10. fejezet - A gy�gy�t�
  

- Tia, k�rem v�rjon! – sz�l�totta meg kim�rten a f�rfi, �s a karja ut�n ny�lt. – Nem k�thetn�nk fegyversz�netet? – A n� meg�llt h�ttal neki, v�g�l nagy nehezen megsz�lalt.

- Honnan tudta, hogy a Roxfortban voltam?

- Linky mondta.

- �gy l�tszik, most m�r a h�ziman�kban sem lehet vakon megb�zni – v�laszolta a n� sz�rakozottan, majd tov�bbindult. A f�rfi ut�naeredt. Az �llom�s melletti kis utc�ban siker�lt el�ker�lnie, �s el�llta az �tj�t.

- Ez annyira gyerekes. M�gis meddig csin�lunk �gy, mintha semmi sem t�rt�nt volna? – Erre a mondatra Tia daca is al�bbhagyott, �s megad�an n�zett a f�rfira, aki meglepetten l�tta rajta, hogy b�rmennyire is pr�b�lja leplezni, de lelk�ben ugyanolyan vihart kavartak az esem�nyek, mint az �v�ben.

- Ha j�l eml�kszem, akkor nem �n kezdtem… de mindegy. Mi�rt j�tt ide, Mr. Malfoy? - A f�rfi v�laszra nyitotta sz�j�t, �m ekkor egy k�k f�nycs�va csapott a mellett�k l�v� f�ba. Ijedten n�ztek, egym�sra, majd szaladni kezdtek a kocsi fel�. �tk�zben t�bbsz�r �rezt�k, hogy a l�v�sek csak p�r centire ker�lik el �ket. Megk�nnyebb�lve ugrottak be a kocsi nyitott ajtaj�n, de miel�tt Luciusnak siker�lt volna azt bez�rni, eltal�lt�k, �s megsebes�tett�k a jobb v�ll�t. A f�rfi felszisszent a f�jdalomt�l, de nem akarta, hogy a n� is �szrevegye.

- Taposson bele, Bernard! – Ki�ltott a sof�rre, akinek nem kellett k�tszer mondani. Amilyen gyorsan csak lehetett, kihajtottak a vesz�lyes utc�b�l, bele a f�v�ros forgatag�ba.

- J�l van? – fordult oda a m�g mindig r�m�lt n�h�z, aki csak egy fejb�lint�ssal jelzett fel�.

- Most m�r hisz nekem? – sz�lalt meg kis id� eltelt�vel a n� is. - Vagy m�g mindig k�ptelens�gnek tartja, hogy egy magamfajt�t…

- Ebbe ne menj�nk most bele – v�gott a n� szav�ba Lucius, akit ugyan�gy megleptek a t�rt�ntek, �m a hangja ink�bb k�rlel� volt, mint parancsol�. S�t�t tal�rj�val siker�lt ugyan eltakarnia a ruh�j�n keletkezett v�g�snyomot, viszont a sebe egyre jobban l�ktetett. Fej�t az �l�snek t�masztotta, s elgondolkodva �lt a kocsiban. – Sz�val m�gis igaz... de vajon mit akarhatnak t�le, hiszen csak egy mugli?! �s ha kor�bban nem az volt? Ugyan m�r! Nem l�tezik olyan er�s �tok, ami egy var�zsl�t megfosztana a var�zserej�t�l! - Viaskodott saj�t lelkiismeret�vel. - De ha valaki olyan messzire mer�szkedik, hogy megkock�ztatja a var�zsvil�g felfed�s�t is, akkor igencsak komoly sz�nd�kok vez�relhetik. M�gis mif�le komoly sz�nd�kok?! Ugyan Lucius! Csak az�rt pr�b�lsz meg ilyen elm�leteket gy�rtani, mert titokban arra v�gysz, hogy ez a n� is var�zsl� legyen. L�sd be, erre semmi es�ly nincs.

Gondolataib�l a mellette l�v� ajt� csap�d�sa z�kkentette ki, ugyanis meg�rkeztek. A v�lla egyre jobban l�ktetett, �m pr�b�lta tartani mag�t. A h�zba �rve azonban ism�t belenyilallt a f�jdalom, melyt�l �nk�ntelen�l felny�g�tt.

