Miut�n a tulaj becsukta t�voz�skor maga m�g�tt az ajt�t, Hermione r�vetette mag�t a k�tszem�lyes �gyra. Piton az ablakhoz s�t�lt �s kin�zett rajta, de arca arr�l �rulkodott, m�g mindig d�h�ng a d�nt�sen. Az j�rt a fej�ben, hogy ezt meg sem eml�ti Dumbledore-nak, mert t�l j�l ismerte az �reget, biztos volt benne, hogy mindent k�pes lenne belek�pzelni a kialakult helyzetbe… s�t m�g b�ztatn� is, mert, ahogy Dumbledore mondan�: „a legrosszabb d�nt�seinket ut�lag sokszor nem b�njuk annyira”. Az is bek�szott a gondolataiba, hogy most melyik arc�t mutassa a l�ny fel�, mert ha olyan lesz, mint amilyen egy�bk�nt, akkor el�bb-ut�bb kik�sz�tik egym�st, de megj�tszani is mit j�tsszon? Legyen rendes, parancsol�, csin�lja azt, amit az iskol�ban is szokott? El tudja egy�ltal�n viselni a l�ny jelenl�t�t maga mellett? Hogyan fog a hossz� egyed�ll�t �s mag�ny ut�n ilyen �les v�lt�ssal k�z�sk�dni? Egy hatalmas s�hajt pr�selt ki mag�b�l, majd Hermion�ra n�zett, aki felt�n�en csendes volt. Mert aludt.

- Akkor eny�m a kanap�. – motyogta mag�nak. A b�r�ndj�t kinyitotta �s bepakolta a holmij�t a szekr�ny bal fel�be.

A szob�ban csak egy �ll�l�mpa �gett �s alatta egy fotelben a kis asztal m�g�tt Piton �lt, legal�bb hatf�le �js�g t�rsas�g�ban. Hermione az �gyon �gy �lt fel, mintha megb�kt�k volna valami sz�r�s t�rggyal. Piton oda kapta a tekintet�t a mozg�sra, de nem sz�lt a l�nyhoz.

- H�ny �ra van �s milyen nap? – k�rdezte teljesen zavart kifejez�ssel az arc�n.

- Este t�z, �s m�g ma van. De k�t �ra m�lva m�r holnap lesz. – mondta kiss� mogorv�n a f�rfi.

- T�rt�nt valami, am�g aludtam? – k�rdezte Hermione fittyet h�nyva az el�bbi besz�l�sra, �s lassan oda s�t�lt Piton mell�. Ahogy szeme megszokta a f�nyt, l�tta, hogy Piton m�r k�nt�sben van. B�r a k�nt�s fekete sz�n� volt, vastags�ga finom anyagr�l �rulkodott.

- Vettem p�r mugli �js�got, de ezekb�l semmi nem der�l ki. – mondta Piton. - Az egyik el�g pontos; �ldozatok neve, adatai, utcanevek, ahol a mer�nyletek t�rt�ntek, de az elk�vet�kr�l r�buszokban besz�lnek. K�t �js�g csak figyelmeztet, hogy vigy�zzanak az emberek est�nk�nt, mert m�r 8 embert meg�ltek London legk�l�nb�z�bb pontjain az elm�lt 2 h�napban. A m�sik h�rom meg uf� t�mad�sr�l harsog. Ez itt p�ld�ul.

Hermione f�lkapta az eml�tett lapot.

- � a kedvenc sz�n�szem! De helyes k�rszak�llban! – mondta teljesen feldob�dva. Azt�n l�tta Piton tekintet�t, �s lehervadt az arc�r�l a mosoly. Piton �gy n�zett, mint ahogy b�rki n�zne, ha valami nem �gy m�k�dik, mint ahogy kellene.

- Tudok seg�teni valamiben? – v�ltott st�lust Hermione �s pr�b�lt olyan arcot v�gni, mint mikor iskol�ban van.

- Nem. Majd holnap.

- Akkor lezuhanyozom, �s azt hiszem vissza is alszom. – mondta Hermione kicsit halkabban. Kivette a b�r�ndb�l a pizsam�j�t �s a f�rd� illetve esti k�nt�s�t, majd becsukta maga m�g�tt a f�rd�szoba ajtaj�t. Mikor r�ford�totta a z�rat, �rezte, hogy ki�lt a p�r az arc�ra.

- Ez, de k�nos. – mondta csendben, azt�n majd’ kiugrott a sz�ve, mert Piton az ajt� m�sik fel�r�l besz�lt neki.

