11. Fejezet

Az igazi gondok

M�snap Katie �gy d�nt�tt, este bemegy Fredhez, hogy megbesz�ljen vele egyet s m�st. �gy �rezte, az lesz a legtiszt�bb, ha �szint�n elmond neki mindent. Felvett egy fekete sz�k sz�r� farmert, sz�r�t beleh�zta t�sark� csizm�j�ba, egy fekete k�t�tt garb�t, majd r� a tal�rj�t, �s elindult a kihalt folyos�n. Mikor bement a gyeng�lked�re, a fi� �pp Bagoly Berti - f�le �dess�get evett.

- Bocs�ss meg Fred, hogy csak �gy r�d t�r�k, de besz�ln�nk kell, �s nem v�rhat a dolog.

- Mir�l van sz�, tan�rn�?

- R�lad �s r�lam. Ideje v�gre pontot tenn�nk ennek az eg�sz felfordul�snak a v�g�re. Tudod... nem akartam elmondani neked, de tudnod kell r�la. Az �v elej�n megk�rdezted, hogy van-e valakim, amire �n azt v�laszoltam, hogy nincs.

- Igen? - a fi� k�l�n�s r�ndul�st �rzett a gyomr�ban. Tudta, hogy valami rossz h�rt fog most hallani, ez�rt letette a kez�ben l�v� cukrot, �s alig l�that�an megkapaszkodott a takar�ban. - K�rem, mondja tov�bb, Tan�rn�.

- V�ltozott a helyzet. – Fred arca elkomorodott. - Van egy f�rfi, aki �rdekel, aki�rt mindenem odaadn�m. �n… nem tudom, mit kezdjek az �rz�ssel, �s azt se tudom, vele mit csin�ljak, de nem szeretn�m, ha hamis rem�nyeket t�pl�ln�l egy olyan dologba, ami sosem v�lhat val�ra. - Sz�netet tartott, hogy �sszeszedje gondolatait, de azt�n halkan �gy sz�lt: - Nem is �rtem, mi�rt besz�lek err�l neked. – Azzal felpattant, �s visszament a szob�j�ba.

Ek�zben a zs�ros, fekete haj� f�rfi egyre csak m�szk�lt a szob�j�ban. Hol le�lt, hol fel�llt, az ablakhoz l�pett, majd le�lt egy fotelba. Soha nem gondolta, hogy egy ostoba besz�lget�s ilyen hat�ssal lehet r�. A k�t n�, azt�n a gyeng�lked�n a l�togat�s Fredn�l... �s az az �lom... Egyszerre t�l sok dolog kavargott a fej�ben. - Err�l m�g besz�lni fogok vele, az biztos. Hogy k�pzeli, hogy ilyet mond rlam, ut�na meg l�togat�ba megy ahhoz a szemtelen Griffend�les k�ly�kh�z?! Ha t�nyleg annyira �rdekeln�m, aligha lenne n�la most is. - azt�n mag�ba er�ltetett egy nyugtat� b�jitalt, majd le�lt �r�asztal�hoz, �s dolgozatokat kezdett kijav�tani, de nem sok�ig tehette ezt, mert el�lmosodott. �t�lt�z�tt, majd lefek�dt �gy�ba, �s nyomban elnyomta az �lom.

Egy szob�val arr�bb a s�t�tbarna haj� n� lel�kte pul�ver�t, majd elkezdett j�tszani k�gy�j�val. Gyakran tette ezt, hiszen M�de�nak is sz�ks�ge van mozg�sra, �s j�t�kra. �m most a hatalmas k�gy� viselked�se furcsa volt. A k�gy� egyfolyt�ban sziszegett, meg�ll�s n�lk�l tekerg�z�tt Katie karjain �s test�n, majd egy hirtelen mozdulattal megmarta a mit sem sejt� n�t, lek�szott r�la, �s az �gy al� m�szott. Katie �vatosan mozgatni kezdte kezeit, �s mikor nem �rzett semmit, �t�lt�z�tt. Felvette h�l�ingj�t, majd lefek�dt az �gyra. Nem sokat tudott aludni. Alig egy �ra m�lva m�r mindene f�jt.

Fel�lt, majd �gy d�nt�tt, �tmegy Perselushoz, hogy seg�ts�get k�rjen t�le. Halkan bekopogott hozz�. Hallotta, amint a f�rfi morcosan kim�szik az �gy�b�l, �s k�l�nf�le �tkokat sz�r, ami�rt �jnek �vadj�n h�borgatni mer�szelik, de mikor megl�tta a s�padt, �s izzadt n�t, kiss� megr�m�lt. Megfogta a karj�t, �s bevezette a szob�ba.

