A k�vetkez� h�t �jabb �js�gcikk gy�jt�get�ssel telt el, ami n�mi halad�st �s munk�t jelentett. Hermione viszont nagyon maga alatt volt. Piton l�tta rajta, hogy k�szk�dik, pr�b�lna szabadulni az �lm�ny okozta sokkt�l, de a r�m�lmok, amik est�nk�nt gy�t�rt�k a l�nyt, nem hagyt�k szabadulni a t�rt�ntekt�l. Sokszor Pitonnak kellett felr�znia �lm�b�l a sikoltoz� l�nyt, �s nyugtatgatni hajnalig, amikor v�gre �jb�l �lomba szender�lt, de szinte kiv�tel n�lk�l abb�l az �lm�b�l is r�m�ltem eszm�lt fel.

M�r lassan egy h�napja voltak kettesben, �s megszokt�k egym�s t�rsas�g�t. Piton kor�nt sem volt olyan elviselhetetlen, mint az elej�n, �s a gyilkoss�g �t�l�se ut�n soha nem fordult el�, hogy b�rmin is �sszekaptak volna. �sszeszokott du� lett bel�l�k, sokszor szavak n�lk�l is meg�rtett�k egym�st. Egy nap p�ld�ul ell�togattak abba a nevel� int�zetbe, ahol a kis Greta di�k�veit t�lt�tte. Ott az igazgat�n� el�g elutas�t�an b�nt vel�k, m�r �pp ki akarta �ket dobatni, mondv�n, hogy biztos a m�sik konkurens nevel�int�zet k�mei, �s felm�rik a szoci�lis k�r�lm�nyeket, �gy adva f�lest a korm�nynak, hogy a megszor�t�sok idej�n melyiket z�rj�k be sz�vf�jdalom n�lk�l. Hermione erre elkezdte szidni a mugli minisztert, n�h�ny szaftos mag�n�leti t�rt�nettel tark�tva, �s m�g megdics�rte az igazgat�n� cip�j�t �s gusztustalan v�r�sre festett hajkoron�j�t, addig Piton felsz�v�dhatott, �s ki tudta lopni a kis Grant akt�it. Azokb�l csak annyi der�lt ki, hogy csecsem�k�nt ker�lt az int�zetbe, �s sokat l�tta orvos, a fura b�relv�ltoz�sai miatt. Valamint hogy rossz, nevelhetetlen �s bossz��ll� kisgyerek volt, senki sem bar�tkozott vele a furcsa elv�ltoz�sokt�l tark�tott teste miatt. Most m�r kezdtek rem�nykedni, hogy ennyi nyom �s inform�ci� tal�n elegend� egy j� kiindul�si ponthoz. Az utcanevek alapj�n ell�togattak a kor�bbi gyilkoss�gok helysz�neire is, de ott semmi nyomot nem tal�ltak. P�nteken v�s�rt rendeztek, �s Hermione megint r�vette Pitont, hogy menjenek ki. � most is beleegyezett, de el nem mozdult a l�ny mell�l.

- Hozok egy adag geszteny�t, rendben? – k�rdezte Piton Hermion�t, aki �pp mugli amuletteket n�zegetett.

- J�, �n itt leszek – v�laszolta a l�ny. Mikor Piton visszaj�tt, elindultak a sorok k�z�tt. Piton zavartalanul ette a csemeg�t.

- Nekem megint nem hozott? – k�rdezte nevetve Hermione, �s belet�rt a forr� geszteny�t rejt� zacsk�ba.

- Na, ezt magamnak vettem – v�laszolt Piton.

- Ha elfogy, a k�vetkez�t �n veszem – aj�nlotta fel a l�ny.

- De akkor m�r k�t adaggal l�g, mert az el�z� geszteny�mb�l is evett – mondta Piton, de a sz�ja sz�l�n bujk�l� mosoly el�rulta �t. – Tulajdonk�ppen mi�rt j�tt�nk ide? Keress�nk boh�cot �s verj�k meg, h�tha elkapjuk Grantet?

- Nem hiszem, hogy megint boh�cnak �lc�zza mag�t – mondta Hermione komolyabb hangon – nem olyan ostoba.