- Mondja, mi az, hogy uf�?

- M�g zuhanyozom, megfogalmazom, rendben? – kiab�lt ki a l�ny. Hermione nem hallott reag�l�st erre, �s r�k�rdezett m�g egyszer:

- Rendben, professzor �r?

- B�logatok - mondta Piton. Hermione lef�rd�tt, pizsam�j�ba b�jt �s akaratlanul is Ron egyik intelme jutott esz�be: „szereltess magadra lakatot”. Mag�ra kanyar�totta az esti k�peny�t is. Kil�pett a f�rd�b�l, �s l�tta, hogy Piton berendezkedett a kanap�n. Oda settenkedett az �gyhoz, �s gyorsan beb�jt a takar� al�. A kanap� h�ttal volt az �gynak �s m�r az �ll�l�mpa sem �gett, �gy nem l�thatta, hogy a professzor m�r alszik, vagy csak nem akart zavarban lenni a pizsam�s Hermi�n�t�l, ez�rt kapcsolta le a l�mp�t.

- Alszik m�r professzor? – k�rdezte halkan.

- Nos, mi az az uf�? –hallatszott a morcos hang.

- Az embern�l fejlettebb �rtelmi szinttel rendelkez� �rl�nynek tartj�k az �gynevezett uf�kat. �rl�nyek, vagyis m�s bolyg�kr�l �rkez� idegenek, akik �ll�t�lag n�ha elviszik az embereket a F�ldr�l magukkal, hogy k�s�rletezzenek rajtuk.

Nagy csend �lt a szob�ra.

- Maga sz�rakozik velem? – sz�lt Piton idegesen.

- Nem! Dehogy!

-A muglik nagyon but�k! – jelentette ki nyersen Piton.

- Mi�rt? N�lunk buta muglikn�l gyerekkorban m�st nem mes�lnek a sz�leink, csak t�nd�rmes�ket var�zsl�kr�l, boszork�nyokr�l �s csupa-csupa olyan l�nyr�l, amik a var�zsvil�gban nagyon is val�s�gosak! – �rvelt Hermione. Piton nem v�laszolt erre.

- �n nem hiszek az uf�kban, szerintem csak egy nagy kital�ci�, ami valamilyen m�don a var�zsvil�ghoz kapcsol�dik. – mondta Hermione, de v�lasz aznap este m�r nem �rkezett.

M�snap reggel Hermione nagyon kor�n meg�bredt, m�g b�ven nem volt hat �ra. Csak fek�dt abban a nagy �gyban �s azon morfond�rozott, hogy felkeljen �s fel�lt�zz�n, vagy kiv�rja, m�g Piton teszi ezt meg. Azt�n arra gondolt, hogy �js�golvas�ssal k�nnyebb el�tni az id�t. �vatosan kim�szott az �gyb�l, mag�ra kanyar�totta a k�peny�t, �s l�bujjhegyen a kisasztalhoz somford�lt. Ekkor megpillantotta a professzort, aki m�g aludt. A f�rfi feje kiss� lecs�szott a p�rn�r�l, haja m�gsem takarta el az arc�t. Egyenletesen l�legzett, �s olyan emberinek �s megk�zel�thet�nek t�nt, hogy Hermione egy ideig csak n�zte �t. Azt�n visszafek�dt az �gyba �s olvasni kezdett. Negyed nyolcat �t�tt az �ra, mikor Piton mocorogni kezdett, majd hangosan felszisszent.

- �h, a franc egye meg… - mondta f�jdalmasan.

- Valami baj van? – k�rdezte Hermione kipillantva az egyik pletykalap m�g�l.

- Maga m�r �bren van? – sziszegte Piton.

- El�g kor�n meg�bredtem �s csendben olvasgattam eddig. Mi a baj professzor?

- Elfek�dtem a nyakam. – Piton fel�lt a kanap�n, h�ttal Hermion�nak �s massz�rozni kezdte az eml�tett testr�szt. Majd � is mag�ra kanyar�totta a k�peny�t �s bement a f�rd�be, de Hermion�t egy pillanatra se m�ltatta. A l�ny erre kim�szott az �gyb�l �s vill�mgyorsan �lt�zni kezdett, folyamatosan az ajt�t n�zve, nehogy Piton rosszkor j�jj�n vissza a f�rd�b�l. V�g�l sikeresen �t�lt�z�tt. Bevetette az �gy�t �s a kanap�r�l is elpakolt. Kinyitotta az ablakot szell�zni. A f�rd�ben v�gig n�ma csend volt. Azt�n vizet hallott a mosd�kagyl�b�l lefolyni, �s Piton kil�pett �t�lt�zve nappali ruh�ba.

