Hermione nem tudta eld�nteni, hogy min�l el�bb vagy min�l k�s�bb j�jj�n el a holnaput�n. Ha arra gondolt, hogy Harry�k mennyit k�rdezgettek, �s milyen megjegyz�seket tettek, m�r alig v�rta, hogy szabaduljon, de azt�n esz�be jutott, hogy akkor meg ott van neki Piton, �gy meg m�r nem v�rta annyira. B�r az akci� teljesen titkos volt, bar�tainak elmondta, hogy milyen h�r fogadta az igazgat�i irod�ban.

Ron els� megjegyz�se a k�vetkez� volt:

- Szereltess magadra lakatot, mert Piton ki tudja milyen civilben.

- J� Ron fejezd be a h�lyes�ged, erre nincs sz�ks�gem. – mondta Hermione idegesen.

- De t�ged nem zavar a t�ny, hogy Pitonnal kell lenned ki, tudja meddig? – adta Ron al� a lovat Harry – Gondolom, aludnotok kell valahol, akkor egy szob�ba?

- Dehogyis! Csin�ljatok bel�lem r�gt�n �gyast! – csattant fel a l�ny.

- Hermione ezek t�nyek! – mondta Harry komolyan. – Ki tudja, mire kapj�tok el Meta Gret�t, adja mag�t, hogy hol h�zz�tok meg magatok, hol esztek, �lt�zt�k, tiszt�lkodtok? Egy�ltal�n hogy kapj�tok el?

- Ja – mondta Ron fel�l�nk�lve – mi lesz, ha Pitonra mondjuk, r�t�r a hasmen�s, de neked is kell?

- F�j! –d�lt ki Harryb�l. Hermione befogta a f�l�t �s felpattant.

- Alig v�rom a holnaput�nt, Ronald Weasley!

�s ez csak egy volt azokb�l a besz�lget�sekb�l, melyeket Hermione egyre kev�sb� b�rt c�rn�val. Mindez od�ig fajult, hogy az utols� roxforti d�lut�nt �s est�t m�r a Griffend�l-torony l�nyszob�j�ban t�lt�tte, �s �gy legal�bb nyugodtan �tgondolhatta, hogy mit vigyen mag�val a m�snapi �tra.  A m�snappal kapcsolatban csak annyit tudott, hogy reggel �lt�zz�n mugli ruh�ba, hatra menjen le a pinc�be Piton�rt, majd az igazgat�i irod�ban eligaz�t�st kapnak. Hermione �tkor �bresztette mag�t, fel�lt�z�tt, �s az el�z� este �sszepakolt holmij�t b�r�ndj�be tette, majd elindult. Persze a klubhelys�gben fogadta �t Harry �s Ron.

- Na, m�g milyen ocsm�nys�gokat tal�ltatok ki? – fogadta a fi�kat.

- Nekem eszembe jutott m�g p�r, de Harry azt mondta, fogjam be. – po�nkodott Ron.

- Hermione, nagyon vigy�zz magadra! Ha b�rmi gyan�sat �szlelsz, haszn�lt a p�lc�d, gondolkod�s n�lk�l! – Harry ink�bb agg�dott – �s l�gy sz�ves �rj nek�nk levelet. �s vigy�zz azzal a v�n kappannal!

- J� meg�g�rem, hogy nagyon vigy�zok magamra �s a „kappannal” is, �s ne agg�djatok, mindenr�l besz�molok. De most m�r indulnom kell.

Meg�lelt�k egym�st, mintha csak h�tv�g�re b�cs�zn�nak, majd Hermione kim�szott a portr�n, de miel�bb becsuk�dott volna, m�g visszan�zett.

- Majd’ elfelejtettem; Sherlock Holmes lesz a felad�! – azzal kacsintott �s a portr� bez�r�dott el�tte.

- Ki az a Sherlock Holmes? – k�rdezte Ron a homlok�t r�ncolva.

- Egy mugli reg�ny nagyon okos nyomoz�ja. – v�laszolta Harry.

