �rta azt.

– Mintha kiss� csal�dott lett volna… �, ugyan m�r! Mi�rt lett volna csal�dott, hisz ki nem �llhat? �lland�an pimaszkodik velem, ny�ltan provok�l. De a szeme… ahogy r�m n�zett akkor… – megr�zta a fej�t, az oldal�ra fordult, �s megpr�b�lt nem gondolni erre az eg�szre.

a

Katie m�snap reggel sz�rnyen �rezte mag�t. Alig k�sz�l�dott ki �gy�b�l, kopogtattak az ajt�j�n. Hirtelen �sszeszorult a gyomra, de mikor kinyitotta az ajt�t, megk�nnyebb�lten l�tta, hogy csak Tia az. Beinvit�lta szob�j�ba, le�ltette �gy�ra, majd odah�zott egy sz�ket, �s le�lt r�.

- Bocs�sd meg, k�rlek, korai l�togat�som, �s hogy nem �zentem el�re, de egyszer�en nem b�rtam tov�bb – kezdett bele Tia a besz�lget�sbe.

- Ugyan, nincs semmi gond. Am�gy sem tudtam m�r aludni, �s a b�l �ta sem volt lehet�s�g�nk besz�lgetni. De mi t�rt�nt veled? Kiss� zaklatottnak t�nsz.

- Semmi k�l�n�s, csak �rdekelt, hogy siker�lt-e megtudnod valamit – b�jt ki Tia a v�laszad�s al�l.

- Ugyan m�r! Kor�bban kellett volna felkelned, ha azt hitted, hogy ezzel a sz�veggel �tverhetsz – sz�lt Katie, mik�zben sejtelmesen mosolygott. – Sz�val, ki vele! Mi bajod?

- Lucius… - s�hajtott v�g�l megad�an.

- Csak nem b�ntott? Mert ha igen, azt nem �ssza meg…

- Ezt nem hiszem el! Mi�rt mindenkinek ez az els� k�rd�se, ha sz�bahozom �t?

- Tal�n, mert veled ellent�tben mi ismerj�k. Sz�val?

- Nem, dehogy is! Sz� sincs err�l… vagyis nem tudom…

- H�t akkor? Na, gyer�nk, ki vele! Ne akard, hogy var�zslattal szedjem ki bel�led… - l�b�lta meg p�lc�j�t a n� orra el�tt.

- De �g�rd meg, hogy nem mondod el senkinek. – Tia habozott a v�laszad�ssal, de v�g�l kib�kte: - Megcs�kolt! – egy pillanatra csend lett a szob�ban, majd miut�n Katie megl�tta Tia kipirult arc�t �s kisgyerekes zavar�t, �nk�ntelen�l is kit�rt bel�le a nevet�s.

- Merlinre! H�t ez t�nyleg katasztr�fa! – g�nyol�dott mosolyogva, mik�zben megpr�b�lta ut�nozni Tia k�ts�gbeesett arckifejez�s�t, aki v�laszul hozz�v�gott egy p�rn�t. Mindketten nevetni kezdtek, majd Katie elkomolyodott, �s �gy sz�lt: – Hogy t�rt�nt?

- Veszekedt�nk. Azt�n a fej�hez v�gtam, hogy nem csoda, hogy elhagyta a feles�ge, meg ehhez hasonl�kat. �s akkor megragadta a v�llam, �s megcs�kolt.

- �s te?

- Pofon v�gtam, majd elrohantam.

- Ej-ha! Neked azt�n van b�tors�god! De legk�zelebb l�gy �vatosabb vele. Sokkal rosszabbul is j�rhatt�l volna.

- Igen, tudom, de m�gis mit kellett volna tennem? Az egyik percben m�g ellens�ges, a k�vetkez�ben meg… Teljesen �sszezavart. N�ha m�g �n sem tudom, mit gondoljak… �s az az �rz�s, amit akkor �reztem, az ijeszt� egy kicsit.

- Csak nem r�kattant�l Luciusra? – pimaszkodott tov�bb Katie. Szemmel l�that�an mulattatt�k a hallottak. Tia ett�l a mondatt�l f�lig v�r�s�d�tt, Katie pedig megd�bbenve vette �szre bar�tn�je reakci�j�t. - Ugyan m�r, csak vicceltem…

- �n viszont nem… Tudod, kellemesen bizserget� �rz�s volt vele cs�kol�zni. A b�l �ta egy sz�t sem sz�ltunk egym�shoz. M�g Draconak sem mondtam el, �s val�sz�n�nek tartom, hogy Lucius sem verte nagydobra a t�rt�nteket.

