Piton d�bbent arcot v�gva, nem sem mert sz�lalni, Hermione a sz�ja el� kapta kezeit. Mindketten a p�lc�j�t kivont Dumbledore –t n�zt�k, amint az Caramel fej�b�l pr�b�l kih�zni egy sejtelmesen �tl�tsz� gondolatot. A miniszter mindenkinek h�ttal �llva kapaszkodott a kilincsbe, �s az igazgat� lassan l�p�senk�nt k�zel�tett fel�, p�lc�ja v�ge �s Caramel feje k�z�tt pedig ott lebegett az eml�k, melyt�l meg akarta szabad�tani. Mikor oda�rt, megfogta a miniszter v�ll�t, �s egy r�nt�ssal kit�pte az ez�st�sen �tl�tsz� eml�kk�pet. Caramel �sszecsuklott, mint egy rongybaba.

- De makacsul ragaszkodott hozz� – sz�lt Dumbledore p�lc�ja hegy�n l�g� eml�ket n�zve. – Perselus, keress egy fiol�t vagy valamit, amibe bele tehetem.

Piton m�g mindig a l�tottak hat�sa alatt volt, �s eltelt p�r m�sodperc, mire az utas�t�st felfogta. Kih�zta a gy�gyszeres fi�kot, majd el�vett egy vizeletmint�nak sz�nt kis m�anyag t�gelyt. �tadta az igazgat�nak, aki belet�lt�tte az eml�ket, majd a f�ld�n fekv� Caramelhez fordult.

- Dumbledore, mit… maga – h�pogta Piton, majd �sszeszedte mag�t. – Maga a miniszter legilimentora?

- Igen – v�laszolta k�nnyed�n a k�rdezett – mikor felk�rtek, hogy legyek m�gia�gyi miniszter �s elutas�tottam, Caramel kapta meg a posztot, nekem pedig felaj�nlott�k, hogy �n lehetek az az ember, aki ha �gy ad�dik, m�dos�thassa a miniszter d�nt�seit, illetve annak gondolatait.

- De k�l�n k�rtem, hogy ne avatkozzon bele – mondta neki Piton.

- Sajn�lom, de annyira igazs�gtalannak tartottam a t�rt�nteket, hogy nem tudtam meg�llni – szabadkozott Dumbledore. A professzor belet�rt hossz� fekete haj�ba �s k�rbe-k�rbej�rk�lt. Nem tudta elhinni, ami az im�nt megt�rt�nt vel�k. Huszonn�gy �ra alatt legal�bb h�romszor fordult meg vele a vil�g, �s ezt annyira egyszer� megold�snak tartotta, olyan hihetetlen�l abszurd helyzetnek, ami nem is l�tezik.

- Nem tudta volna ezt akkor is megtenni, mikor bevezett�k a haszn�laton k�v�li ingatlanokra az ad�t? Sp�roln�k �vi 10 galleont – Piton v�g�l csak ennyit f�z�tt hozz�. Oda�llt Hermione �gya mell� �s megszor�totta a l�ny kez�t.

- Ha ezzel a tettemmel hozz�j�rulok a boldogs�gotokhoz, m�r meg�rte – mondta ki v�g�l az igazgat� kiss� el�rz�keny�lve. – Na, t�lts�k vissza az eml�keket.

Dumbledore behunyta a szem�t, majd r�vid koncentr�l�s ut�n p�lc�j�t el�bb a saj�t, azut�n Caramel homlok�hoz �rintette. A gondolatok �s eml�kek pedig csak �sztak �t egyik fejb�l a m�sikba. Mikor az utols� ez�st�s nyal�b is bevette mag�t a miniszter elm�j�be, Dumbledore felseg�tette a f�ld�n fekv� f�rfit, �s mintha az elm�lt percek meg sem t�rt�ntek volna, az ajt�hoz �ll�totta, kez�t a kilincsre tapasztotta.

- Perselus, a kezetek… - sz�lt a p�rnak, akik nyomban elengedt�k a m�sikat, majd egy suhint�ssal „�jra ind�totta” Caramelt. Az megfordult �s Pitonra n�zett.

- Gratul�ltam m�r? – k�rdezte mosolyogva. – �h, egy ilyen h�snek nem lehet el�gszer! – azzal kezet r�zott a professzorral �s t�vozott a szob�b�l. Piton �s Hermione a szemeiket meregett�k. Az ajt� kiny�lt �s Mordon n�zettbe rajta.

- L�ttam mindent Dumbledore – mondta, majd elmosolyodott. – Csin�lhatn� gyakrabban.

Mindenki elnevette mag�t.

- Mikor indulunk? – k�rdezte az auror.

- Csak egy perc �s megyek – v�laszolt az igazgat� �s mikor Mordon becsukta a k�rterem ajtaj�t a p�rocsk�hoz fordult.

- Az�rt az egy�gyas motelszoba engem �rdekelne – mondta nekik.

- Mindenhol kerest�nk sz�ll�st – kezdte Piton.

- De futball liga van, tele voltak a sz�ll�k –folytatta Hermione.

- �s csak ott volt hely.

- Mi�rt is ne, csak egy szoba.

- �n nem akartam oda menni.

- �n er�szakoskodtam.

Szinte egym�s szav�ba v�gtak, annyira bizonygatt�k, hogy mi is t�rt�nt val�j�ban, ami nagyon mulatatta Dumbledore –t, �gy tov�bb hallgatta �ket.

- �n a kanap�n aludtam, akkor m�g – mondta Piton, mire az igazgat� megemelte szem�ld�k�t.

- Meg j� sok�ig csak ott – fejezte be Perselus.