- �s mi�rt �rna nek�nk?

- Ron! Hermione �lneve Sherlock Holmes. – mondta Harry Ron �rtetlen arckifejez�s�t l�tva.

Hermione legyalogolt a pinc�be. Az iskola csendes �s n�ptelen volt. A pince �gy hajnalban olyannak t�nt, mint egy kripta. Pr�b�lta kisz�rni a gondolatokat �s k�pzelg�seket, amik az elk�vetkezend� kalandb�l ad�dhatnak. Mikor Piton ajtaj�hoz �rt, �vatosan bekopogott.

- Nyitva! – kiab�lt ki Piton. Hermione benyitott, �s nyomban megl�tta a professzort. � is mugli ruh�t h�zott, m�ghozz� egy fekete sz�vetnadr�g, egy sz�rke ing �s egy fekete zak� form�j�ban, �s �pp a nyakkend�j�t pr�b�lta megk�tni. A t�k�rb�l megn�zte Hermion�t, majd azt pr�b�lgatta, milyen hossz�ra hagyja a nyakkend� egyik v�g�t, hogy rendesen meg tudja k�tni.

- Seg�thetek? – k�rdezte Hermione. Piton a t�k�rb�l r�n�zett, majd g�nyosan elfintorodott. Csakhogy Hermione oda�llt el�, �s �tvette a nyakkend� k�t�s�t.

- Rem�lem nem felejtette el, hogy egym�sra lesz�nk utalva, �s ilyenkor nem sz�gyen seg�ts�get k�rni. – mondta Hermione �gy, hogy egyszer sem pillantott fel a professzorra. Piton hagyta, hogy Hermione tegye a dolg�t.

- Milyen szorosra h�zhatom? – k�rdezte dolga v�gezt�vel.

- Majd �n. – Piton megn�zte a nyakkend�t a t�k�rben, de hi�ba kereste rajta a hib�t, azt bizony nem tal�lt.

- Hogy tanult meg ilyen j�l nyakkend�t k�tni? – k�rdezte a l�nyt.

- Ap�mnak mindig �n k�t�m.

- N�ha Potter -�t �s Weasley –�t is megk�thette volna…

Piton is mag�hoz vett egy b�r�nd�t �s elindultak az igazgat�i irod�ba. Egyik�k arcizma se mozdult, mikor bel�ptek a szob�ba, ahol v�rta �ket Dumbledore, Caramel �s Ollivander.

- �h, j� reggelt. – mondta Caramel karik�s szemei al�l. – Szeretn�m, ha odaadn�k a p�lc�ikat egy pillanatra a p�lcamesternek, csak megn�zi.

Hermione �s Piton sz� n�lk�l teljes�tett�k a k�r�st, �s mikor Ollivander �tvette �ket, a h�ta m�g� ny�lt, meg�rintett egy d�szes v�z�t, �s hatalmas pukkan�s k�zepette k�dd� v�lt.

- Na, na! Ezt nem teheti! – h�borodott fel Piton.

- P�lca n�lk�l nem boldogulunk! – sz�lt d�h�sen Hermione.

- De h�t maguk ugye muglik, azoknak meg nincs p�lc�juk. – mondta Caramel olyan hangon, mintha valami g�nyol�d� mond�k�t szavalna. – Ez a m�sik v�za pedig Londonba visz, - mutatott egy �veg vir�gtart�ra.

- Az �tmutat�; nem var�zsolnak, nem csin�lnak semmi olyat, amit a muglik „furcs�nak” tartan�nak. Minden h�ten a King’s Cross –on v�rja magukat egy Rend tag �s addig �rj�k �ssze, ha valamire sz�ks�g�k van. Semmilyen var�zsl�k �ltal ismert helyre nem mehetnek, nem sz�llhatnak meg, nem ehetnek sat�bbi, sat�bbi. Ja �s a legfontosabb, Meta Greta n�lk�l nem j�hetnek vissza a Roxfortba! A miel�bbi viszont l�t�sra! – fejezte be a sz�nokl�st Caramel �s mint, aki j�l v�gezte dolg�t, t�vozott a szob�b�l.