- �szint�n megvallom, nem is �rtem, hogy mi�rt �pp a boh�cjelmezt v�lasztotta. A var�zsvil�gban ez ismeretlen, ez annyira muglis, pedig � gy�l�li �ket, gyilkolja a muglikat, haragszik r�juk. Mi�rt nem �lt�z�tt szellemnek, vagy boszork�nynak? – tette fel a k�rd�st Piton.

- Tal�n lelki oka van. A mugli vil�gban a boh�cokat mindenki szereti, mert kedvesek, viccesek. Pedig az csak maszk, fest�k �s piros orr. De m�gsem azt l�tom, aki e m�g�tt van, hanem a boh�cot, aki megnevettet, j�kedvre der�t – Hermione teljesen bele�lte mag�t a magyar�zat�ba. - Greta Grant pedig pont ezt nem �lhette �t, mert �t mindenki cs�ny�nak l�tta, kik�z�s�tett�k, gondolom b�ntott�k is, ami�rt m�s volt. Olyan �larcot keresett, amiben ennek pont az ellenkez�j�t �ri el. Lehet, hogy ez csak jelk�pes, de biztos, hogy aki l�tta, integetett neki, mosolygott r�, szeretetet kapott. Teh�t kiesik a szellem meg a boszork�ny.

Piton megtorpant �s elgondolkodva n�zte Hermion�t.

- Okos! – b�kte ki v�g�l elismer�en. – Nagyon j� elm�let! – Hermione teljesen elpirult a dics�retbe. Tov�bb s�t�ltak.

- Kezd fogyni a gesztenye – mondta Piton c�lz�an.

- Megyek, hozok…

- Hermione? – csend�lt fel egy n�i hang a h�tuk m�g�l. Ahogy megfordultak, ott �llt egy szolid kin�zet� negyvenes, barna haj� csod�lkoz� f�rfi �s a k�rdez�, egy hasonl� kor� sz�ke, kiss� konzervat�v �lt�zet�, a szem�nek hinni nem akar� fiatalasszony. Hermion�ban megh�lt a v�r.

- Anya, apa…

Piton nem gy�zte kapkodni a tekintet a h�rom Granger k�z�tt. Amikor Hermione r�n�zett, l�tta, hogy egy kis p�r �lt ki az arc�ra �s el�gg� zavarban van. Egy biztos, ha egy idegen r�pillantott volna a n�gyesre, n�gy d�bbent arcot l�tott volna. A Granger sz�l�k k�rd�n n�ztek el�sz�r a l�nyukra, majd Pitonra.

- �h, � a tan�rom, a Roxfortb�l – mondta v�g�l lassan Hermione. A Granger sz�l�k sokatmond� ijedt pillant�st v�ltottak, majd Mr. Granger kezet ny�jtott Piton fel�.

- Dr. Arnold Granger – mutatkozott be. Piton egy ideig habozott, majd elfogadta a k�zfog�st.

- Perselus Piton – mondta a kurta k�zfog�s k�zepette, Hermione anyj�ra pedig r� sem mert n�zni.

- �s mi�rt nem az iskol�ban vagytok? – k�rdezte a n�.

- �n azt hiszem, visszamegyek a m… - motelt akart mondani, de Piton elharapta a mondat v�g�t Hermione �s a sz�lei r�m�lt pillant�s�t l�tva, azt�n intett �s gyors l�ptekkel elviharzott, Hermione pedig nyelt egy nagyot, miel�tt �jra a sz�leire mert volna n�zni.

- Ugye nem motel volt az a „m” bet�?! – sikoltotta Hermione anyja.

- Azt hiszem besz�ln�nk kell veled kisl�nyom! – Arnold elvesztette minden t�relm�t. Gyorsan betuszkolt�k Hermion�t a legk�zelebbi k�v�z�ba, �s miut�n rendeltek a Granger sz�l�k k�t extra er�s k�v�t, el�vett�k l�nyukat.

- Mi�ta folyik ez a h�tunk m�g�tt? – k�rdezte az apja.