- Mi a baj, Mr. Malfoy? – fordult oda Tia a f�rfihoz, �s akkor l�tta, hogy zak�ja ki van has�tva. – Uramisten! Hisz maga v�rzik!

- Csak egy kis karcol�s, t�l�lem… - felelte eltorzult arccal a f�rfi.

- Na persze… A b�szkes�ge fogja a s�rba vinni! �lj�n le a d�v�nyra, keresek valami fert�tlen�t�t. Addig vegye le a zak�j�t, �s az ingj�t. – Azzal elment. Mire vissza�rt, a f�rfi m�g csak a zak�j�ig jutott. Letette a vizet �s a t�r�lk�z�t a d�v�ny melletti kisasztalra, majd le�lt a f�rfival szemben. Kipirult arccal, remeg� k�zzel kezdte el kigombolni a feh�r inget. Nem vette le teljesen r�la, csup�n a derek�ig engedte, hogy hozz� tudjon f�rni a s�r�l�shez. Nem akarta, hogy egyik�j�k is k�nyelmetlenebb�l �rezze mag�t, mint amennyire sz�ks�ges.

A kis karcol�snak egy�ltal�n nem nevezhet� seb j�l l�that� volt, ahogy a f�rfi halv�ny, nap barn�totta v�ll�n �ktelenkedett. K�r�l�tte a b�r teljesen feldagadt, �s a fert�z�s kezdeti jelek�nt n�h�ny piros cs�k is megjelent. Tia tekintete v�gigfutott a f�rfi test�n, melyen t�bb r�gi s�r�l�s nyom�t is felfedezte. Akaratlanul is elid�z�tt p�r m�sodpercig rajtuk. K�v�ncsi volt, vajon milyen t�rt�net tartozhat egyikhez – m�sikhoz, majd r�eszm�lve, mit csin�l, gyorsan belem�rtotta a t�r�lk�z�t a v�zbe.

Hogy a f�rfi k�zels�ge miatti zavar�t leplezze, hossz� haj�t f�l oldalra vetetve pr�b�lta meg eltakarni arc�t. K�zelebb hajolt, majd nekil�tott a seb tiszt�t�s�hoz, ami kor�ntsem bizonyult egyszer� v�llalkoz�snak.

- Sajn�lom, hogy meg�t�ttem – sz�lalt meg Tia kisv�rtatva, megt�rve ezzel a n�ma csendet.

- Nem. Igaza volt – felelte halkan Lucius. Hangja most k�zel sem volt annyira rideg �s tekint�lyt parancsol�. A b�l est�j�nek eml�kei vill�mgyorsas�ggal furakodtak gondolataiba, s ha lehet, most m�g jobban sz�gyellte, amit aznap este m�velt. – �n sajn�lom, ami�rt �gy viselkedtem. Nem is tudom, mi �t�tt bel�m…

- M�g mindig nem �rulta el, mi�rt is j�tt ki val�j�ban az �llom�sra – v�ltott t�m�t gyorsan a n�, mit sem sejtve arr�l, hogy � �s a sz�ke m�gus nem ugyanarr�l besz�lnek.

- Hogy mi? Ja, igen! Ma v�gre siker�lt a Miniszt�riumnak d�nt�sre jutnia az �gy�ben, �s… nos, nem akartam, hogy egy idegent�l tudja meg.

- Micsoda?! Hisz csak egyszer hallgattak meg.

- Tudja, sajnos a Miniszt�riumban t�bben vannak azok, akik �gy gondolj�k, hogy min�l tov�bb marad k�zt�nk, ann�l nagyobb vesz�lyt jelenthet a vil�gunkra, ez�rt �gy d�nt�ttek, hogy a h�tv�g�n m�dos�tj�k a mem�ri�j�t �s elviszik egy muglik �ltal s�r�n l�togatott helyre. – Tia abbahagyta a seb tiszt�t�s�t, �s �rtetlen�l n�zett a f�rfira.