Piton �s Hermione forrt a m�regt�l.

- Err�l nem volt sz�! – mondta ki v�g�l Piton. – Dumbledore a p�lc�m n�lk�l �n… nem tudom milyen muglinak lenni. Hogy v�r �gy eredm�nyt? – v�gs� elkesered�s�ben csak ennyit v�gott oda a n�ma Dumbledorehoz: - Mikor lesz miniszterv�lt�s, nagyon meg�rt m�r a cser�re!

Hermione ink�bb lenyelte, amit gondolt. Mindketten megmarkolt�k a b�r�ndj�ket �s meg�rintett�k az �veg v�z�t, �s a zsupszkulcs m�r rep�tette is �ket a hideg sz�llel b�lelt London egy elhagyatott sik�tor�ba. Mikor meg�rkeztek, k�rbe n�ztek, hogy van-e valaki a k�zelben, de senkit nem l�ttak. Mindketten kab�tot h�ztak.

- Keress�nk sz�ll�st. – mondta Piton mogorv�n. Hermione csak b�logatott, mert London cs�fos hidege kellet ahhoz, hogy r��bredjen, mibe is m�szott bele. Mivel a zsupszkulcs a v�ros perem�n tette le �ket, majd egy �r�t gyalogoltak egym�s mellett n�ma cs�ndben, mire megpillantott�k a v�ros k�ls� kis utc�it. Ahogy be�rtek a centrumba, felt�nt nekik, hogy a b�rgyilkoss�gok elh�res�l�s�hez k�pest milyen sok �s mennyif�le nemzetis�g� ember m�szk�l az utc�kon. Azt�n j�tt a k�vetkez� megpr�b�ltat�s, �s akkor m�g nem is sejtett�k, hogy az eg�sz napjuk elmegy majd egyetlen egy k�rd�sre.

- Van szoba kiad�? – k�rdezte Piton egy kisebb motelben a pultos n�t�l. Az feln�zett a pletykalapb�l �s mosolyt er�ltetve �gy sz�lt:

- Nincs, t�mve vagyunk! – majd olvasott tov�bb. Erre �k tov�bb �lltak. El�sz�r felkerestek minden hasonl� kisebb motelt �s rendre mindenhol csak egy v�laszt kaptak: „nincs, t�mve vagyunk”

F�l kett�kor mind a ketten el�g �hesek voltak m�r �s egy gyors kaj�ld�ban ettek valami harapni val�t. Mikor h�romkor kifogytak a kis motelekb�l �s lebujokb�l, mert mindenhol t�mve voltak, akkor Piton m�r a hotelek fel� vette az ir�nyt. De mikor a m�sodik nagyobb hotel is azt mondta, hogy „nincs, t�mve vagyunk”, Hermione �tvette a sz�t.

- Bocs�nat, de mi van itt, hogy sehol nem lehet szob�t kapni?

- Kisasszony, angol futball liga van, most a h�ten vannak a d�nt�k! – mondta lelkesen a recepci�s f�rfi. – Ha eddig nem gondoskodtak sz�ll�sr�l, London centrum�ban m�r nem tal�lnak.

Piton �s Hermione teljesen kimer�l volt a sok gyalogl�st�l �s a rengeteg kudarct�l. Egym�sra n�ztek �s m�g Hermione szem�b�l a „most mi lesz?” –et lehetett kiolvasni, Piton�b�l a „meg�l�m Caramelt!” vibr�lt.

- Egyet tudok aj�nlani. –sz�lt �jra a recepci�s. – A nagyb�ty�m� a hely, fel�rom a c�met, szerintem ott lesz szoba.