- J�l van, el�g. Tudom, hogy hossz� �t vezetett titeket a m�sik mell�. – intette le �ket az �reg mosolyogva. - Ms. Granger, ha nem haragszik, a k�vetez� n�gy h�napot, ami a hetedik �vb�l h�tra van, egyr�szt am�gy is az otthon�ban val� l�badoz�ssal t�lti, m�sr�szt, pedig ami m�g iskolaid� lenne, k�retik mag�ntanul�k�nt befejezni.

Dumbledore kil�pett az ajt�n. Piton egy ideig csod�lkozva n�zett ut�na, majd Hermione mell� �lt az �gyra. V�gre megcs�kolhatta.

- Akkor felv�llalsz? – k�rdezte meghat�dva a l�ny.

- Most m�r musz�j lesz – felelte viccel�dve a f�rfi.

- Nem hittem, hogy megteszed.

- �n sem – Piton elkomorult – de a mai nap r�j�ttem, nem j� n�lk�led.

�sszedugt�k a homlokukat �s apr� cs�kokat adtak a m�sik sz�j�ra. Ha volt legboldogabb pillanat eddigi �let�kben, akkor ezt annak mondhatt�k. Piton mag�hoz �lelte a l�ny mikor kiv�g�dott az ajt�. A Granger sz�l�k d�bbenten torpantak meg.

- Magunkra hagyna, k�rem – sz�lalt meg Kamilla. Piton nem sz�lt, csak a sz�l�ket j� nagy �vben kiker�lve kimas�rozott a k�rteremb�l.

- J�l vagy l�nyom? – �lelte mag�hoz Arnold gyermek�t.

- Elcs�b�tott? – k�rdezte Kamilla szigor�an.

- Jaj, anya. Most l�ttek le, nem besz�lhetn�nk ezt meg k�s�bb? – mondta Hermione apja �lel�s�b�l kibontakozva.

- Mi t�rt�nt? Felh�vott minket a lovagod, �s k�z�lte, hogy t�l vagy az �letvesz�lyen – Kamilla hangja remegett �s az �gy m�sik fel�re �lt.

- Az a titkos k�ldet�s, aki ut�n nyomoztunk. � l�tt le, de h�l’ Istennek j�l vagyok – nyugtatta sz�leit a l�ny.

- Na �s az �sszeborul�s, amire betoppantunk? M�gis csak van k�ztetek valami? – k�rdezett folyamatosan Kamilla.

- Kicsit �reg hozz�d, nem gondolod? – bukott ki Arnoldb�l a k�rd�s.

- Szeret – ennyit mondott v�g�l Hermione. – �s �n is �t, ak�rmilyen mufurc is.

- Egyet �g�rj meg. Ha � lesz a vej�nk, v�gasd le a haj�t! – nevette le mag�t az anyja.

Piton megv�rta, m�g Hermione sz�lei hazamennek, �s csak azut�n n�zett be a l�nyhoz.

Hajnalig besz�lgettek, nevettek, cs�kol�ztak. Am�g m�g megtehett�k mindezt a muglik k�z�tt. M�snap Piton visszat�rt a Roxfortba, Hermione pedig lass�l�badoz�s �s kitart� tanul�s mellett mag�ntanul�k�nt miel�bb megszerezte az iskolaz�r� vizsg�it.

                                                                  *    *    *

Neville fia, Norman lesz�llt a Roxfort Expresszr�l �s mikor megl�tta sz�leit, annyira sietett, hogy hanyatt esett a b�r�ndj�ben.

- Milyen volt az els� �ved fiam? – k�rdezte az apja, miut�n aut�ba sz�lltak �s pr�b�ltak kij�nni a londoni dug�b�l.

- Tetszik ott. Nagy szt�r vagyok, ami�ta mondtam, hogy Harry Potter szem�lyes bar�tod – b�szk�lkedett Norman.

- �s a tan�rok? Rem�lem Ms. Grangern�l remekelt�l eg�sz �vben, b�jitaltanb�l – mondta az apja a fi�nak.

- Igen, igyekeztem – sz�lt elm�l�zva Norman – persze, ha elrontottam valamit, mindig elmondta, hogy te legal�bb �tsz�r rosszabb volt�l n�lam ebb�l a t�rgyb�l, �s hogy Piton professzor mennyit szek�lt t�ged emiatt.

Neville elv�r�s�d�tt, de csak ennyit k�rdezett:

- Na �s Piton? �t milyennek tal�lod?

- Szeretem a s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�kat vele. Szigor�, de szerethet�en szigor� – v�laszolt a fi�.

- H�t �n m�g eml�kszem r�, mikor mindenki ut�lta �t. �s az is volt. Ut�latos, megkeseredett, mag�nyos alak, persze ilyet csak �n mondhatok r�la, te nem – tette gyorsan hozz� Neville – de azt�n �sszeismerkedett Hermion�val egy k�ldet�s alkalm�val �s Hermione embert faragott bel�le. Soha nem gondoltam, hogy �gy megv�ltoztatja.

Sok-sok di�k hallotta ugyanezt a t�rt�netet Pitonr�l azokt�l a sz�l�kt�l, akik ismert�k a feles�g�t, Hermione Grangert. Megsz�p�ti a t�rt�net�ket, hogy a londoni esem�nyek ut�n is ragaszkodtak egym�shoz �s ezt k�t �ves egy�tt�l�s ut�n h�zass�ggal pecs�telt�k meg. Viszont minden ny�ron egy h�tre megsz�lltak a Townsend Streeten tal�lhat� �t�tt-kopott kis motelben, abban a szob�ban, ahol minden elkezd�d�tt.