- M�gis mif�le vesz�lyt jelenthetn�k �n erre a vil�gra?! Tal�n f�lnek att�l, hogy b�rkinek is elmondan�m? Ugyan ki hinne nekem? K�ny�rg�m, hisz m�g a nevemre sem eml�kszem! El�bb z�rn�nak be egy int�zetbe, minthogy valakinek a fej�ben is megforduljon, hogy igazat mondok.

- N�zze, �n igaz�n… sajn�lom.

- H�t persze, meg�rtem – v�laszolta a n� csal�dottan. Hangja tele volt keser�s�ggel. A f�rfi kez�vel a n� arc�hoz �rt, aki �sszerezzent a mozdulatt�l.

- Nem, semmit sem �rt. – Lucius hangja er�tlen�l csengett. F�tyolos tekintettel n�zett a n� m�lyk�k szemeibe. Oly sok id� �ta v�gre lett volna es�lye a boldogs�gra, �jrakezdeni az �letet, de � ezt a lehet�s�get is elrontotta.

- De tal�n seg�thetne meg�rteni. – Tia kijelent�s�t hallva el�sz�r alig hitt a f�l�nek.

- Lehets�ges lenne…? Tal�n m�g nincs minden veszve, tal�n m�g van es�ly az � sz�m�ra is. - Ajkuk lassan k�zeledett egym�shoz, v�g�l �ssze�rt. Tia - a sebr�l megfeledkezve - a f�rfi v�ll�ra tette a kez�t. Lucius karja lassan a dereka k�r� fon�dott, �s Tia �rezte, amint az a furcsa bizserget� �rz�s ism�t er�t vesz rajta, majd az eg�sz test�t forr�s�g �nti el. Nem ellenkezett, hiszen ha igaz, amit a f�rfi mondott, p�r nap m�lva �gysem eml�kszik erre az eg�szre. Hagyta, hogy �szt�nei mag�val ragadj�k. M�r az els� alkalommal is igen nehez�re esett g�tat szabnia r�t�r� �rz�seinek. Hossz� percekig tartott gyeng�d, de ann�l szenved�lyesebb cs�kjuk. Ahogy ajkuk sz�tv�lt, pillant�sa a f�rfi v�ll�ra esett, ahonnan addigra elt�nt a v�g�s. A m�gus k�vette az � tekintet�t, �s elk�pedve szeml�lte az eredm�nyt. �gy �rezte, hatalmas k� esett le a sz�v�r�l, mert v�gre bebizonyosodott az, amit csak titkon mert rem�lni, �s ami miatt az�ta az este �ta em�sztette mag�t.

- Ez azt jelenti, hogy te… - De megl�tva a n� r�m�lt arc�t, tork�n akadt a sz�. Tia zavar�ban nem tudott mit tenni, h�tr�bb l�pett, majd el akart szaladni, de Lucius ez�ttal gyorsabb volt n�la, �s megfogta a karj�t. - Ne, most nem engedem, hogy csak �gy elszaladj! – Visszah�zta mag�hoz, eg�szen k�zel fedetlen mellkas�hoz, de l�tva Tia k�nnyes szemeit, �rtetlen�l n�zett r�. – Ugyan m�r, nincs semmi baj… - pr�b�lta megnyugtatni, nem sok sikerrel. Elszokott m�r az eff�le szavakt�l �s helyzetekt�l, ez�rt most esetlennek �s tehetetlennek �rezte mag�t.

- M�g hogy semmi baj? �n… sz�rnyeteg vagyok! – b�kte ki a n� elf�l� hangon.

- Hogy micsoda? Tia, hogy gondolhatod ezt? Hisz ez egy �ld�s. A legtiszt�bb, �vsz�zadok �ta aranyv�r� var�zsl�k k�z�tt is ritka az, ha valaki �rint�ssel gy�gy�t, csup�n nagyon keveseknek adatik meg ez a k�pess�g. Legal�bb 200 �ve nem hallott a Var�zsvil�g sem olyan boszork�nyr�l vagy var�zsl�r�l, aki birtokolta volna ezt az er�t. Hidd el, ez nem rossz. Holnap els� dolgom lesz t�j�koztatni a bizotts�got, �gy biztos megv�ltoztatj�k d�nt�s�ket.