- Hm… - a l�ny lehajtotta fej�t, �s a cip�j�t kezdte n�zni.

- Mi a baj? Te sem festesz valami t�l j�l.

- Gondjaim vannak.

- Milyen gondjaid? - a n� konokul megr�zta fej�t, de Tia nem hagyta annyiban: - Gyer�nk, ha �n elmondtam, te se titkol�zz. Kivel van gondod?

- Pitonnal.

Ek�zben az eml�tett f�rfi pont az ajt� el�tt haladt el. Amint meghallotta nev�t, meg�llt, �s hallgat�zni kezdett:

- Az van, hogy egy di�kom szerelmes bel�m. T�bbsz�r is leh�t�ttem, de a m�ltkor idej�tt, �s bepr�b�lkozott, persze Piton megl�tott minket, �s term�szetesen kioktatott. Erre tegnap vacsor�n�l bizalmaskodva megk�rt, hogy menjek be hozz�, majd ideadott egy levelet, amit �n teljesen f�lre�rtettem. Azt hittem, � �rta, erre kider�lt, hogy nem.

- Szeretted volna?

- �szint�n? Igen.

- �s mif�le lev�l volt az? – Katie el�vette p�rn�ja al�l �s odany�jtotta Ti�nak, aki cs�ndben v�gigolvasta. – Ez t�nyleg durva. �n is azt hittem volna, hogy � �rta. �s � mit sz�lt hozz�?

- Mit sz�lt volna? Teljesen meglep�d�tt, hogy �n azt hittem… azt�n fogtam magam �s elj�ttem t�le. De nem tudok mit kezdeni magammal. Az�ta csak r� gondolok! Teljesen levett a l�bamr�l, �s min�l jobban piszk�l, ann�l jobban �rdekl�d�k ir�nta. F�lek att�l, hogy egy bizonyos ponton t�l majd nem tudok parancsolni az �rz�seimnek. Szerinted ez norm�lis?

- Norm�lis?? Szerinted van valami ebben a vil�gban, ami annak nevezhet�? De �r�l�k, hogy nem vagyok egyed�l ezzel a „probl�m�val”.

- Mit tehetn�k?

- V�rj. M�st �gysem tudsz most tenni.

- Mire v�rjak?

- Hogy � l�pjen. El�bb vagy ut�bb, de kider�l, hogy � mit �rez ir�ntad.

- Na, akkor arra �vsz�zadokat is v�rhatok, mert m�g ha �rdekeln�m is, �, a rideg �s kegyetlen b�jitaltan�r nem mutatn� ki az �rz�seit.

- Sajnos akkor nincs m�s megold�s: neked kell egy�rtelm�v� tenned sz�m�ra. De el�tte tiszt�znod kell a helyzetet a tan�tv�nyoddal is.

- Igen, igazad van. Tiszt�znom kell Freddel ezt a dolgot, de Perselusnak sosem vallan�m be, mit �rzek ir�nta!

- L�tod, l�tod… Olyan makacs vagy, mint �. – �sszen�ztek, �s megint nevet�sben t�rtek ki. Enn�l a pontn�l az ajt� m�sik oldal�n hallgat�z� Piton �gy �rezte, hogy eleget hallott. El�sz�r azok az �lmok, azt�n az a f�lre�rt�s a lev�l k�r�l, most meg ez a besz�lget�s… Nem tudott mit kezdeni a hirtelen kialakult helyzettel. N�m�n indult vissza szob�j�ba.

- Na, mi is meg�rj�k �m a p�nz�nket! – sz�lt Katie, mire v�gre be tudta fejezni a nevet�st.

- J� veled besz�lgetni… �gy legal�bb nem �rzem magam annyira egyed�l.

- M�g mindig semmi?

- Nem… sajnos. Csak azok a sz�rny� �lmok, b�r a Luciusszal val� kis „aff�r” �ta szerencs�re egyre ritk�bban t�rnek r�m.

- Mif�le �lmok? Err�l m�g nem is mes�lt�l.