- Mi t�rt�nt, Katherine?

- A k�gy�m… - t�bbet nem is kellett mondania, a f�rfi egyb�l �rtett mindent.

- Hol? – Kiny�jtotta karj�t, �s Perselus akkor l�tta meg a hatalmas k�gy� fogainak nyom�t. – Hogy t�rt�nt?

- Majd k�s�bb azt is elmes�lem. Adjon r� valamit, k�rem.

- M�ris. – �tsietett a szert�r�ba, majd keresni kezdett. Nagy igyekezet�ben n�h�ny fiol�t lel�k�tt a polcokr�l. J� n�h�ny percbe beletelt, mire megtal�lta a keresett b�jitalt. Katie addigra m�r alig tudott �llni, �s leveg�t sem kapott rendesen. Odal�pett el�, majd gyeng�den r�parancsolt: - Igya meg. – A n� h�tr�bb l�pett, �s lassan megitta.

- Mi ez? - k�rdezte fintorogva. A f�rfi elnevette volna mag�t, ha nem az aggasztja a legjobban, hogy �letben marad-e a n�.

- Nyugtat� hat�s�, m�regold� ital. Ha szerencs�je van, nem jutott t�l m�lyre a test�ben a m�reg, �s id�ben meg�ll�tjuk.

- K�sz�n�m. – Elindult az ajt� fel�, hogy visszamenjen a szob�j�ba, de p�r l�p�s ut�n �gy �rezte, l�bai nem tartj�k meg tov�bb. Egyenesen Perselus karjaiba esett. Lassan felemelte a fej�t, �s a professzor szemeibe n�zett, melyek most k�l�n�sen csillogtak. Katie meg mert volna r� esk�dni, hogy valamif�le v�gyat l�t a bog�rfekete szemekben. De nem tudott sok�ig ezen gondolkodni, mert Piton �vatosan lehajolt, �s megcs�kolta. Katie - akit meglepett ez a dolog - �t�lelte a f�rfi nyak�t, �s viszonozta a gyeng�d cs�kot. Piton, r�eszm�lve, hogy mit csin�l elh�z�dott t�le, majd lefektette az �gy�ra, �s gondosan betakarta a f�l�jult n�t.

a

Amikor reggel Katie fel�bredt, egy s�t�t, nyomaszt� hangulat� szob�ban tal�lta mag�t. �vatosan fel�lt, �s amint �szrevette, hogy csak egy v�kony h�l�ing van rajta, mag�ra r�ntotta a takar�t. �m ijedts�ge csak n�vekedett, mikor megl�tta a b�jital tan�rt k�zeledni a f�rd�szoba fel�l.

- Hogy ker�ltem ide?

- Mondd csak… mire eml�kszel a tegnap est�b�l? - a n� figyelm�t nem ker�lte el a hirtelen tegez�s, majd el kezdett gondolkodni, �s mikor esz�be jutottak az els� percek, megsz�lalt:

- L�ssuk csak: a vacsora ut�n egyb�l bementem a szob�mba, mert nagyon f�radt voltam, de bosszantott, hogy nem siker�lt tiszt�znom a dolgokat Freddel, �gy elmentem hozz�. Ut�na… ut�na a k�gy�mmal j�tszottam egy kicsit, �s megmart. �s �tj�ttem hozz�d. – a f�rfi k�v�ncsi tekintettel n�zte Katie-t, mintha v�rt volna m�g valamire.

- �s azt�n? – tette fel a k�rd�st, nem titkolva, hogy valami m�sra k�v�ncsi. Katie ekkor jutott el arra a felismer�sre, hogy cs�kol�ztak. N�m�n n�zett a f�rfi fekete szemeibe, nagyot nyelt, majd lassan k�zeledni kezdett hozz�. Ajkuk gyeng�d cs�kban forrt �ssze ism�t. Azt�n Katie elh�z�dott, mag�ra kapta a k�nt�s�t, �s visszaszaladt a szob�j�ba. Siets�g�ben nem vette �szre, hogy a folyos� egyik oszlopa m�g�l a gyeng�lked�b�l kiengedett Fred Weasley �pp �t figyeli. Bement szob�j�ba, majd �t�lt�z�tt. Mire le�rt a nagyterembe, a tan�rok t�bbs�ge m�r �rtes�lt baleset�r�l, �gy nem kellett magyar�zkodnia, mi�rt olyan s�padt.