- Ez nem az, amire gondoltok, ne k�pzel�djetek, meg tudom magyar�zni. – Hermione azt sem tudta, melyik jelz�t haszn�lja hirtelen.

- Mi�rt mi ez? – k�rdezte az anyja.

- A M�gia�gyi Miniszter titkos k�ldet�s�n kell helyt �llnunk – mondta Hermione halkan. P�r m�sodperc n�ma csend ut�n Arnold sz�lalt meg kikelve mag�b�l:

- Te azt hiszed, hogy mi tiszta h�ly�k vagyunk? Ekkora hazugs�got, kisl�nyom, h�t �n nem t�rek magamhoz.

- Halkabban! – csit�totta apj�t Hermione - Apa �n nem hazudok.

- Arnold, k�rlek, most menj el �s vedd meg az injekci�s t�ket, amir�l besz�lt�nk – sz�lt k�zbe Mrs. Granger.

- De Kamilla! – ellenkezett Mr. Granger.

- Arnold! – sz�lt r� f�rj�re Kamilla olyan hat�rozottan, ahogy McGalagony szokta rendre utas�tani a di�kokat. - Menj, k�rlek. Majd �n besz�lek vele.

- J�, de sietek vissza.

Hermione a tenyer�be temette az arc�t, annyira k�nosnak v�lte a szitu�ci�t. K�zben az apja sz� n�lk�l kil�pett a k�v�z�b�l.

- Hermione Granger v�laszolj nekem, de �szint�n.

- Anya �n nem hazudtam - intette le Kamill�t a l�nya. – T�nyleg miniszt�riumi �gy �s titkos, ami h�tr�ltat, hogy elmondhassam, mi ez az eg�sz, de b�zz meg bennem! Nem az van, amire gondoltok.

- Bocs�sd meg, ha megd�bbent�nk azon, hogy a l�nyunkat, aki tudom�sunk szerint az iskol�ban tanul, Londonban egy meglett f�rfi t�rsas�g�ban l�tjuk viszont. �s gondolom az az elharapott „m” bet� meg motel akart lenni, �gy adja mag�t a k�rd�s, mi�ta is vagy ennek a f�rfinak a t�rsas�g�ban-kettesben? – k�rdezett vissza Kamilla kiss� zaklatottan.

- Egy h�napja – mondta eg�szen halkan a l�nya, mintha �gy nem keltene d�bbenetet a mondat. Kamilla alig kapott leveg�t.

- De ugye nem egy szob�ba? – k�rdezte behunyt szemmel.

- Persze, hogy nem! – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l Hermione �s rem�lte, hogy az anyja elhiszi a hazugs�got. A pinc�r k�zben kihozta a k�v�kat, �s Kamilla minden �des�t�s n�lk�l leh�rpintette a forr� feket�t.

- Van k�ztetek valami? – k�rdezte v�g�l.

- Nem! N�zd, ez nem valami k�jutaz�s, vagy titkos l�gyott – Hermione teljesen zavarba j�tt, de minden�ron igyekezett az anyj�t is zavarba hozni, hogy �tvehesse a besz�lget�s menet�t.

- Kisl�nyom � egy feln�tt f�rfi. A f�rfiaknak pedig hamar megakad a szem�k egy ilyen sz�p �s fiatal l�nyon. Nem kezdett ki veled? – Kamilla nem hagyta mag�t.

- Dehogy kezdett – v�laszolt a l�ny m�rgesen - nem is kedvelj�k egym�st.

- �s te vele? – k�rdezte Kamilla kitart�an. Most Hermione h�ledezett.

- Anya… te hallod is, amit mondasz?

- Ne hebegj nekem. L�ttam, hogy n�zt�l azokba az �jfekete szemekbe, �s ak�rmilyen sz�p szem� is a tan�r �r, nem szeretn�m, ha megbabon�zn�nak t�ged. – Kamilla most el�sz�r nem szigor�an, hanem pironkodva besz�lt a l�ny�hoz. Hermione mindenre sz�m�tott, csak erre nem; az anyja cs�b�t� �jfeket�nek l�tja Piton szemeit.