- A mosd� szabad. – mondta a l�nynak. Hermione csak biccentett �s most � vette birtokba a helyis�get. Mikor becsukta az ajt�t, �s a mosd�kagyl�ra n�zett, elmosolyodott. Ott fek�dt rajta Piton borotv�ja. Azt�n egy�tt lementek reggelizni. A tulaj most is abban a ruh�ban volt, mint tegnap, csak sapka n�lk�l fogadta �ket. Egy ideig vigyorgott, majd megmutatta, merre van az �tkez�. Fura m�don az a helyis�g is nagyon hangulatosnak �s sz�pnek mutatta mag�t. Egy hosszabb asztalon h�romf�le reggelib�l lehetett v�lasztani, �s od�bb k�t, h�rom, illetve n�gyszem�lyes asztalok �lltak. Miut�n reggeliztek, Piton mondta Hermion�nak, hogy hozza le a kab�tj�t, � addig egy h�tre kifizeti a sz�ll�st.

- Nos, sz�p est�nk volt? – d�rzs�lte a tenyer�t a gn�m pultos.

- Nem a bar�tn�m. – sz�gezte le m�rges tekintettel Piton.

- �h, �n diszkr�t vagyok, hallottam m�r eff�le v�laszokat…

- De nem a… - forgatta a szemeit a tan�r.

- Statisztik�t vezetek a vend�gekr�l, ugye nem baj, ha magukat a n�szutasokhoz sorolom? – k�rdezte egy f�zetb�l kipillantva a tulaj. Piton nem sz�lt, nagy nehezen er�t vett mag�n, �s pr�b�lt �gy tenni, mintha mindez csak valami rossz �lom lenne.

Mikor ki�rtek az utc�ra, r�gt�n hideg sz�l f�jta meg �ket. Mindketten m�g jobban �sszeh�zt�k magukon a kab�tjukat.

- Az ott mi? – k�rdezte Hermione balra mutatva. Piton oda akarta kapni a tekintet�t, de a nyaka nem b�rt elfordulni. M�r kezdett elfeledkezni a kellemetlen �lm�nyr�l, de ez a hirtelen odafordul�s eml�keztette a kanap�n t�lt�tt k�nyelmetlen est�re.

- Hogy’ fek�dhettem el �gy a nyakamat? – morogta f�lhangosan.

- Nagyon f�j? – �rdekl�d�tt Hermione, kiss� sz�gyenkezve.

- Majd elm�lik. Mit mutatott? Mire elfordul a nyakam, lemegy a nap…

- Semmi, egy cs�ves k�tekedett, de m�r tov�bb �llt. – v�laszolta a l�ny pironkodva. – N�zze, olyan k�nosan �rzem magam, hogy �n azon a nagy �gyon fekszem, maga meg ott kuporog a kanap�n.

- Az �gy�ba invit�l, kisasszony? – n�zett r� Piton, szem�ld�k�t felh�zva.

- Ne �rtse f�lre, semmi olyan sz�nd�kom nem volt.

- Milyen? –k�rdezte Piton szemtelen�l.

- Tudja mit? J� lesz mag�nak az a kanap�. M�g egy-k�t ilyen megjegyz�s, �s elfelejtem a lelkiismeret-furdal�somat.  – mondta Hermione sz�r�s szemekkel.

Azut�n n�m�n s�t�ltak egym�s mellett, majd Hermione vette meg az �js�gokat, m�g Piton s�lt geszteny�vel a kez�ben t�rt vissza. Elindultak visszafel�, �s Piton lassan nassolta a geszteny�t, melynek illata belef�rta mag�t Hermione orr�regeibe.

- Cser�lek mag�val fekhelyet, ha ad a geszteny�b�l. – mondta v�g�l Pitonra mosolyogva.

- Sz� sem lehet r�la…

- Nah�t de irigy! – fordult a tan�r fel� a l�ny. Piton meg�llt, �s odany�jtotta a geszteny�s zacsk�t.

- A fekhely cser�re �rtettem. – b�kte ki.

 Egy�tt majszolt�k a forr� csemeg�t, majd p�r l�p�s ut�n Hermione ism�t megsz�lalt.

- Elvisz majd valahova t�ncolni?

- Sz� sem lehet r�la!