- Nem tudom, mit jelentenek. Mintha egy �don, romos kast�ly pinc�j�ben lenn�k, ahov� nem �r el a napf�ny. Azt�n bej�n egy s�t�t csukly�s alak, de nem l�tom tiszt�n, viszont van vele egy k�gy�. Egy hatalmas, f�lelmetes, fekete k�gy�, ami mindig csak k�zeledik fel�m, �s v�szj�sl�an sziszegi a nevem… a legrosszabb, hogy �gy �rzem, napr�l napra k�zelebb �r hozz�m. Hatalmas villan�s, a k�vetkez� pillanatban pedig m�r az erd�ben vagyok, �s menek�l�k el�l�k. Ahh… Lehet, hogy kezdek meg�r�lni.

- Jobb, ha most visszam�sz a birtokra – v�ltott t�m�t Katie er�teljes hangon, �s kik�s�rte Ti�t az ajt�n.

a

Tia sz�tlanul bandukolt a s�t�t, hideg folyos�kon. N�ha elhaladt egy-egy hangoskod�, zsibong� gyerek csoport mellett, akik szinte �gyet sem vetettek r�. A t�megb�l azonban egy ismer�s hang sz�l�totta meg:

- Mi j�ratban errefel�?

- Draco, ezt a meglepet�st. Nem gondoltam volna, hogy tal�lkozunk – mosolygott kedvesen a fi�ra. – �pp csak beugrottam az egyik tan�rodhoz.

- �s ap�m tud r�la, hogy itt vagy?

- Nem, nem, dehogy. K�l�nben sem hiszem, hogy �rdekli, merre j�rok.

- Sz�val, m�g mindig nem besz�ltek egym�ssal… - hajtotta le a fej�t komoran.

- Nem.

- De mi�rt? – �rezte, hogy ezt a k�rd�st a kellet�n�l kiss� hevesebben tette fel.

- Draco, azt hittem, ezt m�r p�rszor megbesz�lt�k. Igaz�n,  semmis�g az eg�sz, m�r el is felejtettem – legyintett a n� k�nnyed�n, mik�zben pr�b�lta fenntartani a vid�ms�g l�tszat�t. Draco persze m�g mindig nem hitt neki, m�gis hagyta, hogy m�sra terel�dj�n a sz�. Azt�n egy hirtelen �tlett�l vez�relve lassan el�h�zta p�lc�j�t tal�rja zseb�b�l, �s �vatosan a n�re szegezte.  – Nem, ezt nem lenne szabad… � mindig olyan kedves volt velem. Nem �lhetek vissza csak �gy a bizalm�val. Ugyan m�r, csak p�r pillanat az eg�sz, �s �szre sem fogja venni – �v�d�tt a fi� saj�t lelkiismeret�vel. V�g�l azonban k�v�ncsis�ga gy�z�tt.

- Legilimens! – motyogta alig �rthet�en, �m ez is �pp el�g volt ahhoz, hogy sikerrel j�rjon. Nem teljesen volt benne biztos, hogy �tlete bev�lik, ugyanis ezt az elj�r�st csak p�r napja tanult�k, �s ez id�ig nem volt alkalma b�rkin is kipr�b�lni. Legf�k�ppen az�rt sem, mert a tan�rok megtiltott�k az ezzel val� vissza�l�st, �s igen sz�rny� b�ntet�seket helyeztek kil�t�sba azok sz�m�ra, akik a tilt�s ellen�re m�gis alkalmazn�k ezt a var�zslatot.

Megpr�b�lt ugyan koncentr�lni, hogy csak azokat az eml�kk�peket l�ssa, melyek apj�val kapcsolatosak, de nem teljesen siker�lt neki. L�tta azt a bizonyos vacsor�t, amikor megismerkedtek, a r�m�lmokat, melyek est�nk�nt t�rtek a n�re, a roxforti l�togat�st , a b�li est�lyt. – V�rjunk csak! M�g a b�l el�tt kellett megt�rt�nnie. – Er�sebben koncentr�lt, majd a k�vetkez� pillanatban megtal�lta, amit keresett.

Egy �sszet�rt poh�r…

- Ism�t megijesztett. Nem �gy volt, hogy csak holnap j�n vissza?

- Siker�lt hamarabb elint�znem a dolgaimat…. – Draco felismerte az apja hangj�t. – De nem akarom untatni…

- Nem untat… Meg�tkoztak...