a

Luciusnak igaza lett. Miut�n m�snap r�szletesen besz�molt mind a t�mad�sr�l, mind pedig az ut�na t�rt�ntekr�l (itt term�szetesen nem volt annyira r�szletekbe men� az elbesz�l�se), a bizotts�g is bel�tta, hogy d�nt�se nem helyt�ll�. Persze hosszasan boncolgatt�k a k�rd�st, hogy vajon minek a hat�s�ra �s mi�rt csak most mutatkozott meg a n� ereje, de �k is bel�tt�k, hogy bizony ilyen k�pess�g birtok�ban nem hogy var�zsl� mivolta, hanem sz�rmaz�sa sem k�ts�ges. Felaj�nlott�k, hogy amennyiben Mr. Malfoy nem k�v�nja tov�bb vend�g�l l�tni, �tk�lt�zhet egy igen j�l �rz�tt miniszt�riumi �p�letbe, de Lucius hat�rozottan elutas�totta ezt a javaslatot.

- Ez esetben viszont k�teless�gem felh�vni a figyelm�t arra, hogy a kisasszony saj�t biztons�ga �rdek�ben, bizonytalan ideig nem hagyhatja el a Malfoy-h�zat. Kiz�r�lag s�rg�s esetben tehet kiv�telt, de nem mehet egyed�l – rendelkezett a bizotts�g vezet�je.

- K�sz�n�m, Miniszter �r. K�zl�m a h�lggyel a d�nt�s�ket.

a

Az �don, elhagyatott Denem-h�zban kor�nt sem volt ennyire �r�mteli a hangulat.

- Ny�lt t�mad�s London k�zpontj�ban?! – �v�lt�tt a Nagy�r mag�b�l kikelve v�kony, �m ann�l f�lelmetesebb hangj�n. – M�gis hogy k�pzelt�tek?! R�m akarj�tok hozni az aurorokat? Halljam, kinek a „zseni�lis” �tlete volt ez? – Az el�tte t�rdel� h�rom csukly�s alak k�z�l a jobb sz�ls� felemelkedett.

- Tudhattam volna, Monstr� – h�zta kegyetlen mosolyra a sz�j�t. – Crucio! – Suhintott a p�lc�j�val, s a nagydarab csukly�s f�rfi fel�v�lt�tt f�jdalm�ban. A t�bbiek lehajtott fejjel, rezd�letlen arccal hallgatt�k t�rsuk szenved�s�t, melyet uruk eszel�s nevet�se m�g borzaszt�bb� tett. �jabb suhint�s, �s az �v�lt�s abbamaradt. A nagydarab m�gus ura l�bai el�tt hevert, �s eg�sz test�ben remegett.

A k�z�pen t�rdel� hal�lfal� levette maszkj�t, csukly�j�t h�tradobta, �s halkan, de ann�l magabiztosabban emelkedett sz�l�sra.

- Nagyuram, hidd el, ha...

- Csendet Bellatrix! Nem vagyok k�v�ncsi a magyar�zatodra!

- De Nagy�r! Ha sz�ln�nk a t�bbi hal�lfal�nak, sokkal egyszer�bben elint�zhetn�nk a n�t! Lucius h� szolg�l�d �vtizedek �ta. Mib�l gondolod, hogy nem seg�tene? Biztos forr�sb�l tudjuk, hogy nem �nsz�nt�b�l p�tyolgatja a n�t, �s mivel az csak egy mugli…

- Hogy mer�szeled fel�lb�r�lni a d�nt�seimet?! Hogy mer�szeled egy�ltal�n k�ts�gbe vonni a szavaimat? Azt hiszed, nekem j� �rz�s azt l�tni, amint legh�s�gesebb szolg�m egy n� miatt hanyagolja k�teless�g�t?

- De hiszen nem is sz�l�tottad m�r j� ideje! Hogyan hanyagolhatn� el a k�teless�g�t, ha azt sem tudja, hogy �letben vagy?

- Bella! – Intette csendre a d�h�s boszork�nyt. – Azt hiszem, nem fogalmaztam el�g �rthet�en. Soha ne k�telkedj bennem! Hiszen te is tudod, t�led sokkal fontosabb bizalmasaimat is meg�ltem m�r. - A f�rfi hangja rideg, magabiztos, �s f�lelmetes volt, ahogy a fekete haj�, mark�ns arc� n�h�z sz�lt, aki ez�ttal szinte alig hallhat�an sz�lalt meg:

- Bocs�ss meg Uram, elragadtattam magam – hajolt meg m�lyen.