�tvett�k a c�dul�t �s egym�s mellett tov�bbra is n�ma csendben bandukolva felkerest�k a c�met, ami egy elfekv�, vizes j�rd�j� koszos kis mell�kutc�nak a k�zep�n �llt. K�v�lr�l nagyon le�lt volt az �p�let, de mindkettej�k b�rmit megadott volna �rte, ha nem kellene tov�bb bolyonganiuk, mert itt van �resed�s. Mikor bel�ptek, egy kis t�rsalg� fogadta �ket, p�r borozgat� cimbor�val, akik j�l megn�zt�k maguknak Hermion�t. Piton kopogott a pultn�l, �s egyszer csak ki is j�tt egy h�ts� ajt�n a tulaj. Oldalra cs�szott sv�jci sapk�ban �s munk�sruh�ban egy gn�mnak is elmehetett volna.

- Van szoba kiad�? – k�rdezte Piton. A tulaj v�gig n�zett a f�rfin, majd Hermion�n, aki kicsit h�tr�bb egy fotelben gubbasztott �s vidoran �gy sz�lt:

- Van. Egy. De azt hiszem maguknak az is j� lesz! – �s b�szen kacsintgatott Pitonra, mintha ezer�ves bar�tok lenn�nek.

- Mit jelent az, hogy egy? – k�rdezte sz�r�s szemekkel a professzor.

- H�t egy �gy, egy f�rd�. Romantikus kis sarok! – mondta m�g mindig �r�mittasan.

Piton h�tra n�zett Hermion�ra aki teljesen f�radt volt �s �gy beles�ppedt a fotelbe, mintha hozz� varrt�k volna. Az agya d�b�r�gte, hogy ilyen nincs, ez nem l�tezik!

- Elb�v�li a kisl�nyt az a szoba, a c�lnak megfelel, ha �rti, mire gondolok… - mondta a gn�m tulaj szinte kuncogva. Pitonnak most esett csak le. Sz� n�lk�l h�tat ford�tott, �s kifel� menet odasz�lt Hermion�nak, hogy j�jj�n. A tulaj �gy �llt ott, mint akit pofon v�gtak, �s azt Hermione is �szrevette. Piton ut�n futott �s r�kiab�lt:

- Nem volt szoba?

- De…

- Akkor vegy�k ki, miel�tt valaki lecsap r�!

- De csak egy szoba van… - mondta Piton �gy, mintha egy gyagy�ssal besz�lne – id�zem a tulajt: egy �gy, egy f�rd�.

- Kit �rdekel? �n f�radt vagyok, �s egy est�t kib�runk, nem? Este hat �ra van, nagyon elf�radtam, �s nem �rdekel, ha maga azon nyafog, hogy vajon mit gondol a tulaj r�lunk!

Piton �gy �rezte, Hermione a fej�be l�t, �s elkapta a tekintet�t. Egy ideig �lltak egym�s mellett, mint k�t idegen, majd Hermione t�rte meg a csendet:

- K�rem! Legal�bb n�zz�k meg!

Piton nem sz�lt, csak vette a csomagj�t �s visszas�t�ltak a pulthoz.

- �rdekelne a szoba. Megn�zn�nk. – mondta Hermione gyorsan. R�n�zett a professzorra, aki a k�r�l�tt�k l�v� embereket m�regette, akik viszont �ket m�regett�k sutyorogva. A tulaj elmosolyodott, de �gy m�g rond�bbnak t�nt. Felvezette Piton �s Hermion�t a szob�ba. Mikor az ajt� kiny�lt, az igaz, hogy hangulatos kis szoba fogadta �ket. Mindennek egy kis narancss�rga sz�ne volt, �s nem t�nt lelakottnak a motelhez k�pest. Egyb�l a szob�ban tal�lt�k magukat, amiben egy �gy, egy kanap�, egy szekr�ny, egy asztal, k�t sz�k, �s egy balra ny�l� ajt� m�g�tt a f�rd�szoba volt fellelhet�.

- Nos? Ugye j� lesz! – mondta a mosolyg�s rondas�g.

Piton �s Hermione egym�sra pillantottak.

- Kivessz�k. – mondta v�g�l Piton.