- Ugyan, ki akarn� meg�tkozni mag�t? Maga csak egy…

- Koszos mugli?! M�g mindig jobb, mint k�z�ns�ges gyilkosnak lenni! – A fi� �rezte, amint az eml�k kiv�ltotta �rzelem �t is �tj�rja, de nem akarta abbahagyni, m�g nem, ilyen k�zel a c�lhoz, nem.

- Hogy mondta? …

- J�l hallotta! �s egy�ltal�n nem csod�lkozom azon, hogy a feles�ge elhagyta! ...

- M�gis hogy mer�szeli?! - Hirtelen cs�nd… R�m�let… F�jdalom has�t a v�ll�ba, azt�n… Cs�k… - Micsoda? Ez m�g mindig ugyanaz az eml�k? Nincs id� t�prengeni, gyorsan tov�bb. - Egy �rz�s… Kellemes �rz�s, forr�s�g… V�ltozik az �rz�s: d�h, majd pofon…

- M�gis mit k�pzel mag�r�l? Ne higgye, hogy az�rt mert gazdag �s hatalma van, b�rmit megtehet!

Ajt�csap�d�s…

V�ge.

A fi� megsemmis�lve n�zett a n� gy�ny�r� k�k szemeibe.

- Draco, Draco… minden rendben?

- ���, tess�k? Ja, h�t persze – sz�lalt meg v�g�l, mint aki �lomb�l t�r mag�hoz.

- Azt k�rdeztem, hogy lassan nem kellene �r�ra menned? Nem akarom, hogy miattam ker�lj bajba. – A n� h�tr�bb akart l�pni, hogy a di�kok egy �jabb csoportj�nak utat engedjen, de elvesztette egyens�ly�t, ez�rt k�nytelen volt a fi�ba kapaszkodni.

- Tia, j�l vagy? – k�rdezte agg�dva a fi�. – Mi van veled?

- Semmi gond, csak megsz�d�ltem. Biztos a kimer�lts�g miatt. De most m�r t�nyleg mennem kell. Szia!

- Szia… - v�laszolta g�piesen. D�bbent tekintet�vel k�s�rte a t�volod� alakot, m�g az teljesen el nem t�nt a szeme el�l. M�g mindig az eml�kek hat�sa alatt volt. Sokminden megfordult m�r a fej�ben, de ez... Nem akart m�st, csak visszat�rni h�za klubhelyis�g�be, �s egyed�l maradni gondolataival. Megfordult, de n�h�ny l�p�s ut�n a Griffend�l h�res h�rmas�val tal�lta szemben mag�t.

- Mi az, Potter? Nincs jobb dolgod, mint hogy ut�nam k�mkedj? L�tom, a test�reid most sem t�g�tanak mell�led.

- Azt hittem, a paranoia nem �r�kl�dik, Malfoy – v�gott vissza Ron. Draco megvet�en meredt r�juk, majd sz� n�lk�l otthagyta �ket. El�bbi akci�ja t�ls�gosan is kimer�tette ahhoz, hogy �rtelmetlen sz�csat�kba keveredjen.

- H�t ebbe meg mi f�szkes fene �t�tt?! M�skor nem adja fel ilyen hamar - csod�lkozott Harry.

- M�r megint az a n� – bukott ki Hermione sz�j�n a mondat.

- Tess�k?! Milyen n�?! – �rtetlenkedett Ron.

- Milyen n�, milyen n�! Nem l�tt�tok, kivel besz�lgetett az el�bb? Ugyanez a n� volt vele a b�lon is. K�v�ncsi vagyok, vajon mit akarhatott annyira megtudni t�le, hogy a legilimencia alkalmaz�s�t�l sem riadt vissza.

- Akkor ez�rt volt annyira ismer�s. Micsoda? Honnan veszed, hogy legilimenci�t haszn�lt? – tette fel a k�rd�st Harry, de mire kimondta, m�r megb�nta. Pont Hermione ne ismerne fel egy var�zslatot?

- El�sz�r is: a p�lc�j�t, m�g ha csak �vatosan is, de a n�re szegezte. M�sodszor: mindketten hossz� percekig megdermedve �lltak egym�ssal szemben. V�g�l: m�g ti azzal voltatok elfoglalva, hogy megvitass�tok, ki a vil�g legjobb fog�ja, addig �n meghallottam, amint Draco halkan, de �rthet�en elmormolja a var�zsig�t.