- Jobban van, Katherine? – �rdekl�d�tt McGalagony professzor - Perselus eml�tette, hogy a k�gy�…

- Jobban vagyok. H�la Perselus b�jital�nak, semmit sem �rzek az eg�szb�l.

- L�tszik m�g a helye?

- Nem, semmi.

- Perselus, ez j� jel?

- Mindenk�ppen. Azt jelenti, nem ker�lt t�l m�lyre a m�reg. Ami a szerencs�nek is tudhat�.

- Melyiknek? Ami elhagyni k�sz�l engem? – nevetett Katie, majd mikor a di�kok fel� pillantott, �s megl�tta Fred d�h�s arc�t, elkomolyodott. Lassan megreggelizett, majd elment els� �r�j�ra, ami a heted�vesekkel volt. – J� reggelt! Ma a Cruciatus �tokr�l tanulunk. Ki tudja megmondani nekem, mi ez az �tok? Fred?

- K�rdezze Pitont – vetette oda a fi� f�lv�llr�l.

- Tal�n ink�bb Piton professzort, ugye Fred? Akkor halljuk George-t�l a v�laszt. – Mikor a fi� meg akart sz�lalni, Fred k�zbesz�lt:

- Piton biztos jobban tudja.

- Fred, el�g legyen ebb�l! Mi az ismertet�j�k? Angelina?

- Ugyan, tan�rn�! Hiszen j�l tudja, hogy Piton nem egyszer haszn�lta is ezeket az �tkokat.

- El�g legyen, Mr. Weasley! Ha nem hajland� visszafogni mag�t, �rok a sz�leinek. A szemtelenked�s�nek k�sz�nhet�en t�z pontot vonok le a Griffend�lt�l, �s most mindenki dolgozatot �r. �rjanak le mindent a f�benj�r� �tkokr�l. Van r� f�l �r�juk. – Kiv�rta a f�l �r�t, majd beszedte a lapokat, �s sz�lnek eresztette a di�kokat. Kifel� menet azonban el�llta Fred �tj�t �s visszaparancsolta a terembe. - Fred, besz�ln�nk kell.

- �, most m�r Fred?

- M�gis mire v�ljem ezt a viselked�st? Tal�n nem voltam el�g vil�gos tegnap este?

- De, hogyne! Bizony�ra Piton szob�j�ban is el�g vil�gos volt minden…

- Micsoda?! M�r k�mkedsz is ut�nam?

- �n nem… - pr�b�lt menteget�zni, de Katie csak nem hagyta annyiban.

- �lljon meg a menet! Te most sz�mon k�rsz engem? M�gis hogy veszed a b�tors�got ehhez? – kiab�lt Katie a fi�val, aki a kezdeti gorombas�g�b�l kiz�kkenve most megszeppenten hallgatta tan�r�t. – Azt hittem, tegnap �rthet�en elmagyar�ztam, hogy az �gvil�gon semmit sem akarok t�led, de �gy l�tszik neked m�g ez sem volt el�g egy�rtelm�! Ha ezek ut�n sem tudod felfogni, hogy n�lam k�r pr�b�lkoznod, csak sajn�lni tudlak!

- Engem csak ne sajn�ljon! – csattant fel a fi�. - K�l�nben sem kezden�k ki egy olyan n�vel, akinek b�rmi k�ze is van Voldemorthoz! - majd kirohant a teremb�l.

Katie bosszankodva l�pett ki a fi� ut�n a folyos�ra, ahol szembe tal�lta mag�t Pitonnal. D�h�sen megr�zta a fej�t, jelezve, hogy nem akar a t�rt�ntekr�l besz�lni. �pp vissza akart menni a terembe, de a f�rfi megragadta a karj�t.

- Most ne, k�rlek. - sz�lt csal�dott hangon.

- Mi a gond? - A f�rfit egyszerre kezdte d�h�teni, hogy nem tud z�ld�gra verg�dni a n�vel. - Ha nem mondod el, legilimenci�hoz folyamodok.

- Tipikus mardek�ros h�lyes�g. R�gt�n h�tba kell t�madni a m�sikat.  - Gondolta Katie, de v�g�l belekezdett:

- Fred megl�tott, hogy kij�ttem a szob�db�l, �s nyilv�n azt hiszi, hogy… - m�g a gondolatba is belepirult. Piton erre felnevetett. B�rsonyos hangja nyugtat� volt m�g �gy is, hogy kinevette a n�t. – Ne nevess ki! – sz�lt r� rosszall�an Katie.