- Nem is engem kell Pitont�l f�lteni, hanem t�ged. L�ttad vagy f�l percig, �s m�ris a szemeir�l �radozol, �n meg �vek �ta ismerem, �s soha fel sem t�nt, amiket most mondt�l – v�gott vissza Hermione, de az anyja nem j�tt zavarba.

- Na, ez az, amit t�nyleg nem hiszek el. Enn�l m�g a m�gia�gyi James Bond mese is hihet�bb – mondta m�lyen Hermione szem�be n�zve.

- Ha esetleg pr�b�lkozna…

- M�g mindig itt tartunk? – szak�totta f�lbe anyja mondani val�j�t Hermione, de Kamilla hangosabb volt.

- N�zd, nem felt�tlen�l hib�ztathat� az�rt, ha ki akarn� haszn�lni az alkalmat, mikor t�lc�n k�n�lkozik neki egy ilyen fiatal �s sz�p l�ny. – Kamilla nem besz�lt szigor�an, ink�bb oktat� jelleggel int�zte szavait a l�ny�hoz - � egy feln�tt f�rfi, �s biztos, hogy vannak bizonyos v�gyai. Lehet, hogy valamivel tisztess�gesebb, mint az �tlag, ha t�nyleg nem t�rt�nt k�ztetek semmi ez alatt az egy h�nap alatt, de hogy megfordult a fej�ben, az biztos.

- J�, majd ha beny�lt a szokny�m al�, gyorsan felh�vlak, hogy le�thetem-e b�ntetlen�l – pr�b�lta elbagatelliz�lni Hermione, de Kamilla nem tartotta viccesnek a p�ld�t.

- Vegy�nk neked egy paprika spay-t? – k�rdezte komolyan.

- Anya! – sz�lt r� Kamill�ra a l�nya. Ekkor vissza�rt Arnold, �s morcos k�ppel valamint egy nagy szatyorral oda�lt a feles�ge mell�.

- Kapt�l minden m�retben azokb�l az �j injekci�s t�kb�l? – k�rdezte Kamilla oly k�nnyed�n, mintha nem is egy csal�di dr�ma k�zep�n �ln�nek. Arnold t�relmetlen�l n�zett feles�g�re, majd l�ny�ra.

- Nincs semmi baj – nyugtatta meg a f�rj�t – nem az, amire gondoltunk.

Arnold nem nyugodott meg a v�laszt�l, de nem firtatta tov�bb a t�m�t.

- Elj�tt�k valamelyik este vacsor�zni hozz�nk? – k�rdezte Kamilla imm�r mosolyogva.

- Nem, k�szi – v�laszolta meglep�dve a k�rd�sen Hermione.

- Mi�rt nem? – k�rdezte gyorsan Arnold.

- Nem valami j� vacsora t�rsas�ga a tan�r �r – mondta Hermione zavartan majd r�n�zett az �r�ra. – Ne haragudjatok, de vissza kell mennem.

- Visszavisz�nk, ne k�borolj egyed�l – sz�lalt meg Arnold. Azzal t�voztak a k�v�z�b�l, �s a Granger sz�l�k aut�jukkal a motel bej�rata el� parkoltak. Ott Hermione gyors b�cs�t vett a sz�leit�l, �s bement a motel bej�rati ajtaj�n, fel az emeletre, egyenesen a szob�ba. Piton az ablak el�tt �llt, �s az ajt� nyit�d�s�ra az �rkez� fel� fordult. Hermione csak elmosolyodott, �s megakadt a tekintete azon a bizonyos �jfekete szemp�ron, mely most k�v�ncsian n�zett vissza r�.

- Megmagyar�zott mindent, ugye? – k�rdezte Piton.

- K�sz�n�m, hogy �gy lel�pett �s benne hagyott a „m” bet�s sz�szba – mondta m�rgesen Hermione.

- Nem akartam megv�rni, am�g a f�lre�rthet� helyzetben az apja egyszer csak le�t… - mondta Piton kiss� mosolyogva.

Hermione elnevette mag�t. De nem tudott nem elm�lyedni azokban a gy�ny�r� �jfekete szemekben.