- Ok�, meggy�zt�l! – emelte fel k�t kez�t megad�an Ron. - De mondd, Hermione! Mi�ta �rdekel t�ged, hogy Malfoy kikkel bar�tkozik?

- Hogy mi?! Engem egy�ltal�n nem �rdekel. Gyertek ink�bb eb�delni!

a

Katie gondterhelt arccal huppant le az �gy�ra �s a Ti�val folytatott besz�lget�s�k�n t�prengett. Rengeteg dolog kavargott a fej�ben: Piton, Fred, a lev�l, de ami most k�l�n�sen nyugtalan�totta, az Tia k�gy�s r�m�lma. Hirtelen esz�be jutott a nagyb�tyja.

- Nem, az lehetetlen! - vetette el a gondolatot. – De mi van, ha… ha m�gis…? – R�gi eml�kei felsz�nre t�rtek, melyek m�g oly sok �v t�vlat�b�l is sz�rny� f�jdalommal t�lt�tt�k el sz�v�t.

Mikor megnyugodott, �tment f�rd�szob�j�ba, megmosta arc�t, �s belen�zett a t�k�rbe. Haj�t �tv�ltoztatta hossz� sz�k�re, majd nekil�tott, hogy felk�sz�lj�n a kviddics-meccsre. Mivel az id� m�g semmi jel�t nem mutatta az enyh�l�snek, �gy igen melegen kellett fel�lt�znie. Fekete tal�rja al� vil�gosk�k cs�p�farmert �s egy vastag k�t�tt pul�vert h�zott. Ahogy hallotta a di�kok hangj�t, akik a stadionba igyekeztek, fel�llt, �s elindult � is.

Mire fel�rt a tan�rok lel�t�j�hoz, m�r mindenki ott volt. Egyetlen hely volt szabadon: Minerva �s Perselus k�z�tt. Csup�n egy fut�pillant�st vetett kolleg�ira, de szeme sark�b�l �szrevette, hogy Piton arca megv�ltozott, miut�n megl�tta �t.

– Mintha �r�lt volna annak, hogy l�t… �, ez lehetetlen, ugyan mi�rt �r�lt volna? Tegnap tot�l h�ly�t csin�ltam magamb�l el�tte. - Kelletlen�l foglalt helyet a k�t tan�r k�z�tt. V�gig �gy �rezte, mintha kolleg�ja kiss� feszengve �lne mellette, de betudta ezt is a tegnapi esem�nyeknek.

A meccs szerencs�re z�kken�mentesen zajlott, �m hamar v�ge is lett, mivel Harry 20 perc eltelt�vel elkapta az aranyl� cikeszt. Sajnos az utols� pillanatban egy mardek�ros fi� r�k�ldte Fredre az egyik gurk�t, ami el is tal�lta a fi� l�b�t, �s leesett a sepr�r�l. Dumbledore l�lekjelenl�te mentette meg, aki egy var�zslattal lelass�totta a zuhan�st, �s �gy nem halt bele. Katie felpattant, �s miut�n mindenki elment a stadionb�l, azonnal a gyeng�lked� fel� vette az ir�nyt.

Mikor oda�rt, Fred �gya mellett m�r ott �lt Ginny, George �s Ron. Ahogy bel�pett, a fiatalok fel�lltak, �s kisiettek, kiv�ve George-ot.

- Tan�rn�, k�rem… ne hagyja, hogy sokat besz�ljen.

- �gy lesz, George. – A fi� b�lintott, majd kiment. Katie le�lt a sr�c �gya melletti sz�kre.

- Tan�rn�… h�t elj�tt? Azt hittem, nem fog megl�togatni.

- Elj�ttem, hogy megn�zzem, hogy vagy.

- A t�rdem kiment. Szerencs�re nem lett nagyobb bajom. �s tan�rn� hogy van?

- M�r ne is haragudj, de nem veled fogom megvitatni a dolgaimat.

- Mi�rt? Bennem igaz�n megb�zhat.

- Benned? Mikor m�g egy �tkozott levelet se tudsz �gy meg�rni, hogy ne vegy�k el t�led?

- Odaadta Piton?! - h�borodott fel Fred.

- Piton professzor – sz�lt r� Katie. – �s igen, ideadta. �s j�l is tette.

- Merlinre, maga meg m�g v�di?

- �r�lj neki, hogy nekem adta ide, �s nem Dumbledore professzornak, k�l�nben b�cs�t mondhatn�nk mindketten ennek az iskol�nak.