- Mindazon�ltal m�g er�s�dn�m kell, miel�tt sz�l�tom h�veimet, �s ehhez sz�ks�gem van mind a n�re, mind pedig Luciusra. Amint el�g er�s leszek, megteszem. �sszeh�vom t�rsaitokat, hogy egyszer, s mindenkorra megtiszt�tsuk a var�zsl� t�rsadalmat a s�pred�kt�l.

- �rtem, uram. �s hogyan akarod v�ghezvinni majd a tervet a n�vel?

- Egyel�re sehogy. K�vess�tek, b�rhov� is megy. Tudni akarom, hogy kivel tal�lkozik, �s mit csin�l. �lljatok lesben, �s v�rj�tok a megfelel� alkalmat. Csak semmi meggondolatlan akci�. Nem akarom, hogy b�rki is megneszelje, hogy k�sz�l�k a visszat�r�sre. Ez�rt sem sz�l�thatom id� el�tt a h�veimet. Bizony�ra el�g nagy felt�n�st keltene, ha minden egykori hal�lfal�nak hirtelen dolga akadna. �pp el�g gondom van most az unokah�gommal.

- Az egy mocskos �rul�! Nem �rtem, mi�rt vesz�dsz vele, Nagy�r! Hisz megtagadott t�ged, a tanaidat, be�llt azok k�z�, akik a vesztedet akarj�k! – A fekete haj� boszork�ny mag�b�l kikelve, hiszt�rikusan pr�b�lta gy�zk�dni ur�t.

- Bella! Ne ellenkezz! Vissza fog t�rni hozz�nk. Hidd el nekem. Ismerem. De ha gondjaink lesznek vele, te r�szes�lhetsz abban a kiv�lts�gban, hogy v�gezhetsz vele.

- Ohh, Nagy�r! Megtisztelsz bizalmaddal! – Bellatrix szem�be k�nnyek sz�ktek a meghatotts�gt�l, ami�rt a S�t�t Nagy�r ilyen kegyben r�szes�tette. B�szk�n h�zta ki mag�t k�t t�rsa mellett. Soha nem tagadta beteges vonzalm�t Voldemort ir�nt, �s cseppet sem �rdekelte, hogy t�rv�nyes f�rj�nek mi err�l a v�lem�nye.

- Remek. Most pedig takarodjatok a szemem el�l! - A h�rom hal�lfal� hatalmas fekete k�ddel t�nt el, mag�ra hagyva a S�t�t Nagyurat, aki k�nyelmesen elhelyezkedett hatalmas tr�nj�n.

- Er�s, meg kell hagyni. De el�g er�s ahhoz, hogy szembe sz�lljon velem? Megl�tjuk. Ha Bellatrix nem tudja meg�lni, k�nytelen leszek �n megtenni, m�g ha a saj�t v�remr�l is van sz�.  Pedig kiv�teles k�pess�g� boszorka. Sajn�ln�m.

a

Bellatrix alig tucatnyi t�rs�val egy�tt �lt egy �ri�si teremben. Magabiztosan n�zett v�gig a hal�lfal�kon, de m�g soha nem volt ennyire bizonytalan a v�gs� csata kimenetel�vel kapcsolatban. Esze �g�ban sem volt megk�rd�jelezni Ura terv�t, de nem l�tta �rtelm�t, hogy mi�rt lehet annyira fontos az a n�. Mi olyat tudhat egy mugli, amit � nem tudna megadni? Addig az �jszak�ig azt se tudt�k, hogy a h�zban rajtuk k�v�l m�s is tart�zkodik. Vajon mi lehet az, amit ennyire titkol el�l�k a Nagy�r?

Ugyanakkor �rezte, hogy ha nem szerzik meg Voldemort unokah�g�t, nem lesz es�ly�k meg�lni a n�t. Felt�ve, hogy ez a terve vele. De vajon meddig k�pes elmenni a Nagy�r e c�l �rdek�ben...?