- Bocs�ss meg, de ezt nem tudtam kihagyni. Az arcod a hajad sz�n�vel vetekedik, �s…

- Jaj, fejezd m�r be! – sz�lt nevetve. – R�mes vagy! – a f�rfi k�zelebb l�pett. Ajka p�r centim�terre volt a n��t�l, �s egyre csak k�zeledett.

- Tudom, de �pp ez�rt szeretsz. – Ajkai millim�terekre voltak m�r csak Katie ajkait�l, mikor torokk�sz�r�l�st hallottak. Hirtelen h�tr�bb l�ptek, �s megl�tt�k Dumbledore huncut mosoly�t, melyt�l m�g k�nosabban �rezt�k magukat. A f�rfi pr�b�lta menteni a helyzetet: - ���, igazgat� �r… ez nem az, aminek l�tszik.

- Mi�rt, minek l�tszik? – k�rdezte Dumbledore nyugodtan, mik�zben sejtelmesen mosolygott szak�lla alatt. - Csup�n az�rt j�ttem, mert hallottam arr�l, mi t�rt�nt �nnel Katie, �s �r�l�k, hogy m�r jobban van, de sajnos a k�gy�t el kell z�rnunk, am�g meg nem bizonyosodunk r�la, hogy �rtalmatlan.

- Persze. A szob�mban van, m�ris kihozom. – Azzal bement. P�r perc m�lva nyugtalan arccal j�tt ki.

– Igazgat� �r, felmer�lt n�mi probl�ma.

- M�gis micsoda?

- A k�gy�m elt�nt. Sehol sem tal�lom. Este az �gyam al� b�jt be, de most nincs se ott, se a szoba t�bbi r�sz�ben.

- Ez igencsak nyugtalan�t�. M�ris sz�lok Hagridnak, hogy azonnal induljon a keres�s�re. – M�r indult volna, de tekintet�vel m�g visszafordult fel�j�k. – Aprop�, Perselus… Ugye j�l eml�kszem, hogy a b�jital teremben most nincs �ra? – Meg sem v�rva a v�laszt, der�s arccal t�vozott. Perselus �s Katie csak �lltak ott a terem ajtaj�ban sz�tlanul, kipirult arccal, mint k�t kamasz, akik nem tudj�k eld�nteni, hogy rossz f�t tettek-e a t�zre. Egy ideig n�zt�k Dumbledore t�volod� alakj�t, majd �nk�ntelen�l bementek a b�jital terembe.

- Huhh, ez sz�rnyen k�nos volt – kezdett bele Piton a besz�lget�sbe. – De mondd, Katie. Mi akkor most…

- Igen? - tette fel a k�rd�st Katie �rtatlan hangon, pedig tudta, mir�l besz�l a f�rfi.

- Most mi egy�tt vagyunk?

- Kedves professzor �r, felvil�gos�tana, mit �r az iskola h�zirendje a tan�r-tan�r kapcsolatr�l? – g�nyol�dott Katie, majd lil�ra v�ltoztatta a haj�t.

- Ugyan m�r, ne bolondozz! Komolyan k�rdeztem.

- H�t… mivel id�ig nem mondtad… - �s a hajsz�ne ism�t megv�ltozott, �m ez�ttal feket�re.

- Mondanom kellett volna? Tudhatn�d, hogy nem vagyok a szavak embere – v�laszolt kelletlen�l, k�zben pedig rosszall� pillant�sokat vetett a n�re, aki tov�bbra is mosolyogva besz�lt hozz�.

- Na, azt �szrevettem. Te a tettek embere vagy. – Majd m�g egyszer �sszeh�zta a szem�ld�k�t, �m koncentr�lni m�r nem tudott, mert a f�rfi r�sz�lt:

- Ne csin�ld ezt!

- Mit?

- A metamorf�l�st! Az �r�letbe kergetsz vele!

- Igen, tudom. Az a c�lom – sz�lt nevetve.

A f�rfi erre m�r nem tudott mit mondani. Besz�lget�s�knek az eb�det jelz� harangsz� vetett v�get. Aznap Piton professzor igen k�l�n�sen viselkedett b�jitaltan �r�n, m�g Neville Longbottom fej�t sem �v�lt�tte le, ami�rt felbor�totta a b�jitallal teli �st�t. A di�kok - b�r nem �rtett�k, mi t�rt�nhetett „kedvenc” tan�rukkal - �r�ltek a hirtelen j�tt v�ltoz�snak.