- De… mi�rt?

- Mert ezzel arra engedsz k�vetkeztetni, hogy velem j�rsz.

- De h�t… - ajt�csap�d�s hallatszott. Mindketten a hang ir�ny�ba fordultak. Katie leforr�zva n�zett Pitonra, aki szikr�z� tekintettel meredt r�juk.

- Csak nem zavarok? – k�rdezte k�z�ny�sen.

- Majd k�s�bb visszan�zek, Fred. �s addig is gondold �t, amit mondtam. Neked sem tenne j�t, �s nekem sem, ha ezt folytatn�d. – Vetett m�g egy �vatos pillant�st a b�jital tan�r fel�, majd siet�s l�ptekkel t�vozott.

Piton professzor r�g �rezte ennyire tan�cstalannak, �s �sszezavartnak mag�t, �s az im�nti k�zj�t�k csak olaj volt a t�zre.

- M�g hogy szerelmes bel�m! – fortyogott mag�ban. – Ostobas�g! Biztos azzal a kis amn�zi�s muglival tervelt�k ki ezt az eg�szet, hogy �n is halljam! �s mit tesz ennek bizony�t�s�ra? Elmegy Weasleyhez a gyeng�lked�re. Na majd megmondom �n neki a magam�t! M�gis mit k�pzel? - Ekkor egy alattomos kis hang furakodott a fej�be: - Te j� �g, Perselus, csak nem f�lt�keny vagy? M�r mi�rt lenn�k f�lt�keny? � senki! Nocsak, ez a senki nagyon felideges�tett. Ha nem ismern�lek, azt hinn�m, hogy… - viaskodott a f�rfi saj�t lelkiismeret�vel.

Meg�llt a tan�rn� lakoszt�lya el�tt, azt�n kopogott. Halk l�pteket hallott, majd mikor kiny�lt az ajt�, enged�ly n�lk�l l�pett be a cs�pp szob�ba.

- Mi a fen�t m�vel maga?! – esett neki az igencsak megszeppent Katie-nek.

- Mi... Mir�l besz�l?

- Nagyon is j�l tudja! Ne adja az �rtatlant, nem �ll j�l mag�nak. Ez m�r az�rt m�gis csak t�bb a sokn�l. Nem kezdhet ki egy di�kkal.

- Mi�rt nem? - tette fel a szemtelen k�rd�st Katie, mik�zben nekit�maszkodott az ajt�f�lf�nak, �s felh�zta egyik szem�ld�k�t.

- Mert biztosan nem szereti mag�t annyira, mint… - a f�rfi elhallgatott. Hirtelen sz�rnyen k�nosnak �rezte a helyzetet, amit teremtett. Szeretett volna els�llyedni, amennyire csak tud, de a n� k�rd�se kiz�kkentette gondolataib�l.

- Mint? – k�rdezte gyanakodva Katie.

- Mint… mint ahogy mondja – fejezte be a mondatot szemrebben�s n�lk�l, holott mindketten tudt�k, hogy nem �gy akarta befejezni. Katie ism�t felh�zta szem�ld�k�t, mire hajsz�ne megv�ltozott: r�zsasz�n t�si haja lett. A professzor nyilv�n nem �rt�kelte ezt a dolgot, mert d�h�s pillant�st vetett a haj�ra, majd ugyanolyan arccal n�zett a n� z�ld szemeibe. Katie mosolyogva �llta a f�rfi gyilkos pillant�s�t, majd �gy sz�lt:

- �, professzor, maga mestere az �rzelmeknek. K�sz�n�m. Ha b�rmi gondom lesz, sz�vesen fordulok majd �nh�z lelki tan�cs�rt. De addig is, viszl�t. – Azzal becsukta az ajt�t a f�rfi orra el�tt. Nem foglalkozott vele. Led�lt egy kicsit az �gy�ra, �s b�mulni kezdte a plafont. Nem sok�ig n�zhette, mert egyszer csak �gy �rezte, nem b�r tov�bb fek�dni. S�t�lt egyet a t�parton, majd visszament szob�j�ba, �s le�lt. Annyira nem tudta, mit tegyen, hogy egyik helyr�l a m�sikra �lt, vagy fek�dt. V�g�l megunta, �s elment zuhanyozni. A friss�t� zuhany ut�n felvette h�l�ing�t, �s elment aludni.